Herczeg Zoltán: Havonta százezret költöttem a börtönben, hogy ne dögöljek éhen

• Kakukktojás, hős – így érezte magát a börtönben a kábítószer-kereskedelemmel gyanúsított Herczeg Zoltán, aki a Venyige utcai intézetben az elit szintre került.
• A fegyőrök és fogvatartottak többsége kedves volt vele a börtönben, akadt olyan fegyőr, aki autogramot kért tőle a gyerekének.
• A cellatársa két jobboldali Orbán-szavazó volt, egyikük nyíltan fasiszta. Megesett, hogy valamelyikükkel kezet emeltek egymásra, de tartva a fogdától, inkább leálltak.
• Herczeg erősen kormánykritikus volt korábban, a témában pólókat is alkotott. A jövőben nem lehet tőle ilyesmire számítani, felhagy a „hőzöngéssel”.
• Herczeg Zoltán augusztus 20-ig nyomkövetős bűnügyi felügyeletben – vagy ahogy a köznyelvben elterjedt, házi őrizetben – van, a nyomozás még tart, zajlanak a tanúkihallgatások.

Mi az első szó, ami eszébe jut, ha azt hallja: börtön?

Herczeg Zoltán: Szabadság.

Fél évet töltött börtönben, és egy hónap telt el azóta, hogy az ügyészség kezdeményezésére megszüntették a letartóztatását. Házi őrizetben van, nyomkövetőt visel, és csak heti egyszer mehet ki két órára. Hogy telik egy napja idekint?

HZ: Kint iszonyatosan gyorsan telik az idő, ott meg végtelenül lassan. A kettő között az a különbség, hogy ott nem volt mit csinálnom, a legrosszabb az egészben a tétlenség és a haszontalanság érzése volt. Kint meg annyi minden várt, felgyorsult minden, már egy hónap telt el, és olyan gyorsan halványulnak az emlékek, hogy olyan, mintha ott se lettem volna.

Persze, amikor ott voltam, akkor nagyon igyekeztem arra gondolni, hogy ne felejtsem el az élményt, mert nagyon tanulságos volt az ott töltött fél év. Az első kérdésre a válasz, hogy a szabadság az sokkal fontosabb és sokkal relatívabb, mint ahogy azt én gondoltam.

Amúgy nagyon sok barátom látogatott már meg azóta, és szinte mindenki kaját hozott. Wolfi, a Punnany Massifból például babgulyást. Volt, aki sört is hozott, de az alkohol sem izgat már igazán. A legjobban anyukám lángosa, a Szecska (Széchenyi fürdő) meg a párom hiányzott.

Hogyan engedték ki? Bekopogtak, hogy mehet?

HZ: A meglepetés erejével. Bejött a fegyőr, és azt mondta: „Pakoljon, Herczeg, szabadul!” Mondtam neki, hogy ne szórakozzon már. Néhány fegyőrrel voltam olyan viszonyban ennyi idő után, hogy egy ilyet vissza mertem mondani, persze barátságosan. Mondta, hogy ő nem szórakozik, most látta a gépen, és ha a gépen az van, akkor megyek.

Ma is piacra dobná az „O1G” és a „Kurvák, kokain, kereszténydemokrácia” feliratú pólókat?

HZ: Volt időm, így sokat gondolkoztam bent azon, hogy mi a különbség az igazi forradalmárság és a meddő hőzöngés között. Az O1G és a kurvák, kokain, kereszténydemokráczia hőzöngés meg hiszti. Persze, van alapja. Az egyiket plagizáltam Simicskától, aki Orbán legjobb barátja volt, és ő mondta rá, a másik meg… hát vannak, ugye, tények.

De még mindig választhatok, hogy ezt meg akarom-e mutatni a pólóimon, vagy sem. Kiteszem-e magam a hatalom kénye-kedvének, vagy sem. Nem akarok már se hisztit, se hőzöngést, se forradalmárságot. Arra jutottam, hogy nem húzgálom az oroszlán bajszát, mert aki a világgal küzd, az mindig veszít.

A szabadulása utáni első interjúban azt mondta, hogy egyedül volt ezzel a forradalmisággal. Utalt arra is, hogy esetleg félreállították önt. Miért gondolja így?

HZ: Sokat gondolkodtam azon is, hogy mi verhette ki a biztosítékot. Ha a fű miatt tartóztattak le, akkor a fél budapesti művészvilágot, értelmiséget le lehetne tartóztatni. Nem hiszem, hogy a pólóim miatt kerültem ide, mert ha a kritika, vagy az irónia, vagy a szatíra lenne az ok, akkor megint csak a fél budapesti művészvilágot, értelmiséget be lehetne zárni.

HZ: Inkább arra gondolok, hogy van nekem egy klímamozgalmam, a KÉK mozgalom, amivel a háttérben egy politikai mozgalmat akartam felépíteni, amit például az LMP-nek kellene csinálnia, csak nem csinálja. Úgy gondoltam, ha jól csináljuk, akkor négy-nyolc éven belül bent leszünk öt százalékkal a parlamentben, ugyanis brutálisan sokan csatlakoztak az elején, pedig én csak a telefonba – amit lehallgattak – mondtam el, hogy valójában ez egy klímamozgalom égisze alatt létrehozandó politikai mozgalom. Már nagyon előrehaladtam vele, októberben jött volna a szervezetfejlesztés, mert nem bírtam már divattervezni, lakást felújítani meg mozgalmárkodni egyedül, az összeroppantott. Aztán börtönbe kerültem hirtelen.

De mi az a körülmény, ami miatt ilyen erősen felmerül a gyanú önben, hogy köze lehet a mozgalmának ehhez az egész ügyhöz?

HZ: A nyomozati jegyzőkönyvek szerint április 10-én kezdtek megfigyelni, a mozgalmat március 21-én találtam ki.

Dr. Keviczki: Azért azt jelzem, hogy ez a 2022. április 10. a bíróság által engedélyezett lehallgatás kezdete. A bíróság arra nem fog engedélyt adni, hogy ez az ember mozgalmat csinál. A lehallgatás elrendeléséhez egy bűncselekmény alapos gyanúja kell – és valahonnan csak tudták azt, hogy Herczeg Zoltán kábítószert használ.

Sejtjük, hogy mi lehet ez az információforrás, de ennek nincs is olyan nagy a jelentősége, így utólag. Ettől függetlenül természetesen elképzelhető, hogy a politikum szeretne többet tudni, mondjuk, a KÉK mozgalomról, de ahhoz, hogy ez büntetőeljárássá forduljon át, ennél sokkal több kell.

Továbbra is úgy gondolja, hogy tőrbe csalhatták? Ha igen, ki?

HZ: A nyomozati anyagok tartalmaznak bizonyos információkat, amiből nem nehéz összerakni, hogy tőrbe csalhattak. De még azt sem mondom, hogy ez direkt volt. Vannak olyan nagyon finom eszközök és eljárások, ami alapján egy gyanútlan marha vagy egy balek – amilyen, jelentkezem, én is vagyok – tud olyan dolgokat mondani, kijelenteni vagy sejtetni, aminek aztán börtön lett a vége.

Én nem is haragszom erre az emberre, pedig kéne rá nagyon. Még csak azt sem mondom, hogy ő direkt csinálta azt, amivel én gyanúsítom őt. Sőt, nem biztos az sem, hogy csinálta. Csak nagyon sok furcsa dolgot olvastam abban a nyomozati anyagban. Például az én egyik legjobb barátom hogy vádolhat meg azzal, ami nem történt meg?

És hogy lett ebből száz gramm fű?

Dr. Keviczki: Zoltán természetesen nem vásárol 100 grammot egyszerre, mert minek. Egyszerű fogyasztóként ez neki túl sok. Ebben az időben akadozott a piac.

HZ: Azt is tudjuk, hogy miért akadozott. Úgy hallottam, hogy tavaly tavasszal és nyáron a magyar rendőrség az FBI közreműködésével dekódolt egy olyan titkos applikációt, amit a drogkereskedők használtak, sok kétes üzenetet fogtak el, ami alapján irtó sok dílert kapcsoltak le Magyarországon és a világon is. Emiatt nehéz volt fűhöz jutni.

Dr. Keviczki: Mivel ez nem egyszeri alkalom volt, a potenciális beszerzési forrás azt mondta, hogy ez most úgy működik csak, hogy nagyobb csomagot kell megvenni, ezt kapod meg, nincs kevesebb. De most kell gyorsan, mert még nagyobb gondok lesznek a piacon. Ösztönözni akarta a vevőt, hogy tárazzon be.

HZ: Többször is mondtam, hogy nem akarok száz grammal rohangászni, mert gáz, nem kell. Erre az volt a válasz, hogy ha ez nem kell, akkor nem lesz. Hetekig vakartam a fejemet, hogy mit csináljak, és végül miután nem volt más, megvettem.

Messzire kellett mennie a találkozóra? Egyáltalán, az átvételnél fogták el a civil ruhás rendőrök?

HZ: Kicsi út volt, tízperces. És az is egy érdekes momentuma az ügynek, mert nem az átvételnél. Ha az átvételnél kapcsoltak volna le, akkor nem engedték volna ki első fokon azt az illetőt, de kiengedték, engem meg bent tartottak. Engem az átvétel után, a Váci úton fogtak el az autómban, jöttek utánam.

Dr. Keviczki: Az átadás egy lakásban történt, utána Zoli elhagyta az épületet, beült az autójába, követték, majd megállították a civil ruhás rendőrök.

A jelentős mennyiség tizenhárom százalékának felel meg az az adag, amit vett. Mi indokolta a letartóztatást? Az interjúk egyikében érintőlegesen felmerült, hogy az ismertség vagy akár a médiafigyelem is közrejátszhatott ebben.

Dr. Keviczki: Akkor még nem tudtuk, hogy ez tizenhárom százalék, mert a vegyész szakértői vélemény öt és fél hónappal az ügy kirobbanása után készült el. Sok mindent elmond erről a nyomozásról, illetőleg úgy általában a nyomozásokról az, hogy egy pakk fű meg minimális kokain bevizsgálásához öt és fél hónap kellett.

Viszont, aki kábítószeres ügyekben eljár, az tól–ig határokon belül ismeri a piacon lévő kábítószerek hatóanyag-tartalmát, ezért tudtuk, hogy ez meg sem fogja közelíteni a jelentős mennyiséget. Ezt a jogalkalmazónak is tudnia kellene, és amikor a bíró észleli, hogy a házkutatás során nem találnak precíziós mérleget, nejlontasakokat, egyéb, a kereskedésre utaló tárgyakat, és látszik, hogy nem olyan nagy a mennyiség, akkor egy kicsit talán higgadtabban is kezelhetné ezt a kérdést.

Egyébként sosem állítottam azt, hogy az az oka a letartóztatásnak, hogy Zoli egy ismert személyiség, azt mondtam, hogy egy jogalkalmazónak, egy bírónak, egy ügyésznek nehéz elvonatkoztatnia ettől, és az ügyet úgy kezelni, mint bármely más ügyet, mert ha a letartóztatás kérdésében döntünk, akkor teljesen mindegy, hogy a miniszterelnökről van szó vagy egy közmunkásról.

Kik voltak a cellatársai, és hogy jött ki velük?

HZ: A Venyige utcai börtönben a hetedik emeleten voltam, ahol csak fogvatartottak vannak, talán „elit szintnek” is mondhatnám.

Két „jobboldali” Fidesz-szavazóval voltam összezárva tizenhat négyzetméteren. Kőkemény, nagypályás alfahímek, egyikük nyíltan fajgyűlölő fasiszta, a másik egy szuperintelligens Nagy-Magyarország-hívő. Mind a ketten meggyőződéses Orbán-szavazók. Ott voltam köztük egyedüli liberális, éreztem is a súlyát kétharmados fölényüknek.

Egyikük nagy összegű, nemzetközi jellegű, bűnszervezetben elkövetett pénzmosás gyanújával volt bent, kicsit kevesebb karlendítés és zsidózás jobban állna neki, de egyébként cuki. A másik csávó kétszáz kiló fűvel bukott meg, szerintem ártalmatlan.

Gyorsan rájöttem, hogy ugyanolyan mélyen hisznek abban, amit vallanak, mint én. Egyikük úgy gondolja, hogy „a taknyos zsidók” tehetnek mindenről, meg ment a „rohadt cigányozás”, miközben kiderült róla, hogy a felesége és a gyerekei zsidók. Ő mégsem változtatta meg a meggyőződését. Ha ott vagy összezárva két ilyen csávóval egy tizenhat négyzetméteres zárkában, nincs más választásod, ki kell jönni velük. A különbség hamar kiderült, így egy idő után azt kerestük, mi az a közös metszet.

Azt mondták, hogy „Zoli, te is rettenetesen hiszel az elveidben, és tartod magad hozzájuk a végletekig, tehát olyan vagy, mint mi. Igaz, hogy mást, de ugyanolyan szilárdan ragaszkodsz hozzá, és nem hajolsz meg, nem törsz meg, elvhű vagy. Mi is elvhűek vagyunk. Az elvhűek meg tartsanak össze.”

Ahogy mondtam, alfahímek mindketten, meg én is, ráadásul ragaszkodnak az elveikhez. Ezért arra különösen büszke vagyok, hogy három hónap alatt elértem az egyiküknél, hogy fogmosás közben elzárja a vizet. Mert spórolni „kék”! Pedig amikor először mondtam neki, „a kurva anyádat fogd már be a pofádat, baszd meg, dögölj meg!” – ez volt a válasz. Az elején még össze is ugrottunk párszor, mert nem szeretem, ha anyáznak.

Megütött?

HZ: Kezet emeltük egymásra, mert ő is kemény, meg kiderült, hogy valamennyire én is az vagyok. Nagyon nem szeretem, amikor kurva anyáznak. Ha „zsidó kommunista” lettem, azt esküszöm, simán elviselem. Szóval egymásnak ugrottunk párszor, pattant a szikra, de nem ütöttük meg egymást, mert tudtuk, hogy az azonnali fogda, és azt senki sem akarja.

Érte atrocitás?

HZ: Engem mindenhova külön vittek: külön sétás voltam, külön eü-s, külön spájz. Féltettek, vigyáztak rám, nem akartak sem médiacirkuszt, meg azt sem, hogy bántódásom essen. Én ezért is hálás voltam, és még a zárkatársaim is, mert nekik se kellett közös sétára menni a szinttel, ha nem akartak. Nagyon szigorú szabályok vannak, de van egy kis mozgástér.

Azért az elején engem is bekóstoltak, a negyediken vagy a hatodikon vannak zorall arcok, az a Jurassic Park. A Venyigében az intézmény tetején van a sétáló, az egész épület hosszában. Az ötös az ipartelep felé, a hármas a Maglódi utca felé néz, középen van egy sáv a felügyelőknek, mindezt rácsok választják el egymástól. Ha az ötösben sétálunk, akkor a hármasból látnak, szokás is átbeszélgetni, bár a szabályzat szerint ez is tilos.

Mi van, köcsög? Celeb vagyok, ments ki innen! Mi van, buzi? – az első sétán ilyeneket kiabált nekem egy nagydarab disznó, közben hangosan röhögött ő is, meg az egész szint is. Nem esett jól, elfordítottam a fejemet, néztem az ipartelep felé. A két zárkatársam egy szót sem szólt, „elit arcok” voltak, nem akartak konfrontálódni, de figyelték, hogyan reagálok.

Amikor visszamentünk a zárkába, mondták, hogy „figyelj, Zoli, láttuk, hogy reagálsz, nem lesz így jó”, aztán elmondták, mit kell csinálni. A legközelebbi esetnél odamentem a rácshoz, belenéztem a nagy marhának a szemébe, és azt mondtam:

„Figyelj, haver, az a helyzet, hogy a zsaruk elvettek tőlem mindent, de talán, ha a seggemben körülnézek, még talán ki tudok húzni egy egyest, azt átdobom neked, szívd el, ha akarod.” „Jól van, tesó! Jól van! Semmi baj! Tesó vagy” – ez volt a válasz, és ezzel el volt rendezve. Aztán ezt el kellett játszanom vagy tízszer, mindenkinek, aki bekóstolt.

Ez kell ahhoz, hogy az ember a méltóságát és a férfiasságát megőrizze egy ilyen helyzetben?

HZ: Ott igen. A fogvatartottakkal szemben is muszáj megőrizni, meg a fegyőrökkel szemben is. Sokszor elmondtam, a szabadságommal hajlandó vagyok, muszáj is fizetnem azért, amit elkövettem, de a méltóságommal és egészségemmel nem vagyok hajlandó. A tiszteletet én is megadtam, még akkor is, amikor szétszedték a zárkámat úgy, meg a szekrényt, meg az ágyat, mindent, hogy még a párnahuzatot is lehúzták.

Az ilyen biztonsági ellenőrzésen csuklyás műveletisek gépfegyverrel kutatják át a zárkádat (ezt hívtuk „hipinek”), meg akár testüreg-ellenőrzést végeznek, az nem kellemes. De azt is úgy fogadtam, hogy ez van, itt ez a szabály. És kussolok. A csuklyásokat nindzsának hívtuk, köztük is volt, aki tiszteletteljes volt, láttam a szemében, hogy velem van. Meg olyan is volt, aki a testüreg-ellenőrzésnél bevitt a vécébe, ahol le kellett volna vetkőznöm, és azt mondta: „Most itt áll egypár percet, és akkor levetkőzött, oké, Herczeg?” Pontosan tudta, hogy nincs nálam tiltott eszköz. Majd teszek egy zsilettpengét a seggembe, nem?

Küldhettek be önnek csomagot a börtönbe?

HZ: A kapcsolattartó küldhetett csomagot, de kaját nem. Van viszont börtönbolt (spájz), ahol lehet nagyon drágán vásárolni. Az egy hatalmas biznisz, mert tizenkilencezer fogvatartott vagy moslékot eszik, vagy iszonyú drágán vásárol a spájzban.

Én százezret költöttem havonta, hogy ne dögöljek éhen, mert a bévés reggeli és vacsora nem túl sok.

Reggel kapsz egész napra kb. fél kiló kenyeret, reggelire hozzá egy szelet parizert. Vacsorára volt húszgrammos sárgabaracklekvár, virágméz, esetleg mézhelyettesítő szirup, tízgrammos vaj, karfiolos pástétom, az ünnepnapi vacsora pedig afrikaiharcsa-pástétom.

Ezeket gyűjtögettük, mert három-négy kis lekvárral tudtad kicsit ízesíteni például a száraz, hideg mákos tésztát meg a „diós” tésztát az ebédnél. Az ellenőrzésnél viszont ezeket elveszik, mert nem szabad gyűjtögetni. „Mi a kurva anyjuknak gyűjtögetik maguk ezt a sok szart?” – volt, aki így üvöltött velünk. Én meg gondoltam: „Felügyelő úr, tessék szíves – persze magamban – itt bent eltölteni fél évet, és akkor megtudja, hogy miért gyűjtögetjük ezt a sok szart.”

Ha van pénzed, akkor jól élsz ott is, ha nincs pénzed, akkor ezeket eszed. Nekem a nyugdíjas szüleim meg a párom küldtek pénzt, így tudtam vásárolni. A zárkatársaim boldogok voltak, amikor kijöttem, mert pont spájz után engedtek ki, úgyhogy otthagytam az egész ládányi kaját nekik: szalámi, banán, alma, csoki, kávé – már mentek is rá a kincsekre. Így voltunk mi is, amikor az egyik zárkatársam szabadult, ő például levesport is hagyott. Ha nem úgy fogod fel az egészet, hogy ez egy rossz kalandfilm, egy túlélőshow, akkor beledögölhetsz.

Sokan hívők lesznek a börtönben, ön hitt valamiben?

Kétfajta hívő van a börtönben. Az egyik kamuhívő, aki addig imádkozik Jézushoz, míg bent van, és ha kimegy, akkor elfelejti az egészet. Ezt csak úgy lehet túlélni, ha valóban hiszed, hogy túl lehet élni. Én tudtam, hogy elsősorban nem a fű az oka annak, hogy itt vagyok, nem is a politika, hanem az, hogy fejlődjek. Hiszek abban, hogy nem azért kerültem ide, amivel gyanúsítanak, mert azt tudom, hogy nem csináltam. Értelmet találni abban a szarban, a padlón, a legalján összetörve, értelmet találni abban, hogy miért vagy itt, miért kaptad és hogyan tudsz építkezni, azt hívom én hitnek. Nem beszélve a felemelő, vasárnapi istentiszteletekről, amiket a két „ősember” zárkatársammal celebráltunk Jézus Krisztus nevében. Együtt könnyeztünk, emelkedtünk, töltekeztünk.

Egy héten egyszer, hétfőnként reggel hagyhatja el a lakást.

HZ: Ki is megyek, látom a villamost, a buszt, a fákat, őrület! Budapest területén belül mehetek, de messzire nem szoktam, mert vissza is kell érnem. Az üzletembe szoktam menni, és voltam már bankban meg cipésznél. 10.55-re vissza szoktam érni.

Motorom van ugyan, használhatnám, de nem merek lemenni érte az alagsorba, mert félek, hogy elveszíti a jelet a nyomkövető, és jönnek értem a rendőrök. Ha elveszíteném a jelet valami okból, azonnal be kellene telefonálnom, de ezt nem tudom a pincében, mert ott térerő sincs.

Azonnal csipog a nyomkövető? És rezgett már?

HZ: Igen, nekem is, meg a rendőröknek is jelzi, hogy valami nem oké. Töltenem kell reggel-este másfél órát, ez nem merülhet le alvás közben sem. Rezgett, igen, mert egyik reggel elfelejtettem tölteni, jöttek a haverok, felmentünk a tetőre beszélgetni, és elkezdett rezegni. Azonnal takarodtam vissza, és töltöttem. Nem akarok több zűrt. Nincs rá szükségem.

Voltak már ellenőrizni?

Egyszer voltak, első nap reggel jött ki két nagyon kedves rendőr kolléga. Egyébként fontos megjegyeznem, hogy egy-két felügyelőt leszámítva hozzám mindenki nagyon kedves volt a börtönben is. Volt egy-két atrocitás, de azt fapofával állja az ember, a tizediknél pedig megszokja. Ahogy azt is, hogy teljesen meztelenre vetkőztetnek, úgy motoznak meg. Volt, hogy naponta hatszor vetkőztettek meztelenre, olyankor feladtam a felügyelő kezébe a műanyag lavórban a ruháimat, kb. megsemmisülve a legelején.

De amikor azt mondja nekem a fegyőr, hogy „Herczeg úr, tudjuk, hogy miért van itt, és nagyon sajnáljuk, adna egy autogramot a gyerekeimnek?”, az kárpótol. Tíz rossz fej felügyelőt is kárpótol egy normális, és alapvetően azt kell mondanom, hogy velem a legtöbb felügyelő jó fej volt. Mert a felügyelőnek sem telik amúgy semmibe, hogy rád mosolyogjon, vagy megkérdezze, „Hogy van, Herczeg?”, és neked meg jólesik. Amúgy az intézményvezetők is jó fejek voltak, sőt a fogvatartottak is jó fejek voltak.

A fogvatartottak és a felügyelők többsége érzésem szerint ellenzéki, tehát én kvázi egyfajta hősként mentem be. Nagyjából sejtették, milyen vagyok, látták, hogy nem vagyok bűnöző. Amikor beálltunk sorba, lehetett látni, hogy ki a kakukktojás. Úgy, ahogy a divatszakmában, én a börtönben is kakukktojás voltam.

A kreatív alkotáshoz többen vállaltan használnak füvet vagy mást. Amikor az új logókat tervezte a börtönben, akkor nyilván nem fogyasztott, de korábban szívott az alkotáshoz? Mit gondol, mennyire fog ez változtatni a jövőbeni munkásságán?

A magyar társadalomnak más a felfogása a kábítószerről, mint ami a valóság. Amikor valaki egy drogosra gondol, az általában egy heroinistára gondol, akinek lóg ki a karjából a tű, és folyik taknya-nyála. Pedig a fű nagyon messze van ettől.

Szerintem az egyik legjobb, legerősebb kollekciómat terveztem meg bent, tisztán. A tiszta tudat visz szerintem előre, az a követendő, a spiritualizmus csúcsa: a tudatosság.

De hogyha egy ilyen abszurd, kafkai, anyagi világban élsz, akkor azt irtó nehéz ép ésszel és tiszta tudattal elviselni. Én nagyon örülök, ha valakinek sikerül ép elmével. De azért könnyebb egy spanglit elszívni este nyolckor, és azt mondani, hogy leszarom, kikapcsolom végre ezt a kurva híradót, és nézem a Netflixet. Erre jó a fű. Vagy arra, hogy elszívtam egy spanglit, és kurva jókat rajzoltam vagy írtam.

Nem akarom reklámozni, mert börtönbe juthatsz vele, és el is fogom mondani a fiataloknak, ha kíváncsiak rá az iskolákban, hogy nagyon vigyázzanak, mert nem biztos, hogy ez a jó, és tisztán is lehet létezni. Csak akkor csináljunk már egy olyan országot is magunk körül, ahol tiszta is tudsz maradni. Ahol nem ér ötpercenként annyi gyalázatos impulzus, hogy legszívesebben eret vágnál magadon.

Szerintem rengeteg addikció, a drog- és az alkoholhasználat, az öngyilkosság, a depresszió is azért van, mert a modern környezetünk alkalmatlan arra, hogy tiszta tudatban, normális közösségként, szeretetben tudjál benne élni. Lehetetlen.

Van olyan, amitől fél a börtön óta?

HZ: A börtöntől sem féltem. Ha féltem volna, akkor nem kerülök oda. Ha féltem volna, nem csináltam volna marhaságot. Pont az a baj, hogy én nem nagyon félek. A félelemnek fontos szerepe van az ember életében, az a visszatartó erő, ami elrettenti az embert attól, hogy hülyeséget csináljon. Belőlem ez hiányzik sajnos.

Egyébként azt gondolom, hogy a fél év még épp oké volt, tudtam is fejlődni általa, de ha sok időt tölt bent az ember, éveket akár, akkor nem tud már normálisan kijönni, legalábbis én nem éreztem, hogy az lenne a hosszú távú cél, hogy újraintegráljanak a társadalomba. Antirasszistaként sem tudsz kijönni súlyos évek után. Olyan mennyiségű cigányozást meg zsidózást hallottam, hogy pár hónappal később már én is majdnem elkezdtem az elveim ellenére zsidózni, cigányozni. A fogvatartottak hatvan-hetven százaléka roma, és ők tényleg másképp viselkednek, más kultúrában nevelkedtek, és megengednek maguknak olyan dolgokat bent, amit mi nem.

Elég nagy probléma amúgy a kapacitáshiány is odabent. Van istentisztelet kéthetente, csak nincs. Van pingpongasztal is, csak nincs. Van konditerem, csak nem használhatjuk. Van könyvtár és közösségi terem, csak nincs. Helyette vannak túlterhelt fegyőrök, túlterhelt intézetek, százmillió plusz munkaórát végző alkalmazottak. Vinnének minket konditerembe, de nincs elég felügyelő, hogy vigyenek. Meg amúgy ellopták a súlyokat. Meg a pingpongasztalt össze kéne állítani. Meg nincs terem, meg ott kell hogy legyen a fegyőr, és nézi, hogy pingpongozunk. Tehát nincs rá ember. Minden van a házirendben, csak semmi nincs a valóságban.