Hulladékvasáron adták el az ország első alacsonypadlós, csuklós trolibuszát

2023. február 2. – 04:56

Másolás

Vágólapra másolva

A közelmúltban még egy szegedi roncstelepen pihent az az egykor a szegedi utasokat szállító Škoda trolibusz, amit mindössze hét év használat után selejtezett le a Szegedi Közlekedési Társaság (SZKT). Néhány évig még a telephelyükön állt a fűben, majd hulladékvasáron túladtak rajta. Utánajártunk, miért került minderre sor.

A Škoda 22Tr trolitípusnak különös története van, hiszen már 1991-ben elkezdték megtervezni mint a Škoda új trolicsaládjának zászlóshajóját, de 1999-ig két darab prototípusnál nem akart tovább jutni a projekt. Végül mindössze 13 darabot gyártottak le, ami nem valami nagy szám, főleg, ha azt nézzük, hogy a szegedi trolibuszflotta gerincét is adó, a 22Tr kvázi elődjének is tekinthető 15Tr-ből közel hatszázat szereltek össze 1988 és 2004 között.

A szóban forgó 22Tr a cseh járműgyártó ostrovi üzemében épült 2003-ban kísérleti járműként. Az úgynevezett háromfázisú hajtásrendszer kipróbálására készült, és éppen ezért több szempontból is eltért az összes többi 22Tr-től (pontos típusjele 22TrAC), ami végül vesztét is okozta. Az ostrovi gyáregységet 2004-ben bezárták, a gyártelepen maradt próbakocsira 2006-ban igencsak kedvező áron csapott le az akkor még Dózsa Gábor által vezetett SZKT. A csehekkel már 2005 augusztusában folytak a tárgyalások, Dózsa ekkor úgy fogalmazott egy fórumbejegyzésben, hogy „jó alkuhoz idő kell”.

A Vértói úti végállomáson 2008-ban – Fotó: Nagy Mihály / Wikipédia
A Vértói úti végállomáson 2008-ban – Fotó: Nagy Mihály / Wikipédia

Egy jó ideig eltartott a honosítása, amíg például új fényezést kapott, aztán T-650-es pályaszámmal 2008 márciusában forgalomba állt a szegedi vonalakon, jellemzően a több lakótelepet a belvárossal összekapcsoló 9-esen lehetett vele találkozni. Különlegessége igazán abban rejlett az utazóközönség számára, és ebben tűnt ki leginkább – túl azon, hogy ez volt az első alacsonypadlós csuklós trolibusz Magyarországon –, hogy nem négy, hanem öt ajtója volt, a csukló előtt és mögött is egy-egy „fél” ajtóval.

Aztán 2015-ben az ekkor tizenkét éves járművet mindössze hét év szolgálat után félreállították, mert egy elektronikus kártya tönkrement benne – ezt már az SZKT sajtóosztályától tudtuk meg, amikor a járműről érdeklődtünk. A Škoda Electric már nem tudta javítani az integrált kártyát, mert ahhoz a Távol-Keleten gyártott mikrocsipnek ekkor már nem volt utánpótlása. A T-650-es így csak a teljes hajtásrendszer cseréjét követően tudott volna ismét forgalomba állni. Egy időben még meg-megjavították, de néhány hétnyi, hónapnyi működés után jellemzően mindig félre kellett állítani.

Ekkor már az is szempont volt, hogy egy ilyen nagy rekonstrukción átesett járművet szereljenek fel klímaberendezéssel, amit ezen a járművön az SZKT szerint nem lehetett volna már megoldani. „Végül a műszaki nehézségek és a felmerülő költségek figyelembevétele után a vállalat a jármű selejtezése mellett döntött. Ez volt a legracionálisabb megoldás” – írta megkeresésünkre az SZKT.

A Škoda 22Tr már a roncstelepen 2021 márciusában – Fotó: Google Maps
A Škoda 22Tr már a roncstelepen 2021 márciusában – Fotó: Google Maps

2018-ra törölték az állományból, miután a még használható alkatrészeket kibontották belőle, majd mint roncsot értékesítették, hulladékvasáron. A jármű a Roncs Autó Kft. városszéli telephelyére került több másik SZKT-s kocsival, például három Ikarus 417-es pótlóbusszal és a társaság falain belül dízelbuszból trolibusszá átépített, T-850-es számon nyilvántartott szóló Volvóval egyetemben. A Roncs Autó Kft. megkeresésünkre azt írta, 2022 decemberében elbontották a trolit.

Az SZKT-tól azt is megkérdeztük, hogy a Škoda 22Tr-t 2006-ban mennyiért vásárolták, 2015-ben mennyibe került volna a megmentése, és 2018-ban mennyiért adtak túl rajta, ezen kérdéseink azonban megválaszolatlanul maradtak, és az akkori lapokban sem találtunk erre vonatkozó infókat. Annyit ugye elárultak, hogy hulladékvasáron adtak túl rajta, de ez bármit jelenthet néhány százezertől 1–2 millió forintig. Többet azonban nem.

Valószínű, hogy a vállalatnál ennyi nyűglődés után már örültek, hogy akár ennyiért is elviszi valaki, és nem kell tovább tárolniuk. Egy ilyen jármű elbontása nem is kis feladat, mert bár azt hihetnénk, hogy elég csak a szétvágott fémanyagot felhányni egy vagonra, és már csörög is a kassza, valójában rengeteg anyagot a veszélyessége miatt ártalmatlanítani is kell, ami költséges folyamat.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 22Tr-ek máshol sem futottak fényes karriert. Bár a csehországi Ústí nad Labemben a háromdarabos flotta még teljes, Brnóban nyolcból már csak három kocsi van meg, illetve egy található elméletileg utóbbi város műszaki múzeumában is, és ennyi.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!