Titokban, nyom nélkül tűntek el a lopott cikkek az Igazságügyi Minisztérium bizottságának oldaláról

Két és fél hónapja írtunk arról, hogy az Igazságügyi Minisztérium egyik munkacsoportja, a Digitális Szabadság Bizottság nagyjából másfél év alatt több mint kétszáz cikket másolt le, és jelentetett meg a saját oldalán, nagy részüket egy az egyben. Ezek a cikkek szinte mind magyar és külföldi híroldalak tulajdonát képezik, és a szerzői jogi törvény szerint ezeket csak korlátozottan lehet feldolgozni, de engedély nélkül copy-paste átvenni semmiképpen. Az esetről és annak jogi hátteréről ebben a cikkben írtunk. Ahogy akkor is említettük, a Telex cikkei is megjelentek a gyűjtőoldalon, egyértelműen jogszerűtlennek tűnő formában. Ahogy akkor, úgy most is leszögezzük: fel sem merült, hogy büntetést vagy kártérítést szeretnénk, pontosan tudjuk, hogy ennél vannak fontosabb dolgok is manapság Magyarországon.

A helyzet viszont a maga abszurditása mellett szép illusztrációnak ígérkezett a magyar államigazgatás működésére is. Az alaphelyzet: az Igazságügyi Minisztérium, ami a magyar jogbiztonság egyik gránitszilárdságú alapköve, nem tartja be a törvényt egy olyan bizottság aloldalán, ami azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy egyes internetes szereplők hogyan élnek vissza a hatalmukkal. Na de mi történik azután, hogy felhívjuk minderre a nyilvánosság figyelmét?

A cikk megjelenése előtt kérdéseket küldtünk a minisztérium sajtóosztályának, de egy rövid telefonos egyeztetés után végül csak a megjelenése után reagáltak. Akkor azt írták, hogy szerintük semmi nem keltette azt a látszatot, hogy más szerző írta volna a cikkeket (bár nem is ez volt az alapvető jogi probléma az oldallal), de mindenképp kivizsgálják az esetet. Ahogy egy olvasónk is jelezte, ekkor fel is függesztették a híroldal elérését, bár maguk a cikkek élesek maradtak úgy, ahogy voltak, az URL ismeretében továbbra is olvashatóak voltak. Tehát nem törölték a jogsértő tartalmat, csak elrejtették.

Kíváncsiak voltunk, hogy halad ez a vizsgálat, ezért november közepe óta többször is rákérdeztünk a minisztérium sajtóirodájánál (egyszer sem kaptunk írásbeli választ), másrészt figyeltem, hogy alakul a még éles, de eldugott cikkek sorsa.

Egy kis kitérő: mivel az email mellett mindig igyekszünk telefonon is keresni egy adott cikk érintettjeit, január 13-án felhívtam az Igazságügyi Minisztériumnak a kormány hivatalos oldalán megadott sajtókapcsolati telefonszámát. Egy kedves hangú hölgy türelmesen tájékoztatott, hogy ez a költségvetési osztály száma, hibásan szerepel az oldalon, és elég sokan keresik is őket ezen a minisztériumnak szóló sajtós kérdésekkel, hiába. Nagyon reméltem, hogy nem a kormány sajtó felé mutatott hozzáállásának tökéletes metaforájára bukkantam rá, ezért bő két héttel később, február elsején újra próbálkoztam. Sajnos hiába, még mindig ez a szám, a +361-795-9516 szerepelt a kormány oldalán elérhetőségként, újra felhívtam, de megint a költségvetési osztály vette fel.

Január közepén egyébként sikerült nem hivatalosan beszélnem a sajtóosztály egyik munkatársával, de választ akkor sem kaptam. (Ekkor megemlítettem, hogy rossz szám szerepel a kormány oldalán, de úgy tűnik, hogy ezt azóta sem tudták megszerelni.)

A híroldalon szereplő írások idő közben először összementek, azaz maga a szöveg eltűnt, csak a cím, a szerző neve és az eredeti forrás linkje maradt meg. Ez egyébként szerzői jogi szempontból már korrekt megoldás lenne. Február elsején azonban már egyik cikk sem elérhető, a link birtokában is csak egy 404-es hibaüzenetet kapunk.

Szerdán végül nem kaptunk emailben tájékoztatást, hiába ígérte a sajtóosztály a nemhivatalos beszélgetés során, hogy február elsején részletesen beszámolnak a történtekről. Csak telefonon mondtak annyit, hogy a Digitális Szabadság Bizottság dönt majd arról, hogy mi lesz a híroldal sorsa, és majd csak akkor tudják elmondani, mire is jutott a vizsgálat.

Miért foglalkozunk még mindig ezzel?

Például azért, mert ez nem egy egyedi eset: hétfőn például az operatív törzs véletlenül elírta a hétvégén regisztrált fertőzöttek számát, amit természetesen átvett a teljes magyar sajtó. Aztán a koronavirus.gov.hu mindenféle közlemény, figyelmeztetés vagy frissítés nélkül egyszerűen visszamenőlegesen átírta az adatot a reggeli jelentésben, és valahogy nem jutott eszükbe ezt világgá kürtölni; ha egy lap nem vette észre magától, hát így járt (és a fél magyar sajtó így járt, máig a rossz adat van egy rakás cikkben, beleértve az állami hírügynökség MTI anyagát is). Valami hasonló történt a Digitális Szabadság Bizottság által összehörcsögölt cikkekel is.

Nem akarunk semmit a minisztérium szájába adni, de egy gondolatkísérlettel nézzük át, mit jelenthet a híroldal teljes, véglegesnek tűnő lelövése.

A. verzió: A vizsgálat során arra jutottak, hogy a szakértői vélemények ellenére nem sértettek szerzői jogot, mindent rendben, tehát tovább működhetne az oldal úgy, ahogy addig. Viszont az Igazságügyi Minisztérium hiába „elkötelezett abban, hogy a digitális világ anomáliáihoz kapcsolódó és esetlegesen közérdeklődésre számot tartó írásoknak, véleményeknek publicitást adjon”, a teljes törvényesség ellenére mégis inkább lekapcsolták valamiért az oldalt.

B. verzió: A vizsgálat során arra jutottak, hogy a szakértői véleményekkel egyetértve, akár véletlenül, figyelmetlenségből, de valóban megsértették a szerzői jogi törvényt, ezért leállnak a törvénysértő magatartással. Ezt azonban úgy teszik, hogy senkinek nem szólnak, még azoknak a médiumoknak sem, ahonnan korábban jogszerűtlenül cikkeket emeltek át.

Amíg nem születik meg az említett döntés, nem tudjuk, pontosan mi is történt a Digitális Szabadság Bizottságnál. Legutóbb két és fél hónapot vártunk egy hivatalos válaszra, most majd meglátjuk, hogy mikor ül össze újra a munkacsoport.