Milliós előleget kaphatnak az M1-esen megsemmisült autók gazdái, de később visszakérhetik tőlük
2023. március 20. – 06:54
Az utóbbi évek legsúlyosabb tömegbalesete egy sor olyan rendkívüli megoldást hoz a biztosítók gyakorlatában, amire eddig nem volt példa. Fizetnek azoknak az autósoknak, akik igazolni tudják az érintettségüket, pedig egyelőre senki nem tudja, hogy ki mennyiben felelős a történtekért. Hogyan zajlik egy klasszikus kártérítési eljárás, és miben lesz más a mostani? Milyen lehetősége van ilyenkor az útkezelőnek: csak a kijelzőkön figyelmeztetheti az autósokat, vagy sebességkorlátozást is bevezethet a veszélyes szakaszon, esetleg egy időre lezárhatja az utat? Ezekről beszélgettünk szakértőkkel.
Harminchat autó és öt teherautó összetört, tizenkilenc jármű kigyulladt, majd egy részük fél órán belül teljesen kiégett az M1-es autópályán, amikor március 11-én, szombaton tömegbaleset történt Herceghalomnál. A Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság keresi azokat a tanúkat, akiknek értékelhető fotójuk vagy videofelvételük van a történekről, mert több tucat egymásra torlódott roncs alapján lehetetlen megállapítani, hogy ki lehet felelős a többiek káráért. Az is sokatmondó, hogy a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) óvatos közleményben ígért segítséget az érintetteknek, de ez a két momentum több százmillió forint sorsát határozhatja meg a következő hónapokban.
A szövetség azt írja, hogy az autósok saját biztosítójuknál vagy a Mabisznál jelenthetik be kárigényüket, és rendkívüli előleget kaphatnak, ha igazolható az érintettségük. Ilyesmire eddig nem volt példa a magyar autós biztosítások történetében, hiszen a gyakorlat pont ellentétes, és sokszor az is rettentően zötyögős.
Amikor két autó összeütközik, a felek szerencsés esetben közösen töltik ki a kárbejelentőt, majd az okozó biztosítója ez alapján határozza meg a kártérítés jogalapját. A kárbejelentőn a történtek összes részletén, illetve a felelősség megosztásán kívül az is szerepel, hogy a vétlen autósnak melyik cégnél van kötelező biztosítása, de a kárt mindig a balesetért felelős autós biztosítója rendezi.
Ő arra is számíthat, hogy a következő években sokkal drágább lesz a kötelezője, mert részben az emelésből kompenzálja a biztosító a kifizetett pénzt, és így hihető el, hogy igazságos a rendszer. Amikor nincs biztosítása egy károkozónak, először a Mabisz káralapjából fizetnek a vétlen autósnak, ahogy korábbi cikkünkben is olvashatták, de a szövetség később megpróbálja behajtani a pénzt a felelősön.
A kártérítés nagyságát tisztázott ügyekben, például amikor nem oszlik meg a felelősség a két jármű vezetője közt, elsősorban a vétlen fél autójának kárkori értéke, a sérülés nagysága és jellege, valamint az határozza meg, hogy mennyibe kerülne a teljes helyreállítás az alkatrészek árával és a munkadíjakkal együtt.
Ez persze túl szép, hogy igaz legyen, hiszen mivel a helyreállított autó értéke nem növekedhet az eredetihez képest, ezért idősebb autók esetében nem az új alkatrészek teljes árát fizetik ki, hanem az elhasználódással és az idő múlásával arányosan csökkent értékét. Az ügyek szinte soha nem zajlanak simán, hiszen a kártérítést nemcsak a sokak által pokolba kívánt avulási szabály faragja le, de maguk a biztosítók is ügyesen bánnak ajánlataikkal, ezért szinte mindig érdemes fellebbezni, ha a számla ellenében vagy e nélkül ajánlott összeg túl alacsony.
Az autók kárkori értékéről a biztosítók az Eurotax-katalógusból tájékozódnak, amelyben sok évre visszamenőleg szerepel az összes forgalomban lévő típus, beleértve azt is, hogy a hasonló korú és felszereltségű példányok mennyit érhetnek a használtautó-piacon. A tulajdonosok sokszor végül azért kénytelenek futni a pénzük után, mert a kártérítésből senki nem vállalja a javítást, amikor viszont egy autó nem javítható gazdaságosan, esetleg – mint az M1-es ügyben – csupán egy kiégett roncs maradt belőle, gazdasági vagy műszaki totálkárt állapítanak meg, és a kártérítésből levonják a roncs értékét.
Ki fizet az M1-esen megsemmisült autók után?
A fenti logikai rendszer nem megfelelő kotta a mostani ügyben, ezért Lambert Gábor, a Mabisz szóvivője szerint olyan szabályrendszert fognak követni, amelynek alapjait a 2013. március 15-i hóviharral kapcsolatos biztosítói tapasztalatok szerint alakították ki. Az M1-es porvihar-baleset és az akkori ügy közös eleme, hogy nehéz vagy talán lehetetlen tisztázni, pontosan ki kinek okozott kárt, mármint azonkívül, hogy ilyen porviharral eddig Magyarországon nem sokan találkoztak, még ha ezután számítani is kell rá, sőt, éppen múlt szerdán volt egy újabb az M1-esen.
Kérdésünkre Lambert elmondta, hogy
nem pár százezer forintra, hanem egyénenként akár több millió forintos gyorssegélyre számíthatnak az autósok, de fontos, hogy ezek az úgynevezett jogcím nélküli előlegek tényleg csupán előlegek.
Nehéz megbecsülni, hogy mások mellett mekkora kár érte annak a képek alapján azonosítható, szénné égett Audinak és a mellette álló Volvo V70 kombinak a gazdáját, vagy akár azét a Nissan Qashqaiét, amelyet egy teherautó egy Ford Focusszal együtt átlökött az autópálya szemközti oldalára.
Az autókat a kárkori értékük meghatározása és a roncsérték levonása után darabonként 2–5 millió forintért lehet pótolni a használtautó-piacról. Ennél lényegesen fontosabb, hogy a baleset után harminchat sérültet kórházba kellett szállítani, egy 44 éves férfi pedig meghalt, vagyis az áldozatoknak és hozzátartozóiknak jelentős egyéb káruk is keletkezhetett.
Bár a biztosítási törvény értelmében hónapok alatt, de legkésőbb a kárigény benyújtása utáni 90 napon belül számíthatnak ügyük elbírálására, így rövid időn belül pénzhez juthatnak, később, ha a rendőrségi vizsgálat jogerősen lezárul, akár meg is fordulhat a helyzet és visszakérhetik tőlük az előlegeket a biztosítók.
Utólagos elszámolás válhat szükségessé
Ezt vetíti előre a közleménynek az a mondata, amelyben azt írják, hogy ha a vizsgálatok végén jogerős határozat állapítja meg a kárért való teljes vagy részleges felelősséget, utólagos elszámolás válhat szükségessé. Eufemizmus nélkül ez azt jelenti, hogy a pénzt átmeneti segítségnek szánják a cégek, a továbbiak viszont az alapján dőlnek majd el, hogy mit állapít meg a halálos tömegszerencsétlenség miatt indított büntetőeljárás. Fontos persze, és ezt Lambert Gábor is kiemeli, hogy akinek volt cascója, annak a felelősségétől függetlenül fizet a biztosítója.
Az esetek többségének szempontból is érdekes az a fedélzeti kamerás videó, amelyet egy kamionos készített, hiszen egyelőre ez a legjobb nyilvánosságra került felvétel. Ha hihetünk a kamera saját sebességadatának, a kamion egyenletes sebességgel, 90 km/h-val rohant bele a több száz méterről látható porfelhőbe, ahol pillanatokon belül méterekre csökkent a látótávolság.
Éppen ugyanekkor egymás után két autó is megelőzte, ráadásul az egyik vezetője pont a kamion elé húzódott le, mielőtt az hátulról beletolta a feltorlódott roncsokba. Szintén ez a kamion lökte át az autópálya szemközti oldalára a fentebb említett Nissant és Fordot, de arról egyelőre nem sokat tudunk, hogy a többiek hogyan kerültek abba a helyzetbe, ahol a baleset második fázisában voltak.
Németh Péter, a CLB Független Biztosítási Alkuszcég értékesítési és marketingigazgatója szerint azért is teremtett új helyzetet a mostani baleset, mert a KRESZ szerint a járművezetőknek kötelességük mindent megtenni, hogy megelőzzék a balesetveszélyes helyzeteket, illetve kivédjék azokat, valamint az út- és látási viszonyok szerint kell megválasztaniuk sebességüket.
Ugyanakkor felvethető az útkezelő, a Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (MKIF Zrt.) szerepe is, amely a magyarországi gyorsforgalmi utak biztonságos működéséért felelős. Másfelől Németh szerint a hasonló eseteket természeti katasztrófának szokták tekinteni, ami tipikusan nem kötelező biztosítási kérdés, ezért a mostani külön eljárástól eltekintve, ilyenkor nem is szoktak fizetni a biztosítók.
Az útkezelő le is zárhatta volna az utat
A közúti közlekedésről szóló törvény tizennegyedik paragrafusa szerint az útkezelő saját hatáskörben is dönthet úgy, hogy az időjárási körülmények miatt eltereli a forgalmat, esetleg másfajta korlátozást is bevezethet, például csökkenti a sebességhatárt.
Csakhogy az M1-est is üzemeltető MKIF Zrt. aznap nem hozott ilyen döntést, amit a cég azzal magyarázott a HVG-nek, hogy „a hatóság részéről nem merült fel a forgalom korlátozásának kérdése”. A baleset előtt erős oldalszélre, majd a rossz látási viszonyokra vonatkozó figyelmeztetést adott ki az MKIF, ezek az üzenetek voltak láthatók az autópálya fölött lévő kijelzőkön.
Mostani cikkünk készítésekor ismét rákérdeztünk a cégnél, hogy miért nem éltek a törvényben szereplő jogukkal, és zárták le az autópályát vagy csökkentették a sebességhatárt, de a folyamatban lévő vizsgálatra hivatkozva nem kaptunk választ.
Március 11-én nem csak az M1-esen volt porvihar. A szlovák D2 autópályán, Čunovo és Jarovce között szintén baleset történt, majd az ottani útkezelő le is zárta a rajkai határátkelőhöz vezető szakaszt. Emiatt döntött úgy az MKIF Zrt., hogy lezárja az M15-ös autópályát az átkelő közelében. Információink szerint az újabb porvihar idején egy rendőrautó és egy útellenőri autó volt az M1-es kritikus szakaszán, és villogó lámpákkal figyelmeztették az autósokat a veszélyre.
A március 11-én történt tömegbaleset után keletkezett kárról készült képeket itt, a baleset helyszínén készült videókat pedig itt lehet megnézni. Olvasóink is érintettek voltak a tömegbalesetben, az ő beszámolóikat ide kattintva olvashatja.