Szétverheti a Fidesz szavazótáborát a kataügy vagy a rezsiemelés?
2022. július 18. – 07:19
frissítve
Az elmúlt napokban választói magatartással foglalkozó szociológusként többen kérdezték tőlem, hogy akkor most mi lesz az esetleg csalódott fideszes szavazókkal, merre is fognak mozogni, mit fognak tenni. A tőlem érdeklődők ugyanis abból az alapállásból indulnak ki, hogy a kata megszüntetése, valamint a rezsicsökkentés drasztikus átalakítása következtében lesznek olyan 2022. április 3-án a hegemón kormánypártra szavazók, akik elfordulnak tavaszi választottjuktól.
A választásszociológia alapelvei szerint ezek a szavazók első körben az úgynevezett ismeretlen preferenciájúak vagy másként pártoktól távolságot tartók közé vándorolhatnak. Ha lesznek is csalódott fideszesek, azok nem váltanak azonnal – sőt kételkedem benne, hogy valaha is – pártot, hanem elindul egy úgynevezett zsilipelési folyamat, amelynek első lépéseként akár jelentősen növekszik meg az ismeretlen preferenciájúak aránya.
Ismeretlen preferenciájúaknak nevezzük azokat az állampolgárokat, akik egy közvélemény-kutatás során arra a kérdésre, hogy „Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, akkor Ön melyik pártra szavazna?”, a „nem tudom”, az „erre a kérdésre nem válaszolok” vagy a „semmiképp sem megyek el” kategóriát jelölik be. Ők tehát a ténylegesen bizonytalanok, a preferenciával rendelkezők, de azt titkolók, valamint a passzív szavazók összességét jelentik.
Mielőtt a zsilipelés lényegét leírnám, érdemes néhány szóval jellemezni a nagy pártok szavazótáborát. Minden komolyan vehető párt ugyanis legalább három rétegből áll. A legbelső réteg, az úgynevezett magszavazók, akik identitásalapon, erősen, lényegében megingathatatlanul kötődnek a választott pártjukhoz. Esetükben az egyéni és a kollektív identitás közötti határok elmosódnak. Számításaim szerint a Fidesz esetében a 2022-es választáson ez a réteg akár 1,5 millió főt is kitehetett. Ezt a réteget szinte semmivel sem lehet eltántorítani, nem tudom elképzelni azt a szituációt, amikor ne a Fideszre szavaznának.
A szavazótábor második rétegét a gyűrűn lévő szavazók alkotják, akik legalább két választás óta az adott pártra szavaznak, de az ő esetükben a kötődés nem annyira erős, helyenként és időnként szükség van az ideológiai és/vagy materiális megerősítésre (e réteg nagysága 1,3 millió fő körül lehetett idén áprilisban a Fidesz esetében).
Vannak továbbá a peremszavazók, akik a nagy győzelmet hozták meg a Fidesz számára. A közvélemény-kutatások szerint 2021 decemberére a hegemón kormánypártnak a magszavazókat és a gyűrűszavazókat gyakorlatilag „darabra” sikerült mozgósítania. Csak az volt a kérdés 2021 decembere és 2022 áprilisa között, hogy mekkora lesz a peremszavazói réteg, amelyet a Fidesz be tud húzni.
A peremszavazók – akik többnyire szituatív, azaz nem elkötelezett szavazók – számára 2021 őszétől kezdve folyamatosan érkeztek a materiális ösztönzők, megerősítések, az orosz agresszió következtében kialakult háború pedig tökéletes szimbólummá vált. Olyan szimbólummá, amely a peremszavazók számára világossá tette, van vesztenivalójuk – például a rezsicsökkentés, a családtámogatások, a 13. havi nyugdíj vagy az adó-visszatérítés –, ha nem a Fidesz marad kormányon.
Itt érdemes visszacsatolni a jelenlegi helyzetre. Az első bekezdésben jelzett „zsilipelés” lényege, hogy egy klasszikus politikai ciklus első időszakában meghozott negatív közpolitikai döntések hatására a kormánypárthoz kevéssé kötődő, nem identitásalapon szerveződő peremszavazók, valamint a kevéssé erősen kötődő, általában új, gyűrűszavazók fokozatosan lecsatlakozhatnak a párttól, és a kinyílt zsilipen keresztül az ismeretlen preferenciájúak közé távozhatnak.
Ezek a lecsatlakozott szavazók a pártpreferenciájukban bizonytalanok, valamint a preferenciájukat titkolók között „parkolnak”, és többnyire a ciklus közepén érik el legnagyobb kiterjedésüket. Ahogy közeledik a következő választás, és a mindenkori kormány elkezdi az identitást megerősítő, pozitív üzeneteit és/vagy életszínvonal-növelő döntéseit ezen választói rétegek irányába küldeni, felnyílik a zsilip, és szépen lassan elkezdenek visszaszivárogni ahhoz a párthoz, amelyre a korábbi választáson szavaztak. Egyszerűen azért, mert, egyrészt ez a mozgás jár a kisebb kognitív disszonanciával, másrészt – drámai újdonság és politikai szituáció hiányában – kevesebb energia-, idő-, és információbefektetéssel jár a régi választása, mint egy új párt keresése.
Természetesen lehetnek (nem biztos, hogy lesznek) olyan választói rétegek, amelyek a zsilipelési folyamat során esetleg mégsem szivárognak vissza a kormánypárthoz, hanem alternatívát keresnek, de annak minimális feltétele, hogy legyen kormányzóképes politikai alternatíva.
A jelenlegi politikai szituációban három párt mutatott valamiféle életjelet az esetleg elégedetlen, sőt talán csalódott fideszes peremszavazók számára. Egyrészt a Momentum, amely először hívta utcára a kata megszüntetése miatt elégedetlen szavazókat.
A Momentum hívó szavára utcára vonulók klasszikus politikai protestakcióban vettek részt, első, elementáris felháborodásukat fejezték ki. Talán kevéssé várt forgatókönyvként azonban mégsem a Momentum, hanem a Magyar Kétfarkú Kutya Párt lett a megmozdulások arca, hiszen az elmúlt napokban az Erzsébet híd elfoglalása, majd bulitüntetések (Mikecz Dániel) megszervezése révén ők kerültek a nyilvánosság fő sodrába.
Paradox módon azonban a bulitüntetések nem tovább viszik a politikai ügyeket, hanem azok egyfajta levezetődések, általában pacifikálódáshoz vezetnek, mert a tartalom helyett a forma lesz a fő üzenet (bulizunk egy nagyot).
A kormányzati megszorító intézkedésekkel szembeni elégedetlenség becsatornázása politikai értelemben tehát továbbra is ügygazdára vár. Erre a szerepre jelentkezett be a Mi Hazánk, amely augusztus 1-re hirdetett meg országos tiltakozást. Nyilvánvaló, hogy augusztus 1-ig még több váratlan fejlemény történhet, de a Fidesz 12 éves kormányzása megmutatta, hogy képes a legszokatlanabb eseményekre is reagálni.
Első látásra talán extrémnek tűnhet, de nem teljesen kizárható ugyanis egy olyan forgatókönyv, hogy maga a Fidesz áll az elégedetlenség élére.
Egy már bevált, a választók által jól ismert válságkormányzati narratívára építve – némi, kalkulált áldozatok árán – átvezeti, átcsatornázza az elégedetlenséget Brüsszelre, Sorosra, a migránsokra, a baloldali ellenzékre, a háborúra, az LMBTQ-emberekre, esetleg az ufókra.
Ha a mostani negatív közpolitikai döntések hatással is lesznek a Fidesz több mint 3 milliós szavazótáborára, ebből közvetlenül az ellenzék vajmi keveset tud profitálni. Egyelőre ugyanis a világos ellenzéki alternatíva nem állt össze, sem tartalmilag, pláne nem szervezetileg.
A szavazói magatartás vastörvényei szerint tehát a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy ha minden peremszavazó és a gyűrűszavazók egy része csalódik is, először az ismeretlen preferenciájúak közé vándorolnak. A választói aktivitás csökkenése mellett egyfajta kiábrándult állapotban fogják várni, hogy valaki megszólítsa őket, alternatívát mutasson számukra. Miután a Fidesz 1998 óta építi a szavazótáborát, a magszavazók kiábrándulására, azaz a Fidesz szavazótáborának összeomlására lényegében nincs esély. Ez a mintegy 1,5 milliós, megingathatatlan szavazótábor pedig önmagában biztosítja a hegemón kormánypárt stabilan magas támogatottságát.
A cikk szerzője: Szabó Andrea szociológus
