Az Igazságügyi Minisztérium hónapok óta lopja a Telex és más lapok cikkeit

Bár a korai időkben úgy tűnhetett, hogy az internet a szabadság varázslatos édenkertje lesz, jó ideje tudjuk már, hogy valójában inkább egy pénzverde a gigavállalatok számára, amik megtűrnek néhány hasznos oldalt és szolgáltatást, ha cserébe átnézhetik minden lépésünk, titkunk, gondolatunk, mert lehet, hogy pénzt tudnak abból csinálni. A helyzet természetesen nem ilyen egyszerű, hiszen vitathatatlan, hogy az internet nélkül a világ sokkal kisebb és sötétebb hely lenne. Nélküle nem lapulna a zsebünkben az emberiség összes tudása, nem tudnánk fillérekért videócsetelni távoli rokonainkkal és barátainkkal, és egy csomó embernek az állása sem létezne.

Lényeg a lényeg: az internet egy bonyolult, egzotikus állatfaj, amit sokan vizsgálnak, hogy jobban megértsék. Nemcsak az egyetemi tanszékeken, hanem kormányzati oldalról is szerte a világban, mert a Facebook- és Google-jellegű nagyvállalatok valóban ijesztően nagy hatással vannak az emberek mindennapi életére. Erre jó példa az, hogy Ausztrália megpróbálta megszorongatni a Google-t és a Facebookot, hogy azok fizessenek a médiaszolgáltatóknak a hírekért, de ez nem igazán jött össze nekik.

2020 márciusában a Varga Judit vezette magyar Igazságügyi Minisztérium is úgy döntött, hogy ideje kicsit jobban megvizsgálni jogi szempontokból az online világot, ezért létrehozták a Digitális Szabadság Bizottságot, ami egyben Digitális Szabadság Munkacsoport is, de mivel a bizottság fontosabbnak hangzik, az angol fordításban már Committee lettek, és inkább Bizottságként utalnak magukra. Ezt nem én találom ki, Varga Judit mondta az alakuló ülésen.

A bizottság/munkacsoport kapott egy weboldalt is, ami meg is fogalmazza a fő célt. Varga Judit köszöntője és a Fehér könyv alapján ez a „a transznacionális technológiai cégek működésének átláthatóvá tétele”. Ami alapvetően fontos és nemes cél. Ahogyan a többi, mostanában forró online téma is, mint a gyermekek biztonsága az online térben vagy a felhasználók adatainak védelme. Vagy éppen a szerzői jogok védelme. A Netflix és Spotify korszakában az már sokak számára világos, hogy ha egy művész időt, energiát és pénzt nem kímélve dolgozik egy alkotáson, akkor nem illik azt három kattintással lenyúlni. De ez az elv és jogi védelem vonatkozik például újságírók online megjelent cikkeire is, azok sem copypaste-tel vihető szabad prédák.

Ezért is lepett meg, hogy az Igazságügyi Minisztérium munkacsoportja, ami kiemelten foglalkozik a szerzői jogok védelmével, ellopta a cikkeimet. És még többtucatnyit, szerte a magyar és nemzetközi sajtóból.

(És itt rögtön szögezzük le, ez az eset nem arról szól, hogy büntetést vagy kártérítést szeretnénk, esetleg azt gondolnánk, hogy ez most az ország legnagyobb problémája. A helyzet abszurditására szeretnénk felhívni a figyelmet: az a minisztérium nem tartja be a törvényt, amely elvileg a jog és a jogbiztonság szívcsakrája; ráadásul egy olyan oldalon, ami arról szól, hogy mások milyen csúnyán viselkednek az interneten.)

Frissítés – 11:00:

Fél órával cikkünk megjelenése után egy olvasónk jelezte, hogy a bizottság oldalán már nem elérhető a Hírek menüpont, ahová az innen-onnan megszerzett cikkeket gyűjtötték. Szerencsére archiváltunk néhányat.

• Így nézett ki a menüpont. Az archivált oldalról továbbra is elérhetőek a begyűjtött cikkek, mert úgy tűnik, hogy azokat nem szedték le, csak a gyűjtőoldalt.
• Ez Bolcsó Dániel cikke, amit átvettek.
• Ez pedig az enyém.

A törvény nem ismerete nem mentesít a betartása alól

Az újságcikkekkel külön rész foglalkozik a szerzői jogi törvényben. Ha a 36.§ (2)-t lefordítjuk jogásznyelvről magyarra, azt kapjuk, hogy aktuális politikai és gazdasági témákról írt cikkeket más sajtótermékek nyugodtan újra megoszthatnak, feltéve, hogy megjelölik a forrást és a szerzőt – feltéve, hogy a szerző ezt külön nem tiltotta meg. Az viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy újság szó szerint lehozza ugyanazt, mint a másik (ezért is tűnik annyira furának, amikor a kormányközeli lapok mind ugyanazt a kritikát hozták le az Elk*rtukról, vagy épp kiadták ugyanazt a cikket a Városháza eladásáról), de a lapszemle egyébként egy nagyon is létező műfaj, a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az újságíró röviden összefoglalja, mit írt a forrás, esetleg pár mondatot idéz szó szerint, aztán linkel. Az egy az egyben copypaste-elt cikk ebbe nem fér bele.

A Digitális Szabadság Bizottság 2020 márciusa óta 215 cikket jelentetett meg az oldalán, amelyeket a magyar és nemzetközi sajtóból szedtek össze. A többségük olyasmikről szól, hogy például a Facebook és a Twitter hogyan korlátozza a felhasználók szólásszabadságát (például törölték Donald Trump fiókját), hogyan zsákmányolják ki a felhasználókat, hogy hallgattatják el a keresztény-konzervatív gondolkodókat, miközben a szexrabszolgaságot engedélyezik; valamint arról, hogy az EU vagy más, nemzeti hatóságok hogyan lépnek fel a techóriások ellen.

De feltűnik az oldalon például az a cikkem is, amelyben egy kiberbiztonsági szakértőt megkérdezve bemutattam, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha valaki eladja a használt elektronikai eszközét, és azon személyes adatok maradnak. Ez mondjuk pont olyan, közérdekű információkat tartalmazó cikk, amely minél több helyen jelenik meg, annál jobb – de hát erre megvannak a bejáratott formák, a lapszemle műfaja, a szerzői jogi törvény keretei.

Itt a probléma a Digitális Szabadság Bizottság hírhörcsögölésével: a törvény (és az ahhoz tartozó kommentár) szerint az átvételi jog az írott vagy elektronikus sajtót illeti meg. Kikértük Dr. Ducsay Zsuzsanna ügyvéd véleményét is az esetről, szerinte

semmi nem utal arra, hogy a Bizottság egy sajtótermék lenne. Ahogy az alakuló ülés jegyzőkönyvében is olvasható, ez egy minisztériumi munkacsoport.

A szerzői jogi törvény következő, témába vágó paragrafusa, a 37. § valamivel megengedőbb, mert az alapján aktuális eseményekről való tájékoztatás céljából fel lehet használni cikkeket, de csak a cél által indokolt terjedelemben. Az persze elég szubjektív kérdés, hogy mi számít indokolt terjedelemnek, de szakértőnk szerint a teljes terjedelmű átvétel semmiképpen nem lehet indokolt.

Ez a bizottság hivatalos feladatköre, egyenesen a már említett jegyzőkönyvből:

„Az igazságügyi miniszter elmondta, hogy a bizottság legfőbb feladata az, hogy megvizsgálja és feltárja, hogy a technológiai cégek milyen hatással vannak a jogállami intézményekre, valamint a jogállam működésére, illetve milyen hatással vannak a személyes szabadságok, szabadságjogok mindennapi érvényesülésére. A bizottság továbbá megvizsgálja, hogy az alapvető demokratikus normák hogyan értelmezhetőek az online térben zajló tevékenységek szempontjából.”

„A közzétett jegyzőkönyvek alapján sem ezen az alakuló ülésen, sem további üléseken sehol nem volt szó arról, hogy csinálnak egy olyan honlapot, ahol bármit is gyűjtögetnek tájékoztatási vagy bármilyen más céllal”

– írta a megkérdezett szakértőnk.

Magyarország kormányának honlapja – ami alatt a bizottságé is fut – a hivatalos tájékoztató szerint a „magyar kormány hivatalos információs honlapja, amely folyamatosan frissülve aktuális híreket, beszámolókat, multimédiás tartalmakat közöl a kormányzat mindenkori tevékenységéről.” Ez elsőre kiskapunak tűnhet, hiszen azt mondja, hogy valóban terveztek informálni – de csak a saját dolgaikról.

A szerzői jogi törvény a 34/A paragrafusban még két módon engedélyezi a felhasználást: ha valaki a forrást kritizálja vagy arról ismertetőt csinál, vagy ha felidézi, esetleg „humor vagy gúny kifejezése útján, karikatúra, paródia vagy stílusutánzat (pastiche) céljából” használja fel. Az összes cikket átnéztem az oldalon, és egyik esetében sem találtam élcelődő kommentárt.

„Fenntartom, hogy a fentiekre tekintettel nem lehet szabad ez a típusú felhasználás, azaz jogszerűtlen, mivel ez nem egy informatív tájékoztató bizottság. De ha az lenne, teljes cikkek átvétele akkor is túlmutatna a cél által indokolt terjedelmű felhasználásnál”

– összegezte Ducsay.

És innentől csak még bizarrabb lesz az egész. A kormányzati oldalak felhasználási feltételeiben ugyanis azt írják, hogy minden, ami az oldalon található (szöveges, grafikai, mozgó- és állóképes híranyag), tartalomnak minősül, függetlenül attól, hogy csak a honlapon érhetőek-e el. És ha valaki „változatlan szöveggel vagy lényeges változtatás nélkül” vesz át anyagot kormányzati oldalról, akkor fel kell tüntetni a forrást. Igen, azt, hogy kormany.hu.

Ebből egyébként látszik, hogy legalább egy ember, akinek köze van a kormányzati oldalakhoz, ismeri a szerzői jogi törvényt, de valahogy úgy érzik, hogy rájuk már nem vonatkozik.

Ezt támasztja alá az is, hogy mit lát az ember, amikor ránéz a Hírek menüpont alatt sorakozó cikkekre. A listában a lopott cikkek eredeti címei szerepelnek, és egy-két mondat a cikkből átemelve, szó szerint. Hogy ki valójában a szerző, csak akkor tudhatjuk meg (és akkor se mindig), ha a címre kattintunk és végigolvassuk a cikket. Nem minden cikknél ugyanaz a módszertan, de általában a végére odaírják, hogy szerző kettőspont, és adnak mellé egy linket. Azt nem írják, hogy „A forrás linkje”, bármi lehet, egy felületes szemlélőnek akár úgy is tűnhet, hogy Világi Máté telexes újságíró írt pár anyagot a kormány egyik oldalára, amit aztán átvett a Telex.

Ez két szempontból is kellemetlen. A Telex indulása óta az egyik legfontosabb alappillérünk a függetlenség, legyen szó politikai pártok vagy gazdasági szereplők befolyásáról. Emiatt elég rosszul mutat, hogy a Digitális Szabadság Bizottság honlapja alapján olyan, mintha a Telex is a kormánynak dolgozna. A másik szempont inkább vicces, hiszen a Telex gyakran szóba kerül, amikor kormányzati szereplők álhírgyártó Soros-médiumokat sorolnak.

2021 tavaszán egyébként – hogy a magyar szerzői jog közelebb kerüljön az unióshoz – Semjén Zsolt benyújtott egy módosítási javaslatot az említett szerzői jogi törvényhez, amit pont Varga Judit adott elő. Ebben többek között kitérnek arra, hogy hogyan védenék jobban a sajtótermékeket, például azzal, hogy csak a kiadó beleegyezésével lehet teljes terjedelmében sokszorosítani a cikkeket, forrásmegjelöléssel.

Annyira mégse lehet rossz

Jogilag tehát egészen bizarr a helyzet, de nézzünk rá magára az oldalra és a tartalomra. A Hírek menüpont alatt sorakoznak a másolt cikkek, több mint 20 oldalas a hírlista, és egészen gyakran frissül.

A legtöbb cikk témája alapvetően az, hogy a nagy techcégek visszaélnek a hatalmukkal, hogy a felhasználókat megfosszák alkotmányos jogaiktól. Például ilyen című cikkeket gyűjtöttek be:

• Szijjártó Péter: A demokráciára a technológiai óriáscégek befolyása jelenti a legnagyobb veszélyt
• Vizsgálatot indít a Google ellen az Európai Bizottság
• Koltay András a közösségi platformokról: nagyobb a hatalmuk, mint sok kormánynak
• Dönthet-e a Facebook az emberi jogokról a bíróságok helyett?

Na de honnan tájékozódik a bizottság? Jobboldali politikusok és gondolkodók már jó pár éve hirdetik a Facebookon, a Twitteren és a YouTube-on a milliós követőtáboraiknak, hogy ugyanezek a nagy techcégek elhallgattatják a jobboldali politikusokat, gondolkodókat. A Bizottság Gondolatok… című menüpontja alatt található egy darab tartalom is – Varga Judit reakciója arra, hogy a Mandiner lehozta Böjte Csaba Facebook-bejegyzését arról, hogy az oldal törölte egy posztját.

A cikk írásakor 215 cikk szerepelt az oldalon. Ebből

• 31 MTI-s hírügynökségi cikkek másolata volt. Az MTI gyakorlatilag az állami hírintézet, így érthető, hogy a kormány is használja az anyagaikat, ezzel még nincs is gond.
• Ezt követi a HVG, tőlük összesen 25 cikket vettek át. A HVG techcikkeinél gyakran nem írják oda, ki írta azokat, így nincs is szerző megjelölve ezeknél a Bizottság oldalán.
• A harmadik leggyakrabban idézett oldal 18 cikkel a Politico, amiről nem állítható, hogy kifejezetten kormánypárti lenne.
• A következő az Index, tőlük összesen 16 hír található meg a listában – 7 a Telex alakulása előttről, 8  2020 októbere óta, valamint 1 véleménycikk.
• A Mandinertől összesen 10 cikket vettek át. Mindegyik a nagy cégek digitális diktatúrájáról szól valamilyen formában, ezeket az elején csak röviden szemlézték, de 2020 júliusában már teljes cikkeket emeltek át.
• A 24.hu-tól összesen 8 cikk származik, ebből 7 a szerző nevével együtt, 1 anélkül.
• Az Euractivtól (az EU-val foglalkozó médiahálózat, aminek egyébként a Telex is a tagja) 8 cikkhez linkeltek. Valamiért itt az átlagosnál sokkal korrektebb volt a módszer: az átvett cikkek inkább lapszemlék, amelyek összefoglalják a cikk tartalmát, megnevezik a szerzőt, és még link is van az eredeti cikkhez. (Azt mondjuk sehol sem jelzi a bizottság, hogy ez nem egy eredeti anyag, és a linknél sem írják, hogy ott többet lehet olvasni a témáról.)
• A Magyar Nemzettől 6 cikket vettek át, eleinte itt is csak röviden szemléztek, aztán augusztus körül indult meg a váltás, akkor csak a nagyon nagy részét vették át egy Nemzet-cikknek, utána viszont már teljes terjedelemben.
• És ahogy már említettük, a Telextől is elcsentek cikkeket, szám szerint 2-t. Vagyis abszolút nem mi vagyunk az egész ügy fő érintettjei, csak mi vettük észre a fura anomáliát. Az egyébként már önmagában is érdekes kérdés, hogy mekkora látogatottsága lehet a minisztérium – nyilván közpénzből felépített és karbantartott – oldalának, ha másfél évig senkinek nem tűntek fel a lopott cikkek.

Az összes, azaz 215 cikk közül 80-90 származik kormánypártinak mondható médiumtól, beleértve a kormány oldalát, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát, valamint a köztévé híradóját és a Fox amerikai hírcsatornát is. Az összes többi írás kormánykritikus, független vagy külföldi lapokból származik. Érdekes, hogy például az Associated Press hírügynökség egy anyagát teljes terjedelmében lefordították, nem csak szemlézték, holott az AP külön jelzi, hogy ezt nem engedélyezi.

Bár a Bizottság célja az, hogy védjék az állampolgárok online érdekeit, adatait és személyes, alkotmányos szabadságjogait, egy témát valahogy egyetlen cikkben sem dolgoznak fel: a Peagsus izraeli kémszoftver ügyét. Azt persze nem mondhatjuk, hogy egyáltalán nem kommunikál a kormány erről a témáról, mert kommunikál, valahogy így:

Természetesen előfordulhat, hogy a bizottság minden médiummal külön megegyezett a cikkek átvételéről, és engedélyt kapott erre, csak valamiért a régi Index és a Telex szerkesztősége maradtak ki ebből. Küldtünk kérdéseket a további érintett szerkesztőségeknek is, hogy kiderítsük, engedélyezték-e a cikkek használatát. Ha válaszolnak, frissítjük a cikket.

Frissítés – 13:35:

Az Igazságügyi Minisztérium sajtóosztálya kérdésünkre ezt válaszolta:

„A feltüntetett írások minden esetben az eredeti forrás (link) megjelölésével kerültek ki a honlapra, és semmilyen körülmények között nem keltették azt a látszatot, hogy azok nem az eredeti cikk írójától származnának. Mindemellett haladéktalanul megvizsgáljuk, hogy a feltöltési gyakorlat megfelel-e az Ön által leírtaknak és szükség esetén módosítjuk azt. Ennek részeként időlegesen felfüggesztettük az aloldal működését. A feltöltési gyakorlat felülvizsgálata mellett az Igazságügyi Minisztérium továbbra is elkötelezett abban, hogy a digitális világ anomáliáihoz kapcsolódó és esetlegesen közérdeklődésre számot tartó írásoknak, véleményeknek publicitást adjunk.”

A Telex.hu szerkesztőségének tagjai 2020. július végén mondtak fel az Index.hu-nál, mert nem látták tovább biztosítva a lap független működését. A Telex.hu a felmondásunk után olvasói támogatásokból jöhetett létre, és így tud igazán függetlenül, korrekten működni. Kattintson ide, támogassa ön is a független sajtót és a Telexet!