A hálapénz eltörlése köszön vissza a Szent Imre Kórházban felmondott szülésznők ügyében

A Szent Imre Kórház szülészeti osztályának 28 szakdolgozója közül eddig 14-en adták be a felmondásukat, többségükben a szülésznők. Az esetről megjelent hírekből elsőre nehéz volt kibogozni, hogyan is juthattak el idáig a dolgok Budapest egyik legnépszerűbb családbarát szülészeti osztályán. Az egyrészt sejthető volt, hogy a bérekkel való elégedetlenség az egyik ok, de a kórház október 14-i keltezésű közleményében volt egy másik árulkodó jel, ami némi fényt vetett a konfliktus egyik rejtett okára. Ez pedig az volt, hogy

„a szülésznők munkaidőn túli szülőszobai jelenlétét 2022. november 1-től megszüntetjük”.

Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy a kórház november elsejével nem garantálja a kismamáknak, hogy az általuk választott szülésznő lesz velük a szülőszobán, a szülést az éppen beosztásban/ügyeletben lévő csapat fogja kísérni. Hogyan kapcsolódik össze ez a két dolog, és hogyan vezethet ez el odáig, hogy tömegesen adják be a felmondásukat a szülésznők? Úgy, hogy az amúgy nem túl jól fizetett szülésznők most elveszítenek egy kiegészítő jövedelmet, amit a jelek szerint nem akarnak kompenzálni nekik. A most távozó szülésznők ugyanis az utóbbi időben már egy legális vállalkozás résztvevőiként, fizetős terhesgondozó vagy szülésfelkészítő tanfolyamokat tartottak. Ennek keretében tudták vállalni azt is, hogy ha eljön az idő, bent lesznek a kismamával a szülőszobán. Ez a lehetőség november elsejével megszűnik.

A hálapénz megszüntetése után csak az orvosok fizetését emelték

A dolgok jobb megértéséhez menjünk vissza egy kicsit az időben. 2020 végén a kormány deklarálta, hogy nagyon jelentősen megemeli az orvosok fizetését, cserébe viszont zéró toleranciát alkalmaz a hálapénzzel szemben – ez nemcsak az orvosokra, hanem minden egészségügyben dolgozóra érvényes. 2021-ben az orvosok, köztük a szülészek-nőgyógyászok is megkapták az adott esetben több százezer forintos fizetésemelést, a szülésznők addig sem magas fizetései azonban alig emelkedtek.

Tudható, hogy a paraszolvencia egyik melegágya éppen a hazai szülészeti osztályokon elterjedt „választott orvos” vagy „fogadott szülésznő” intézménye volt. Ez annyit jelentett, hogy a szülésre készülők zsebbe fizettek „rendelkezésre állási díjat” a szülésvezetést vállaló orvosuknak és a számukra megbízhatónak tartott szülésznőnek azért, hogy ha eljön az idő, ők legyenek bent a szülőszobán, bármikor is lesz rájuk szükség.

A hálapénz elleni keresztes hadjárat megindulása után aztán tavaly kemény vita bontakozott ki a kérdésről. Az egyik tábor szerint az rendben van, hogy ezentúl nem lehet hálapénzt fizetni, de a szülészetben azért igenis maradjon meg a lehetőség az orvos és a szülésznő választására. Ez egy nagyon is méltányolható bizalmi kérdés a szülő nők részéről, amiről maga a miniszterelnök is azt mondta, hogy a legszemélyesebb közügy. A kérdés az volt, hogy ezért lehet-e legálisan fizetni, és ha igen, hogyan. Erre máig nincs válasz.

A másik oldal közben azzal érvelt, hogy Nyugat-Európában az állami kórházakban egyáltalán nem választhatnak maguknak orvost a szülő nők – ha eljön az idő, ott az ügyeletben lévő team segít világra hozni a gyermeket. Emellett többek között például az az ellátásbiztonsági érv is szól, hogy az anyának is jobb, ha egy kipihent orvos és szülésznő van velük, mint az a választott orvos, akinek pár óra alvásból felriadva történetesen az éjszaka közepén kell berohannia a kórházba, vagy aki esetleg egy 24 órás műszakot volt kénytelen megtoldani a „páciense” szülése miatt. Ennek az oldalnak a képviselői azt mondják: aki ragaszkodik ahhoz, hogy orvost válasszon magának, az ezentúl egy magánklinikán teheti ezt meg – egy tekintélyes összegért cserébe, de legalább számla ellenében.

Fizetős terhesgondozás

A kormány a Nemzeti Védelmi Szolgálaton belül létrehozott egy nyomozócsoportot, ami elrettentő célzattal le is buktatott néhány, hálapénzt elfogadó orvost. Ezután a szülészorvosok sem kockáztattak, de komoly választás elé kerültek: lemondanak a hálapénzről és maradnak a megemelt fizetésért az állami kórházban, vagy inkább válasszák a teljes magánpraxist, és akkor járnak jobban.

Nemrég egy szülészorvos azt mesélte: mostanra megbékélt a helyzettel. Maradt az állami kórházban, tisztességgel ledolgozza a munkaidejét, amiért jó fizetést kap, nem szakad meg, hiszen sem ő, sem a kórház nem érdekelt ezentúl abban, hogy minél több teljesítményt nyújtson, több beteget lásson el. Emellett persze magánpraxisa is van azért, de végre van szabadideje, és nem kell éjszakánként és ünnepnapokon berohangálnia a szülőszobára a pácienseihez. Így most sokkal inkább a nyugodt és tervezhető terhesgondozásra vagy a sima nőgyógyászati szakrendelésre érkezőket fogadja előszeretettel. Más szülészorvosok viszont a korábbi életszínvonaluk fenntartása érdekében úgy döntöttek, végleg otthagyják az állami ellátást. Ezzel egyrészt az általuk gondozott kismamákat is a nagyobb költségek felé terelték, másrészt nőtt az orvoshiány az állami ellátásban.

A szülészorvosok helyzete tehát így vagy úgy megoldódott, a szülésznőké viszont egyáltalán nem. Évtizedeken keresztül hozzászoktak ők is a hálapénzes időkben megszerezhető kiegészítő jövedelemhez, amely valamelyest kompenzálta az igen alacsony fizetésüket, de nekik ezt most nem pótolta senki. Ezután terjedtek el azok az „okos megoldások”, amelyek legális vállalkozások keretében, fizetős szülésfelkészítő tanfolyamokon tették lehetővé a hallgatólagos megállapodást a személyes szüléskísérésről.

Ilyenkor tehát nem közvetlenül a szüléstámogatásért fizet a kismama, hanem a felkészítésért, amely díj esetleg tartalmazhatja, hogy a szülésznő esetlegesen a szabadidejét feláldozva mégis elkíséri a szülésre azt, akivel már hónapok óta ismerik egymást. Maga a kórház is ír arról, hogy „a fogadott szülésznő intézménye az egészségügyi szolgálati jogviszony törvény szabályozása szerint 2021. január óta kórházunkban sem működik”, „ugyanakkor lehetőség volt arra, hogy a várandósok egyéni vagy kiscsoportos szülésfelkészítésen vegyenek részt, ennek keretében az esetek egy részében a felkészítést végző szülésznő a vajúdás és szülés kísérésében is részt vehetett”.

A kórháznak nem éri meg

Ennek is köszönhetően mostanra a jó állapotban lévő Szent Imre Kórház vált az egyik legnépszerűbb budapesti szülészetté. Ahogy azonban a kórház közleményéből is kiderül, egyre több területen kívüli, illetve csak a szülés okán a kerületbe bejelentkező páciens érkezett, aki a valóságban nem is ott él, és nem az ott illetékes védőnői szolgálat gondozza. Emiatt jelentősen megemelkedett a szülések száma és a kórházban dolgozók terhelése is. A kórház közleményében többször utal arra, hogy ez a helyzet már a biztonságos szülészeti ellátást veszélyezteti.

A helyzet az, hogy a kórháznak anyagilag egyáltalán nem éri meg több pácienst fogadni és több szülést elvégezni – magyarázta el kérdésünkre Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakközgazdász. A kórházak nem a teljesítmény, azaz a szüléstámogatások, illetve császármetszések után kapják a pénzt, hanem bázisfinanszírozást kapnak. Mit jelent ez? Egy képzeletbeli példához vegyük alapul, hogy egy kórházban 2019 szeptemberében mondjuk csak 100 szülést finanszírozott az egészségbiztosító, akkor most 2022 szeptemberében is ugyanannyit fog. Ha egy hónapban csak 70 szülés van, akkor a kórház pénzt takarít meg, ha viszont 120 szülés zajlik ott, akkor a plusz 20 szülést nem fizetik ki nekik senki.

A Szent Imre Kórház láthatóan most véget akar vetni annak, hogy egyre több kismama érkezett hozzájuk szülni, de úgy látszik, a szülésznők várhatóan kieső többletbevételére nem sikerült megoldást találni. A Népszava információi alapján korábban zajlott tárgyalás, és a szülésznők július 14-én megírták követeléseiket (így fogalmaz a lap) a kórház vezetésének. Azt akarták elérni, hogy ők is kapjanak legalább annyit, mint a szintén nélkülözhetetlen műtősnők. A torz rendszerben a diploma nélküli műtősnők jelenleg kétszer annyit is kereshetnek, mint egy diplomás szülésznő. A frontvonalak mostanra láthatóan megmerevedtek, sokan beadták felmondásukat.

Volna megoldás

Azzal valószínűleg mindenki egyetért, hogy a hálapénz zavaros világát nem lenne jó visszahozni. Megoldást kellene viszont találni arra a nagyon is jogos igényre a nők részéről, hogy szülés közben olyan emberek vegyék körül őket, akikben megbíznak. Könnyű azt mondani, hogy akkor tessék magánklinikán szülni, mint ahogy egyes adatok szerint Budapesten ma már minden harmadik gyermek ilyen intézményben születik, csakhogy erre nem mindenkinek van 1 millió forintja. Arról nem is beszélve, hogy ha bármilyen probléma merül fel a terhesség végén vagy előreláthatóan a szülés közben, akkor a magánintézmények nem is vállalják a szülést, mert sok esetben sem szakmailag, sem technikailag nincsenek felkészülve a komplikációk kezelésére.

Rékassy Balázs szerint jogos a kórházi szülésznők és bármely más egészségügyi szakdolgozó igénye, hogy ők is tisztességes bért kapjanak a munkájukért. Nemzetközi gyakorlat szerint egy azonos tapasztalattal rendelkező szakorvos kb. kétszer annyit keres, mint egy azonos tapasztalattal rendelkező diplomás egészségügyi szakdolgozó. Mivel az orvos felelőssége jóval nagyobb, ez talán el is fogadható.

Ezzel szemben a hazai gyakorlat szerint az orvosok és a szakdolgozók között most négyszeres fizetésbeli különbség van, annak ellenére, hogy a gyógyítás ma már csapatmunka, és ezen belül egy normál szüléstámogatáshoz sokszor nincs is igazán szükség orvosra.

Rékassy szerint több megoldás is lehet erre a helyzetre, de ehhez változtatni kell a rendszeren. Az egyik, hogy engedjék meg plusz, fizetős szolgáltatásként az állami kórházak szülészetein a területen kívüli betegek fogadását, és aki ragaszkodik hozzá, az választhasson orvost/szülésznőt. Ezzel jobban járna a szülő nő, mert a magánellátásnál még így is olcsóbban szülhetne számára megbízható emberek kíséretében, jól járna a szülésznő, illetve az orvos, mert a normál munkahelyén kaphatna kiegészítő jövedelmet, és jól járna a kórház is, mert a kasszájába befolyó pénzből kisebb fejlesztéseket is finanszírozhatna. A kórház így ráadásul meg tudná tartani a dolgozóit is, akik kevésbé vinnék el a pácienseket a magánellátásba. Ugyanezt a célt meg lehetne valósítani a kiegészítő magánbiztosítások, az egészségpénztári megtakarítások erősítésével, a lakossági öngondoskodás erősítésével is.

A kórházak szigorú szabályozásába és munkaerő-gazdálkodásába ugyanakkor kétségtelenül nehezen illeszthető be az a megoldás, hogy egy orvos vagy szülésznő bármelyik pillanatban berohanjon a szülőszobára és ott dolgozni kezdjen. Ha az egészségügy vezetése ragaszkodik ahhoz, hogy az állami kórházakban a szüléseket tényleg csak az ügyeletben lévő összeszokott belső csapat kísérje (ami szakmailag helyes), akkor Rékassy szerint a „választott orvos” legendáját övező hazai berögződések megváltoztatására olyan felkészítő tanfolyamokat kellene indítani a kismamáknak, amelyek bemutatják nekik a kórház munkáját. Így a szülés előtt álló párok is meggyőződhetnének arról, hogy egy felkészült és összeszokott ügyeleti csapat kezében is biztonsággal szülhetnek, és megfelelő szakmai felkészültség és támogatás mellett élhetik át a mindenki számára egyik legfontosabb élményt, a saját gyermek megszületését. Az egészségügyi közgazdász szerint amíg a családbarát kormány részéről nem születik megoldás erre a helyzetre, addig a legrosszabb marad a gyermeket váró nők számára: a bizonytalanság.