„A MÚOSZ egy zsugorodó, a múltból itt maradt, kommunista szervezet” – mondta Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője szerdán a 31. Tusványos fesztiválon, Tusnádfürdőn. A fesztiválon Online újságírás a mai Magyarországon címmel beszélgetett ez a három férfi:
- Szöllősi György, a Puskás Akadémia korábbi kommunikációs igazgatója, akit 2016-ban a kormányzati médiabirodalomba frissen beillesztett Nemzeti Sport főszerkesztőjévé is kineveztek,
- Huth Gergely, az – alacsony nézettségre hivatkozva – épp bezáró Pesti TV, valamint a (lehető legenyhébben fogalmazva) kormányközeli, helyreigazítási pereit rendre elveszítő Pesti Srácok vezetője és
- Boros Bánk Levente, a rendszeresen nagy összegű kormányzati megrendeléseket bezsebelő elemzőcég, a Nézőpont Intézet elemzési igazgatója, a kormánymédia visszatérő vendége, a Ferencváros Szurkolók Szövetségének korábbi alelnöke és amatőr Orbán-imitátor, aki 2020 októberében még egy médiával foglalkozó szaklapot is megvett.
A moderátor, Boros Bánk Levente a beszélgetés címére fittyet hányva első kérdéseiben a nyomtatott médiára terelte a szót, és printes tapasztalataikról kérdezte beszélgetőtársait.
„Orgazmusszerű állapot, amikor a kész oldal, amiért egész nap dolgoztál, egy ruhacsipeszre akasztva felkerül a falra.” A nyomtatott sajtóhoz fegyelem kell, pontos időpontokhoz kell tartani magadat – fejtegette Huth, akinek késése miatt kb. negyedórát csúszott a beszélgetés.
Szöllősi elmondta, hogy a Nemzeti Sport nyomtatott változata még mindig kinn van a falon, és még mindig „hihetetlen erős a Nemzeti Sport nyomtatott hagyománya is”, napi 20 ezer példány körül adnak el a lapból, de nincsenek illúziói, mindenki megy az online felé.
„De ezen az újságíróknak van a legkevesebb okuk keseregni, keseregjenek a nyomdászok”, ez csak a módja annak, hogy hogyan jut el a tartalom az olvasókhoz, és a Nemzeti Sport főszerkesztője szerint veszélyei ellenére is sokkal gyorsabb, olcsóbb, demokratikusabb az online média. Veszély Szöllősi szerint az, hogy az interneten bárkiből lehet újságíró, és veszélyes tartalmak is ellenőrizetlenül juthatnak el az emberekhez.
Annak, hogy a kormányzati médiában több printlapot is be kellett zárni az utóbbi időben, például a Figyelőt vagy a Magyar Hírlapot, egyikük sem örült, de Huth elismerte, hogy ennek „vannak gazdasági okai is, a gonosz reklámpiac, amiben még mindig jelen van a posztkommunista, neolibsi ármány”.
„Ha újságírók veszítik el a munkájukat, az mindenképpen rossz dolog, ezért is lenne szükség egy újságírói kamarára” – hozta fel Szöllősi régi javaslatát, majd Huth rögtön közbe is vetette:
„De nem értem, mi a problémád a Magyar Újságírók Országos Szövetségével és a KGB-s múltú tagsággal?”
„A MÚOSZ egy zsugorodó, a múltból itt maradt, kommunista szervezet, de ez nem az ő hibájuk, hanem a miénk is, hogy nincs egy olyan újságírói szervezet, ami érdekképviseletre képes, érdemben tud fellépni” – mondta Szöllősi.
Ezután még szidták egy kicsit a MÚOSZ-t, Huth azt mondta, bizonyított, hogy a szervezet a titkosszolgálatokhoz volt bekötve.
Boros arról is kérdezett, nem devalválja-e az újságírószakmát a hírverseny, és hogy mindenki arra törekszik, hogy elsőként tegye ki a hírt. Felvetése szerint talán maga az online újságírás rombolja az újságírószakmát, hiszen a gyorsasági kényszer miatt több az elgépelés, stilisztikai hiba és hitelességi probléma.
Huth szerint valóban rombolja a szakmát az online újságírás, de ez nem baj, hiszen a kormányoldal sem tudott volna ekkora közönséget elérni a közösségi média nélkül.
„Azelőtt ha a patrióta oldal tudatni akart valamit az emberekkel, akkor kellett csinálni valami akkora botrányt, ami ellen szerveznek valami szánalmas tiltakozást a libsik, és akkor megtudták az emberek rajtuk keresztül, mit akar a patrióta oldal” – mondta a Pesti Srácok főszerkesztője, de szerinte ez az ügymenet túl bonyolult volt, szerencsére mostanra már nincs is rá szükség.
Huth szerint a netadó elleni tüntetések idején is „a libsik hergelték fel az embereket”, akkor még volt ehhez ereje a baloldali sajtónak. Most ezeknek elejét lehet venni a közösségi médiában és „a nagyon jól működő, jobboldali média-együttműködésen keresztül”.
Szerintük ebből is következik, hogy az újságíró nem lehet pártatlan, nem tud nem politizálni. „Szabad és kell politizálnia a sportújságírónak” – mondta Szöllősi, aki szerint a rendszerváltás után nyilvánvalóvá vált, hogy ha a jobboldal van hatalmon, akkor lesz sport Magyarországon, lesz iskolai testnevelés, lesznek magyar sportsikerek, ha pedig a baloldal, akkor nem.
„Nem azért kell a futball, mert az a miniszterelnök hobbija”,
hanem mert nemzetgazdasági kérdés, rengetegen dolgoznak a szektorban, rengeteg családot érint, „majdnem mindannyiunk mindennapi életét érinti”. Szöllősi szerint a sport maradt „szinte” az egyetlen mód arra is, hogy a fiatalokat értékekre neveljük. „Álszent és gyermeteg megközelítés, hogy ne politizáljon a sportújságíró”, hiszen ha az élet nagy kérdéseiről beszélünk, foglalkoznunk kell politikai témákkal, ráadásul a Népsport is politizált, amikor Brezsnyev meghalt, kétoldalas összeállítás volt a lapban.
„Természetesen olyan nagyarányú sportfejlesztés zajlott Magyarországon az utóbbi 12 évben, hogy arról nem lehet nem beszélni. Érthető, hogy a magyar sport nagy része politikailag ott áll, ahol áll” – tette hozzá.
Huth Havas Henrik újságíróiskoláját idézte fel, ahová ő és Szöllősi is jártak, és ahol „majdnem mindenki hálózati személy volt a tanárok közül, másról sem tanultunk, mint az objektivitásról. De ez nem zavarta őket abban, hogy az objektivitásról szóló előadás után házinak feladták, hogy hasonlítsuk össze Orbán Viktor és Adolf Hitler beszédeit, és előre bocsátják, hogy sok hasonlóságot fogunk találni.”
Huth szerint ezek az emberek semennyire nem voltak objektívek, és ezt a hagyományt vitte tovább a HVG, az induló Index és most, a választási kampányban 24.hu is. „Első látásra még objektívnek tűnik” – mondta, de szerinte ő le tudná vezetni, hogy „igazából a legótvarabb propagandát vitték a baloldal mellett Gulyás Marcikával együttműködésben”.
De mindennek van azért határa: Huth nem sokkal ezután arról kezdett beszélni, hogy „az újságíró ne csináljon politikát, ne akarja elérni a cikkeivel, hogy a kormányon belül háttérbe szoruljon az általa kevésbé szeretett miniszter, a másikból meg császár legyen”. Eszerint tehát politizálni kell, de ne legyünk politikacsinálók.
Huth szerint azt kellene megérteni, hogy az újságírás egy szakma, olyan, mint a gyerekpszichológus, ami mellett az utóbbi időben megjelent a kineziológia is, de ez Huth szerint egy kamu. A Pesti Srácok főszerkesztőjének hasonlatában a kineziológia az influencerszakma párja volt. Huth azt mondta, ha valaki kezeltetni akarja a gyerekét, akkor ne kineziológushoz vigye, hanem gyerekpszichológushoz „vagy esetleg a pap bácsihoz”.