A csatát megnyerte a Facebook Ausztráliában, de a háborút valószínűleg elvesztette

2021. február 23. – 13:44

frissítve

A csatát megnyerte a Facebook Ausztráliában, de a háborút valószínűleg elvesztette
Illusztráció: szarvas / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Lassan egy hete eltűntek a helyi hírek és híroldalak az ausztrál Facebook-felhasználók hírfolyamából. Az ausztrál kormány az első, ami komolyabban nekiment a nagy techcégeknek, azon belül is a két óriásnak, a Facebooknak és a Google-nek. Viszont amíg a Google igyekszik közös megegyezésre jutni az ottani médiafelületekkel, addig a Facebook egész egyszerűen elzárta a helyi hírektől az ausztrál felhasználóit. Végül az utolsó pillanatban megegyezett a Facebook és az ausztrál kormány, de ez a mostani példa precedensértékű lehet médiafogyasztás szempontjából a jövőre nézve.

Több országban is komoly lépéseket fontolgatnak a nagy techcégekkel, azon belül is a Facebookkal és a Google-lel szemben. Hosszú évek óta hangzik el minden médiaipari konferencián és kerekasztal-beszélgetésen, hogy ha a digitális tartalomfogyasztás ilyen irányban halad tovább, akkor a Google és a Facebook szép lassan megfojtja az újságokat. Ugyanis hiába képes egy-egy portál látogatottságán szignifikánsan dobni egy Google-keresés vagy egy Facebook-megosztás, ez évről évre egyre kevesebb bevételt jelent a médiacégeknek. Az internet elterjedése óta az általános médiafogyasztás átállt arra, hogy ingyen kapjuk a híreket, a híreket közlő felületek pedig előfizetői pénz híján a digitális reklámokból tartják fent magukat. A Google vagy a Facebook azonban ebben a szegmensben olyan domináns lett, hogy az Amazonnal kiegészülve

ez a három cég fedte le a teljes digitális reklámköltés kétharmadát az Egyesült Államokban 2020-ban.

Ez brutális szám, és nem véletlen, hogy egyre több újság kezdi el bevezetni fizetős felületét vagy előfizetői rendszerét, mert az eddigi egyetlen komoly bevételi forrásukat, a digitális reklámokat is szép lassan kisajátítja ugyanaz a két-három óriáscég. Teszi ezt úgy a Facebook, a Google vagy az Amazon, hogy rájuk ráadásul nem vonatkoznak azok a szabályok, mint a rendes a médiafelületekre, tehát nem kell felelősséget vállalniuk a platformjaikon megjelenő tartalmakért, hiszen azokat nem ők állítják elő, csak tárhelyet és felületet szolgáltatnak, mint például a Youtube esetében. Vagyis mások elkészítik az adott tartalmat, azt megpörgeti a Google vagy a Facebook, a hirdető viszont nem az adott portálon költi el a reklámpénzt, hanem az egészen kifinomult, személyre szabott hirdetői rendszerrel rendelkező techcégeknél. Így jutunk el oda, hogy az újság pénzt költ arra, hogy híreket, cikkeket, videókat gyártson, de az ebből származó bevétel nagy része más cégekhez jut. Ausztrália ezzel a helyzettel akart kezdeni valamit.

Ha nincs Facebook, ott a tévé

Egy korábbi cikkünkben részletesen is foglalkoztunk azzal, hogy milyen lépésre készülnek a világ országai a Facebookkal szemben.

Az ausztrál törvény lényege egy médiakódex. Ez szabályozná, hogy a techcégek milyen keretek között kötelesek fizetni az átvett hírekért. A kompenzáció mértéke nincs rögzítve, a médiakódex csak arra kötelezi az érintett vállalatokat, hogy egyezzenek meg a híreket előállító kiadókkal, szerkesztőségekkel, de ha erre nem hajlandók, jelentős büntetésre számíthatnak, aminek mértéke az adott cég (ausztrál piacon elért) éves bevételének tíz százaléka is lehet.

Amíg a Google a háttérben elkezdett megegyezni az ausztrál médiacégekkel, addig a Facebook az egyszerűbb, gyorsabb és radikálisabb megoldást választotta: egész egyszerűen megszüntette annak lehetőségét, hogy ausztrál médiafelületek cikkeit meg lehessen osztani vagy olvasni a hírfolyamban, ahogy ezeknek a médiacégeknek a Facebook-oldalainál is megszüntették annak a lehetőségét, hogy posztoljanak. Csakhogy a Facebook ezt algoritmusokkal oldotta meg valódi emberek helyett, így nemcsak ausztrál médiafelületek posztjai és tartalmai tűntek el, hanem jótékonysági szervezetek, politikusok (pár héttel a választások előtt ráadásul) és különböző hatóságok oldalai is, ahogy például eltüntették az ausztrál állami meteorológiai szolgálat posztjait is.

„Szerintem nem az zavarja az embereket, hogy híreket nem olvashatnak a Facebookon, hanem az eljárás. Hogy a Facebook erősebb, mint egy ország, és gyakorlatilag azt csinál, amit akar”

– ezt a Hornsby városában élő Erzsébet meséli nekünk. „Az tűnt fel, mikor jobban odafigyeltem, hogy nem látok olyan cikkeket újságokból, amiket azelőtt rendszeresen láttam. Például a Sydney Morning Herald vagy The Australianből nagyon sok cikk jelent meg a feedemben” – mondja Erzsébet, majd átküldte azt a hosszú magyarázószöveget, amelyet a Facebook küldött el mind a 14 millió ausztrál felhasználójának. Ebből kiderül, hogy nemcsak az ausztrál, hanem általában a nemzetközi hírek megosztása is megszűnt a Facebookon a helyiek számára, a külföldön élők pedig szintén nem tudnak megosztani vagy olvasni ausztrál híroldalakat a felületen keresztül. A szövegben a Facebook azt magyarázza, hogy hibás a nemrég elfogadott ausztrál törvény, és egyébként is, a médiafelületek a Facebookon keresztül szereznek több előfizetőt maguknak, és növelik a reklámbevételüket. A Facebook szerint csak tavaly 95 milliárd forint értékben kaptak a médiacégek ingyen hivatkozást a Facebookon, de az nem derül ki, hogy ez a szám pontosan hogyan és mi alapján jött ki.

A szövegben van egy másik érdekes rész is. Ebben azt írják, hogy több millió dollárt fektettek az ausztrál újságírásba és médiacégekbe, illetve már egy ideje azon dolgoznak, hogy Ausztráliában is elinduljon az Egyesült Államokban már működő Facebook News, vagyis egy olyan hírfolyam az applikáción belül, ahol kifejezetten híreket lehet követni, és az ebben szereplő médiacégeknek fizet is Facebook. Azt hozzáteszik, hogy ezt a fejlesztést csak a megfelelő jogi környezetben tudják bevezetni majd, tehát nem most. Az mindenesetre a Facebook szövegezésén erősen érezhető, hogy mintha zsarolnák vagy nyomást gyakorolnának az ausztrál kormányra, mert olyan médiabefektetésekről írnak, amelyeknek egyelőre nem igazán van nyoma, miközben maguk is elismerik, hogy az ausztrál Facebook-tartalomnak mindössze 4 százalékát adják csak a hírek.

Az ausztrál állami hírszolgáltató, az ABC News Facebook oldala 2021. február 23-án

A szintén Ausztráliában élő Gábor szerint sem volt akkora hatással a helyiek életére a mostani változás, hiszen tévét továbbra is mindenki néz, az internet meg egyébként is annyira lassú az országban, hogy beszélni is felesleges róla. Christopher már egy ideje Norvégiából Sydney-be költözött, tehát neki nemcsak a helyi, hanem a nemzetközi hírek is fontosak. Ehhez képest például sem a BBC-t, sem a CNN-t nem tudja elérni a Facebookon keresztül:

„Annyira felhúzta magát mindenki az egészen, hogy egy napon belül újra működtek az egészségügyi és a segélyszervezetek oldalai. Ettől még nagyon furcsának találom, hogy az átlagembereket bünteti a Facebook ahelyett, hogy az ausztrál kormánnyal tenné ezt.”

Hozzáteszi még, hogy az angol nyelvű portálok nem elérhetők a felületen, de például norvég híroldalakat vagy Telexet tud olvasni a Facebookon. Érdekesség, hogy a legtöbb ausztrál oldalra valóban nem lehet rákeresni Magyarországról, vagy ha igen, azokon nulla darab poszt látható, mint a News.com.au esetében. Valószínűleg másmilyen elbírálás alá eshetnek a nem közéleti hírekkel foglalkozó felületek, mert például az elektronikus zenével foglalkozó ausztrál Stoney Roads Facebook-oldala már ismét aktív, és például tudnak posztolni szöveget, képet vagy videót, de a saját cikkeiket nem. Az egyik poszt alatti kommentjükből kiderül, hogy fellebbeztek a Facebooknál, és azóta tudnak újra posztolni.

Algoritmusok emberek helyett

Elsőre úgy tűnhet, hogy az ausztrál felhasználók hamar túllendülnek azon, hogy nem tudnak a Facebookon híreket olvasni, azonban a New York Timesnak megszólalók többen is nagyon sötét jövőt jósolnak az ilyen rendszernek. A Human Rights Watch emberi jogi szervezet ausztrál igazgatójának például eltüntették azokat a bejegyzéseit, amelyek a halállal végződő rendőri túlkapásokról szóltak Ausztráliában, de ugyanígy jártak a mianmari katonai puccsról szóló posztok is. Ebben a cikkben mutatnak rá arra is, hogy amíg hivatalos médiafelületek tűntek el a Facebookról, addig a cég hozzá sem nyúlt olyan oldalakhoz és csoportokhoz, amelyek Covid-tagadók és oltásellenesek.

Ráadásul ahogy azt az orosz választási befolyási kísérletek is jól megmutatták 2016-ban az Egyesült Államokban, a propaganda és a szándékos dezinformálás él és virul a Facebookon, hiszen ehhez nincs szükség újságcikkek megosztására. A Facebook algoritmusa ugyanis a képes bejegyzéseket szereti a legjobban, tehát ha olyat posztolunk, amiben fotó van, és nem egy cikket vagy Youtube-linket osztunk meg, akkor a bejegyzésünk alapvetően több emberhez ér el, így van kitalálva a közösségi oldal algoritmusa. Erre pedig hosszú évek óta rájátszanak az ilyen oldalak, elég megnézni a fideszes hátterű Elég és más ehhez hasonló mémoldalként működő, de propagandát folytató Facebook-oldalakat. A fotókra írnak valódi hírközlésnek tűnő szöveget, ami aztán jól terjed a Facebookon úgy, hogy se forrás, se hivatkozás, se más olyan adat nincs megadva hozzá, ami alátámasztaná az adott állítást. Ausztráliában most ezek az oldalak továbbra is gond nélkül működhetnek, miközben az újságok most nem tudják elérni az embereket. Erre figyelmeztetnek a szakértők is, miszerint már most érzékelni lehet, hogy

valódi hírek hiányában sokkal nagyobb mértékben terjednek az álhírek az ausztrál Facebookon, mint eddig.

Ez egy világjárvány idején különösen kockázatosnak tűnő lépés a Facebook részéről. Hogy mennyire, az mutatja igazán jól, hogy Greg Hunt egészségügyi miniszter bejelentette, hogy átmenetileg beszüntetik az oltással kapcsolatos állami hirdetéseket a Facebook felületén, amíg nem oldják meg a helyzetet.

Ausztráliában a helyi újságírók jobb híján ehhez hasonló megoldásokkal próbálkoznak. Mások arról írnak, hogy jobb híján feliratkoztak több tucat újság emailes hírlevelére. A helyi közmédia, az ABC pedig nemrég megelőzte a Facebookot a legnépszerűbb applikációk között az iTuneson a szigorítások miatt.

Abban viszont láthatóan a szakértők, a politikusok és az átlagfelhasználók is egyetértenek, hogy a Facebook erőfitogtatása meglehetősen visszás és kontraproduktív, hiszen amíg évek óta képtelenek érdemben mit kezdeni az álhírekkel, addig a valódi híreket közlő felületeket egy gombnyomással ellehetetlenítették.

És mivel ideológiától függetlenül sokaknak van bajuk a Facebook működésével, a techcég sem a felhasználók, sem a politikusok, sem a civil szervezetek részéről nem várhat szimpátiát.

A világ egyik leginkább centralizált médiapiaca

Van azonban egy másik vetülete is a történetnek. Ahogy a cikkünk elején írtuk is, a Facebookkal szemben a Google azonnal tárgyalóasztalhoz ült az ausztrál médiavállalatokkal, és már meg is egyezett például a News Corp nevű céggel. Részletekről egyelőre keveset tudni, annyi viszont biztos, hogy a Google fizetni fog a News Corpnak, hogy megjelentesse a médiafelületeit és az azokon található tartalmakat. Ennek része a régóta fejlesztése alatt álló google-ös hírszolgáltatás, a Google News Showcase, amelyhez csatlakozott már a Wall Street Journal, a MarketWatch, a New York Post, a brit Times és Sunday Times, a Sun, illetve olyan ausztrál portálok is, mint a Sky News vagy a News.com.au. Ezek mind a News Corp felületei egyébként. A három évre szóló megállapodás részeként a Google segít előfizetői rendszert fejleszteni a médiacégeknek, megosztja velük a digitális reklámbevétele egy részét, illetve segítenek olyan fejlődő médiairányok erősítésében, mint a hangalapú újságírás (pl. podcastek) vagy innovatív videós újságírás a Youtube-on.

Példa ausztráliai kiadók különböző New Showcase elrendezésére – Forrás: Google

A News Corp a világ második legnagyobb médiavállalata, amelynek tulajdonosa Rupert Murdoch ausztrál–amerikai médiamágnás. Murdoch ismert konzervatív vállalkozó, aki hatalmas jövedelemre tett szert, miután pár éve eladott szinte mindent a Disney-nek, kivéve a Fox Newst és a sportközvetítésekkel kapcsolatos jogokat. A pénzből Murdoch elkezdte megerősíteni a trumpista amerikai sajtót, hiába jelennek meg azonban máig hajmeresztő állítások a csatorna műsoraiban, azt még a Fox News is elismerte – egyes nézőinek felháborodására –, hogy az amerikai elnökválasztás tisztán zajlott, és csalás nélkül nyert Joe Biden Donald Trumppal szemben. De van egy másik ok is, amiért a Google szinte azonnal Murdochhoz ment megállapodni a balhé kirobbanása után.

Az egész világon Ausztráliában volt leginkább centralizált a médiapiac Kína és Egyiptom után 2011-ben.

Ezt a Guardian közölte egy 2016-os tanulmányra hivatkozva. Azóta lehettek komolyabb átrendeződések, de Kevin Rudd egykori baloldali ausztrál miniszterelnök már évek óta támadja Murdochot, amiért túl nagy a befolyása az ausztrál médiában, és feltűnően jó kapcsolatot ápol Scott Morrison jelenlegi jobboldali miniszterelnökkel. Rudd pár nappal ezelőtt arról beszélt, hogy az ausztrál politikusok rettegnek Murdoch „médiaszörnyetegétől”, és azért nem hajlandóak felszólalni az egészségtelen ausztrál médiapiac ellen, mert félnek, hogy az érintett újságok lejáratókampányt indítanak ellenük. Azt a Trump-elnökség is megmutatta, hogy Murdoch szeret szoros kapcsolatot kialakítani azokkal a jobboldali kormányokkal, amelyeknek a médiapiacán fontos részesedése van. Nem véletlen, hogy Rudd a média sokszínűségét szerette volna elérni, de folyamatosan falakba ütközött, amiket gyakran maga a News Corp és a Murdoch család húzott fel elé a politikai lobbierejükkel. Rudd odáig ment a parlamentben, hogy szerinte megengedhetetlen, hogy a News Corp ausztrál lapjai a kezdetek óta kizárólag egy politikai oldalnak kampányolnak a választások alatt, és nyíltan tagadják a klímaváltozást, ami azért különösen érdekes, mert Ausztráliában egyre nagyobb gondot okoz.

Mindez azért érdekes, mert Rupert Murdoch birtokolja az ausztrál média kétharmadát.

A 2011-es felmérés szerint az összes ausztrál nyomtatott lap 57 százaléka a Murdoch család tulajdona volt, és a szakértők szerint a helyzet azóta csak fokozódott. 2019-2020-ra a News Corp újságjainak a piaci részesedése – olvasottság alapján – 51,9 százalék a nyomtatott lapok piacán, míg a második helyezett Australian Community Mediának csak 17,4 százalék. Az online térben kevésbé nagy a szakadék, de ott is 27 százalékkal a News Corp részesedése a legmagasabb. Nem véletlen, hogy az ausztrál közbeszédben központi szerepet kapott az, hogy a mostani facebookos szigorítás igazából semmi másról nem szól, mint Murdoch hatalmas lobbierejéről a jobboldali ausztrál kormányban.

Hogy Murdoch médiabirodalmának mekkora hatása és lobbiereje van Ausztráliában, azt a Crikey alapos cikke mutatja be igazán. Lényegében évek óta arról beszél az országban minden politikus és elemző, hogy az Amerikában élő Murdochnak túl nagy hatása van a médián keresztül, és számos olyan esetet elevenítenek fel, amelyből kiderül, hogy a News Corp újságjainak nagyobb erejük van a helyi politikában, mint a pártoknak. Ráadásul Murdoch évek óta lobbizik az amerikai kormánynál, hogy végre kezdjenek valamit azzal, hogy a nagy techcégek tönkreteszik a médiapiacot. A Murdochról 22 éve tudósító Stephen Mayne újságíró úgy fogalmazott a Newsweeknek, hogy

Murdoch a mestere annak, hogy belekényszerítse a nyugati kormányokat a neki kedvező helyzetekbe.

Ezt az elméletet erősítheti az is, hogy miután a Google rögtön a News Corphoz ment, hogy megegyezzenek, nagyon rövid idő alatt létre is jött a megállapodás Murdoch amerikai, brit és ausztrál újságjai és a Google között, amelynek köszönhetően pluszbevételhez jutnak a médiacégei. De nemcsak Murdoch cégével egyezett meg a Google, hanem más ausztrál médiavállalatokkal is, mint a Nine, a Seven West Media, a Guardian ausztrál kiadása, illetve olyan ifjúsági oldalak, mint a Junkee.

Rupert Murdoch, a News Corp ügyvezető elnöke és a Fox News elnöke, valamint Lachlan Murdoch, a 21st Century Fox társelnöke – Fotó: Drew Angerer/Getty Images/AFP

Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy az ausztrál helyzetnek nincsenek még egyértelmű vesztesei és győztesei, és ez igazából a techcégekre helyezhet nagyobb nyomást. A Google valószínűleg látja, hogy monopolhelyzetben kénytelen a zsebébe nyúlni, ha valódi híreket is ki akar dobni a keresője vagy éppen a Youtube, mindeközben a Facebook láthatóan izomból próbálta megoldani a problémát.

A Sunday Morning Herald cikkéből kiderül, hogy a hírek tiltása után (amit állítólag maga Mark Zuckerberg rendelt el) a Facebook leült a News Corppal és a Nine Enterainment Companyvel, Ausztrália két legnagyobb médiacégével tárgyalni arról, hogyan fizetnének a vállalatoknak a tartalmaikért. A Facebook álláspontja azonban az volt, hogy úgy nem hajlandóak megegyezni, ha később hatályba lép az új törvény, amelynek értelmében ezek az együttműködések nem szakíthatók meg.

Az említett cikkből ugyanis kiderül, hogy a Facebook-tiltás előtt két héttel már tárgyaltak egymással a felek, a Facebook mégis váratlanul a teljes tiltás mellett döntött. A Facebook akkor is ragaszkodott egy olyan záradékhoz, amely biztosítja őket, hogy az új szabályozás törvénybe lépése után is felbonthatják a médiacégekkel kötött együttműködéseket. Hasonló szerepelt a Google szerződéseiben is, de végül elálltak ettől a záradéktól a Facebookkal ellentétben. Josh Frydenberg állami kincstárnok a hétvégén Mark Zuckerberggel folytatott konstruktív tárgyalásokat, de nem volt hajlandó engedni a kormány követeléseiből. A jobboldali Frydenberg egyébként szintén elég jó kapcsolatokkal rendelkezik a médiában, annak idején ő volt az egyik tanú Ryan Stokes esküvőjén, aki nem más, mint Kerry Stokes fia. Kerry Stokes pedig a Seven West Media, az egyik legnagyobb ausztrál médiacégnek a tulajdonosa.

Végül csak összejött a megegyezés

Ahhoz képest, hogy hosszú csatára lehetett számítani a Facebook és az ausztrál kormány között, kedd hajnalra megegyezett a két fél. Ennek értelmében a Facebook napokon beül visszaállítja az eredeti állapotokat, vagyis az ausztrálok újra posztolhatnak és olvashatnak majd híreket. Ezért cserébe engedményt kellett tennie az ausztrál kormánynak, méghozzá pont a Facebook által leginkább kifogásolt ponton. A Facebook ugyebár ragaszkodott ahhoz, hogy az új médiaszabályozás törvénybe lépése után se lehessen a céget arra kötelezni, hogy minden médiavállalatnak kötelezően fizessen a tartalmaiért.

A tárgyalásokat vezető Frydenberg szerint az utolsó pillanatban sikerült megegyezniük a feleknek, és az ausztrál kormány annyit végül engedett, hogy a Facebooknak az új törvény után sem lesz kötelező minden médiacégnek fizetnie. Ez nem jelenti azt, hogy a Facebook megúszta az egész ügyet, hiszen ugyanúgy fizetniük kell. A különbség csak annyi, hogy ha a Facebook bizonyítani tudja, hogy elég szerződést kötött különböző médiacégekkel a tartalmaik megosztása miatt, akkor a kormánynak nem kell további fizetésre köteleznie őket. Ezenkívül a Facebook és más techcégek is egy hónappal előre figyelmeztetést kapnak, ha a kormány úgy látja, hogy nem működnek együtt eléggé az ausztrál médiacégekkel.

Campbell Brown, a Facebook globális partnerhálózatának alelnöke
Fotó: DREW ANGERER / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / GETTY IMAGES VIA AFP

Az együttműködés azonban nem feltétlenül áll stabil lábakon. Ahogy Campbell Brown, a Facebook globális partnerhálózatának alelnöke is elmondta, ha az ausztrál kormány úgy dönt, hogy mégis alkalmazza rajtuk az új médiaszabályozást, és a már létező megállapodásokon felüli egyezményekre kötelezi őket más médiacégekkel, akkor visszatérhet a mostani állapot, vagyis a Facebook ismét beszünteti a hírek megosztását és olvasását Ausztráliában. Brown azt is elmondta, hogy az ausztrál kormány jelezte a Facebooknak, abszolút jogukban áll a jövőben is megszüntetni a felületükön a hírszolgáltatást, vagyis nem tudják őket erővel együttműködésre kényszeríteni.

A Guardian szerint a mostani megállapodás azt jelenti, hogy a kisebb kiadványok és szerkesztőségek több pénzt kapnak a Facebooktól, a nagyobb médiacégek viszont minden bizonnyal kevesebbet a vártnál. Ráadásul ahhoz sem lesz eszközük, hogy a jogszabályt megtámadják a megkülönböztetési záradék miatt, magyarul a nagy médiacégek jogorvoslatért sem tudnak majd fordulni azért, mert a Facebook a kisebb, lokális szerkesztőségeket támogatja nagyobb összegben, mint mondjuk az országos hírszolgáltatókat.

Frydenberg szerint a Facebook már előrehaladott tárgyalásokat folytat több helyi médiacéggel is, és személyesen Mark Zuckerberg mondta el neki, hogy a korábban megszakított tárgyalásokat nemrég újrakezdték. Árulkodó jel, hogy a Seven West Media médiacég lett az első ilyen vállalat. Az a Seven West Media, amelynek tulajdonosának fiának esküvőjén maga Josh Frydenberg, vagyis a Facebookkal való egyeztetéseket vezető állami kincstárnok volt a tanú.

Josh Frydenberg állami kincstárnok
Fotó: MARK GRAHAM / AFP

Papíron tehát úgy tűnhet, hogy a csatát megnyerte a Facebook, és valóban bebizonyosodott, hogy milyen hatalommal bír, hiszen bevált a zsarolás azzal, hogy letiltották a helyi híreket a felületükön. Pedig valójában csak annyi történt, hogy a Facebook kierőszakolta, hogy legalább ne az ausztrál kormány állapíthassa meg, mennyit, miért és kinek fizet a cég a híreiért, hanem a jövőben saját maga döntheti el. A részletek még nem nyilvánosak, de elképzelhetően egy olyan konstrukcióról lehet szó, hogy az ausztrál kormány egy fix évi összeg kifizetését várja el a Facebooktól, de azt a Facebook dönti el, milyen arányban, kiknek és milyen tartalmakért fizeti ki ezt az összeget. De ez egyelőre csak spekuláció. Az Axios értesülései szerint mindenesetre a Facebook egyértelműen attól félt a legjobban, hogy megjelenik egy harmadik fél is a tárgyalóasztalnál, amelynek köszönhetően irreális fizetési elvárásokat támasztanak a médiacégek a Facebook felé.

Vagyis a csatát akár meg is nyerhette most a Facebook, de a háborút minden valószínűség szerint elvesztette. A három nagy techcég indokolatlanul magas részesedése a digitális hirdetői piacon minden fejlett országban arra ösztökéli a kormányokat, hogy rövid időn belül megoldást találjanak a problémára, és hiába van ekkora hatalma a Facebooknak, hosszú távon kénytelen lesz alkalmazkodni az új helyzethez. Hiszen ezek után joggal várhatnak el hasonló kereskedelmi együttműködéseket más ország kormányai a Facebooktól, a techcég már nem mondhatja azt, hogy erre nem hajlandó az ausztrál eset után. Ez lavinát indíthat el a Facebookot egyébként is megleckéztetni kívánó kormányoknál, amelynek a lehet, hogy anyagi szempontból nem lesz annyira kellemes következménye a közösségi médiára nézve, viszont új lendületet adhat a haldokló médiapiacnak.

Vagyis ha a Facebook és a Google elkezdett Ausztráliában fizetni a hírekért, akkor erre más országokban is sor kerülhet. A kérdés csak az, hogy az ausztrál megegyezés jelenti a sztenderdet a jövőre nézve, vagy a kormányok majd külön is megpróbálják csuklóztatni a nagy techcégeket a témában. Másrészről viszont papíron kifejezetten pozitív, hogy a Facebook a helyi híreket támogatná. A médiapiac átalakulásának egyik komoly problémája, hogy szép lassan visszaszorultak a kistérségi szerkesztőségek, Magyarországon például a KESMA gyakorlatilag bekebelezte vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik, ahogy azt megkapják a központból. A Facebook pénze viszont nemcsak életmentő, hanem katalizátor is lehet abban, hogy erőre kapjon a vidéki sajtónyilvánosság, amely éppen a digitális bevételek elmaradása miatt kerültek a csőd szélére az elmúlt években.

Már egy éve van Telex! 🎉

Ez azt is jelenti, hogy sok támogatónk regisztrációja lejárt. Ha e-mail-címed megadásával kéred, megnézzük, hogy tartozik-e regisztráció az e-mail-címedhez, és ha igen, milyen támogatási adatokkal.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!