Megvan a jogerős ítélet, életfogytiglanit kapott a soroksári futónő gyilkosa

2022. június 22. – 10:13

frissítve

Megvan a jogerős ítélet, életfogytiglanit kapott a soroksári futónő gyilkosa
Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Szerdán kihirdette a Fővárosi ítélőtábla a jogerős ítéletet a soroksári futónő meggyilkolásának ügyében. A vádlottat, R. Szilvesztert életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, de nem zárták ki teljesen a szabadulás lehetőségét: a férfi

a jogerős ítélet értelmében legkorábban 40 év után kerülhet feltételes szabadlábra. Ez súlyosabb, mint az elsőfokú ítélet volt, amelyben 35 év utáni feltételes szabadulási lehetőség szerepelt.

Gy. Krisztinát 2013. szeptember 25-én, kocogás közben támadták meg. Holttestére később a szokásos futóútvonalához közeli bozótosban találtak rá. A gyilkosság öt éven át megoldatlan maradt, R. Szilveszter 2018-ban lepleződött le, miután kiderült, hogy nála volt az áldozat telefonja. A Fővárosi Törvényszék tavaly októberben hirdette ki az elsőfokú ítéletét, amelyben bűnösnek mondta ki a most 44 éves, többszörös visszaesőnek számító, a gyilkosság idején hajléktalan vádlottat aljas célból elkövetett emberölés, szexuális erőszak és kifosztás bűntettében. Első fokon életfogytiglant kapott, de nem zárták ki, hogy valaha az életben még szabadulhasson, a törvényszék tavaly úgy rendelkezett, hogy legkorábban 35 év múltán kerülhet feltételesen szabadságra.

Az ítélet ellen az ügyészség és a védelem is fellebbezett, ezért került az ügy a Fővárosi Ítélőtábla elé. Itt bizonyítást már nem vettek fel, a múlt pénteki első napon a perbeszédek hangzottak el. Az ügyészség és az áldozat édesanyja által megbízott ügyvéd célja a tényleges életfogytiglan volt, míg a védelem azt próbálta elérni, hogy csak kifosztásban mondják ki bűnösnek a férfit, a szexuális erőszak és az emberölés vádjában pedig mentsék fel. Arra az esetre, ha ez nem menne át, a védelem másodlagos indítványa az volt, hogy legalább a szexuális erőszak vádja esetében legyen felmentés.

Több kérdés mint válasz

R. Szilveszter szerdán beszélhetett az ítélőtábla előtt az utolsó szó jogán, de csak annyit mondott, hogy az első fokon beadott írásbeli vallomását vegyék figyelembe. Ennek a vallomásnak a lényege az volt, hogy állítása szerint járt ugyan a helyszínen, de nem ő ölte meg a nőt, csak rátalált a testére, megfordította, és elvette az értékeit.

Ujvári Ákos, az ítélőtábla tanácsvezető bírója az indoklásban úgy fogalmazott: „a vádlott védekezése több kérdést vetett fel, mint amit megválaszolt”. Nem derült ki például, mi célból fordította volna meg, vagy miért tapogatta volna végig értékek után kutatva a testet, ha az egyszer ruhátlan volt már. De volt egy ennél fontosabb kérdés is, amit megválaszolatlanul hagyott a vádlott története, ez pedig az, hogy mi a magyarázat az ondónyomai jelenlétére. „Erre semmilyen magyarázat nem hangzott el a vádlott részéről” – mondta a bíró.

Az írásbeli vallomását a 2018-ban meggyanúsított R. csak évekkel később, 2021 őszén adta be. Ahogy a tanácsvezető rámutatott, szándékosan bevárta vele a bizonyítás lefolytatását. Az ítélőtábla szerint a bizonyítás során a nyomszakértők választ adtak arra, hogy ki, az orvosszakértők pedig arra, hogy mit cselekedett. Hám, nyál, ondó és vérnyomokból is kimutatható volt R. Szilveszter genetikai kódja. A védelem által hangoztatott verzióval ellentétben egyértelműen megállapíthatónak találták, hogy szexuális erőszakot követett el az áldozaton, azért támadt rá, hogy szexuális cselekmény eltűrésére kényszerítse. A bíróság a szakértői vélemények alapján kizárta, amit a védelem próbált állítani, hogy az áldozat bevérzéses sérülései egy két nappal korábbi, beleegyezéses szexuális együttlét során keletkeztek volna.

Az indoklásban a bíró kitért arra, hogy a 2 méter magas, erős testalkatú vádlottal, akit az elmeszakértői vélemény szerint „vágyteljesítő mohóság” jellemez, az áldozata megpróbálta felvenni a harcot. Gy. Krisztina aktívan védekezett, vérző sérülést is sikerült ejtenie a támadóján, így került a helyszínre R. vére.

Példaértékű felderítés

A jogi minősítésben volt némi módosítás az elsőfokú ítélethez képest: az ítélőtábla arra jutott, hogy a szexuális erőszak beleolvad az ölési cselekménybe, az aljas indokból, célból elkövetett emberölésbe.

Az ítélőtábla szerint egyébként a törvényszék felderítési tevékenysége „példaértékű volt”, és az indoklási kötelezettségét is teljesítette, de néhány dologban a tényállás helyesbítésére, kiegészítésére volt szükség. Ilyen volt például, hogy rögzíteni kellett a vádlott elmeállapotára, beszámíthatóságára vonatkozó szakértői megállapításokat, valamint azt is, hogy a gyilkosság időpontjában éppen hat különböző büntetőeljárás volt folyamatban ellene, amelyekről tudott is.

Részben ezzel, a „bűnöző életformával” függ össze, hogy súlyosabb lett a másodfokú büntetés.

Súlyosító tényezőként vette számításba az ítélőtábla azt is, hogy a soroksári gyilkosság „a köznyugalmat tartósan megzavarta”, „pánikot, rémületet” keltett, amihez hozzájárult az is, hogy öt éven át nem lehetett tudni, ki volt az elkövető, és a közbiztonságba vetett bizalom megingott.

Ez az öt év egyébként azt nem alapozta meg, hogy az eljárás elhúzódását, amely a vádlott javára alakíthatta volna a büntetést, megállapítsák.

A jogállam pénzbe kerül

Az ügyészség és az áldozat édesanyja által kért tényleges életfogytiglanról az indoklásban az hangzott el, hogy azt általában csak akkor szokták megítélni, ha több ember életének a kioltásáról van szó. A 35 év utáni szabadulás lehetőségét azonban túl enyhének találta az ítélőtábla ebben az ügyben, amelyben – ahogy a tanács vezetője mondta – a vádlott a saját vágykielégítése érdekében teljes mértékben figyelmen kívül hagyta áldozata méltóságát, életét. A 40 év utáni feltételes lehetősége az adott keretek között a törvényi maximum volt. Az ítélethirdetés után egyébként Gy. Krisztina édesanyja újságírók előtt arról beszélt, hogy elégedett az ítélettel, megnyugtatónak találja azt.

Volt még egy változás az elsőfokú ítélethez képest: a jelentős, több százmillió forintos bűnügyi költség (melynek jelentős része más személyek DNS-vizsgálatából jött össze, erről itt írtunk) nagyobbik részét az ítélőtábla nem a vádlottra, hanem az államra terhelte. „A jogállam, az pénzbe kerül” – mondta a bíró.

A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom