Megszavazta a parlament Lázár János állami építési és beruházási törvényét

Megszavazta a parlament Lázár János építési és közlekedési miniszter állami építési és beruházási törvényét. Az előterjesztést 136 képviselő támogatta, 49-en nemmel szavaztak, 9-en tartózkodtak.

A jogszabály célja a központosítás, ahogy az is, hogy a tervezésnél, a kivitelezésnél erősödjön a magyar építőipari cégek helyzete.

„Magyar alapanyagokból, magyar munkavállalókkal, magyar szaktudással a magyar haszon érdekében.”

Így foglalta össze egy korábbi felszólalásában Lázár, mi a célja az általa patriótának nevezett törvényjavaslatnak.

Az már előzetesen is látszott, hogy sokféle konfliktust hordoz magában Lázár nagy szabályozási reformjának első felvonása. A most elfogadott állami építési és beruházási törvény ugyanis nem keverendő össze a még el nem fogadott „magyar építészetről szóló” még nagyobb törvénnyel, amely – ha majd elfogadják – három jelenleg hatályos törvényt: az épített környezet alakításáról, a településkép védelméről és a kulturális örökség védelméről szóló törvényt vonná össze.

A sajtóban olykor éles vitákat kiváltó kérdések, mint az építőanyagok exportkorlátozásának lehetősége vagy a nemzeti építőanyag-kereskedő ugyan lehet, hogy az állami építéseket és beruházásokat hivatott megvédeni, de nem a mostani jogszabály tárgya.

A törvény és az unió

A törvény elfogadása az első tervekhez képest megcsúszott, forrásaink között volt, aki azt jelezte, hogy az uniós egyeztetések húzódtak el, mert Magyarország nem szeretett volna új frontot nyitni a vállaltan protekcionista törvényi passzusok miatt. E vélemény szerint az unió nehezen fogadott el egyes javaslatokat a törvényben, hiába mondta ezekről a kormány azt, hogy nem kérünk egyebet, csak amit az osztrák, vagy a német építőipar is használ az érdekei védelmében.

Kormányzati forrásunk szerint azonban ez az uniós időhúzás nem igaz, az unióval voltak egyeztetések, de az EU nem támasztott semmilyen érdemi akadályt a szabályozás elé, mert az unió a korábbi jogszabályi véleményezési gyakorlatának megfelelően, azt hangsúlyozta, hogy a tagállam felelőssége a törvényalkotás, és majd csak működés közben tudja megítélni a szabályozás hatásait.

Vagyis látni szeretné majd a végső szöveget és a végrehajtási rendeleteket. vagyis fogalmazhatunk úgy is, hogy egyelőre az unió nem blokkolt, az esetleges jelzéseik csak most jönnek majd.

Fideszes potentátok

Hallottuk azt is, hogy a Fidesz egyes politikusainak időhúzása tolta ki a folyamatot. Itt nagyon leegyszerűsítve abból lehetett konfliktus, hogy kinek a tyúkszemére, védett pozíciójára lép rá az új szabályozás, vagy negatív megfogalmazással, rátelepszik-e Lázár János a többi tárca beruházásaira. Esetleg csak a kormány visszatér egy régebbi, természetes struktúrához, ahol azt a kormány dönti el és hagyja jóvá, hogy az állam mit épít, mit preferál, ám utána az építést már alapesetben valóban az ÉKM végzi, igaz annak bármilyen részét visszaadhatja.

A tárcák mindenesetre az úgynevezett monitoring bizottságon keresztül követhetik nyomon a beruházásokat. Emellett lesznek olyan projektszervezetek, ahol a tárcák részt vehetnek a beruházásokban, de az építtető joga valóban az ÉKM-nél lesz.

Olyat is hallottunk, hogy valóban voltak a kormányon belül ellenlábasok, de ők egy idő után elfáradtak, nem vállalták a konfliktusokat. A tárcák és tárcavezetők mindenesetre „fél évig birkóztak” azon, hogy bizonyos felelősségeknél és beruházási döntéseknél a jövőben nem ők lesznek nevesítve, hanem egyeztetések, előzetes projektlista után a végső döntés az építési miniszter hatásköre, ha tetszik, az állami költségvetésből végső soron ő költheti el a pénzt.

Ahogy egyik forrásunk utalt rá, ezzel a kormány visszatér egy 35 évvel ezelőtti modellhez, ahol az akkori építési és városfejlesztési miniszter felelt a döntésekért, igaz, előtte volt a szakminisztériumokkal egyeztetés.

Sok mindent meg kellett magyarázni

A szakmai szervezetek (mint például az ÉVOSZ) mindenesetre javaslatokat fogalmaztak meg, amelyekből relatíve sok beépült a tervezetbe (annyiban nehéz szétszálazni a két nagy törvény egyeztetési folyamatait, hogy az részben egyszerre zajlott és a szakmai szereplők mindkettőről beszéltek nekünk).

Mindenesetre úgy tudjuk, hogy tényleg nagyon sok javaslat érkezett a minisztériumba, és sok egyeztetés volt a minisztériumban, szállodákban, még a Lázár-féle batidai vadászházban is.

A szakmai vezetők szerint, ami nekik fontos volt, abban nincsen érdemleges változás, és majd lesznek a nagy építészeti törvényben is olyan pontok, amelyeket majd még meg kell magyarázni a szakmának. De összességében nagy gellert nem kapott a szabályozás, sem a kormányzati kompetenciák új kiosztása, sem a szakmai alapelvek oldaláról.

Lázár nekimenne az elszemtelenedett csókosoknak az építőiparban – írtuk ebben az elemzésünkben. Ezek tehát a pozitív elemek: a nagyobb költségkontroll, jobb hatékonyság, több átláthatóság, megújuló energia, anyagok újrahasznosítása, kisebb függés a külföldtől, erősebb hazai cégek – többek között ezek a célok szerepeltek a javaslat első verziójában is.

Vége az egy ajánlatnak

A tervezet hadat üzent az egyajánlatos közbeszerzéseknek is, az ilyen eljárásokat az ajánlatkérő ezentúl köteles eredménytelennek nyilvánítani.

A szakma szerint ez üdvözlendő cél, de mindig az a kérdés, hogy milyen az általános erkölcs. Ha Magyarországon csalni akarnak, akkor megteszik. Ha az volt a bunda, hogy mindig csak egy induló volt, akkor jogos kérdés, hogy miért nem volt verseny. Ám ha csalási szándék és egyeztetés van, akkor a két induló annyit jelent csak, hogy

mindenki hozzon még egy indulót.

Természetesen nem szabad feladni, hiszen a piacgazdaságban egy normálisan működő piacon többen indulnak. A pozitív változást pedig olykor maga a piac hozza el.

Az elmúlt egy évben alig volt eljárás Magyarországon, most egy mélyépítési munkára 16-an jelentkeztek, három éve még egy induló volt, ma már egyszerűen nem tudják a nagyok etetni a kicsiket, nem tudják őket hitegetni, beszállítási lehetőségekkel visszatartani. Három éve még rá kellett dobni 50 százalékot az alapárra, hogy elvigye valaki a megbízást, ma az alapár 70 százalékánál olcsóbban is jönnek ajánlatok.

Április óta

A javaslatot mindenesetre áprilisban nyújtotta be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az általános vitája május végén kezdődött. Eredetileg június 13-án szavaztak volna a javaslatról, de Lázár kérésére jogtechnikai okokból elhalasztották a zárószavazást. A szavazás előtti felszólalásában arról beszélt a miniszter, hogy gyakorlatilag két törvénytervezetről van szó: az egyik az állami beruházások új menetét szabja meg, viszont egyeztetések elhúzódása miatt külön kerül beterjesztése a magyar építészetről szóló törvényjavaslat, de a kettő együtt határozza meg, hogy a jövőben mit lehet építeni Magyarországon.

Ellenzéki képviselők és az önkormányzatok – köztük a Fővárosi Önkormányzat – elsősorban a centralizáció miatt kritizálták a törvényjavaslatot. Lázár sokszor leszögezte, hogy meggyőződése, hogy hatékonyabb, ha egy kézben összpontosul az állami beruházások megvalósítása. Ennek ellenére kidolgozott egy több pontból álló javaslatcsomagot, amiben többek között az szerepel, hogy

• az állami beruházások érdekegyeztető tanácsánák legyenek tagjai az önkormányzati szövetségek, és például Budapest önkormányzata is;
• az az önkormányzat, amelynek a területén valósul meg az állami beruházás, legyen konzorciális partnere a magyar államnak;
• az önkormányzat megvalósíthassa a beruházást, ha arra képes;
• az önkormányzat területén végrehajtott beruházás átmeneti jelleggel sem kerül az állam tulajdonába.

Az új beruházási rend tíz évre transzparenssé teszi a törvényhozó hatalom előtt, hogy a végrehajtó hatalom mit kíván megvalósítani, magyarázta. Lázár szerint az új rendszer erős kézzel vezényli le a beruházásokat, de a beruházások eldöntésében van demokratikus legitimáció, több száz javaslatot mérlegeltek a törvényjavaslat kidolgozása során.

A hatályba lépés viszont nyitott kérdés maradt, ezért Lázár azt kérte a parlamenttől, hogy halasszák el a zárószavazást, mivel a két javaslat tárgyalása és elfogadása kettévált. Az állami beruházások rendjéről szóló javaslat előbb lépne életbe, mint a magyar építészetről szóló, addig az átmeneti rendelkezések maradnak hatályban.

Közbeszerzések

A Telex többször is foglalkozott azzal, hogy a jövőben ki és hogyan bonyolít le majd egy közbeszerzést. Mivel ezt a területet érte a legtöbb érdemi kritika, ezt külön cikkben elemezzük. Elöljáróban annyit, hogy a szabályokban végül kettéválasztották a közbeszerzéseket, az árubeszerzésre és a szolgáltatásra más szabályok vonatkoznak majd, mint az építési és beruházási szabályokra.

A rendszer elég összetett lesz, hiszen vannak uniós és nem uniós finanszírozású projektek, vannak uniós értékhatárok alatti és feletti összegek és még készül egy kormányrendelet, amely majd mindenféle előírást meghatároz. Ám arra, hogy ki és hogyan tud dolgozni ebben a szisztémában, és lesz-e elegendő képzett munkatárs, hamarosan visszatérünk.