Varga Judit új javaslata eljátssza az EU-nak, hogy nálunk is köze lehet az embernek az állam működéséhez

„Vállaltuk és meg is valósítjuk! Újabb törvénycsomagot terjesztettünk az Országgyűlés elé a Bizottsággal való megállapodás érdekében. A módosítás gyorsítja a közérdekű adatok megismerésére irányuló perek lefolytatását, illetve növeli azok hatékonyságát.” – ezt a rövid bejegyzést tette közzé Varga Judit igazságügyi miniszter kedden, amikor megjelent a neve alatt egy új törvényjavaslat a közérdekű adatok nyilvánosságának megkönnyítéséről.

Külön elemzést igényelne, ha összevetnénk Varga mostani konstruktív, szakszerű és visszafogott hangvételét azzal, hogy milyen posztokat közölt még akár csak az év elején is sorozatban Brüsszelről és az Európai Bizottságról. Varga akkor harcosan állt a frontvonalban, és folyamatosan védte a negyedik Orbán-kormány politikáját a brüsszeli támadásokkal szemben.

Aztán megindult a jogállamisági eljárás, veszélybe került 3000 milliárd forintnyi uniós forrás, Magyarország két hónap haladékot kapott, és mostanra minden megváltozott. Most, mintha mi sem tűnne természetesebbnek, a kormány mintha minden eszközzel igyekezne lehetővé tenni az állampolgárok akadálytalan hozzáférését a közpénzek elköltésével összefüggő adatokhoz. Ahogy ez egy rendes demokráciában szokás.

Lassú, nem jóhiszemű, nem együttműködő

A közérdekű adatok nyilvánossága látszólag elvont dolog, de a jogállam alapja. Megismerheti-e az állampolgár a közügyeinket intéző állami hivatalok működését és a közpénzek elköltésének részleteit? Átlátható-e a befizetett adókból működő állam és a választók többségének felhatalmazása alapján megalakult kormány működése?

A közérdekű adatok nyilvánosságát nézve elég nagy szakadék tátong Magyarországon a jogszabályok és a valóság között. Az információszabadságról szóló törvényben eddig is az állt, hogy a vitatott közérdekűadat-igénylési perekben gyorsan és soron kívül kell eljárni a bíróságoknak. Az ilyen adatokhoz hozzájutni akaró tényfeltáró újságírók, ellenzéki politikusok, antikorrupciós tevékenységet végző civil aktivisták azonban egészen mást tapasztaltak.

Az állami szervek egyáltalán nem együttműködőek, mindenféle jóhiszeműség hiányzik azok felé, akik állampolgárként, újságíróként, politikusként közérdekű adatok után érdeklődnek. Ők azt tapasztalhatják, hogy a megkeresett hivatalok ahol tudják, akadályozzák a közadatigényléseket, keresztbe tesznek egy alapjog gyakorlásának. A törvényi határidőket kivárva azt a szűkszavú választ küldik vissza, hogy nem ők az adatkezelők, így nincs módjukban kiadni az adatokat. Arra viszont már nem válaszolnak, hogy akkor mégis kihez kellene fordulni. A koronavírus-járvány
miatt bevezetett veszélyhelyzeti rendelkezések alapján a hivataloknak két éve lehetővé teszik, hogy a veszélyhelyzettel összefüggő feladataikra hivatkozva kétszer
45 nappal meghosszabbítsák a válaszadási határidőt a közérdekű adatigénylési ügyekben, és rutinszerűen élnek is ezzel a súlyosan nyilvánosságkorlátozó felhatalmazással. A Telex legutóbbi tapasztalata: a kataszabályok módosítását megalapozó hatástanulmányokra vonatkozó kérdésünkre 97 nap elteltével kaptunk „választ”, amit lényegében Tállai András egyik parlamenti felszólalásából és Varga Mihály egy alkotmánybírósági beadványából ollóztak össze.

Ha pert is indít az adatigénylő, akkor is nehezen jut előbbre. Miközben általában a közt érintő nagyon is aktuális ügyekről kellene információt adni a nyilvánosságnak, általában hosszú hónapok telnek el az érdemi tárgyalásig, majd újabb idő az elsőfokú ítélet megszületéséig. Aztán következnek a fellebbezések, majd a jogerős ítélet utáni kúriai felülvizsgálat. Így gyakran évek telnek el, amíg a bíróság válaszra kötelez egy költségvetési szervet, de addigra már alig-alig van jelentőségük a kiadott adatoknak. Arról nem is beszélve, hogy az állami szervek még jogerős bírósági ítéletek esetén is képesek elszabotálni az igényelt adatok kiadását.

Talán nem véletlen, hogy az Európai Bizottság 2022-es országjelentése A tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége című fejezetben felrója Magyarországnak: aggodalomra adnak okot „a nyilvános dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos akadályok”. Miután a kormány 180 fokos fordulatot vett, és most éltanuló módjára igyekszik teljesíteni a brüsszeli feltételeket, novembertől már nem számlázzák ki a közérdekű adatok kiadásának munkaerőköltségeit, és eltörlik a veszélyhelyzeti határidőre vonatkozó előírásokat is.

Gyorsabb lesz, de mennyire eredményes?

A most benyújtott törvényjavaslat két ponton módosítja az információszabadság-törvényt: az egyik a bírósági eljárások gyorsításáról szól, a másik egy központi közadat-nyilvántartás létrehozásáról – mondta a Telexnek Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakértője. Ha a javaslatot elfogadják, akkor ismét fel tudnak gyorsulni a közérdekű adatok ügyében a bírósági eljárások, mert a jogszabály tételesen és napokban meghatározott eljárási határidőket ír elő a per lefolytatására. Visszaáll a törvényes rend az adatigénylések megválaszolásánál is: a 45+45 napos meghosszabbítást engedő veszélyhelyzeti kormányrendelet hatályon kívül helyezésével november elsejétől az adatigénylésre ismét 15 napon belül válaszolni kell – mondta Hegyi Szabolcs.

Sokan nem értik egyébként, miért kell egyáltalán külön igényelni, majd pereket folytatni közérdekű adatokért, azok miért nem nyilvánosak eleve. Az információszabadságról szóló törvény szerint az állami szervek, önkormányzatok csak a szervezeti felépítésükkel, a szervezet tevékenységével, működésével és gazdálkodásával kapcsolatos közérdekű adatokat kötelesek közzétenni. Az ezen felüli közérdekű információk közlését azonban különböző indokokkal szokták elutasítani a hivatalok. Gyakran hivatkoznak például arra, hogy bizonyos információk csak döntés-előkészítő anyagok, vagy titkos minősítésű adatokat, személyes adatokat, üzleti titkokat tartalmaznak.

Varga Judit mostani javaslatában a perek gyorsítását célozza az is, hogy nincs helye keresetkiterjesztésnek, keresetváltoztatásnak. A TASZ szakértője szerint azonban ennek csak akkor van értelme, ha ez kiegészül egy további tilalommal: annak tilalmával, hogy az adatkezelő állami szervek a perben olyan nyilvánosságkorlátozó szabályra is hivatkozzanak, amire az adatigénylés elutasításakor még nem hivatkoztak.

A jobb megértéshez egy példa: egy újságíró kér egy közérdekű adatot egy minisztériumtól. A minisztérium ennek kiadását azzal az indokkal utasítja el, hogy döntés-előkészítő anyagról van szó. Az újságíró ezután pert indít, és a keresetben vitatja, hogy ez egy döntés-előkészítő anyag lenne. A minisztérium azonban ekkor már egy másik indokot is megnevez az igénylés megtagadására, mondjuk azt, hogy a kért adat nyilvánossága üzleti titkot is sértene. Ez visszás helyzet, mert az adatigénylő felperesnek módosítania kell a keresetét, ami értelemszerűen az eljárás elhúzódásával is jár, a bíróságok pedig annak ellenére nem tesznek ellene, hogy ellentétes az információszabadság alapjogának érvényesülésével. Ha ehhez még hozzájönne a keresetkiterjesztés és -változtatás tilalma, tehát az, hogy a felperes nem változtathat a keresetén akkor sem, ha az adatgazda újabb megtagadási okokra hivatkozik, akkor az nem a perek gyorsítását eredményezné, hanem az információszabadság kiüresítését: nem lenne értelme közérdekű adatokért pert indítani – vezette le Hegyi Szabolcs.

További hiányossága a most beterjesztett törvényjavaslatnak, hogy felgyorsítja ugyan a bírósági pereket a közadatigénylési ügyekben, de továbbra sem ad garanciákat arra, hogy a jogerős ítéleteket végre is hajtsák – figyelmeztet a TASZ szakértője. Ha egy állami szerv a jogerős bírósági döntés ellenére sem ad ki egy közérdekű információt, azt nehéz rászorítani erre. A bírósági végrehajtásról szóló törvényt és a végrehajtói tevékenységet ugyanis nem erre a helyzetre találták ki, elég speciális helyzet ugyanis, hogy egy információ nyilvánosságra hozatalát kell kikényszerítenie a végrehajtónak. A közadatperek gyorsítása pedig mit sem ér hatékony végrehajtási szabályok nélkül, hangsúlyozta Hegyi Szabolcs. Erre a mostani javaslat nem reagál, pedig a végrehajtás elszabotálása könnyen elérheti a közérdekű adattal való visszaélés bűncselekményének szintjét.

Legyen még egy közadattár

A javaslat második fele létrehozná a Központi Információs Közadat-nyilvántartást, amely bárki számára elérhető lenne. Ezen a költségvetési szervek, a helyi és nemzetiségi önkormányzatok tennék közzé a közérdekű és közérdekből nyilvános adataikat – a nemzetbiztonsági szolgálatok kivételével. Az adatokat kéthavonta kellene frissíteni, és azoknak legalább öt évig elérhetőnek kell lenniük.

Mi szerepel majd ebben? Az 5 millió forintot meghaladó

• hazai vagy európai uniós költségvetési támogatás,
• a szerződések, kivéve a védelmi és biztonsági célú beszerzések adatait, a minősített adatokat, illetve a magyar állam nemzetbiztonsági érdekeit sértő beszerzéseket,
• a nem alapfeladatok ellátására fordított kifizetéseket, például egyesületek, alapítványok támogatását.

Hegyi Szabolcs azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az információszabadságról szóló törvény egyrészt most is kötelezi a közfeladatot ellátó szerveket, hogy a saját honlapjukon kötelezően nyilvánossá tett közérdekű adataikat folyamatosan továbbítsák egy központi elektronikus jegyzékbe, másrészt létezik már egy Közadattár nevű egységes közadatkereső rendszer is. A Közadattáron ugyan most az olvasható, hogy azon 3667 intézmény 210 523 rekordjára lehet keresni, de aki tájékozódna a közfeladatot ellátó szervek kötelezően közzéteendő és naprakész közérdekű, például gazdálkodási adatairól, az innen aligha elégítheti ki a kíváncsiságát.

„Mégis mi szükség van egy külön nyilvántartásra, ha már most is létezik, vagy legalábbis léteznie kéne egy olyannak, amiből a törvénymódosításban nevesített információk is elérhetők lehetnének? Nem inkább ezt lenne érdemes karbantartani, fejleszteni és naprakészen tartani?” – tette fel a kérdést hegyi Szabolcs.

Szerinte az, ahogyan most a Közadattár és a központi elektronikus jegyzék működik, jobban mondva nem működik, nem sok jót ígér az új Központi Közadat-nyilvántartás hatékonyságát illetően. A törvényjavaslat még azt is homályban hagyja, hogy melyik kormányszerv fogja üzemeltetni ezt a nyilvántartást, és annak bárki által használható felületét. Hegyi Szabolcs szerint

„ez a nyilvántartás-duplikálás felvet kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy a kormány nem csak eljátszani akarja-e az EU felé, hogy mennyire szívén viseli a közérdekű adatok nyilvánosságának és a visszaélések elleni küzdelemnek a fontosságát.”