„Azért kellett meghalnia, mert R. Sz. meglátta és megkívánta”

2021. szeptember 30. – 14:47

Másolás

Vágólapra másolva

A soroksári futónőgyilkosság vádlottja, R. Szilveszter az elsőfokú per végére benyújtotta a vallomását: tagadja a szexuális erőszakot és a gyilkosságot, azt állítja, hogy már holtan találta az áldozatot. A vád tényleges életfogytiglant indítványozott. Az ügyész a vádbeszédben nemcsak a vádlottal foglalkozott, hanem felemlegette az ügyben elkövetett, sorozatos szakmai hibákat is, például azt, hogy az áldozat boncolásakor idegen DNS került véletlenül a holttestre. Október közepén lesz elsőfokú ítélet.

Nyolc évvel és öt nappal az egész országot megrázó bűncselekmény elkövetése után, csütörtökön megtartották az elsőfokú ítélethirdetés előtti utolsó tárgyalást a Fővárosi Törvényszéken a soroksári futónőgyilkosság ügyében. A reggeli kezdéskor először is felolvasták a vádlott, R. Szilveszter rövid, írásbeli vallomását, azt a vallomást, amelynek a megtételével a férfi az utolsó pillanatig kivárt, és ami miatt csúszik az ügy lezárása az eredeti tervhez képest.

Már holtan találta – ezzel állt elő a vádlott

R. Szilvesztert csak öt évvel a gyilkosság után, 2018 szeptemberében gyanúsították meg, miután kiderült, hogy az ő DNS-e volt a helyszínen talált bűnjeleken és az áldozaton, a 36 éves Gy. Krisztinán, akit akkor támadtak meg, amikor szokásos esti kocogására indult a soroksári bicikliúton. A többszörösen büntetett előéletű férfi a gyilkosság időszakában lényegében hajléktalanként, egy garázsban élt Budapest egy másik kerületében, de ismerős volt a környéken. 18 éves kora óta rendszeresen összeütközésbe került a törvénnyel vagyon elleni és garázda jellegű bűncselekmények miatt. Gy. Krisztina halála után nem sokkal, 2013 őszén azért vitték el a rendőrök, mert Siófok környékén nyaralókba tört be.

R. Szilveszter a 2018-as meggyanúsítása után nem tett vallomást, a bírósági tárgyalásokon sem beszélt az ügyről, kérdésekre nem akart válaszolni. Annyi derült ki korábban, hogy tagadja Gy. Krisztina megerőszakolását és megölését. Egy korábbi verziója a történtekről úgy szólt, hogy ő csak észrevette, amint a nőt valaki bántalmazza, odament közbeavatkozni, és így kerülhetett rá a DNS-e az áldozatra.

A soroksári futónő 2013-ban történt meggyilkolásával gyanúsított férfi a büntetőperét előkészítő ülésen, a Fővárosi Törvényszéken 2019-ben – Fotó: Balogh Zoltán / MTI
A soroksári futónő 2013-ban történt meggyilkolásával gyanúsított férfi a büntetőperét előkészítő ülésen, a Fővárosi Törvényszéken 2019-ben – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

A csütörtökre megszületett írásbeli vallomás ettől eltér. A vallomás szerint R. már eleve holtan találta Gy. Krisztinát, amikor 2013. szeptember 25-én este Soroksáron biciklizett. R. most azt állítja, hogy amikor meglátta a földön fekvő alakot, közel ment hozzá, és szembesült vele, hogy egy meztelen nő fekszik a fűben.

A DNS-nyomai jelenlétét azzal magyarázta, hogy ékszereket keresve elmozdította a holttestet, megfordította, levágta a kötelet a csuklójáról, és eközben még meg is sebezte saját magát, így került a helyszínre a vére. Ékszereket nem találva az áldozat telefonját vitte magával – mindössze ennyit ismert tehát el, az áldozat kifosztását.

Egyébként nem ismerte a nőt, és a halálához nem volt köze, áll a vádlott most készült, rövid, írásos vallomásban, amivel kapcsolatban kérdésekre nem akart válaszolni.

Alternatív forgatókönyvet próbált mutatni a védelem

R. védője, Lichy József hosszú és aprólékos perbeszéddel készült a csütörtöki tárgyalásra. A védelem azt célozta meg, hogy a férfit csak kifosztásban találják bűnösnek (a telefon elvitele miatt), de mind az emberölés, mind a szexuális erőszak vádja alól mentsék fel, az előbbi vádpont alól bizonyítottság, az utóbbi alól bűncselekmény hiányában.

Az ügyvéd szerint ugyanis nem lehet tényként kezelni, hogy szexuális erőszak történt.

Lichy József arról próbálta meggyőzni a bíróságot, hogy ez nem bizonyosodott be a perben. Az a belső sérülés, ami a vád szerint az erőszak megtörténtét bizonyítja, az ügyvéd szerint máshogy is keletkezhetett.

A több órás védőbeszéd lényege az volt, hogy a védelem szerint a gyilkosság nem azon a helyszínen történt, ahol a holttestet megtalálták, és a vádiratban szereplő eseménysorral „egyenértékű realitása” van egy másik lehetőségnek, amely szerint az áldozatot egy szeretője ölte meg, akivel, miután futás ürügyén elment hazulról, rövid együttlétre találkozott az illető kocsijában, és egy ott kirobbant konfliktus torkollott a gyilkosságba. Az ügyvéd arra kérte a törvényszéket: gondolkodjon el és mérlegelje ezt a lehetőséget is.

Az ügyvéd a védőbeszéde elején egyébként igyekezett elébe menni annak, hogy érzéketlen vagy részvétlen ember benyomását keltse. Előrebocsátotta, hogy ez az ügy az utóbbi évtized egyik legnagyobb, a közvéleményt felkavaró gyilkossági ügye volt, és „bárki is az elkövető”, morális, emberi értelemben ugyanazokat a nézeteket vallja ő is róla, mint amiket az ügyésznő a vádbeszédben kifejtett.

Aljas indokból

Az említett vádbeszéd jól érzékelhető törekvése volt, hogy a figyelmet az áldozatra irányítsa. Azzal kezdődött és azzal is ért véget, hogy milyen ember volt Gy. Krisztina és hogy mit jelentett a halála. Az ügyész szerint az utolsó napján elvégezte a munkáit, tanult a fiával, majd elindult a szokásos esti futására „kiengedni a fáradt gőzt”.

Ahogy kicsivel később az áldozat édesanyja által megbízott ügyvéd is fogalmazott: „édesanya volt, feleség volt, gyermek volt”, „élete virágjában lévő ember”. „Azért kellett meghalnia, mert R. Szilveszter meglátta és megkívánta őt” , és most „nem láthatja felnőni a fiát” mondta az ügyész. Mindketten életfogytiglani fegyházat kértek a vádlottra aljas indokból elkövetett emberölés, szexuális erőszak és kifosztás miatt. Az aljas indok a vád szerint azért áll meg, mert R. azért végzett az áldozatával, hogy az nehogy fel tudja jelenteni az erőszakért.

Az ügyész reagált a frissen benyújtott vádlotti vallomásra is, amely szerinte csak kérdéseket vet fel. Például azt: ugyan hogy talált rá R. a bicikliúttól 23 méterre fekvő holttesthez vezető csapásra a vaksötét estében, mikor ugyanaz a csapás később elkerülte a felesége keresésére induló férj figyelmét, és a rendőrök is csak nyomkövető kutya segítségével fedezték fel.

A vádlott, R. Szilveszter a 2020. november 17-i tárgyaláson, ahová a börtönből jelentkezett be – Fotó: Presinszky Judit / Telex
A vádlott, R. Szilveszter a 2020. november 17-i tárgyaláson, ahová a börtönből jelentkezett be – Fotó: Presinszky Judit / Telex

Hiba hiba hátán

A vádbeszéd fontos része volt az eljárás során elkövetett, és az ügy elhúzódásáért felelős hibák felemlegetése. Akadt ugyanis hibából jónéhány:

  • gondatlanság a helyszíni szemle során és a kamerafelvételek kezelésében,
  • az áldozat telefonját, ami R.-nél került elő, nem azonosították időben,
  • a levett minták egy részét szakszerűtlenül tárolták,
  • a boncolásnál kontamináció történt: egy, az áldozattal egy időben boncolt férfi DNS-e is rákerült a holttestre.

Az ügyben egyébként rendkívül nagy, körülbelül 400 milliós kiadás jött össze bűnügyi költségként, amit nagyrészt a drágának számító DNS-vizsgálatok magyaráznak. Ennek egy jelentős részét a vádlottal fizettetné meg az ügyészség. A gyakorlatban azonban kétséges, hogy R.-en valaha be lehetne hajtani jelentősebb pénzösszegeket.

A vádlott, akit ismét videón kapcsoltak a tárgyalásra a börtönből, az utolsó szó jogán csak annyit mondott, hogy vegyék figyelembe a vallomását, és csatlakozik az ügyvédje által elmondottakhoz.

Az elsőfokú ítéletet október 15-én tervezik kihirdetni a Fővárosi Törvényszéken.

Kövess minket Facebookon is!