Még ha kutyának is gondolta a jeladós farkast, egy vadásznak akkor sem lett volna szabad lelőnie

A múlt héten Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében a gyanú szerint valaki kilőtte azt a jeladós farkast, amely még 2022 tavaszán indult útnak Svájcból, majd hónapok óta Magyarországon vándorolt, és lett a hírek állandó szereplője. Az M237 jelű farkas kilövőjéről még nem jelentek meg hiteles információk, de azt lehet tudni, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda természetkárosítás miatt folytat büntetőeljárást. Az eset részleteinek ismerete nélkül is érdemes körüljárni, hogy itthon ma ki és milyen feltételekkel lőhet ki farkast, és lehet-e védekezni azzal, hogy a farkast összetévesztette egy kutyával.

„A vadgazdálkodási törvényben szerepel, hogy ha minden kétséget kizáróan nem ismerem fel a vadat, akkor nem lövök. Ez olyan, mint az autósoknál a piros lámpa, azt jelenti, állj. Igaz, vannak a piroson is áthajtó autósok”

– mondta Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) szóvivője, aki életszerű helyzetnek nevezte, hogy Borsodban egy vadász lőtte le a farkast, de pontos információkat a kamara is valószínűleg csak a rendőrségtől vagy a bíróságtól fog kapni.

Egy vadásznak fel kell ismernie egy farkast, ez része a tananyagnak is, ezt a vizsgáján is számonkérhetik tőle, ráadásul ez az egyik olyan faj, amivel már az óvodában és általános iskolában is találkozhatunk, és nem csak idealizált formában.

Az Európai Unió egyes tagállamaiban van lehetőség farkas elejtésére, és jelenleg a természetvédelmi státusza is felülvizsgálat alatt áll, de Magyarországon egyértelműen fogalmaznak a jogszabályok. „Egy vonatkozó rendelet szerint fokozottan védett faj, és mint ilyennek, egyedét sem lelőni, sem más módon károsítani nem szabad. Egy farkaslelövés természetkárosításnak minősül, ami a büntető törvénykönyvben önálló tényállás, és ezt bizonyítottság esetén három évig terjedő szabadságvesztéssel kell sújtani” – mondta Földvári Attila.

A svájci farkas nagy publicitást kapott, pedig nem arról van szó, hogy nálunk amúgy ne fordulna elő ez a faj. A Bükkben, a Börzsönyben, az Aggteleki-karszton és a Zemplénben is él, szaporodó állományai is vannak hazánkban. De még mindig nagyon ritka állatnak számít, ezért fel sem merül, hogy kilőhető lenne.

A szomszédos Szlovákiában viszont már más a helyzet, ott nagyobbak az állományok, és az ottani vadászatot felügyelő szaktárca határozhat meg egy kvótaszámot. Romániában 2016-ban teljesen betiltották a nagyragadozók vadászatát, ami aztán ahhoz vezetett, hogy egyre gyakoribbak lettek az állat-ember konfliktusok, de a híradások ott is főként a medvékről szólnak. „Az állatoknak megvan a magukhoz való eszük, és az elmúlt generációk már úgy nőhetnek fel, hogy anyjuk megtanítja nekik, könnyebb az élelemszerzés a településeken, mint a természetben. Ez vezetett aztán a konfliktusokhoz, de már az ottani agrártárca is szemléletváltásban van, és lazítani terveznek a nagyragadozók elejtésének szabályain” – mondta az OMVK szóvivője.

A svájci farkas kilövésénél is felmerült, hogy az elkövető abban a hiszemben lőhetett, hogy egy kutyával találkozott. A vadászati törvény szerint kutyát csak vadászterületen ejthet el vadász a vadállomány védelme érdekében, lövést pedig csak akkor engedhet el, ha a kutya éppen vadat űz vagy elejt, netán támad, a vad sérelmének elhárítására nincs más mód, és közvetlenül nem deríthető fel a tulajdonosa.

Földvári szerint ilyen esetek könnyen előfordulhatnak, és a legtöbbször a gazdák felelőtlensége vezet ehhez, hiszen természeti területen és vadászterületen – településeink külterületei gyakorlatilag mind ilyen kategóriába tartoznak – csak pórázon szabad kutyát sétáltatni a szabálysértési törvény szerint. Ha pedig a kutya önsétáltató, azaz kiszökött, akkor szintén ugyanezt a jogszabályt szegi meg a gazda.

„Ha vadász az, aki lelőtte a farkast, és azzal védekezne a bíróságon, hogy kutyának nézte az állatot, az szerintem inkább súlyosbító tényező lenne. Még ha farkasszerű kutyának gondolta is, akkor sem lett volna szabad puskát emelnie, ha például őz után fut. Farkas járta vidékről van szó, az állatnak láthatósági nyakörve volt, amire még egy eszközt is szereltek, és hetek óta szólnak arról a hírek, hogy Magyarországon egy farkas kóborol” – mondta Földvári Attila.

A kamara szóvivője szerint a vadgazdálkodó egyébként akkor is tudja, hogy a területén nagyragadozó van, ha erről nem kap értesítést. Megtalálhatja az ürülékét, vagy érzékeli, hogy megváltoztak a prédaállatok szokásai, például kiszorulnak az erdőből, és lakott területen tűnnek fel. Egyébként ahol rendszeresen előfordulnak medvék, farkasok, ott a nemzetipark-igazgatóságok is felhívhatják erre a vadgazdálkodók figyelmét.

Bár itthon még nem jelentősek a nagyragadozó-állományok (alapvetően a farkasról beszélünk, a medvék csak meg-megjelennek, a rejtőzködő életmódot folytató hiúzt pedig nagyon ritkán látni), egyre több szó van róluk a szakmában. Földvári megemlítette, hogy a Nimród Vadászújság idén minden vármegyében tart fórumokat, márciusban pont Borsodban voltak, és az egyik témájuk éppen a nagyragadozók. „Egy hivatásos vadász nyilván követi ezeket az eseményeket, aktualitásokat, de egy sportvadásznak is ugyanúgy kötelessége ismerni a jogszabályokat” – mondta a szóvivő.

Földvári Attila úgy érzi, hogy farkaskilövés miatt indokolatlan támadások érték a vadászok közösségét. „Hetvenezren vagyunk magyar vadászok, és nem korrekt az az általánosítás, amely egy ember feltételezett vétke után született. Történt egy bűncselekmény, ami nem is ágazati, szakmai kérdés, hanem Btk.-s. Ha valaki bedrogozva emberéleteket kioltó autóbalesetet követ el, akkor sem bélyegeznek meg minden autóst, sem a közúti közlekedést. Itt is egyedi esetről, és nem tendenciáról beszélünk. Így is sokan azt gondolják, hogy a vadászat csak vadak lelövéséből áll, pedig az csak az egyik eszköze a vadgazdálkodásnak. Ami pedig a természetmegőrzés egyik eleme: ha például az aszályban lajtos kocsikkal hordjuk ki a vizet a vadászterületekre, akkor sem csak a vadászható fajoknak kedvezünk, de ugyanez igaz például a téli etetésre.”