Népszava: Egy EP-jelentés szerint a KESMA a bizonyíték, hogy a médiát Orbán szolgálatára kényszerítik

Komoly aggályokat fogalmaz meg a média, az oktatás és a kultúra helyzetéről az Európai Parlament küldöttségének magyarországi látogatása alapján készült jelentés – írja a Népszava, melyhez eljuthatott a hivatalosan még nem publikált dokumentum. A delegációban voltak kereszténydemokrata, szocialista, liberális és euroszkeptikus frakciókhoz tartozó EP-képviselők is, akik tavaly novemberben találkoztak kormányzati és ellenzéki politikusokkal, állami hatóságok vezetőivel, újságírókkal, oktatási, kulturális intézmények, civil szervezetek képviselőivel.

A delegáció szerint a kormánypártot, valamint a – kormányhoz köthető – állami szervezeteket képviselő kinevezettek a találkozókon azt próbálták bemutatni, hogy Magyarországot a normalitás, a társadalmi és gazdasági jólét, a politikai feszültségek hiánya és a társadalomnak a Fidesz ideológiájához való erős ragaszkodása jellemzi.

Az érintett EP-képviselők ugyanakkor kifogásolják a hazai média szabályozását, kétségbe vonják a médiahatóság függetlenségét és szóvá tették a KESMA megalakulását, amely szerintük bizonyíték arra, hogy a független médiát felszámolják, és rákényszerítik a kormány szolgálatára.

Bírálták, hogy a közmédia alig enged teret a kormányétól eltérő hangoknak, és hogy az állami vállalatok hirdetéseinek nagy részét a kormánypárti sajtó kapja.

A Népszava cikke szerint Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács elnöke kifejtette, hogy szerinte a média nem tekinthető függetlennek, mert mindig is politikai irányvonalat követett. (A függetlenség sokak értelmezése szerint nem azt jelenti, hogy egy újságnak nincs semmilyen világlátása, hanem hogy nincs függő viszonyban konkrét politikusokkal, pártokkal, mint ahogy sok kormányközeli magyar médiumnál van ilyen erősen függő viszony politikához köthető szereplőkkel. És ha van ilyen függő viszony, akkor nincs tere a saját oldal kritikájának – a szerk.)

Bár a látogatásról készített összefoglalóban nem szerepel, a Népszava információi szerint Koltay András bizonyos kérdéseket provokatívnak minősített, és megkérte a delegációt, hogy ne jöjjön többet Magyarországra.

A küldöttség tagjai az oktatásban és a kultúrpolitikában is a döntéshozatal központosítását vetik a kormány szemére, úgy vélik, a teret nyerő nacionalista narratíva az alternatív álláspontokat magyarellenesnek minősíti, korlátozza a kreatív kifejezést és csökkenti a pluralitást a művészetben.

Koltay András megkeresésünkre a következőket válaszolta:

„A szakirodalom szerint a média függetlenségének egyik alapvető kritériuma, hogy a független orgánumnál dolgozó újságírók fokozottan szem előtt tartják a médiaetika általánosan elismert szakmai normáit. Ezen etikai normák például azt is megkövetelik, hogy ha valakiről cikk készül, akkor még annak közzététele előtt lehetőséget biztosítanak álláspontja kifejtésére. Ezúttal ez elmaradt – ahogyan valamennyi, az esetről beszámoló médium esetében is –, de ezzel együtt is készséggel válaszolok utólag feltett kérdéseire.

Meglepő tanulsága az EP-delegáció látogatásának, hogy a képviselők milyen eszközökkel igyekeznek előmozdítani a szabad és független nyilvánosság ügyét. Ezen eszközök között ott szerepel a célzott kiszivárogtatás és a tények szemrebbenés nélküli eltorzítása. Nem volt ez másként sok hasonló esetben sem, de az ember mindig jobbat remél.

Utolsó kérdésére válaszolva, nem tudok nyilatkozni a jelentés tartalmáról, mert önöknek, vagy másoknak azt megküldték, azoknak, akik, mint meginterjúvolt fél a tartalmát véleményezhetnék, azonban nem. (Köszönettel veszem, ha továbbítja a számunkra is a jelentést, érdeklődéssel olvasnánk, de bízom benne, előbb-utóbb hozzánk is elér az anyag, hivatalosan is.)

A megbeszélés jobbára a megszokott, udvarias mederben zajlott. (És igen, fenntartom, hogy a média függetlensége és pluralizmusa sokkal bonyolultabb szakmai kérdések annál, mint hogy politikai furkósbotként, a szlogenek szintjén a beszélgetőtárs fejéhez verjük. De ettől még természetesen tiszteletben tartom, ha erről a delegáció egyes tagjai mást gondolnak.) Az emlékeim szerint 6-8 főből álló delegáció egyetlen tagjával volt élesebb hangütésű dialógusom. A képviselő hölgy egyértelműen arra akart rávenni, hogy foglaljak állást a médiahatósági munkához semmilyen módon nem kapcsolódó politikai kérdésekben, miközben én úgy készültem, hogy ha valaki az NMHH-hoz jön, akkor nyilvánvalóan a médiahatóság munkáját és a magyarországi nyilvánosság állapotát kívánja megismerni. Miután többször elutasítottam a beszélgetés értelmezhetetlen elterelési kísérletét (amelyet az illető képviselő asszonyon kívül senki más nem kísérelt meg, az elmúlt 12 évben, más hasonló alkalmak tucatjain sem), a hivatalos rész végén, elköszönés közben, tört angolsággal tett rám néhány személyeskedő megjegyzést.

Ezeket én egyfelől visszautasítottam, másfelől jeleztem, hogy a diplomácia efféle eseményekre nézve is kötelező íratlan szabályait figyelembe véve legalábbis meghökkentenek a történtek. Egy másik kérdésére válaszolva: nem, nem kértem meg a delegációt arra, hogy ne jöjjenek többé Magyarországra, erre okom sem lett volna, továbbá az imént említett diplomáciai normákat is tiszteletben tartom. Éppen ellenkezőleg: arra bátorítanám őket, jöjjenek minél gyakrabban, és beszélgessünk minél többet, hátha mindez jobban elősegítené a kölcsönös megértést.

A helyzet tehát úgy áll, hogy az EP delegáció a jelentés elfogadásának eljárásrendjét felrúgva kiadta azt a média egy részének (számomra nem egészen világos kritériumok alapján kiválasztva, kit tisztel meg ily módon), a demokrácia és a demokratikus eljárások nagyobb dicsőségére, valamint beszámol egy olyan epizódról, amely a hivatalos találkozó lezárulta után esett, eltorzítva azt, vagy közvetlenebbül fogalmazva: hazugságot terjesztve. Az efféle módszerek azon eszközök sorába tartozhat, amellyel az EP-delegáció a szabad nyilvánosságot kívánná erősíteni? Aggasztó.”