Miről szól és miért fontos a szociális törvény módosítása, ami miatt most tüntetnek?

Legfontosabb

2022. november 21. – 18:33

Miről szól és miért fontos a szociális törvény módosítása, ami miatt most tüntetnek?
NEM a szociális törvény módosítására címmel tartott tiltakozó akciót az LMP a Parlament előtt 2022. november 21-én – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A hétfői záróvita idejére a Kossuth térre szervezett tiltakozást a szociális törvény módosítása ellen az LMP, de kedden, a módosítás szavazásának napján is tiltakozást tervez több civil szervezet is a Parlamentnél. Ez az a törvénymódosítás, amit a párbeszédes Szabó Tímea korábban „Lex Megdöglesznek” nevezett, és amiről Tordai Bence azt mondta, hogy „az embertelenség törvénybe iktatása”. A módosításról kedden szavaz a parlament, aznap több mint 30 szakmai szervezet közösen tiltakozik majd a szerintük alkotmányellenes javaslat miatt.

Mi van a törvénymódosításban?

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Pintér Sándor belügyminiszter közös javaslata alapjaiban írná át az 1993-ban elfogadott szociális törvényt. A 160 oldalas salátatörvénybe elbújtatott módosítás szerint az állam ezentúl csak végső esetben segítene a rászorulókon, amikor már a család és az önkormányzat is kudarcot vallott.

A módosítás azt is kimondja, hogy az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős, amire eddig nem volt példa. Egészen eddig az állam és az önkormányzat feladata volt ez. A Törvényalkotási Bizottság csütörtökön némileg finomította a szöveget, most már az szerepel ebben, hogy „mindenki felelős önmagáért”, de a lényegen ez nem változtat. Szintén lényeges elem, hogy módosítás értelmében a családoknak képességeik és lehetőségeik szerint kötelességük lesz segíteni a hozzátartozójukon. Korábban általánosságban írt a törvény a család felelősségéről.

Mi a célja a kormánynak a módosítással?

Ez az, amit senki nem tud, a módosítás szövegéből sem derül ki. Mindenki csak találgatja, mi indokolja a szociális törvény átírását egy közelgő válság előtt, milyen gyakorlati következményei lesznek a szociális ellátásokra nézve. Ugyanezt próbálták megtudni a kormánytól ellenzéki képviselők az október 26-i ülésen, amikor folyamatos felszólalásaik miatt 22 órán keresztül ment a módosítás vitája. Nem sok sikerrel jártak, kormánypárti politikusok nagyrészt gyurcsányozással reagáltak a vitában elhangzó ellenzéki felvetésekre.

Szikra Dorottya szociálpolitikus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főmunkatársa a Telexnek adott interjúban úgy fogalmazott: „Eddig is éhen lehetett halni ebben az országban, de most törvénybe is írnák.” A szakértő szerint a módosítás azt vetíti előre, hogy a kormány vissza akarja vágni a rászorulóknak járó segélyeket, holott a magyar állam amúgyis egyre kevesebbet költ szociális kiadásokra, és a jogosultak köre is folyamatosan szűkül.

Mit jelent, hogy a családnak kötelessége segíteni a rászoruló hozzátartozón?

Ez sem tiszta még, pedig egy sor gyakorlati kérdést is felvet. Mi alapján határozzák meg, hogy egy családnak milyen lehetőségei, képességei vannak? Mi van akkor például, ha például egy idős ember nem tudja kifűteni a lakását, vagy nem tudja kifizetni a rezsit? A családnak kell majd kifizetnie helyette? A módosítás módosítása viszont már részletezi, hogy a rokonok milyen sorrendben felelősek a hozzátartozó szociális biztonságáért. Ez megfelel a rokontartás szabályainak, vagyis az egyenes ági rokonok vannak az első helyen, és utánuk következnek a távolabbiak.

Hogy jönnek ide az egyházak?

A Fidesz-kormányok alatt egyre nagyobb szerepet kaptak a szociális ellátásban az egyházi szervezetek. Rengeteg idős- és gyermekotthont vettek át az államtól az elmúlt években, a nevelőszülői hálózatokat pedig szinten teljes mértékben ők tartják fenn. A kormány több milliárdos felzárkóztató programjában is nagyrészt egyházi hátterű szervezetek vesznek részt. Ebből a szempontból tehát nem meglepő, hogy az egyházi szervezeteket külön is nevesítik a módosításban.

Igaz, a záróvita előtt pár nappal úgy írták át a szöveget, hogy csökkentették az egyházak felelősségét a szociális ellátás biztosításában. Az eredeti változat szerint „az állami támogatásban részesülő karitatív szervezetek feladata a szociális biztonságban nem élők felkutatása és – erejükhöz mérten történő – segítése”, a család és az önkormányzat után következtek az ellátási láncban. A véglegesnek szánt javaslatban már az áll, hogy a hozzátartozók és az önkormányzat után rögtön az állam jön, és az állam pedig együttműködik az egyházi vagy civil szervezetekkel. A módosítás azután történt, hogy a kormány kikérte az egyházak véleményét is. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke egy rádióműsorában elárulta, hogy már az előkészítés során véleményezhették a javaslatot, „és sikerült is megállapodásra jutni.”

De akkor az állam nem vonul ki a szociális ellátásból, mint ahogyan a módosítás kritikusai állítják?

Végülis nem, hiszen az önkormányzati vagy civil fenntartású szociális intézmények vélhetően ezentúl is megkapják az állami normatívát, mint eddig. A módosítás új változatában is szerepel egy olyan pont, amely szerint: „a szociális intézmények és intézkedések rendszerének kialakítása és működési kereteinek biztosítása az állam feladata e törvényben meghatározott módon.” Ugyanakkor mégiscsak szimbolikus, hogy egy újabb megélhetési válság küszöbén az állam nyíltan deklarálja, hogy csak legvégső esetben segít a rászorulókon, ami példanélküli Európában. Az is beszédes, hogy Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár a Máltai Szeretetszolgálat magazinjában kommunista örökségnek nevezte azt a gondolatot, hogy a szociális problémákat az állam oldja meg. Tehát itt is az a kérdés, hogy a szociális törvény átírása nyomán később milyen intézkedéseket hoznak még.

Csak az ellenzéki pártoknak és a civileknek van problémájuk a módosítással?

Nem, Székely János szombathelyi megyéspüspök is kritizálta a javaslatot jelenlegi formájában. Novemberi 4-i Facebook-posztjában arról írt, hogy az egyén gyakran képtelen megoldani a szociális problémáit, sok család pedig csak akkor tudja ápolni, gondozni rászoruló hozzátartozóját, ha támogatják ebben. Szerinte ezért „nagy körültekintést igényel”, ha az államnál alacsonyabb szintre bízzák ezt feladatot, még ha egyet is ért az elvvel. A megyéspüspök arra kérte a minisztériumot és a képviselőket, hogy írják bele a törvénybe, milyen feltételeket biztosít az állam ehhez, és egyeztessenek a szociális szférában dolgozó szakemberekkel.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!