Lázár János: Márki-Zay április 3-án este tíz órára politikai hulla lesz

Péntek délután jelent meg a 24.hu hírportálon a Fidesz legközlékenyebb politikusával, Lázár Jánossal készített interjú, mely értelemszerűen elsősorban az országgyűlési választásról, kisebb részben a háborúról és ennek magyarországi kihatásairól szól.

A Hódmezővásárhelyen egyéni jelöltként Márki-Zay Péter ellen mérkőző volt kancelláriaminiszter kampányriportunkban még azzal hárította el az ellenzéki miniszterelnökkel kapcsolatos kérdéseket, hogy „ha most azért jöttek, hogy interjút kérjenek tőlem Márki-Zayról, akkor sajnálom, mert én Lázár János vagyok”, a 24.hu-nak már meglehetősen sokat beszél róla (mondjuk, a kérdések is ebbe az irányba tolják).

Az interjúban azzal magyarázza a kampány elején tett vállalását, miszerint ha idén nem nyer, akkor minimum négy évre visszavonul a politikától, hogy

„olyan országban élünk, ahol egy politikai vereségnek nincsenek konzekvenciái, és a magam példájával kívánom demonstrálni, hogy nem fogadom el ezt a gyakorlatot”.

De néhány sorral lejjebb azért kiderül, hogy a gödöllői agráregyetemet működtető kuratóriumi tagságát (ami a kormány kiszervezési politikájának ismeretében egyértelműen politikai pozíció) megőrizné, nem zárná ki a gazdálkodói életformát, sem pedig valamilyen nagyvállalat topmenedzseri posztját. Azaz nem zárt ki semmit.

Lázár Márki-Zay Péternél már nem értékeli azt, hogy miniszterelnök-jelöltként egyéniben is megméretteti magát, mivel szerinte listavezetőként szerinte nem olyan fontos az egyéni körzetből nyert felhatalmazás, és különben is:

„Nem mindegy, hogy egy ló vak vagy bátor.”

Lázár szerint Márki-Zaynak az a mániája, hogy őt legyőzze: „Én vagyok a rémálma. Fontosabb neki, hogy én veszítsek, mint az, hogy a város vagy a választókerület győzzön.” Ő azonban attól nem lenne boldog, ha egyéniben megverné Márki-Zayt, de közben a Fidesz elveszítené a választást. Az erkölcsi igazságszolgáltatást így képzeli el:

„Az én jutalmam az lesz, hogy dolgozhatok a hazámért. Márki-Zay vereségének pedig az lesz az ára, hogy 2022. április 3-án este tíz órára politikai hulla lesz.”

Esetleges egyéni sikerét egyértelműen az országos politika csúcsára való visszatérésére használná fel, mondván, „az egyszerű kormánypárti képviselő legyőzi az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltjét, azzal példátlan legitimációra, felhatalmazásra, súlyra és erőre tehet szert. Amivel majd élni tud az országos politikában”, de „reszketni nem kell. Elég, ha számolnak velem”.

Lázár azt is elmondta, hogy a 2018-as választás után, miután Márki-Zay „orrvérzésig tartó gyalázkodása” ellenére megnyerte a választókerületét, Márki-Zay elment egy fogadóórájára és 63 percen keresztül folyamatosan beszélt neki mindenféléről, és felajánlotta, hogy „ha netán a Fidesz miniszterelnök-jelöltje akarok lenni, akkor dolgozzunk össze”, de az ajánlatot Lázár elhárította.

A politikus egyébként Szeged szocialista polgármesterét, az országos politikából rövid miniszterelnök-jelöltsége után visszavonult Botka Lászlót Márki-Zaynál különb figurának tartja, akiről „sose tudjuk meg, mire lett volna képes”. De Lázár Gyurcsány Ferencről is azt mondja, „szoktam olvasni, amit ír, és meg szoktam hallgatni, amit mond”, mivel „lassan egyedül marad azon az oldalon, akinek érdemes figyelni a szavára”, és a választás után szerinte az ő pozíciója marad egyedül erős.

Lázárnak még mindig nincs ambíciója

Az interjú természetesen hemzseg a Lázár János-i toposzoktól. Az egyik ilyen állandó elem a félmosollyal előadott szerénység és ambíciónélküliség:

„az ország eminens érdeke az, hogy Orbán Viktor legyen a miniszterelnök. Az én személyes sorsom, karrierem ebből a magasságból nézve lényegtelen. Voltam én már miniszter, vezettem a parlament történetének legnagyobb frakcióját, szóval stallum szempontjából nincsenek ambícióim. Sokkal jobban foglalkoztat az országépítés, az, hogy milyen hely lesz Magyarország tíz-húsz év múlva, mint az, hogy milyen pozícióban leszek.”

A másik pedig az, hogy amikor a kérdező valamilyen önellentmondás felé kezdi terelni őt, akkor hirtelen jön egy minden érvet felülíró hűségnyilatkozat Orbán Viktorhoz. Amikor a 24.hu újságírója az orosz gázért fizetett valódi és a kormány által kommunikált ár közti különbségre kérdez rá, akkor arra rávágja:

„Eszembe nem jut kételkedni Orbán Viktor szavában.”

A gazdasági kérdésekre kitérve Lázár szerint „majd akkor beszélhetünk a különböző árstopok kivezetéséről, ha elmúlt a Covid és a háborús válság okozta, az emberek létbiztonságát fenyegető veszély. Addig nem”, és ígéretet tesz arra, hogy hektikus idők ellenére a huszonöt év alattiak adómentessége és a 13. havi nyugdíj is mindenképpen megmarad. A rezsicsökkentés anyagi helyzet szerinti differenciálását értelmes kérdésnek tartja, de az erről szóló vitát „nem a háború és az elszabadult világpiaci árak idején” kell lefolytatni.

Az élelmiszerárstop területén Lázár szerint a kormánynak „minimális a játéktere”, mivel nem termel élelmiszert, és nem is kereskedik élelmiszerrel. A politikus megismételte régóta hangoztatott vízióját, miszerint a termeléstől a földolgozáson át a nagy- és kiskereskedelemig az egész agrárszektort magyar kézbe kell venni.

Azt, hogy a nagy állami költekezési és ármegállítási politikára honnan lesz pénz, Lázár nem tartja annyira fontos kérdésnek, ugyanis „válság, háború idején nem az államadósság a lényeg, hanem az, hogy az emberek ne menjenek tönkre, és ki tudják fizetni a számláikat. Az állam jobban bírja a terhelést, mint az emberek, könnyebben, kedvezőbb kondíciókkal vesz fel hitelt, és azt a remélt gazdasági növekedéssel, a kamatok várható csökkenésével pár év alatt képes kompenzálni”.

A magyar kormány az orosz–ukrán háborúban a jó oldalon áll

Az interjúban kevés a baloldalt háborúpártisággal vádoló szólam; Lázár kifejti:

„Ha a tényeket is nézzük, nemcsak a nyilatkozatokat, akkor még kampányban is költői túlzás azt állítani, hogy Magyarország ebben a konfliktusban ne a jó oldalon állna.”

És arra figyelmeztet, hogy a kárpátaljai magyarok „egytől egyig túsznak minősülnek”, és „fordulhat úgy a háború, hogy minden magyarnak el kell onnan jönni. Még az is lehet, hogy nekünk kell kimenteni őket.” Egy ilyen akció terveiről azonban állítása semmilyen tudomása nincs. Lázár azt elismeri, hogy „az értékrendünk nem esik egybe az érdekeinkkel. A politika legnehezebb része épp ezek összehangolása.”

Azonban úgy tűnik, a magyar kormány keleti nyitását nem tartja falsnak; elutasítja, hogy Orbán szolgáltatta volna ki a magyar gazdaságot Oroszországnak vagy Kínának, „ő csak a nemzet érdekében igyekezett élni a kínálkozó gazdasági lehetőségekkel. És azokat a lehetőségeket nem Amerika kínálta.” Ugyanis Lázár szerint Obama 2009-es hatalomra jutása óta az Egyesült Államok elkezdett bezárkózni,

„drágának ítélték Kelet-Európa felemelését, ám azzal nem kalkuláltak, hogy a háttérbe vonulásukkal kiszolgáltatnak bennünket a rohamosan erősödő kínaiaknak és lassan magukhoz térő oroszoknak”.

Lázár szerint „egyelőre várjuk, óhajtjuk az orosz–ukrán háború végét”, és azt, hogy normalizálódik a világpolitika és a világgazdaság. De közben a közeljövőt „félelmetesen izgalmas idők”-ként írja le, melyben (újabb hűségnyilatkozat!)

hatalmas jelentősége lesz annak, hogy mely nemzet képes a politikai innovációra. És ha valamiben igazán kiváló Orbán Viktor, akkor az a politikai innováció.