Négyszáz forintos euróárfolyam felett kétkedve néztük meg, megéri-e a nálunk gazdagabb Ausztriába átruccani egy bevásárlókörre: azért megpróbáltuk. Előbb Mosonmagyaróváron, egy órával később Kittsee-ben (Köpcsényben) teszteltük ugyanazt azt üzletláncot. Árstop ide, nyugalom oda – ha csak a blokkon lévő végösszeg számít, akkor kár pazarolni az üzemanyagot.
Igazi túlélőtúra mostanában egy mosonmagyaróvári bevásárlás, mert sok az eszkimó és kevés a fóka, vagyis a városban viszonylag szűkös a hipermarket kínálat ahhoz képest, amennyien betérnek itt a boltokba. Ebben a Lajta-parti városban összpontosul ugyanis a forgalom három irányból is: az őslakosok mellett egyrészt az ország keleti részéből (vagy még azon is túlról) ideérkező, munkásszállón élő ezrek növelik a leterheltséget, másrészt a közeli Pozsonyból a szlovákiai vásárlók költik el itt az egyre többet érő eurójukat. Harmadsorban pedig évtizedek óta az osztrák termálfürdőzők, átruccanók növelik itt a vásárlóerőt. Így aztán szinte nincs olyan napszak, amikor kényelmesen, a fenekünket lökdöső bevásárlókocsik nélkül kipipálhatnánk a heti nagybevásárlást.
Egy hétköznap délelőtti órán próbálkoztam az óvári Lidlben, de akkor is ment a könyökharc bent, kinn meg a morgás, mert elfogyott a kirakott akciós újság. Nem vagyok hardcore boltba járós, keresem a legjobb idősávokat, de ilyenkor meg persze pénztárosból van kevés, plusz friss péksüteményből. Szó szerint megkönnyebbülés volt kijönni, és azzal a lendülettel elindulni egy osztrák Lidlbe ármustrára.
Mosonmagyaróvárhoz a legközelebbi áruház Kittsee-ben, vagyis Köpcsényben van, oda viszont a hármashatár közelsége miatt Szlovákián keresztül vezetett a legrövidebb út.
Feltűnő nyugalom
A lerobbant rajkai kishatár után szlovák rendőrautó ellenőriz egy furgont, elvileg hetek óta erre lehet számítani a szlovák-magyar, a szlovák-osztrák és cseh-szlovák határon. Ehhez képest mosolygósan int az osztrák rendőr Köpcsénybe érve, a GPS pedig segít, a faluszéli bevásárlóközpontnál először elsuhanunk a Penny, majd a Hofer mellett (ami nálunk Aldi), mire kikötünk az ottani Lidlnél.
Az első, ami szembetűnik, hogy a parkolóban főleg szlovák rendszámú autók állnak. Pozsony innen is közel van, sokan át is járnak dolgozni, tulajdonképpen nem meglepő. Épp kutatjuk az aprót a zsebünkben és vizsgálnánk, mit kell bedobni a gurulós bevásárlókocsihoz, amikor egy férfi kezünkbe nyomja az övét, már végzett. Danke schön.
Elsőre kellemes meglepetés, hogy egy tiszta és kulturált üzletben alig van vásárló, ők is csendben válogatnak. Körülbelül tízen lézengünk benn, Mosonmagyaróvárhoz képest ez maga az idill, van idő mindent tüzetesen átnézni – és persze fejben (minimum) 400 forinttal beszorozni.
Furcsa, hogy nem kell raklapokat kerülgetni
Akciós a pezsgő, amit a mosonmagyaróvári üzletben nem is kaptunk. Itt 1,99 euró (820 forint) a félszáraz Schloss Böchingen rozé pezsgő, azonnal megy is a kosárba.
Ausztriában nem tartanak választásokat, nincs ingyen krumpliosztogatás, errefelé ez nem szokás – a két kilogrammos csomag 2,29 euróba (943 forint) kerül. A hagyma is két kilós, valamivel olcsóbb, mint otthon: 1,69-ért, átszámítva 696 forintért nem csípi a szemünket. Nagy kedvenc odahaza a zacskós, 100 grammos salátakeverék, itt prémium cuccként kínálják 1,39-ért (560 forint), ami azért jóval drágább, mint otthon. Persze prémium, mit várjunk.
Cérnametélt Mikuláscsomaggal
Jön a húsospult: fél kilogramm darálthús 4,49 euró (1822 forint), azért ez jóval drágább a magyar árnál, 800 grammos levescsomag csirkéből 3,99-ért (1619 forint), csirkeszeletek felső combból fél kilogrammnyi 5,79-ért (2349 forint).
A legtöbb márka ausztriai gyártótól származik, ilyen a magyar a Lidlben nincs, nehéz így összehasonlítani az árat és a minőséget. Amit viszont sikerült: feleségem kipróbálta, és szerinte a kintről hozott mosókapszula (ami idehaza messze nem számít a legjobb minőségűnek) saját márkás áruja az üzletláncnak, jobban tisztít, mint amit ugyanabból idehaza vett. Bár hozzátette, lehet, hogy csak a korábbi hírek – miszerint Ausztriában jobb minőségűek a termékek –, volt hatással az értékítéletére.
Időközben kiderül, a tejfölön sem tudunk fogni: 25 dekáért 75 cent is 300 forint feletti ár átszámítva.
Meglepően olcsó viszont egy pofás Mikuláscsomag, na, nem olyan, amit a kocsi szélvédőjére tesznek: 1,69-ért (685 forint/darab) viszünk is belőle rögtön hármat, és a cérnametélt ára is biztató 85 eurócentért.
A kasszánál sorban állásnak nyoma sincs, az eladó kedves, a blokkon külön feltüntetik, hogy a 10 százalékos áfát tartalmazó termékeknek mennyi lett összesen a nettó és bruttó ára, és mennyi azoknak, amelyeknek 20 százalékos az adótartalma (a magyar számlán ilyet nem találtam).
Ja, és itt van cukor!
A bevásárlás végösszegéből, 23,20 euróból pontosan 19,96 volt az áfa nélküli összeg. Fél óra Mosonmagyaróvárig az út, 22 kilométer két határon át, tanulságokkal. Hasonlítsuk össze táblázatban is a hazai és az ottani árakat.
Megéri?
Ez nekünk csak egy tesztnap volt, sokkal alaposabb tapasztalatai vannak viszont a határon inneni és azon túli bevásárlási lehetőségekről annak a mosonmagyaróvári ingázónak, aki Ausztriában dolgozik, és rendszeresen vásárol ott is és itthon is. Ő a Telexnek azt mondja, tudatosan nem hagyja magát belesodorni az árháborúba, nagyon nem is kezdi összehasonlítgatni a hazai és a külföldi árakat. „Szerencsére megtehetem, hogy a drágább, de szerintem minőségibb termékeket válasszam osztrák oldalon, amit gusztusosan kipakolnak a polcokra, és ott ráadásul rengeteg termék közül választhatok.”
Az egyik ausztriai áruházláncnál természetesen kihasználja azt a lehetőséget, hogy egy bevásárlásnál négy termékre ráteheti a 25 százalékos kedvezményre jogosító matricát – nyilván a drágábbakra ragasztja őket. Másrészt azért figyeli az akciókat, gyűjti a pontokat az osztrák üzletben. „Nem vagyunk bespejzolósak, munka előtt beugrom pár dologért a munkahelyem melletti boltba. Hétvégén viszont Mosonmagyaróváron tartunk nagybevásárlást. Külön kimenni Ausztriába vásárolni ugyanis biztosan nem éri meg.”
Korábbi riportjaink a hazai és a határ túli üzletek árairól:
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
