Donáth Anna nem ígért kormányváltást, és leszállna a régi ellenzéki vonatról

Telt ház volt a Momentum szombati „jövőértékelőkén”, az angyalföldi OFF Kultúr Rendezvényházban, ami pár száz embert jelent – a szervezők szerint ötszázat –, de még így is jóval többen voltak, mint az MSZP egy nappal korábban megtartott évadnyitóján. Az eseményre főleg fiatalabbak, saccra a negyven év alattiak jöttek el, akikkel gyorsan begyakoroltatták a közös tapsot is.

Nekik mondott beszédet Donáth Anna, akit már egy plakátkampányban is úgy reklámozott a párt, mint az embert, akinek vezetnie kellene az országot. Ez aztán előre is vetítette, hogy a Momentum őt szánja a húzóarcának a következő politikai szezonban. Donáth korábban a párt elnöke volt, 2022-ben viszont közölte, nem indul el a posztért, mert gyereket vár, aki októberben meg is született. De már előtte nem sokkal elárulta, hogy hamarosan visszatér a politikába.

Donáth egy magyar és EU-s zászló előtt állva arról beszélt, az elmúlt hónapokban egyáltalán nem vett részt aktívan a politikai életben, de egy másikban igen: a családépítésben. De „itt állok, mert másként nem tehetek”, mert valahányszor a fia szemébe néz, eszébe jut, hogy ő is ebben az országban fog felnőni.

„A szorongásom április 3-án nagy volt, és azóta is egyre inkább nőtt. A mi generációnk feladata, hogy megállítsuk azt az ámokfutást, amit ma magyar politikának nevezünk” – mondta. A jelent egyre reménytelenebbnek látja, a jövőt pedig egyre kiszámíthatatlanabbnak. Szerinte az elmúlt harminc évben ment a politikai személyeskedés, „tönkretették egymást, a mi életünket és Magyarországot”.

Le kell szállni a régi ellenzéki vonatról

Ezután az ellenzékbe is beleszállt. Arra jutott, radikálisan mást kell csinálniuk, mint az elmúlt évtizedekben, „ehhez le kell szállnunk a régi ellenzéki vonatról”. Szerinte ki kell mondani: amit az ellenzék 2010 óta csinál, azzal nemhogy a Fideszt nem lehet leváltani, de a rendszerváltást sem lehet befejezni. Majd arról beszélt, ő milyen politikában hisz: igazságos, őszinte, kemény munkával elvégzettben. De azért „ne várjatok csodát a politikusoktól, se tőlem, se másoktól”.

Szerinte őrültség azt hinni, hogy ha az ellenzék mindig ugyanazt csinálja, akkor majd egyszer más lesz a végeredmény. A látszattevékenységek szerinte nem hoznak változást, „a hűs árnyékból nem lehet kormányt buktatni”. A Momentummal együtt ő is azt hitte a választások előtt, a kormányváltás annyira fontos, hogy bele kell menniük kompromisszumokba, utólag viszont látja, hogy ez hiba volt. Sokszereplős ellenzékkel viszont szerinte ezt a rendszert nem lehet leváltani.

De azért ennek a rendszernek is vége lesz majd, mint a Horthy- vagy a Rákosi-rendszernek, „vége lesz, mert hazugságokra épül. Hazugság az unortodox gazdasági csoda, a rezsicsökkentés, a nemzeti tőkésosztály építése, a Nyugat hanyatlása. És minden, ami hazugság, egyszer összeomlik.” Azt viszont nem tudja, mikor lesz vége, majd egyszer, nekik pedig arra kell készülniük, mi lesz a rendszer bukása után.

Három fő feladatot lát maga előtt:

• Az embereknek másképp kell bánniuk egymással, és nem folytatódhat az a tendencia, hogy ha valaki nem ért egyet veled, akkor ő az ellenséged. Együttérzés, megbecsülés, segítségnyújtás kell – minél nehezebb valakinek a sorsa, annál inkább segíteni kell neki, ebben akar ő állítása szerint példát mutatni.
• Bizalommal és tartalommal teli szövetséget kössenek egymással a politikusok és a civilek, csak együtt tudják „új útra vezetni Magyarországot”.
• Meg kell tervezni azt a Magyarországot, ahol holnap és holnapután is szívesen él az ember.

A mi helyünk a nyugati blokkban van

Donáth szerint a jövő nehéz, sok kihívást tartogat, mert az eddigi rendszerek „felélték a jövőnket”, például a tanárokat. „Azt szeretném, ha a fiam majd olyan országban élne, ahol a tanár a társadalom egyik legbecsültebb tagja.” Közben meg „luxus lett a sajt” is, és „a magyar ember sokat dolgozik, keveset keres”. Így szerinte nem munkaalapú társadalomra van szükség, ahogy a Fidesz tíz évvel ezelőtt meghirdette, hanem emberközpontúra. És mindezek mellett egy harmadik kihívással is meg kell küzdeni: a klímaváltozással, ami elől sehova sem lehet elmenekülni, de azért szerinte van ok az optimizmusra: 2050-re Európa teljesen klímasemleges lehet.

„A baj tehát annál sokkal nagyobb, ki kormányozza Magyarországot, persze az sem kicsi”

– summázta.

Ezután világpolitikai kitekintést tett, például az „agresszor” Oroszországgal és Kínával, és arra jutott, „a mi helyünk a nyugati blokkban van, a Nyugat oldalán van, a liberális demokrácia oldalán van”, nem pedig „orosz bábként”. Ez azért szerinte nem jelenti azt, hogy nem lehet kritizálni a Nyugatot, hiszen „a Nyugat sem teljesített tökéletesen”.

Végül megígérte, hogy akkor is kimondja az igazságot, ha az torokszorító és fájdalmas, azt viszont nem ígéri, hogy már holnapra minden megváltozik, és „nem ígérem, hogy kormányt váltok”.

Donáth, a messiás

Donáthon kívül a Momentum több képviselője is felszólalt, és mind arra jutottak: Donáth a messiás, az egyedüli, aki ezt az országot vezetheti.

Gelencsér Ferenc, a Momentum elnöke azzal nyitott, hogy felidézte, idén van hat éve, hogy egy „csapat lelkes fiatal” a Nolimpia kezdeményezéssel „megmentette hazánkat a biztos csődtől”, utalva ezzel a budapesti olimpiai rendezés elleni kampányra, amelyből annak idején a Momentum kinőtt. Gelencsér szerint a rendszer, „az állampárt” mindenkit le akar darálni, akit nem tud irányítani, aki másképp gondolkodik, így őket is. Beismerte, hogy „piszok nehéz feladat” ezt a közösséget vezetni, de azért mégsem cserélné el semmivel. Pedig közben olyan világban élünk, ahol „húsz éve két kistitkár veszekedését hallgatjuk, és magyar gyűlöli a magyart”.

De a Momentum és nemzedéke küldetése szerinte tiszta: minden izommal menni kell előre, megmenteni ezt az országot. „Egy olyan rendszer ellen küzdünk, ami be akar minket darálni, de ettől rettegni teljesen felesleges. Többet kell tudni hallgatni, figyelni, kopogtatni, pultozni, beszélgetni az emberekkel. Ehhez nekünk is változnunk kell, ki kell tárnunk a kapuinkat.” Végül arra kérte az embereket, álljanak Donáth Anna oldalára, tehát „az igazság, a becsületesség, a jövő oldalára”.

Kerpel-Fronius Gábor, Budapest főpolgármester-helyettese a Momentumban találta meg azt a közösséget, aminek „megvan a tudása és ereje ahhoz, hogy megváltoztassa Magyarországot”. Szerinte Magyarország olyan politikusokat érdemel, mint Donáth, aki a „polgárokat végre felnőttnek nézi, akinek van figyelme, empátiája, van benne könyörületesség, aki a problémákat nem elhallgatni, hanem megoldani akarja”. A politikus szerint „nem engedhetjük meg magunknak, hogy elvegyék tőlünk a rendszerváltás reményeit”, és csak egy erős vezető és erős közösség képes arra, hogy szembenézzen azzal, ami az országban nem működik.

Soproni Tamás, Terézváros polgármestere mókázni is megpróbált a beszédében, például elárulta, hogy a feleségétől porszívót kapott karácsonyra, és ő csak egy mezei polgármester, ezért nem öltönyben, hanem csak pulcsiban lépett a színpadra. Ezután ő is felidézte, hogy a Momentum egy dohos pincéből indult, és azon vitatkoztak, mit tegyenek, hogy ne vágják a fejükhöz, hogy ők az új SZDSZ vagy új Fidesz. De akkor betoppant a derűs Donáth Anna, aki rögtön a világos útra terelte a csapatot: azt mondta nekik, az igazság a legfontosabb, amit akkor is ki kell mondani, ha az fáj. Szerinte Donáth olyan ember, „aki olyankor is világítótoronyként mutatja az irányt, amikor nem ő vezeti a közösséget”.