Szegedi díszünnepség: „A békéért, a szabadságért, a testvériségért mai is harcolni kell”

Szeged díszünnepsége fúvószenekari térzenével kezdődött március 15-én délelőtt a Széchenyi téren: a városháza előtt ünnepélyesen felvonták a nemzeti zászlót. Ezután az ünneplők zeneszóra vonultak át a néhány száz méterre lévő Klauzál térre.

A Kossuth-szoborral szemben felállított színpadon – amelyre a nemzeti zászló mellett Szeged és az Európai Unió kék lobogóját is kitűzték – először a Szegedi Nemzeti Színház művészei idézték fel versekkel és énekkel a '48-as forradalom előzményeit és eseményeit. Az előadást mintegy 4-500 fős közönség nézte, köztük Botka László polgármester, városi tisztségviselők, önkormányzati képviselők, valamint a baloldali és a liberális pártok szegedi vezetői. Ünnepi beszédet Szabó Sándor mondott, aki az MSZP országgyűlési képviselője, és az áprilisi választáson az 1-es körzet képviselőjelöltje.

„Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény, elárult hazám oszlopa ”

– kezdte a szónok Kossuth Lajos 1848 októberi beszédét idézve; az idézet első fele a téren lévő szobor talapzatán is olvasható.

Szabó Sándor a szabadság és az összefogás városának nevezte Szegedet, szerinte az itt élők, mint 1848-ban és 1956-ban is, ma is éppen úgy készek harcolni a saját maguk és az ország szabadságáért, mint egykor. Szólt a mai helyzetről is:

„Álljuk ki a béke mellett!”

– kérte a téren állókat. Az ukrajnai háború áldozatai előtt tisztelegve egy perces néma csendet tartottak. Szabó emlékeztetett arra, hogy a menekülteknek és a háború károsultjainak sokan adakoztak. Arról is beszélt, hogy a városban élő rászorulókat 1.2 milliárd forinttal támogatják az önkormányzat idei költségvetéséből. Felidézte a Móra Ferenc Múzeum felújítása mellett a város néhány legutóbbi eredményét, és közölte: a járvány gazdasági hatásain túl az állami elvonások is hátráltatják a helyi fejlesztéseket. Szabó kijelentette:

„Történelmi választás előtt állunk, hazánk jövője, Magyarország szabadsága a tét.”

Úgy vélte, a forradalom 12 pontja ma is aktuális, mint '48-ban, ezért a békéért, a szabadságért, a testvériségért mai is harcolni kell.

A beszéd után iskolai énekkar következett, majd megkoszorúzták a Kossuth-szobrot. A szokások szerint a virágokat a koszorúzók előtt hagyományőrző huszárok vitték, és helyezték el az emlékmű talapzatán. Az ünnepséget a Szózat zárta.