Orbán az ellenzékkel nem békélt meg, de szabadságharc helyett békés egymás mellett élést akar az EU-val

Első hallásra nem hozott nagy meglepetéseket az ötödször is miniszterelnökké választott Orbán Viktor beiktatás utáni beszéde az országgyűlésben. Aki csak felületesen hallgatta, az Orbán Viktornak a választási kampány alatt már unásig ismételt szlogenjeivel találkozhatott. Azokkal egyébként, amelyekkel nem mellesleg immár negyedszer ért el kétharmados győzelmet:

• nem akarunk háborút,
• fő a biztonság,
• megtartjuk a rezsicsökkentést,
• Brüsszellel szemben őrizzük a szuverenitásunkat,
• nem fogunk migránsokat beengedni.

Mindezt a radikálisabb választóinak fűszerezte még a gender- és LMBTQ-lobbi elleni harccal, és igen, egy kis sorosozással is, amiről az ember azt gondolta: épp itt lett volna az ideje lejárt lemezként végleg eltenni valahova a sufni mélyére.

A beszédben inkább az volt az érdekes, milyen új dolgokat vagy legalább új hangsúlyokat villantott fel a kormányzásra készülő miniszterelnök. Orbán szerint ugyanis

az előttünk álló évtized „a veszélyek, a bizonytalanság és a háborúk kora” lesz.

Mostanra mindenki túlvan a magyar választási kampányt is teljesen összezavaró orosz-ukrán háború első sokkján. Tudható, hogy ez a szituáció alapvetően változtatja meg az egész világpolitikát, benne Európa és Magyarország helyzetét. Egy új kormánytól azt várják a választók, hogy adjon valamilyen válaszokat erre az új szituációra. Elsősorban ezzel a szemmel néztük meg Orbán beszédét.

Egyik kézzel simogatta, a másikkal ütötte az ellenzéket

A beszéd első felében azt gondolhattuk, a kormányfő a mostani nehéz szituációban békejobbot fog nyújtani az ellenzéknek. Váratlanul megköszönte ugyanis, hogy az ellenzék által felkért választási megfigyelők őrködtek a választások tisztasága felett, és a külföld számára is egyértelművé tették: nem történt választási csalás.

Ezután viszont már egyáltalán nem bánt kesztyűs kézzel ellenfeleivel. „Összeállt ellenünk a hazai baloldal és nemzetközi szövetségeseik, politikusok, pénzemberek és a média is” – mondta. És itt még nem volt vége: „Brüsszel és Soros György is a bukásunkra játszott”. A kormányfő aztán igazolta azt a róla régóta terjedő tételt, miszerint harcban érzi igazán elemében magát: „Barátaim, nincs semmi pezsdítőbb annál, mint amikor rálőnek az emberre, és nem találják el”.

Szabadságharc helyett békés egymás mellett élés az EU-n belül

Megtévesztő lehetett, hogy a miniszterelnök ismét felemlegette az „öngyilkos” Európai Unióval kapcsolatos kifogásait: a hiányzó nyugat-európai gyerekeket migránsokkal akarják pótolni, ott van a „genderőrület”, a nemzetállamokon és a kereszténységen túllépő liberális, Európai Egyesült Államok programja. Szerinte Brüsszel nap mint nap visszaél a hatalmával, és olyanokat akar ránk erőltetni, ami nekünk rossz. Felemlegette, hogy Magyarország toleranciaajánlatokat tesz az EU-nak, de vannak dolgok, amikben nem tudunk engedni (családok védelme, „az apa férfi, az anya nő”, a határok védelme, olajembargó stb.).

Mindemellett viszont a kormányfő egyértelművé tette: az EU-n belül képzeljük el a jövőnket. Legyünk pontosak, ő így fogalmazott: „Világosan leszögezem, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, és érdekünk, hogy az előttünk álló évtizedben az is maradjon.”

Csakhogy az is kiderült, Orbán ehhez szeretné megváltoztatni az EU-t. „Nem azért vagyunk az EU része, mert olyan, amilyen, hanem azért, amilyen lehetne” – mondta. Mit keresünk tehát az EU-ban? – tette fel a kérdést, és a válasza az volt, hogy az „álmainkat” a szabad és egyenlő nemzetek közösségéről, a hazák hazájáról, a demokráciák demokráciájáról, az Istent félő és az emberek méltóságát védelmező, a kultúra, a tudomány és szellem csúcsait ostromló Európáról.

Egyértelművé vált, hogy Orbán nem tett le tervéről, és ezután is szövetségeseket fog keresni az EU megváltoztatására.

Beszédében később a lengyeleket említette, akikkel együtt Magyarország „az EU keresztény-konzervatív bástyája”. Fontos hangsúlyeltolódás lehet ugyanakkor, hogy Orbán ezúttal nem hirdetett harcot Brüsszel ellen, hanem kompromisszumra vagy legalábbis békés egymás mellett élésre tett javaslatot: „Mást gondolunk a világról és a jövőről, mint a liberális, globalista fősodor, és másként építjük az országunkat, mint ahogy ők teszik a sajátjukkal. Akár meg is férhetnénk egymás mellett.”

Jó a NATO, de kell a Magyar Honvédség is

Orbán a beszédében tisztázni igyekezett az orosz-ukrán háborúhoz fűződő viszonyát, amiért az elmúlt két hónapban kemény bírálatokat kapott a nemzetközi színtéren. Leszögezte, hogy egyértelműen a NATO tagjai vagyunk, ez a biztos pont, amire fel lehet építeni a biztonsági stratégiánkat. Világossá tette ugyanakkor, hogy Magyarország elsődleges érdeke a béke, és mi ki akarunk maradni a háborúból. A NATO nem az antant, hanem egy védelmi szövetség, figyelmeztetett a kormányfő, aki a jelek szerint nem értene egyet azzal, hogy a tagországok a szövetség határain kívül hajtsanak végre katonai akciókat.

Annyiban bírálta is a transzatlanti szövetség tagjait, hogy szerinte akik fegyvert szállítanak Ukrajnának, azok már fél lábbal benne is vannak a háborúban. A legrosszabb kombinációnak nevezte, hogy Oroszország sorozás nélkül megvívható, végtelenített háborút folytat, miközben az Egyesült Államok Ukrajnát támogatja elképzelhetetlen mennyiségű fegyverrel. A kormányfő szerint hiába vagyunk azonban a NATO tagjai, a leggyengébbet szokták megtámadni, ezért elengedhetetlen a Magyar Honvédség megerősítése. Most ezt tartja a legsürgetőbb feladatnak,

Segítjük Ukrajnát, de mivel?

A kormányfő beszédében félretette az Ukrajnával kapcsolatos magyar sérelmeket és kimondta: Ukrajna számíthat Magyarországra és a magyar kormányra. Azt egyelőre nem tudni, mit is fog ez pontosan jelenteni. Magyarország ugyanis feltehetően ezután sem fogja fegyverrel támogatni a háborúban álló szomszédot, vagy akár csak lehetőséget adni a fegyverszállítmányok áthaladására az ország területén.

Számított, hogy Novák Katalin köztársasági elnök után a Putyinnal eddig jó viszonyt ápoló kormányfő is kimondta: Oroszországot tekintjük a támadó félnek,

azaz hivatalosan sem osztjuk az orosz propaganda ezzel ellentétes verzióját. Magyarország az Ukrajnából érkező menekülteket mindenben segíti, mondta Orbán, de azért nem felejtette el megemlíteni a kárpátaljai magyarok jogsérelmeit és azt, hogy „Ukrajna elnöke és kormánya nyíltan beavatkozott a választásba és az ellenfeleinket támogatta”.

Paks II. nemzetbiztonsági kérdés

Várhatóan nehéz évek következnek a gazdaságban, de Orbán ezen a téren meglehetősen optimista hangot ütött meg. Válságok során kellett átküzdeni magát minden országnak: a nagy pénzügyi válságon, a migrációs válságon, a koronavírus-járvány által okozott gazdasági válságon. Utóbbiban 114 millió munkahely veszett el a világban, 42 százalékkal estek vissza a beruházások, a világkereskedelem, 5 százalékkal csökkent, bezártak a gyárak, amelyek egy része nem nyílt meg újra.

Orbán szerint verseny zajlik az átalakuló világban azon, hol legyenek az új termelési központok, és szerinte ebben Magyarország a győztesek közé került. A kormányfő alapvetően azt a pályát jelölte ki Magyarországnak, hogy meg kell tartani az alacsony adókat, a stabilitásunkat, fenntartani a fejlett közúti- és vasútvonalainkat, mert ezek kellenek a beruházásokhoz, a tőke ezeket keresi. Kitart a keleti nyitás programja mellett is: ugyan termékeink háromnegyedét az EU-ban adjuk el, de a legnagyobb és legmodernebb beruházások már a Távol-Keletről érkeznek.

Miután a háború lerombolta a kelet-nyugat szállítási útvonalak egy részét, a kormányfő utólag igazolni látja a Belgrád–Budapest vasútvonal kiépítéséről szóló döntést, amely a Görögországba érkező tengeri szállítási útvonal folytatása lehet. Háború ide vagy oda, a kormány kitart az új paksi atomerőmű-blokkok megépítése mellett, amelyekről az oroszokkal szerződtünk le.

Az új helyzetben energiaellátási válságok is jöhetnek, a kormányfő szerint csak azok az országok lesznek biztonságban, amelyek képesek maguk előállítani saját energiaszükségletüket. Orbán ezért egyenesen nemzetbiztonsági kérdésnek nevezte az atomerőműveink megújítását és a napenergia hasznosítását. Szerinte a balkáni országokkal közösen kiépített déli gázvezeték képes lesz kiváltani az Ukrajnából érkező vezetékeket is. A magyar választóknak azt ígérte, megvédi a teljes foglalkoztatottságot, a családtámogatásokat, a nyugdíjak értékét és emblematikus intézkedésüket: a rezsicsökkentést.