Nehéz elképzelni, hogy ezért a szakdolgozatért ne marasztalják el a tankerület vezetőjét

A Belső-Pesti Tankerületi Központot vezető Marosi Beatrix nevét pár héttel ezelőtt valószínűleg nem sokan ismerték, ám amióta szeptember végén több tanárt is kirúgott a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból a polgári engedetlenségben való részvételük miatt, nem telt el úgy nap, hogy ne került volna be valahogyan a hírekbe. Egy felszólaló diák már a kirúgások napján tartott demonstráción arról beszélt, hogy le kellene mondania, és a múlt keddi országos tanártüntetéseken is pedzegették, hogy erkölcsileg megbukott. Igazán érdekes fordulatot viszont akkor vett a történet, amikor

felmerült annak a gyanúja, hogy Marosi plagizálhatta a mai Kodolányi János Egyetemen írt szakdolgozatának jelentős részét.

A diplomamunkához kapcsolódó aggályokról először Ujlaki Tibor, a fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium egyik tanára írt, később Hadházy Ákos és Jámbor András ellenzéki képviselők is foglalkoztak az üggyel, hétfőn pedig az egyetem rektora jelezte, hogy vizsgálat indult a szakdolgozat miatt. Miután a dokumentum bárki által nyilvánosan elérhető, a plágiumgyanút viszonylag könnyen lehetett ellenőrizni is, és bár az egyetem hivatalos álláspontjára valószínűleg várni kell még, már most úgy tűnik, hogy ebben a formában nehezen védhető ez a szakdolgozat.

Marosi Beatrix 2013-ban szerzett erkölcstan, etika szakos pedagógusi oklevelet a Kodolányi János Főiskolán (az intézmény 2018-ban kapott egyetemi rangot), ám ez természetesen nem az első diplomája volt, ez egy két féléves szakirányú továbbképzési szak, amelynek előfeltétele a pedagógusvégzettség. A tankerületi vezető A halálbüntetés – Jog és erkölcs című diplomamunkájában (ez ide kattintva érhető el) egy ponton ki is emelte, hogy pedagógusként, illetve pedagógiai szakértőként dolgozik, és rendszeresen tart képzéseket, elsősorban felnőtteknek, pedagógusoknak.

Ahogy arra Hadházy Ákos múlt kedden rámutatott, a dolgozat kutatásának célja annak igazolása volt, hogy a felsőfokú végzettségűek, ezen belül a pedagógusok körében a halálbüntetés megítélése „humánusabb”, mint össztársadalmi szinten – magyarán jobban elítélik, mint a társadalom egésze. A két fókuszcsoporton végzett vizsgálat alapján végül a szakdolgozatból ennek ellenkezője derült ki, Marosi a vizsgálatok alapján arra jutott, hogy a két fókuszcsoportban végső soron többen voltak a halálbüntetés támogatói. Azt ő maga is jelezte a dolgozatban, hogy a fókuszcsoportos vizsgálatokat sok kritika éri, ahogy azt is, hogy nem egyértelmű, hogy mennyire felelnek meg a valóságnak a kutatás eredményei, így ebbe nem is igazán lehet belekötni.

Abba viszont inkább, hogy a kutatásról szóló részt megelőző szakirodalmi összefoglaló jelentős részét szó szerint vagy minimális módosításokkal (egyes szavak vagy mondatok kihagyásával) emelte át más szövegekből, olykor a forrás megfelelő megjelölése nélkül vagy éppen az eredeti forrás elhagyásával. Hadházy egy szakértő bevonásával hétfőn arra jutott, hogy Marosi a diplomamunka legalább 36 százalékát emelhette át szó szerint más forrásokból, ennek megfelelő jelölése nélkül. Az itt feltűnő források a következők:

• Halálbüntetés (Wikipédia);
• Dr. Szabó Péter (ő a Kodolányi rektora, aki hétfőn megindította a vizsgálatot az ügyben) – A büntetés, annak célja, jogalapja (Jogi Fórum);
• Sereg András – Halálbüntetés-viták a rendszerváltozás óta (Jogi Fórum);
• Tóth J. Zoltán – Halálbüntetés: pro és kontra (Jogelméleti Szemle)

Ahogy arra egy magyar tudós által a Telexnek is eljuttatott, színkódokkal kiegészített elemzés is rámutat, a szakdolgozat egyes fejezeteit száz százalékban a fent említett négy forrás valamelyikéből emelték át, amit akárki ellenőrizhet is, ha összehasonlítja a szakdolgozat szövegét valamelyik linkelt forrással. A büntetés fogalmának taglalásánál például a második bekezdés szinte szó szerint megegyezik a Szabó által korábban leírtakkal, a szerző csak néhány helyen hagyott ki pár mondatot vagy szúrt közbe egy-két szót, és a későbbiekben is hasonló a helyzet.

A szakirodalmi összefoglalásnál nem ördögtől való gondolat az, hogy különféle szövegeket összegez az ember (sőt, tulajdonképpen ez a lényege az egésznek). Ám ahogy arra többek közt a Kodolányi saját hivatkozási kisokosa is rámutat, szó szerinti idézés esetén a hivatkozott szöveget idézőjelben kell feltüntetni, ami ebben az esetben a legtöbbször nem történt meg. Ez, illetve a hozzánk eljuttatott színkódolt verzió, illetve a dolgozat gyors átpörgetése alapján a szakirodalmi összefoglaló, vagyis a második, a harmadik és a negyedik fejezet gyakorlatilag teljes mértékben plagizált, mert bár a forrást lábjegyzetben rendszerint feltüntették, általában nem tartalmi, hanem szó szerinti hivatkozásról van szó, amelynek esetében ez ebben a formában nem elegendő.

A nekünk is átküldött dokumentum összeállítója szerint ez a három fejezet szószám alapján önmagában a dolgozat durván 40 százalékát teszi ki, de mivel később is vannak átemelt részek, az arány ennél is magasabb.

A szerző röviden összefoglalva néhány kihagyással és módosítással

• a Halálbüntetés című Wikipédia-szócikkből tizennégy;
• Dr. Szabó Péter A büntetés, annak célja, jogalapja című írásából öt;
• Tóth J. Zoltán Halálbüntetés: pro és kontra című írásából huszonegy;
• Sereg András Halálbüntetés-viták a rendszerváltozás óta című írásából pedig kettő bekezdésnyi szöveget emelt át;
• a kutatásimódszer-választás indoklásánál a fókuszcsoportos vizsgálat előnyeit és hátrányait pedig egy az egyben kimásolta egy fókuszcsoportokról szóló összefoglalóból.

Ehhez jön még hozzá az is, hogy a szakdolgozatban sok esetben nem az elsődleges forrást jelölte meg a szerző – a Wikipédiára való hivatkozások lényegében mind ilyenek, de egy Nemes Nagy Ágnestől és egy Fjodor Dosztojevszkijtől származó idézetnél is a szakirodalmi hivatkozásként megkérdőjelezhető hitelességű Citatum került a dolgozatba forrásként, utóbbi esetben nem lett volna sokkal bonyolultabb feltüntetni a Bűn és bűnhődést. A konzulens Folmeg Márta neve sehol nem jelenik meg a dolgozatban, a legfurcsább viszont talán az, amire a Hadházy által felkért szakértő is rámutatott, hogy egyes helyeken viszont helyesen vannak megjelölve a források, és a szó szerint átvett részek is idézőjelben vannak, azaz Marosi tisztában volt a helyes idézés szabályaival, csak sok helyen nem alkalmazta őket. A színkódokkal jelölt dokumentum szerzője szerint pedig végezetül azt is fontos kiemelni, hogy

még ha tökéletesen lenne jelölve minden forrás, és mindenhol ott lenne az idézőjel, akkor is nehezen lenne védhető az, hogy a szakdolgozat jelentős része szó szerinti idézet.

További probléma, hogy a szakirodalmi összefoglaló után is lehet találni egy-két bemásolt részt, köztük egy olyat, amely a Hadházy első posztja után vizsgálatot sürgető országgyűlési képviselő, Jámbor András egy 2012-es, a Kettős Mércére írt cikkéből származik. A blogot, majd később az abból született Mércét is alapító, azt 2019-ig főszerkesztőként vezető Jámbor ebben a halálbüntetés ellen érvelt, a szövegből Marosi néhány mondat kihagyásával ugyan, de szó szerint átvette az utolsó két bekezdését, ebben az esetben pedig egyáltalán nem is hivatkozott semmire.

Jámbor ennek nyomán kedden személyes találkozóra hívta Marosi Beatrixet, mondván, a dolgozat, illetve a tőle átvett rész megvitatása után többek közt a tankerületi iskolák helyzetéről, a tanárhiányról, az épületek állapotáról, finanszírozási kérdésekről, várható összevonásokról és a tanárok sztrájkjogáról is szívesen beszélgetne vele:

Magyarországon egyébként nem ez az első plágiumbotrány. Sokan emlékezhetnek arra, amikor 2012 januárjában azzal vádolták meg az akkori köztársasági elnököt, Schmitt Pált, hogy plagizálta a doktori disszertációja legnagyobb részét. Schmitt tagadta a dolgot, és állította, hogy a dolgozata megfelelt az írásakor hatályos szabályoknak, az év márciusának végén azonban a Semmelweis Egyetem visszavonta a tudományos doktori fokozatát, néhány nappal később pedig Schmitt bejelentette a lemondását.

Azt, hogy a mostani ügynek hasonló vége lesz-e, egyelőre nem tudni. A Telex kereste az ügyben Marosi Beatrixet szerda délelőtt, azt kérdeztük, mi az oka annak, hogy a diplomamunkájában máshol, más szerzőknél, honlapokon is megjelent mondatok, szövegrészek szerepelnek, amelyek forrását nem jelölte meg, és összességében mi az álláspontja azokról a vádakról, hogy a szakdolgozatában plagizált részletek szerepelnek. Amint választ kapunk tőle, beszámolunk róla.