Felháborodott a külügy, hogy megrongált magyar holokauszt-emlékműről beszélt az amerikai ENSZ-nagykövet

Múlt csütörtökön magas szintű egyeztetést zajlott az antiszemitizmus elleni globális harcról az ENSZ-ben, ahol felszólalt Linda Thomas-Greenfield, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete is. Azzal vezette fel a beszédét, hogy miközben Ukrajnában orosz légicsapás ért egy zsinagógát, és Ausztráliában horogkeresztet rajzoltak egy zsidó sírra, addig Magyarországon holokauszt-emlékművet rongálnak meg.

Csakhogy ez nem igaz, és később az egyébként nyilvános leiratban javították, hogy ez nem nálunk, hanem Svédországban történt. Raoul Wallenberg svéd diplomata szobrát rongálták meg, aki több ezer zsidó életét mentette meg Magyarországon a II. világháború alatt. A beszámolóban áthúzták a Magyarországra vonatkozó mondatot, és a végére megcsillagozva odaírták, hogy valójában egy svédországi esetről van szó.

A kormányközeli tulajdonba került Index megkeresésére Paczolay Máté, a Külgazdasági és Külügyminisztérium szóvivője felháborítónak nevezte az esetet. Elmondása szerint a magyar delegáció nem kapott felszólalási lehetőséget, így csak az ülés után tudtak panaszt tenni. „Az ügy jelenleg ott tart, hogy zárt ajtók mögött az amerikai fél elismerte, hogy hibázott, de ezen túlmenően nem adtak ki sem tisztázó, sem bocsánatkérő nyilatkozatot, ami egy ilyen szituációban minimum elvárás a diplomáciában.” A külügyi szóvivő szerint megdöbbentő, hogy csupán áthúzták a szóban forgó részt a leiratban, és úgy tudják, hogy az amerikai nagykövet beszédírója hibázott.

Az incidens mindenesetre biztosan nem javít az egyébként sem túl jó magyar–amerikai kapcsolatokon. Az elmúlt hetekben David Pressmannel, az Egyesült Államok budapesti nagykövetével vívott nyilatkozatháborút Szijjártó Péter külügyminiszter. Az amerikai nagykövet arról beszélt egy interjúban, hogy a magyar kormány Vlagyimir Putyin orosz elnök nézeteit hangoztatja, miközben a békéről beszél.

A magyar külügyminiszter azzal reagált Pressman kritikájára, hogy: teljesen mértékben érdektelen, hogy mit gondol a nagykövet, és egyébként sem feladata az őt fogadó ország belügyeibe beleszólni. Pressman erre válaszul azt írta a Twitteren, hogy nem tartják Magyarország belügyének azt, hogy Oroszország egyoldalúan át akarja rajzolni Európa határait. Az eset után az amerikai külügyminisztérium kiállt Pressman mellett, aki pár nappal később arról beszélt a New York Timesnak:

„Nem lehetünk csendben, ha az Egyesült Államokat támadja egy NATO-szövetséges.”

A feszültség már azelőtt érezhető volt, hogy a melegségét nyíltan vállaló Pressman tavaly szeptemberben Magyarországra jött volna – ahol a protokoll általános szabályaitól eltérően a magyar Külügyminisztérium államtitkár helyett csak főosztályvezetőt küldött a fogadására. A hűvös fogadtatás előzménye, hogy Pressman a szenátusi meghallgatáson kijelentette, „Magyarországon hanyatlik a demokrácia, és szembe kell nézni a magyar kormány feletti orosz befolyással”, de problémaként említette az igazságszolgáltatás befolyásolását és a sajtószabadság szisztematikus leépítését is.

Ez tehát megadta az alaphangot, ami a jelek szerint azóta sem változott a két ország között. Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) ügyvivője, Samantha Power is arról beszélt múlt heti magyarországi látogatása során, hogy fontosak a magyar–amerikai kapcsolatok, de most aggódnak a dolgok állása miatt. Lehet, hogy ez is téma volt szombaton, amikor David Pressman az otthonában fogadta Varga Judit igazságügyi minisztert, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi minisztert és Németh Zsoltot, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnökét.