Sopron reggelente kiürül, mennek az emberek dolgozni – Ausztriába, ahol kétszer annyit kereshetnek

Júniusban 124 718 magyar dolgozott Ausztriában – ez derül ki az osztrák társadalombiztosító honlapján megjelent friss adatokból, amelyet a Telex is szemlézett a minap. Ez a szám nagyjából Győr lakosságának felel meg, rekord. A munkaerőpiac Győr környéki szakemberei szerint közülük 40-50 ezer ember biztosan Győr-Moson-Sopronból jár ki dolgozni, főként a közeli Sopronból, a rábaközi kisvárosokból (Csornáról, Kapuvárról), illetve a környező falvakból; még a hegyeshalmi határtól mintegy ötven kilométerre fekvő Győrből is megéri ingázni Burgenlandba. Az ő helyükre kell embert találni leginkább

• a fizikai (gyári) munkákra;
• a vendéglátásba;
• a mezőgazdasági alkalmi munkákra; és
• az idősgondozásba.

Ezek ugyanis a legkelendőbb területek, amelyen boldogan fogadják a magyar munkavállalókat az osztrákok.

Keletről nyugatra

Itthon a vándorlás útvonala ismert: Kelet-Magyarországról jönnek a nyugati határhoz azok, akik a fizetésüket már az országon belüli költözéssel is meg akarják duplázni. Ők azok, akik pótolják az Ausztriában dolgozó helyieket, a határt ugyanis (egy ideig) nem lépik át. A Sopronban jelentkező munkavállalók nagy része Orbán Aladár irodájában köt ki, aki harminc éve foglalkozik munkaerő-közvetítéssel és évek óta -kölcsönzéssel is. Nem egyszer előfordult, hogy egy szál nejlonszatyorral állított be hozzá péntek délután az ügyfél, azzal, hogy dolgozni akar, szállás is kell, az utolsó forintjait költötte a vonatra.

„Idén nincs annyi munka, mint korábban” – mondja azonban most Orbán, és emlékeztet arra is, hogy Sopron – Győrrel ellentétben – nem iparváros. Itt nincs tömeges foglalkoztatás. Vannak kisebb-nagyobb üzemek, mint a soproni IKEA vagy a Semperform, közel van a VELUX és az AUTOLIV, de az egész régióban sem lehet tízezernél több a fizikai státusz.

Tavaly mindenkinek örültek, idén…

Tavaly még munkaerőhiány volt Sopronban, külföldről is fogadtak dolgozókat a helyi üzemek: jellemzően a Távol-Keletről és a volt szovjet tagállamokból, például Kazahsztánból.

De a betanított munkának is megvannak a feltételei, több helyen például tesztet végeztetnek a jelentkezőkkel. Sokan megbuknak azon a kérdésen is, hogy az egyméteres rúdból hány harminccentis darabot lehet levágni.

De annyi volt a jelentkező, hogy válogathattak a személyzetisek, idén viszont a megszorítások, az infláció és a rezsiárak miatt nagyon óvatossá váltak a vállalatok. Kevesebb a megrendelés, több helyen az alapanyag-ellátásban is problémák vannak. Most örülni kell minden munkalehetőségnek, mert alig van.

„Pedig még jönnek próbálkozók, egész Magyarország területéről. Holott szállással együtt már nem is tudok nekik munkát adni, miután a munkásszállók egy része is bezárt, a rezsi emelkedése miatt. Sem az üzemek, sem a dolgozók nem tudják kifizetni az akár napi öt-hétezer forintos szállásdíjat.”

A lényeg azért csak a fizetés

Ez az összeg, vagyis a lakhatás ára akkor igazán beszédes, ha azt is látjuk, mennyit tudnak keresni azok, akik a határ magyar oldalán megállnak. Tegyük hozzá: alig tíz-húsz kilométerre attól az országtól, ahol legutóbb egy sajtgyárba kerestek fizikai dolgozókat havi bruttó 2145 euróért (mostani árfolyamon bruttó 860 ezer forint, nettóban 580 ezer). Azt azért tudni kell, hogy a gröbmingi sajtgyár Soprontól 260 kilométerre fekszik, nem előírás a szakképzettség, de a tapasztalat elvárt, ahogy az alapszintű németnyelv-tudás is.

Sopronban a gyári órabérek 1650 és 2200 forint között mozognak, a számok itt is bruttóban értendők. Ehhez ugyan jön még a cafeteria, esetleg a prémium, az utazási támogatás és a műszakpótlék, de még

a jól teljesítő műszakosnak sem jön össze Sopronban nettó 300-350 ezer forintos fizetésnél több. Hol van ez a gyenge forintnál 600 ezres osztrák sajtgyári csomagoló bérétől?

A munkavállaló érthetően egyre nagyobb bérigénnyel élne, de ennél többet nem akarnak vagy nem tudnak kifizetni a Sopron környéki üzemek. A szellemi munkaköröknél minimális mozgás van a piacon. Sem Ausztriával, sem Budapesttel nem tud ugyanis versenyezni Sopron és környéke. De még Győrrel sem. A szakmunkások azok, akik könnyen elhelyezkednek, az ő tudásukra még mindig lenne igény. Lenne, mert ők jellemzően már Ausztriában dolgoznak.

Győrben az Audi a viszonyítási pont

Az üzembiztosan tizenkétezer embert foglalkoztató Audinál a kezdőbér most bruttó 635 ezer forint. Mindenféle egyéb kedvezmény, illetve állami hozzájárulás nélkül 420 ezer forintot biztosan hazavihet az a dolgozó, aki a gyártósor mellett kezdi a napját. A túlórákkal, a cafeteriával, és persze az évekkel ez az összeg (jóval) magasabb lesz, de ez a biztos kiindulási pont, amivel számolhat a kezdő dolgozó, és ami hatással van Győr többi beszállító cégére is. Ezzel a fizetéssel a családi vállalkozásokból kinőtt középvállalkozások nem nagyon tudnak versenyezni, de nagyon nem is maradhatnak le mögötte, ha hosszú távra akarnak maguknak embereket fogni.

Szabó Ákos, aki a győri, illetve ma már a Győr környéki építőiparban is érdekelt, megerősíti: 400 ezer forint nettó bér az, amivel helyben fel lehet venni az audis és az osztrák 1500-2000 eurós ajánlatokkal a versenyt. Építőipari munkásokról beszélünk: kőművesekről, burkolókról, vasszerelőkről. Nyilván több a 2000 euró, mint a nettó 400 ezer forint, de így nem kell plusz 1-1 órát naponta ingázással tölteni, amit a 8 órás munkához illik hozzászámolni. Ami ennél is fontosabb: esténként családi körben, a párja mellett hajtja álomra a fejét az illető, ami a hétfőtől általában péntekig tartó osztrák munkáknál nem lehetséges.

A baj nem is csak a pénz

A határ menti munkaerőpiacon a pénz csak az egyik kérdés, amelyre a munkaadóknak megoldást kell találniuk. Mert az azért látszik, hogy az olló, ha nagyon lassan is, de zárul az osztrák és a magyar bérek között. Az építőiparnál (és egyébként a vendéglátásban is) azt halljuk viszont: a munkaerő-kínálat, amelyből meríthet a helyi munkaadó, nem a legmagasabb szintű. A szakembereket lefölözi előbb Ausztria, majd a nívós helyi (nemzetközi) nagyvállalatok következnek,

a végére maradnak az úgynevezett építőmunkások. Ez végzettség nélküli munkavállalót jelent, aki hétfőn még betonnyeső volt, kedden már burkolónak jelentkezik, mert az is menni fog valahogy.

A vendéglátásban sem csak képzett pincérek dolgoznak, sokan a placcon tanulják meg a szakmát. A szakácsoknál azért még elvárás a szaktudás – ők meg is kérik ennek az árát Győrben. Egy nemrég nyitott nagyobb komplexum szakácsot, felszolgálót, séfet egyaránt keresett. Az igazgató a Telexnek elmondta,

• felszolgálót nettó 1000-1200 euró alatt (400-450 ezer forint) nem talált;
• szakácsnál ez az összeg már nettó 1500 euróra (600 ezer forint) ugrott;
• séfnél pedig 2000 euró (nettó 800 ezer forint) volt a kiindulási alap.

Nem szezonális, hanem állandó munkáról beszélünk, nem a Balaton-parton, hanem Győrben. A munkaadói járulékok ebben nincsenek benne. De emlékezzünk azért: ez nagyjából annak felel meg, amennyit az osztrák sajtüzemben kínáltak,

tehát Győrben egy szakképzett szakács keres nagyjából annyit, mint Ausztriában egy sajtot csomagoló munkás, végezettség nélkül, de valamilyen tapasztalat birtokában.

„Mi abban vagyunk talán előnyben – teszi hozzá a győri munkaadó –, hogy nem várjuk el azt, amit Ausztriában a munkaadók többsége igen: hogy hétfőtől szombatig kelljen dolgozni. A kiköltözéssel járó külföldi munka csak azoknak jó, akik pénzt akarnak keresni, mégpedig sokat. Meg tudják tenni, mert ott nincs életük, nem költenek. Én a legnagyobb bajt abban látom, hogy Magyarországon az önálló munkavégzés egyre kevésbé várható el az itt maradt dolgozóktól. Olyan is volt, hogy egy ételt nem engedtünk kivinni az éttermi részünkbe, mert vállalhatatlan minőségű volt. Magyar szokás az ötpercenkénti dohányzás is, ezt Ausztriában biztosan nem engednék, talán meg sem próbálnák.”

Kiskapuk és nagy átverések

Sopronban van is egy helyben ismert kiskapu, ami azoknak jelent megélhetést, akiknek köz- vagy hiteltartozásuk van. A lényeg: elméletileg alkalmi munkákra találták ki, ha a határozott időre szóló munkaviszony összesen legfeljebb öt, egymást követő naptári napig, illetve egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt napig tart. A munkavállaló az egyszerűsített foglalkoztatás keretében kapott munkabére után nem fizet társadalombiztosítási járulékot és meghatározott összeg alatt személyi jövedelemadót sem. De nem minősül biztosítottnak, és csak nyugellátásra, üzemi baleset esetén egészségügyi szolgáltatásra és álláskeresési ellátásra szerez jogosultságot, a társadalombiztosítás többi ellátására – például táppénzre – nem. Az így bejelentett dolgozóktól viszont nem tudják levonni az adósságokat.

Ez nyilván kiszolgáltatottá teszi a (magyar) munkavállalót, de lehet már arról is hallani – ami pedig néhány éve még elképzelhetetlen volt – hogy az osztrákoknál is egyre többször előfordul, hogy nem jelentik be a munkavállalójukat.

Sokan vannak, akik Sopront vagy Győrt ugródeszkának tekintik, a szakmát viszonylag jó pénzért kitanulják itt, és mennének tovább Ausztriába – már tapasztalattal az önéletrajzukban. A kérdés az, hogy őket itt lehet-e tartani. Az ingatlanberuházó, Szabó Ákos receptje az, hogy attól mentesíti őket, ami Ausztriában biztosan elkerülhetetlen: a magánytól. „Mi még Magyarországon belül sem dolgozunk nagy távolságokban, a megyén belül maradunk. Így ez a kiváltság adott az embereimnek. Hogy fontosabb-e, mint a bér? Aki marad, annak igen.”

Az osztrák–magyar viszony azért nem teljesen idilli, erről már az év elején is írt a Telex. Legutóbb pedig az élelmes magyar ingázókról olvashattak szintén nálunk.