Mégis hol dolgozzanak az emberek, ha nem az akkumulátorgyárakban?

Ha munka van, minden van – szól Orbán Viktor legendás mondása, ami sokat elárul a az elmúlt tizenhárom év foglalkoztatáspolitikájáról. A lényeg röviden: minél több munkahelyet kell létrehozni, ezek majd egymással versenyeznek a munkaerőért, ez pedig a bérek növekedéséhez vezet. Ez a terv pedig a saját szempontrendszerében működött is, 2010 óta több százezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, és 2014 és 2020 között a bérek is jelentősen emelkedtek.

A kritikusok viszont azt szokták kritikaként felhozni, hogy az idehozott munkahelyek nagy része „alacsony hozzáadott értékű”, azaz alacsony végzettség kell hozzá, emiatt könnyen helyettesíthető, és alacsony fizetésekkel jár. Szerintük a fejlettebb országokat akkor tudnánk utolérni, ha magasabb hozzáadott értékű, azaz több tudást igénylő ágazatokat támogatna az ország.

A kormánypárti elképzelések szerint ez viszont nem megy egyik napról a másikra, azaz első körben a gyártást kell idehozni, és később fokozatosan jön majd utána a kutatás és a fejlesztés. Erre a modellre Magyarországon a győri Audi és a Bosch a legjobb példa, amelyek mára több ezer fejlesztőmérnöki állást hoztak ide. A kormánypártok szerint hasonló történik majd az akkumulátorgyárakkal, bár ebben nem minden szakértő hisz.

Rövid távon viszont mindenképpen munkahelyek jönnek létre Magyarországon, ami elvileg jó, az ágazat támogatása mégsem tetszik mindenkinek. Az akkumulátorgyárak építése ellen három ellenzéki párt (LMP, Mi Hazánk és Momentum) is beadott népszavazási kezdeményezést, mi pedig megkérdeztük a szakpolitikusaikat, hogy mivel van problémájuk és milyen alternatívát támogatnának. Ők elsősorban környezetvédelmi, energetikai aggályaiknak adtak hangot, de kiderült, hogy a társadalomról és a gazdaságról is egészen különböző elképzeléseik vannak, mint a kormánypártoknak.

Momentum: Szoftverfejlesztés, sales

A momentumos Orosz Anna szerint a kormánynak elsősorban a magas hozzáadott értékű folyamatokat (mint a kutatás-fejlesztés, szolgáltatások vagy akár sales) kellene támogatnia. Érvelése szerint ezekben az ágazatokban jóval többet lehet keresni, és ezeket a munkaköröket sokkal kevésbé veszélyezteti az automatizáció, mint a gyártósori munkákat, amelyeket szerinte középtávon robotokkal helyettesítenek majd.

Orosz Anna szerint az a kérdés, hogy a globális értékláncokban milyen helyet akarunk elfoglalni: ha továbbra is a gyártásra és az összeszerelésre koncentrálunk, akkor megmarad a fejlett országokhoz képest mért lemaradásunk. Ha viszont feljebb akarunk lépni a globális munkamegosztásban, akkor összetettebb munkafolyamatokat (például szoftverfejlesztést) kellene végezni. Szerinte a kormánynak az elmúlt közel tízéves konjunktúrában lehetősége lett volna irányt váltani, de ők mindenképpen az összeszerelésre akartak fókuszálni, ezzel „konzerválták Magyarország lemaradását”.

A momentumos parlamenti képviselő szerint több régiós ország ma már inkább a tudás- és emberközpontú szektorokat támogatja. Lengyelországban az Amazon technológiai és fejlesztési központokat nyit, amelyekben informatikusok, pénzügyes, HR-es szakértők dolgoznak. Szlovéniában és Horvátországban az elmúlt években jelentős állami támogatásokat adtak tudásintenzív high-tech iparágaknak.

Orosz Anna szerint az is sokatmondó, hogy a kormány munkahelyteremtés címszó alatt darabonként több tízmillió forinttal támogatja olyan állások létrejöttét, amelyekben aztán külföldiek dolgoznak. Az ő értelmezésében az elmúlt 13 év gazdaságpolitikájának a kudarca, hogy az ország GDP-növekedését külföldi cégek érik el külföldi munkások alkalmazásával állami támogatásokkal kisegítve.

LMP: Informatika, műszaki fejlesztések

Hasonlóan látja a helyzetet Tetlák Örs érdi alpolgármester, az LMP elnökségi tagja. Szerinte „az akkumulátorgyártás a kibocsátásmentes átállás salakja, amellyel nem Magyarország válik nagyhatalommá, hanem Dél-Korea és Kína, ahol a fejlesztés zajlik, és ahová a profit megy. Banglades sem vált ruhagyártó-nagyhatalommá azzal, hogy ott varratnak a nyugati cégek, és mi sem fogunk, ha a nagy gazdaságokat akarjuk kiszolgálni olyan folyamatokkal, amelyeket a világon bárhol lehetne csinálni.”

Tetlák Örs szerint inkább Észtországgá és Írországgá kellene válnia Magyarországnak, illetve az olyan országok fejlődési pályáját kellene követnie, amelyek az oktatáson és a tudáson keresztül fejlődtek. Amúgy is felvet kérdéseket, hogy a kormány miért olyan munkahelyek létrejöttét támogatja, amelyekhez semmilyen képzettség nem kell, vagy csak szakképzettség. Tetlák szerint ez azt jelenti, hogy a kormány egy ilyen, végtelen műszakokban dolgozó segédmunkásokból és szakmunkásokból álló társadalmat képzel el ideálisnak, és az oktatási rendszert is ehhez akarja igazítani.

Ráadásul ezeknek a cégeknek az alpolgármester érvelése szerint csak addig lesz vonzó Magyarország, amíg a relatív alacsony bérek, a laza foglalkoztatási szabályok valamint a csak nyomokban létező munkaügyi, munkavédelmi és egyéb hatósági kontroll miatt alacsonyan tudják tartani a személyi és működési kiadásaikat. Ez a magyar munkásoknak azt jelenti, hogy a rabszolgatörvények keretei között kiszolgáltatottan és sok túlmunkával dolgozhatnak, a cég a végén pedig elfogadhatatlanul alacsony társasági adó után az egész profitot kiviszi az országból. Tetlák szerint tehát inkább „a lehető leginkább tudásintenzív iparágakat és munkahelyeket kellene támogatni”, szerinte ilyen a kutatás, és a műszaki fejlesztések.

Mi Hazánk: Földosztás és mezőgazdaság

Kicsit máshogy látja a helyzetet a Mi Hazánk, szerintük Magyarországnak nem akkumulátorgyártó-nagyhatalommá, hanem mezőgazdasági nagyhatalommá kellene válnia. Apáti István, a párt parlamenti képviselője erről azt mondta a Telexnek, hogy „egy általános iskolás is látja, hogy Magyarországot az adottságai a mezőgazdasági termelésre teszik alkalmassá. Nevetséges és felháborító, hogy Debrecenben az értékes alföldi földön Chilében kibányászott alapanyagokból, kínai technológiával, Fülöp-szigeteki munkások fognak akkumulátorokat gyártani a német autókba.”

A Mi Hazánk évek óta ellenzi a vendégmunkások beengedését Magyarországra, és a párt szerint a kormánynak nem a multicégeket, hanem a kis- és középvállalkozásokat kellene támogatnia. A párt egyébként is a globális kereskedelemtől viszonylag független, elsősorban önellátásra termelő nemzetgazdaságban gondolkodik, amelynek központi eleme az mezőgazdaság és a turizmus lenne.

Az előbbit a Mi Hazánk földosztással kezdené, elképzelésük szerint az állam felvásárolná az osztatlan közös tulajdonban lévő, emiatt megműveletlen földeket, és a most is állami tulajdonban lévő földekkel együtt szétosztanák azokat. A kis méretű, családi gazdaságokban megtermelt élelmiszereket állami támogatással létrehozott, a hangyaszövetkezet mintájára működő üzemekben dolgoznák fel. A terv szerint a feldolgozóüzemek segítenék a gazdákat a beszerzésben, a tárolásban és az értékesítésben, valamint a gazdák így a drága mezőgazdasági gépeket is közösen tudnák megvásárolni.

Az akkumulátoripar magyarországi helyzetét és kilátásait az utóbbi hetekben részletes cikksorozatban jártuk körbe, amelynek részei:

• Miért ennyire fontos Orbánéknak, hogy akkumulátorgyárak országa legyünk?
• Kell-e félni attól, hogy mérgeznek az akkumulátorgyárak?
• Akkumulátorgyártás: az iparág, amelynek az útjából eltakarítják a törvényeket
• Csak robotként figyelem a futószalagot az aksigyárban, de az előző fizetésem kétszeresét keresem