Igencsak nehéz megérteni, hogyan szervezte meg a MÁV a vonatpótló buszokat Bicskén

„Nem nyilatkozom, holnap úgyis benne leszek a Fókuszban – addigra mindenkit megölök” – körülöttem sokan értik, hogy a hangosan beszélő harmincas nő tréfál, ráadásul aligha ő az egyetlen, akinek fejében hasonló gondolatok kavarognak kora reggel a Budapestre igyekvők néhány tízfős csoportjában. Hét óra után ácsorgunk a bicskei húsbolttal szemközt kialakított ideiglenes megállóban, és bár finom füstöltáru-illatot hoz a szél, megannyi gyomor rándul össze egyszerre, miközben az 1-es vasúti fővonal, más néven a győri vonal felújításának hamisítatlanul MÁV-os körülményeiről esik szó. Az emberek a Budaörsig közlekedő vonatpótló buszokra szeretnének felszállni, hogy onnan vonatozzanak a fővárosba. Most mindenki drukkol, hogy mindenkinek jut-e hely, mert hétfőn, csúcsidőben sokan nem fértek fel az elvileg félóránként közlekedő buszokra – derült ki a 444 riportjából.

A Budapest–Tatabánya–Győr–Hegyeshalom vonal Biatorbágy és Szárliget közötti szakaszán zajló felújítása egy napja kezdődött. A jelentős komplikációkról, a buszos vonatpótlásról, illetve a rekonstrukció első ütemének október 26-ra várható, vagyis inkább remélhető befejezéséről volt központi tájékoztatás, és sok helyre ki is ragasztották a legfontosabb tudnivalókat. A megpróbáltatások azonban nem érnek véget ilyen hamar, mert a teljes folyamat három hónapon át tart. Tehát mindenki alaptalanul háborodott fel azon, ahogy ez az egész zajlik?

Nehéz összerakni a pontos képet, de nem lehetetlen. Lázár János építési és közlekedési miniszter augusztusban nem tűrt ellentmondást a leromlott állapotú, ugyanakkor minden másnál fontosabb vasútvonal ügyében, ezért a keze alá tartozó MÁV gazdasági vezérigazgató-helyettese hiába tette fel mutatóujját, hogy a legendásan pénznyelő cégnél nincs forrás a felújításra, hamarosan távoznia kellett, majd mégis megkezdődött a művelet. Vitézy Dávid korábbi közlekedési államtitkár is megszólalt az ügyben, a Magyar Hangnak adott interjúban egyebek mellett azt mondta, hogy a kapkodás vezetett a mostani bosszúságokhoz.

A MÁV és a bicskei önkormányzat összefoglalója a közlekedési változásokról szeptember 15-i dátumozású, a munkálatok első napján jelentkező káoszra viszont nehéz volt felkészülni. A Fókuszba igyekvő nő szerint aki kitalálta, hogy a buszok ne a város nagy vasútállomásán vegyék fel az utasokat, hanem néhány száz méterrel távolabb, az árokpartra telepített megállóban, legfeljebb terepasztalon láthatta a környéket. Sokan bólogatnak, amikor ezt mondja, és többen órákkal korábban voltak kénytelenek elindulni otthonról, mint máskor. Abban a 15-20 percben, amikor egyre csak gyűlik a tömeg, busz viszont továbbra sem érkezik, nyilvánvalóvá válik, hogy itt valaki tévedett. Végül azért befut a gyorsabb, X10 jelű járat, amely nem is áll meg Budaörsig, majd később az S10-S12 jelű is, és mindenki talál helyet az egyiken vagy a másikon.

Bicskén, békeidőben a központi vasútállomáson, illetve a Bicske alsó nevű megállóhelyen szállhatnak fel- és le a vonatokról az utasok. A helyiek megszokták, hogy le lehet parkolni a vonatmegállók környékén, ezért a várakozók szószólójává emelkedő nőhöz hasonlóan sokan nehéz helyzetbe kerültek, amikor kiderült, hogy ennyire szétpakolták a különböző funkciókat.

Az állomáson is érzékelik ezt, mert bár a családi vállalkozásban működő büfé nem csökkentette jelentősen a helyben sütött pékáru mennyiségét, ezt most főként a melósok fogyasztják el. Ők természetesen nem nyilatkozhatnak, de egyikük furcsának találja, hogy miközben az üzemen kívül lévő buszok a lepukkant állomásépület előtti, már felújított buszparkolóban sorakoznak, azt tulajdonképpen most nem is használják ki megfelelően.

Több száz autó és legalább száz kerékpár számára szintén van hely a közelben, de jelenleg nem célszerű ott lerakni őket, ha utána gyalogolni kell a buszokig, ahol viszont parkolni nehéz, vagy inkább lehetetlen. Ami az állomásépületet illeti, arra érdemes egy pillantást vetni belülről is. Borzongató, hogy mennyire megállt itt az idő, de el kell ismerni, hogy számos lényegesen rosszabb állapotú és elavultabb állomás is van Magyarországon. Az emeleti falakon szobafestők gurítják a hengert, a jelek szerint tényleg nincs pénz rendes felújításra.

A képet tovább színezi, hogy jegyet szintén csak az állomáson, illetve az interneten lehet vásárolni. A buszsofőrtől, és ami a maga közép-kelet-európai módján még szórakoztatóbb, a buszokhoz rendelt mávos kalauzoktól sem lehet. Hogy miért, azt senki nem tudja. Később a Bicske alsó közelében lévő Volán-Mávpótló megállóban szolgálatot teljesítő vasutasoktól megtudtam: ők sem tehetnek mást, minthogy követik a felsőbb utasítást, ez pedig annyi, hogy segítsenek mindenkinek eligazodni, de ne árusítsanak jegyet.

Nem is ellenőriznek egyébként, ahogy a buszsofőrök sem. A két megállóban több érdeklődőnek is azt válaszolják, hogy szálljon fel nyugodtan, ezúttal nem kell pótdíjtól tartania, ha nem vásárol jegyet a vonatpótlóra. A buszvezetőknek van elég bajuk, nem akaszthatják meg az az átmeneti menetrendet, többségüknek nincs helyismerete.

Az utazóközönség elmondása szerint esetenként papírról próbálnak tájékozódni azon az összesen 29 kilométeren, ahol jelenleg néhány busszal oldják meg a sok száz fő befogadóképességű vonatok helyettesítését, vagy, ahogy szintén a húsbolttal szemközt várakozók mesélik, olykor az utasok segítenek kitalálni, hogy merre kell menni és hol kell megállni. És akkor a dugókról még nem is beszéltünk, hiszen akinek futja ilyesmire, az autóval jön Budapestre, hogy ne legyen része a közösségi közlekedés helyiérdekű rémálmában.

Mindezek csupán egyetlen Fejér vármegyei város lakóinak panaszai. Ezekhez valóban nem lehet hozzáfaragni a MÁV-működését, illetve el kell ismerni, hogy a villámfelújítás második napja már nem látszott olyan reménytelennek, mint az első.

Persze nem az államvasutakról lenne szó, ha nem történt volna még egy csavar, hiszen kedden az addig működésben tartott nemzetközi vasútközlekedés is szünetelt egy ideig, mert Szárligetnél megsérült a felsővezeték. Ezt a hibát később elhárították, így a lepukkant bicskei állomásépületben várakozók ismét láthattak szemük előtt gördülő szerelvényeket, amelyekre nem szállhattak fel.

A vágányfelújítással és a vonatpótlással, illetve a helyettesítő megoldások finomhangolásával kapcsolatban kérdéseket küldtünk a MÁV sajtóosztályának. A cég részletes válasza szerint

a győri fővonal felújításának első üteméhez közel 40 pótlóbuszt csoportosított át a MÁV-Volán-csoport és a Volánbusz 70 buszvezetőt vezényelt a térségbe a feladatra.

A vasúttársaság szerint mindegyikük részt vett útvonalbejáráson is és a szakemberek folyamatosan megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy kezeljék a munkálatokkal járó rendkívüli helyzetet. A válaszban kitérnek arra is, hogy már hétfőn is csoportosítottak át IC-pótló buszt a személyvonatok pótlására, kedden pedig mentesítő buszokat indítottak a reggeli és délutáni csúcsidőszakban, ezért mint írják, nem ismétlődött meg a hétfői tumultus.

A MÁV válaszának önreflexív részében elismerik, hogy a vonatpótlás nagyságrendjének megfelelően kell néhány nap, amíg minden utas megtalálja azt a buszt, amivel a leggyorsabban juthat célba. Igyekeznek segíteni, és hozzáteszik, hogy míg Budaörsön tegnap többen várakoztak, addig az Intercity-pótlóbuszokon kevesen utaztak.

Éppen emiatt javasolja a cég, hogy a fővárosból Tatabányára, illetve Győrbe, esetleg Sopron vagy Szombathely felé utazók szálljanak fel a Budapest-Kelenföld állomásról induló, gyorsjáratú IC-pótlóbuszokra, a hagyományos vonatpótlók helyett.

A helyjegy nélkül használható IC-pótló járatok az Etele téri végállomásról, az éjszaki buszok megállójából indulnak minden óra 45 perckor, hajnali 5:45 és 19:45 közt. Aki Budapestre jönne ezzel a megoldással, az Tatabányán felszállva Kelenföldig vagy a Déli pályaudvarig utazhat IC-pótló busszal. A MÁV azzal zárta válaszát, hogy az 1-es vasúti fővonal felújítása alatt folyamatosan figyelik az utasforgalmi, illetve menetrendi tapasztalatokat és szükség esetén változtatni fognak a közlekedési renden, addig is itt lehet bővebben tájékozódni a kérdésről.