Kende Anna az MTA-s lemondásáról: 2022-ben egy európai országban ez elfogadhatatlan, szégyen

Legfontosabb

2022. május 05. – 18:38

Másolás

Vágólapra másolva

„A névsort látva az a rossz érzés fogott el, hogy az MTA egyik bizottságának tagjaként én is a nevemet adom ehhez a névsorhoz – még akkor is, ha nekem nem volt beleszólásom a tagok kiválasztásába. Nem szerettem volna, hogy úgy tűnjön, a hallgatásommal elfogadhatónak tartom azt” – mondta a Telexnek Kende Anna, aki szerdán saját Facebook-oldalán tette közzé a Magyar Tudományos Akadémia vezetőségéhez intézett levelét, amelyben lemond az MTA Pszichológiai Tudományos Bizottságban betöltött tagságáról. A pszichológus ezzel tiltakozik az Akadémikusok Gyűlésének döntése ellen, amely az akadémiai rendes tagok közé 26 férfi mellett egyetlen nőt sem választott be.

Kende Anna, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetnek igazgatója a Telex megkeresésére azt mondta: azért is volt rendkívül csalódást keltő szembesülnie a listával, mert az Akadémia egy ideje különösen hangsúlyozza a nők tudományos érvényesülésének fontosságát, és ígéretük szerint igyekeznek tenni is a változásért. Számára érthetetlen, a grémium miért érezte szükségét annak, hogy 2022-ben minden megválasztott akadémiai rendes tag férfi legyen.

Szakadék az érvényesülésben

A Telex cikkére Simon Tamás, az MTA Kommunikációs Főosztályának vezetője válaszlevélben reagált. Ebben elismerte, hogy az Akadémiának korábban valóban voltak mulasztásai a nők tudományos közéletbeli érvényesülése terén, ám ezen változtatni szeretnének. Mint írja, idén a levelező tagságra például 8 nőt és 36 férfit jelöltek. A nők közül mindenki elnyerte a tagságot, míg a férfiak közül 9-nek ez nem sikerült.

Kende Anna viszont a Telexnek azt mondta, különösebb büszkeségre ez az adat sem ad okot:

„Egy olyan intézményben, amelynek a vezetősége kizárólag férfiakból áll, most annak kell örülni, hogy a levelező tagok 20 százaléka nő?”

Frissítés: Az MTA a cikk megjelenése után levélben jelezte, hogy az MTA jelenlegi vezetőinek harmada nő: Erdei Anna főtitkárhelyettes és Lamm Vanda, az egyik alelnök.

A kommunikációs vezető egyébként a rendes tagok összetételével kapcsolatban az akadémiai szabályokra hivatkozik. Ezek a levelező tagok kiválasztását jelentős tudományos eredményükhöz kötik, ami általában 3 évnél többet vesz igénybe. Vagyis mint írja: nem jellemző, hogy egy frissen megválasztott levelező tagot már a következő akadémikusválasztáson rendes taggá válasszanak. „Az idei választáson 26 levelező tagot jelöltek rendes tagnak, és mindegyiküket meg is választották. Az tehát, hogy a jelöltek között nem volt nő, egy 6 évvel ezelőtti állapot lenyomata, vagyis még a nők érvényesülését segítő lépések előtti helyzetet tükrözi.”

Kende Anna – Fotó: Kende Anna jóvoltából
Kende Anna – Fotó: Kende Anna jóvoltából

Simon azzal is érvel, hogy „a férfiak és nők kutatói érvényesülése közti szakadék a PhD-fokozat megszerzése körüli életkorban alakul ki, mely egybeesik a gyermekvállalás jellemző időszakával”. A fiatal kutatónők megtartását ugyanakkor a kutatói pályán több akadémiai kezdeményezés is segíti.

A tudomány a férfiaké?

Kende Anna szerint azonban már 6 éve is lehetett tudni, hogy ez a probléma előáll majd, érdemben mégsem tettek ellene. „Természetesen azt választják meg akadémikusnak, aki megérdemli. Azonban érdemes lenne komplexebben megvizsgálni, hányféle oka lehet annak, hogy a nők miért ilyen kis számban jutnak el tudományos csúcspozíciókig. Hogy csak két példát említsek: a tudományos élet működésmódjai és a magyar társadalom gyerekneveléssel kapcsolatos beidegződései egyáltalán nem segítik a nők előrejutását a tudományos karrierben.”

Állítása szerint tehát a nemi diszkriminációt többféle nehezen látható mechanizmus tartja fent, míg ezek eredménye gyakran nagyon is szemléletes. Épp tegnap vettek részt az MTA Kiváló Kutatóhely minősítés oklevélátadó ünnepségén, és az Akadémia vezetőinek képviseletében a pódiumon négy férfi ült. „Ennek igenis hatása van a döntéshozatali folyamatokra, a kutatások pedig azt mutatják, a férfivezetők általában kevéssé szenzitívek a diszkriminatív intézkedésekre” – fogalmaz Kende Anna, aki szerint a reprezentativitás szempontjából sem mellékes, kiket választanak meg tudományos vezetőnek.

„Hiszen ha azt gondoljuk, hogy a tudomány a férfiaké, a nők eleve lemondanak ezekről az ambíciókról. Ezzel szemben a magyar társadalomban is nagyobb arányban rendelkeznek magasabb iskolai végzettséggel a nők, tehát biztosan nem arról van szó, hogy kevésbé intelligensek, vagy kevésbé elkötelezettek a tanulás vagy a tudomány iránt.”

A régi kérdés: szükséges és hasznos-e a nemi kvóta?

A pszichológus levelében úgy fogalmazott: amíg az MTA nem képes hatékony változásokat eszközölni e téren, addig nem kívánja a munkájával támogatni a bizottságot. És hogy mit tartana elegendőnek, és ez számban kifejezhető-e?

Kende a Telexnek azt mondta: itt nyilván felmerül a kvóta bevezetésének kérdése, ami ellen a felhozott érvek egyike, hogy magával hozhatja a kvótatag rátermettségének megkérdőjelezését.

„Azokban az országokban, ahol bevezették a kvótákat, ott sikeresen változtatták meg a rossz gyakorlatokat, tehát eredményes volt a kvóta. Akármilyen ellenérzéseink is vannak a kvótával kapcsolatban, nagyon sok empirikus adat támasztja alá a hatékonyságát”

– magyarázta Kende Anna.

Azokban az országokban, ahol eleve nagyobb az elköteleződés a nemi egyenlőség terén, ott sokkal több nő tevékenykedik a tudományos életben is, ezzel együtt jobb az ország tudományos teljesítménye is – mondta a pszichológus. „Ennek persze nem a nők magasabb száma az oka, de az állítható, hogy az egyenlőség nem jelentett számukra versenyhátrányt”.

Amikor azt kérdeztük tőle, európai kitekintésben ez a 0 hogyan mutat szerinte, ő azt válaszolta:

„2022-ben egy európai országban ez elfogadhatatlan. Szégyen.”

Kende Anna azt mondja, nagyon sok támogató levelet kapott az elmúlt nap során volt kollégáitól és tanítványoktól, túlnyomó részben nőktől, akik privát levélben köszönték meg neki, hogy helyettük is kiállt.

Az a néhány kritikus üzenet férfiaktól érkezett. Megismételték a szokásos érveket: nincs mit tenni, ilyenek a szabályok, illetve biztosan nem találtak rátermett nőket.

„Én egyik érvet sem tudom elfogadni. Mert igenis a szabályok megváltoztathatók, azt pedig különösen nem gondolom, hogy nincsenek rátermett nők. Azt azonban én is gyakran érzem, hogy tudományos pályán dolgozó nőként mennyi plusz kört kell futnom ahhoz, hogy a kompetenciámat bebizonyítsam, míg az a benyomásom, hogy a férfiakét nem szokták megkérdőjelezni.”

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!