Legkorábban harminc év múlva szabadulhat a makói kettős gyilkos

Jogerős döntést hozott a Szegedi Ítélőtábla csütörtökön a sokáig megoldatlan bűnügyként számon tartott, 2004-es makói kettős gyilkosság ügyében. Sz. Dénest, akire 15 év elteltével talált csak rá a rendőrség, ugyanúgy életfogytiglanra ítélték, mint első fokon. Fellebbezését nem találták alaposnak, visszautasították. A csaknem 11 millió forintos bűnügyi költséget is meg kell térítenie.

A férfit a Szegedi Törvényszék tavaly nyáron életfogytiglannal sújtotta a különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölésért, azzal, hogy legkorábban harminc év elteltével szóba jöhet feltételes szabadságra bocsátása. A törvényszék döntése ellen mindkét oldal fellebbezett: az ügyészség tényleges életfogytiglant akart, a védelem felmentést vagy legalább enyhítést, így került az ügy az ítélőtáblára.

A bíróságon némi meglepetést keltett csütörtök reggel a megbilincselt, két őr által kísért vádlott feltűnése. Mint kiderült, korábban tévedésből az a jelzés érkezett az ítélőtáblához, hogy nem kíván részt venni a tárgyaláson. Sz. ugyan valójában el akart jönni, de nem engedte, hogy felvétel készüljön róla, és mondani sem kívánt semmit a bíróságnak, mikor felajánlották neki a lehetőséget. Annyi hangzott el csak tőle, hogy egyetért az ügyvédjével, fenntartja a fellebbezését.

A perbeszédében Gorzó Zita, az ügyész „rendkívüli embertelenségről” beszélt, arról, hogy Sz. számára „más ember élete értéktelen”, hogy hátulról támadt rá az idős áldozatra, esélyt sem adva neki. Az ügyészség álláspontja szerint a társadalom hatékony védelme csak azzal érhető el, ha a vádlottat véglegesen kivonják a társadalomból.

Sz. ügyvédje, Provics Dobó Ildikó a maga perbeszédében az elsőfokú ítéletet megalapozatlannak nevezte, a védelem szerint az elsőfokú bíróság tévesen következtetett a vádlott bűnösségére. Szerintük a szakértői vélemények csak azt valószínűsítették, hogy a vádlott járt a gyilkosság helyszínén, azt már nem, hogy ő is ölt volna. A védelem elsősorban a felmentést célozta meg, másodsorban pedig az ítélet enyhítését, amire az ügyvéd szerint a vádlott büntetlen előélete és a kettős gyilkosság óta eltelt rengeteg idő adna alapot.

Az ítélőtábla arra jutott, hogy a törvényszék ítéletének se az ügyészség által kért súlyosbítása, se az enyhítése nem indokolt.

A régi, kevésbé szigorú bírói gyakorlathoz igazodtak

Hegedűs István tanácsvezető bíró az indoklását azzal kezdte, hogy kiemelte, több szempontból is rendhagyó ügyről van szó. Egyrészt azért, mert nagyon hosszú idő telt el a kettős gyilkosság után, 2022-ben egy 2004-es bűnesetről kellett most dönteni. Másrészt pedig rendhagyónak számít az ügy amiatt is, hogy motiválatlannak tűnik a gyilkosság- nem igazán látszik indíték, nincs adat arra, hogy a gyilkos az áldozatokat ismerte volna.

A tanácsvezető dicsérte az első fokon eljárt Szegedi Törvényszék munkáját, mondván „szépen, következetesen végigvitte a bizonyítékok értékelését”.

Az ítélőtábla szerint „egyértelműen megcáfolásra került” a vádlott magyarázata arról, miért járt volna az idős asszony házában. Sz. korábban azt adta elő, hogy egy kocsmázás közben megismert férfi hívta el magához inni, őt követve kóválygott be az idegen, sötét házba, és eközben, tapogatózva érhetett hozzá néhány dologhoz.

„A zuhanyzó oldalát nem fogdossa össze az ember, ha bemegy valaki után egy sörért” – mondta erről az ítélet indoklásakor Hegedűs István. Sz. története arra sem adott volna választ, hogy került a vascső a házba, vagy hogy mit keresett a DNS-maradványa az egyik áldozat körme alatt.

A tanácsvezető arról is beszélt, miért látták helyénvalónak az első fokon kiszabott büntetés mértékét, az életfogytiglant azzal, hogy Sz. legkorábban harminc év múlva szabadulhat. Abból indultak ki, hogy a gyilkosság ideje körüli bírói gyakorlatot érdemes figyelembe venni, tehát azt, hogy 2005-2006-ban milyen büntetéseket adtak Magyarországon hasonló ügyekben. Azt találták, hogy ebben az időszakban nem volt példa arra, hogy kettős emberölésért tényleges életfogytiglant kapjon valaki. A gyakorlat azóta szigorodott, ami részben a törvény szigorodásának köszönhető, részben pedig annak, hogy az utóbbi időben több különösen durva élet elleni bűncselekmény történt, ami szintén magával hozta a büntetések szigorodását.

Mi történt a végzetes napon?

A 2004. november 16-án, a reggeli órákban elkövetett makói kettős gyilkosság két áldozata a 78 éves Tóth-Kásáné Marika és középkorú lánya, Éva volt. Utóbbi szerencsétlenségére épp akkor ment látogatóba az édesanyjához, amikor a gyilkos ott járt. Nem ismerték egymást Sz. Dénessel, aki nem volt makói, csak az akkori barátnője miatt fordult meg időről időre a városban. Nem volt közöttük semmilyen kapcsolat – ahogy az első bírósági tárgyalás után írtuk: részben ez lehet a magyarázat arra, miért nem sikerült hosszú ideig kézre keríteni az elkövetőt, aki egyébként nyomokat bőven hagyott maga után.

A gyilkos a szomszédos ingatlan téglakerítésén keresztül mászott be az idős asszony udvarába. A két nőt vascsővel ütlegelte, aztán elvágta a torkukat. A házban ezek után képes volt még enni és inni, értékek után is kutatott, bár az eldugott pénzt nem találta meg. Ujjlenyomatot és DNS-maradványokat is rögzítettek tőle.

Kezdetben azonban egy ártatlan emberre terelődött a rendőrök gyanúja, és a nyomozás sokáig ezen a téves vágányon zakatolt. Az idős asszony egyik unokája, Tóth-Kása Norbert körülbelül egy évet ült ártatlanul előzetes letartóztatásban, míg végül megszüntették ellene az eljárást. Ő később kártalanításért beperelte a magyar államot, nyert is. A történetéről ebben a cikkünkben írtunk részletesen, miután a valódi gyilkos elleni vádemelés bejelentése után ő és az ügyvédje interjút adott a Telexnek.

Az unoka tisztázódása után a makói kettős gyilkosságnak hosszú ideig nem volt gyanúsítottja, nem érkeztek hírek a nyomozásról. Az áttörésről, Sz. Dénes elfogásáról 2020 februárjában számolt be a rendőrség.

Nagy szerepe volt benne a technika fejlődésének: a tettesről árulkodó genetikai nyomokat már annak idején is vizsgálták, de csak 2020-ban tudták annyira feljavítani a képletet, hogy kerestethetővé váljék a profil. Az ügyre még 2019 végén ráállították a Készenléti Rendőrség Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztályát, a nyomozók pedig nekiláttak, hogy módszeresen ellenőrizzék az ismert Csongrád megyei ismert bűnözőket. Így akadt fenn a szűrőjükön Sz. Dénes, akit egy testi sértés miatt rabosítottak nem sokkal korábban. Először az ujjlenyomata alapján találtak rá, majd a DNS-egyezés is igazolta, hogy ő az emberük.

Ahogy az elfogása utáni rendőrségi sajtótájékoztatón elmondták: 1 a 462 trilliárdhoz a valószínűsége, hogy a DNS nem Sz.-től származik.

Amikor a bírósági tárgyalása elkezdődött 2021 tavaszán a Szegedi Törvényszéken, Sz. tagadott, vallomást nem tett. A nyomozás során előadott védekezése a józan észnek és tanúknak is ellentmondott, például azt állította a rendőröknek, hogy azon a novemberi héten, amikor Makón a kettős gyilkosság történt, ő Bordányban epret és barackot szedett.