Másfélfok: Nem is használják itthon azt a technológiát, amely a békési földrengéseket okozhatta volna

Augusztus végén bő egy hét alatt közel száz földrengés történt Békésben, amelyből több a 4-es magnitúdót is meghaladta, amit már a helyi lakosság is érzékelt. Aszódi Attila, a BME professzora erre reagálva felvetette, hogy emberi tevékenység is közrejátszhatott ezen földrengések létrejöttében, a földgáztermelő kútfúrások mellett felelőssé téve a békéscsabai és mezőberényi geotermikus létesítményeket, elriasztó példaként egy 2006-os bázeli példát hozva.

A Másfélfok cikke szerint ezzel az a probléma, hogy

a svájci példában szereplő, valóban nagyobb földrengéskockázatot jelentő technológia egyáltalán nincs jelen Magyarországon, a megvádolt békési erőművek „hagyományos”, kétkutas geotermikus rendszerek, amelyeknél a földrengéskockázat legtöbbször minimális.

Korábban Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus is arról írt a Telexen, hogy minden mérés és szakértői vélemény abba az irányba mutat, hogy Aszódi felvetésével szemben nem emberi tevékenység okozta a békési földrengéseket, hanem természetes úton kialakuló földmozgásokról volt szó. Harangi több olyan külföldi példát is említett, ahol valóban hozzájárult az emberi tevékenység földrengés kialakulásához, köztük azt a bizonyos 2006-os bázeli példát is. Később maga a geotermikus fúrásokat végző MVM is közleményben cáfolta Aszódi állításait.

Mint a Másfélfok cikke írja, jelenleg is számos kutatás folyik világszerte, hogy hogyan lehetne még hatékonyabbá és még biztonságosabbá tenni a geotermikus energia használatát új megoldásokkal, de addig is a földrengésveszély tekintetében megnyugodva támaszkodhatunk a hagyományos, termálvízalapú hasznosításra, mely hazánkban kimagasló potenciállal rendelkezik és a távhőszolgáltatás, valamint
kapcsolt kaszkád hasznosítással a települések számára a földgázhasználat alternatíváját adják. Éppen ezért meglátásuk szerint „egy olyan energiaszegény és importfüggő országban, mint Magyarország, nagy hiba volna erről lemondani.”

A geotermikus energiáról általánosságban elmondható, hogy időjárástól és napszaktól függetlenül, helyben, akár települési szinten kinyerhető, és korlátokkal, de megújuló módon használható, csökkentve a fosszilis energiahordozók iránti igényt, jól kiegészítve a többi megújuló energiaforrást. Mégis, jó pár tényező lassítja a nagyobb mértékű elterjedését.

Ezek közül az egyik legfontosabb az energiaforrás társadalmi elfogadottságának, megítélésének kérdése. Utóbbit rontják a megismerés nehézségei, ami eredhet pusztán abból a tényből, hogy a geotermikus energia hasznosítása a felszín alatti folyamatokon alapszik, a szemünktől elzárva zajlik. Míg a napelemek, szélerőművek látványosan mutatják magukat, addig egy geotermikus kút a felszínen gyakran csak fél méter magas kútfejként látszik.

Szintén sok esetben az információhiány vagy a félinformációk generálják a félelmet. Ezek közül a legerősebb félelem és gyakran elhangzó vélekedés – melyre Aszódi Attila is utalt – , hogy a geotermikus hasznosítás együtt jár földrengések okozásával, „a földrengéskockázat megnövekedésével”.

A hagyományos hidrotermális geotermikus rendszerek esetében – ezek egy vagy több, meleg vizet termelő és egy vagy több, a kitermelt vizet felszín alá visszatápláló besajtoló kútból állnak – a földrengéskockázat legtöbbször minimális. Hazánkban több tucat ilyen két- vagy többkutas geotermikus rendszer működik, a legnagyobbak Szegeden, Miskolcon, Győrben, Hódmezővásárhelyen.

Mint írják, a lehűlt víz visszasajtolása miatt a meleg, porózus vagy karbonátos kőzet hőmérséklete lokálisan csökkenhet, és az emiatt bekövetkező összehúzódások

„esetlegesen mikroszeizmikus eseményeket hozhatnak létre, ezek azonban csak műszeres megfigyeléssel érzékelhetők, felszíni károkat nem okoznak”.

A Másfélfok szerint tehát nem érdemes azon aggódni, hogy a magyar termálvíz a földrengésveszély miatt nem aknázható ki, és a zárt rendszerben használt víz visszasajtolása növelné a földrengések kockázatát.

A Másfélfok cikkét teljes terjedelmében itt tudja elolvasni.