Szétverheti a Fidesz szavazótáborát a kataügy vagy a rezsiemelés?

Legfontosabb

2022. július 18. – 07:19

frissítve

Szétverheti a Fidesz szavazótáborát a kataügy vagy a rezsiemelés?
Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Az elmúlt napokban választói magatartással foglalkozó szociológusként többen kérdezték tőlem, hogy akkor most mi lesz az esetleg csalódott fideszes szavazókkal, merre is fognak mozogni, mit fognak tenni. A tőlem érdeklődők ugyanis abból az alapállásból indulnak ki, hogy a kata megszüntetése, valamint a rezsicsökkentés drasztikus átalakítása következtében lesznek olyan 2022. április 3-án a hegemón kormánypártra szavazók, akik elfordulnak tavaszi választottjuktól.

A választásszociológia alapelvei szerint ezek a szavazók első körben az úgynevezett ismeretlen preferenciájúak vagy másként pártoktól távolságot tartók közé vándorolhatnak. Ha lesznek is csalódott fideszesek, azok nem váltanak azonnal – sőt kételkedem benne, hogy valaha is – pártot, hanem elindul egy úgynevezett zsilipelési folyamat, amelynek első lépéseként akár jelentősen növekszik meg az ismeretlen preferenciájúak aránya.

Ismeretlen preferenciájúaknak nevezzük azokat az állampolgárokat, akik egy közvélemény-kutatás során arra a kérdésre, hogy „Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, akkor Ön melyik pártra szavazna?”, a „nem tudom”, az „erre a kérdésre nem válaszolok” vagy a „semmiképp sem megyek el” kategóriát jelölik be. Ők tehát a ténylegesen bizonytalanok, a preferenciával rendelkezők, de azt titkolók, valamint a passzív szavazók összességét jelentik.

Mielőtt a zsilipelés lényegét leírnám, érdemes néhány szóval jellemezni a nagy pártok szavazótáborát. Minden komolyan vehető párt ugyanis legalább három rétegből áll. A legbelső réteg, az úgynevezett magszavazók, akik identitásalapon, erősen, lényegében megingathatatlanul kötődnek a választott pártjukhoz. Esetükben az egyéni és a kollektív identitás közötti határok elmosódnak. Számításaim szerint a Fidesz esetében a 2022-es választáson ez a réteg akár 1,5 millió főt is kitehetett. Ezt a réteget szinte semmivel sem lehet eltántorítani, nem tudom elképzelni azt a szituációt, amikor ne a Fideszre szavaznának.

A szavazótábor második rétegét a gyűrűn lévő szavazók alkotják, akik legalább két választás óta az adott pártra szavaznak, de az ő esetükben a kötődés nem annyira erős, helyenként és időnként szükség van az ideológiai és/vagy materiális megerősítésre (e réteg nagysága 1,3 millió fő körül lehetett idén áprilisban a Fidesz esetében).

Vannak továbbá a peremszavazók, akik a nagy győzelmet hozták meg a Fidesz számára. A közvélemény-kutatások szerint 2021 decemberére a hegemón kormánypártnak a magszavazókat és a gyűrűszavazókat gyakorlatilag „darabra” sikerült mozgósítania. Csak az volt a kérdés 2021 decembere és 2022 áprilisa között, hogy mekkora lesz a peremszavazói réteg, amelyet a Fidesz be tud húzni.

A peremszavazók – akik többnyire szituatív, azaz nem elkötelezett szavazók – számára 2021 őszétől kezdve folyamatosan érkeztek a materiális ösztönzők, megerősítések, az orosz agresszió következtében kialakult háború pedig tökéletes szimbólummá vált. Olyan szimbólummá, amely a peremszavazók számára világossá tette, van vesztenivalójuk – például a rezsicsökkentés, a családtámogatások, a 13. havi nyugdíj vagy az adó-visszatérítés –, ha nem a Fidesz marad kormányon.

Itt érdemes visszacsatolni a jelenlegi helyzetre. Az első bekezdésben jelzett „zsilipelés” lényege, hogy egy klasszikus politikai ciklus első időszakában meghozott negatív közpolitikai döntések hatására a kormánypárthoz kevéssé kötődő, nem identitásalapon szerveződő peremszavazók, valamint a kevéssé erősen kötődő, általában új, gyűrűszavazók fokozatosan lecsatlakozhatnak a párttól, és a kinyílt zsilipen keresztül az ismeretlen preferenciájúak közé távozhatnak.

Forrás: Szabó-Gerő, 2019. 36. o.
Forrás: Szabó-Gerő, 2019. 36. o.

Ezek a lecsatlakozott szavazók a pártpreferenciájukban bizonytalanok, valamint a preferenciájukat titkolók között „parkolnak”, és többnyire a ciklus közepén érik el legnagyobb kiterjedésüket. Ahogy közeledik a következő választás, és a mindenkori kormány elkezdi az identitást megerősítő, pozitív üzeneteit és/vagy életszínvonal-növelő döntéseit ezen választói rétegek irányába küldeni, felnyílik a zsilip, és szépen lassan elkezdenek visszaszivárogni ahhoz a párthoz, amelyre a korábbi választáson szavaztak. Egyszerűen azért, mert, egyrészt ez a mozgás jár a kisebb kognitív disszonanciával, másrészt – drámai újdonság és politikai szituáció hiányában – kevesebb energia-, idő-, és információbefektetéssel jár a régi választása, mint egy új párt keresése.

Természetesen lehetnek (nem biztos, hogy lesznek) olyan választói rétegek, amelyek a zsilipelési folyamat során esetleg mégsem szivárognak vissza a kormánypárthoz, hanem alternatívát keresnek, de annak minimális feltétele, hogy legyen kormányzóképes politikai alternatíva.

A jelenlegi politikai szituációban három párt mutatott valamiféle életjelet az esetleg elégedetlen, sőt talán csalódott fideszes peremszavazók számára. Egyrészt a Momentum, amely először hívta utcára a kata megszüntetése miatt elégedetlen szavazókat.

A Momentum hívó szavára utcára vonulók klasszikus politikai protestakcióban vettek részt, első, elementáris felháborodásukat fejezték ki. Talán kevéssé várt forgatókönyvként azonban mégsem a Momentum, hanem a Magyar Kétfarkú Kutya Párt lett a megmozdulások arca, hiszen az elmúlt napokban az Erzsébet híd elfoglalása, majd bulitüntetések (Mikecz Dániel) megszervezése révén ők kerültek a nyilvánosság fő sodrába.

Paradox módon azonban a bulitüntetések nem tovább viszik a politikai ügyeket, hanem azok egyfajta levezetődések, általában pacifikálódáshoz vezetnek, mert a tartalom helyett a forma lesz a fő üzenet (bulizunk egy nagyot).

Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

A kormányzati megszorító intézkedésekkel szembeni elégedetlenség becsatornázása politikai értelemben tehát továbbra is ügygazdára vár. Erre a szerepre jelentkezett be a Mi Hazánk, amely augusztus 1-re hirdetett meg országos tiltakozást. Nyilvánvaló, hogy augusztus 1-ig még több váratlan fejlemény történhet, de a Fidesz 12 éves kormányzása megmutatta, hogy képes a legszokatlanabb eseményekre is reagálni.

Első látásra talán extrémnek tűnhet, de nem teljesen kizárható ugyanis egy olyan forgatókönyv, hogy maga a Fidesz áll az elégedetlenség élére.

Egy már bevált, a választók által jól ismert válságkormányzati narratívára építve – némi, kalkulált áldozatok árán – átvezeti, átcsatornázza az elégedetlenséget Brüsszelre, Sorosra, a migránsokra, a baloldali ellenzékre, a háborúra, az LMBTQ-emberekre, esetleg az ufókra.

Ha a mostani negatív közpolitikai döntések hatással is lesznek a Fidesz több mint 3 milliós szavazótáborára, ebből közvetlenül az ellenzék vajmi keveset tud profitálni. Egyelőre ugyanis a világos ellenzéki alternatíva nem állt össze, sem tartalmilag, pláne nem szervezetileg.

A szavazói magatartás vastörvényei szerint tehát a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy ha minden peremszavazó és a gyűrűszavazók egy része csalódik is, először az ismeretlen preferenciájúak közé vándorolnak. A választói aktivitás csökkenése mellett egyfajta kiábrándult állapotban fogják várni, hogy valaki megszólítsa őket, alternatívát mutasson számukra. Miután a Fidesz 1998 óta építi a szavazótáborát, a magszavazók kiábrándulására, azaz a Fidesz szavazótáborának összeomlására lényegében nincs esély. Ez a mintegy 1,5 milliós, megingathatatlan szavazótábor pedig önmagában biztosítja a hegemón kormánypárt stabilan magas támogatottságát.

A cikk szerzője: Szabó Andrea szociológus



Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!