Az abdai Árpi bácsi csak azt szeretné, hogy mondja ki a bíróság: nem gyilkolta meg a fiát

A súlyosan nagyothalló, reszkető hangú 81 éves férfi hétfő délelőtt nem először állt a Győri Törvényszék előtt régi sötét öltönyében, kezében az elmaradhatatlan szövetzsebkendőt szorongatva, amivel időnként arcát és szemét törölgette. S. Árpádot első fokon hat és fél év, másodfokon öt év börtönre ítélték halálos késszúrás miatt.

Már alig több mint fél év lett volna hátra a büntetésből, amikor a védője felülvizsgálati kérelmére a Kúria új eljárásra utasította a Győri Törvényszéket, és mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte.

A bűnbánattól megtört idős ember egyszer csak szabad volt, büntetésének végrehajtását félbeszakították.

A bizonyítási eljárást meg kell ismételni, ez kezdődött meg hétfő délelőtt az új büntetőtanács előtt a Győri Törvényszéken. Bóka Tibor bíró ismertette a férfi korábbi vallomásait, miután megkérdezte az erősen nagyothalló embertől, hogy ülve vagy állva szeretne maradni. A vádlott köszönte, de inkább végigállta még azt a húsz percet is, amíg korábbi vallomásait ismertették.

„Siessenek, mert nagyon vérzik”

Abda egy 3200 fős község Győr mellett, az országos bűnügyi hírekbe öt éve azért került be a falu neve, mert a 76 éves férfi hasba szúrta 51 éves fiát, miután az rátámadt.

Az ősz embert őrizetbe vették, majd lábán nyomkövetővel otthon volt bűnügyi felügyelet alatt, és megengedték neki, hogy hetente kimenjen fia sírjához. Szoros volt a kapcsolatuk, együtt is laktak, pedig a fiatalabbnak volt saját háza. Miután az idős férfi felesége 2016-ban meghalt, a fia inni kezdett. S. Árpád maga mellé vette fiát fuvarozónak, együtt vitték a céget.

Egy 2018 októberi este összeszólalkoztak azon, hogy a fiatalabb nem készített vacsorát, és hazatérő apja fia linkségét is szóvá tette. A fiatalabb férfi részeg és durva volt, „állandóan csak kritizálni tudsz” – üvöltötte apjának, és megszorította az idős férfi kézfejét. S. Árpád kétségbeesetten hívta a lányát segítségért.

A fia később a konyhába is utánament, ahol a férfi kenyeret szelt a vacsorához. Dülöngélt a részegségtől, „nem értettem, amit artikulálatlanul üvöltött” – hangzott el a korábbi vallomásban, amit Bóka Tibor bíró ismertetett a hétfői ülésen.

Egy lépést tett a férfi az apja felé, akinek állítása szerint elborította a köd az elméjét, és egy mozdulattal beleszúrta konyhakésének pengéjét fia hasába.

S. Árpád azt később sem tudta felidézni, miért döfött. A szúrás közepes erejű lehetett, de a sértett előrelépése miatt erősen talált, a mellkas és a has közötti részen behatolva fontos szerveket ért, és felvágta a verőeret.

S. Árpád mentőt hívott: „megszúrtam a fiamat” – hangzott az idős férfi kétségbeesett hangja a telefonban. A telefonbeszélgetés közben szembesült azzal, hogy a földön fekvő fia mennyi vért veszít, a végén már zokogott.

„Jaj, siessenek, mert nagyon vérzik! Eszméleténél van.”

A diszpécser segítségével a törölközőt a sebre szorította, és a kiérkező mentősök elé sietett. A sértett másnap a kórházban meghalt.

A védelem szerint törvénysértő volt az ítélet

S. Árpád védője, dr. Németh Miklós szerint a bíróság törvénysértő módon hagyta figyelmen kívül a tényállásban is szereplő körülményeket, mindazt, ami a szúrás előtt, közben és után történt. Például azt, hogy az apa 176 centis, fia 198 centméteres volt, előbbi 88 kilót, utóbbi 120 kilót nyomott. A késre, a szúrás irányára és erejére alapult a tanács ítélete, nem vették figyelembe, hogy a kés már korábban a férfi kezében volt, és kenyeret szelt vele.

A Kúria döntése után alaposabban át kell vizsgálni most a baleset körülményeit. A védő szerint a tényállásban szereplő mondatok is ellentmondásban állnak az ítélettel.

„Maga az ítéleti tényállás mondta ki, hogy a fia a védencem felé lépett a szúrás előtt, és ő azt gondolta, meg fogja támadni. A bíróság mégsem foglakozott kellőképpen azzal, hogy ha ez így történt, akkor védencem tette kimerítheti-e a jogos védelem fogalmát, vagy akár a vélt jogos védelemét, aminél elegendő, ha valaki okkal gondolja, hogy támadás éri – mondta a védő. – Ha pedig ezt megvizsgálják, még mindig szóba kerülhet az erős felindulásból elkövetett emberölés, végső esetben a halált okozó testi sértés lehetősége is.”

„Szerettem a fiamat, nem akartam megölni”

S. Árpád húgával és sógorával érkezett a bíróságra hétfő délelőtt, és azt mondta: ezúttal inkább nem tesz vallomást, mert nem tud a korábbiakon túl egyebet mondani. Ennek ellenére időnként önkéntelenül vallomásba kezdett, hangja elcsuklott:

„Szerettem a fiamat, nem akartam megölni. Ő vitte volna tovább a nevemet, ő volt a mindenem.”

Kiderült, hogy a börtönben elkapta a koronavírust is. „Amíg a rabkórházban voltam, úgy tűnt, hogy onnan már nem térek vissza” – mondta a férfi. Ma is magas vérnyomás, számos bőrkiütés gyötri, és 15-18 kilót fogyott.

Németh Miklós ügyvéd a Telexnek úgy összegezte védence szándékát a mostani eljárással kapcsolatban: „A szúrást elismerte, tehát szó nincs arról, hogy felmentést kérne. De egészen biztos vagyok abban, hogy a tudata nem terjedt ki arra, hogy a fia meghalhat. Árpi bácsi egyet szeretne, hogy mondják ki: nem ölte meg a fiát. Vagy ahogy ő fogalmaz, hogy »nem vagyok a fiam gyilkosa«. Számára csak ez a fontos, ehhez képest még az is mellékes neki, hogy ne kerüljön vissza a börtönbe” – fogalmazott az ügyvéd.

Ha mégis szándékos emberölésért ítélnék el S. Árpádot, visszakerülhet a rács mögé, és akár a korábbinál súlyosabb büntetést is kiszabhatnak rá. A tárgyalás októberben folytatódik.