Van-e arra logikus magyarázat, hogy Völner Pál szabadlábon van?

Viszonylag sokáig sikerült titkolni, hogy a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökét a feleségével együtt a ferihegyi repülőtéren elfogták, és aztán le is tartóztatták. Csak az akció után egy héttel, tavaly november közepén szellőztette meg a Blikk név nélkül, hogy mi történhetett, majd december elején a 24.hu írt arról, immár névvel, hogy teljes a hírzárlat Schadl György ügyében.

A DK feljelentette az ügyészeket

Aztán felgyorsultak az események. Pár napra rá egy ügyészi mentelmijog-kikérésből kiderült, hogy az ügyben Völner Pál államtitkár is érintett. Ő pillanatok alatt eltűnt a közéletből, a sajtó pedig az egész ügy iratanyagát elkezdte feldolgozni.

Schadl azóta is letartóztatásban van, egészen friss hír, hogy márciusig biztosan marad is,

Völner Pállal szemben azonban semmilyen kényszerintézkedést nem rendeltek el a hatóságok.

A Demokratikus Koalíció szerint egyértelműen politikai okok állnak a háttérben, az ellenzéki párt fel is jelentette az ügyészeket, akik Völner letartóztatását indítványozhatnák, de nem tették. (Az ügyészi indítványokról aztán a bíróság dönt, ha nincs indítvány, nincs miről dönteni.) A DK politikai befolyásolásról, „Orbán politikai akarata alapján működő igazságszolgáltatásról” beszélt.

Az ügyészség elutasította a feljelentést, közleményükben azt írták:

• a letartóztatás indítványozása nem kötelező, hanem lehetőség;
• csak törvényben meghatározott okokból lehet indítványozni;
• és csak akkor, ha a cél (sikeres büntetőeljárás) máshogy nem biztosítható, a „letartóztatás ugyanis nem cél, hanem eszköz”.

„Az ügyészség tájékoztatása minden esetben követő jellegű”

Aztán megkérdeztük mi is az ügyészséget, miért nem indítványozták eddig a letartóztatást, felmerült-e egyáltalán, nem tartanak-e attól, hogy Völner akadályozza a büntetőeljárást, de egy hasonlóan szikár jogi szöveget kaptunk válaszul, miszerint

„az ügyészségi tevékenységgel kapcsolatban – az ügyészségi nyomozás esetében – kizárólag a büntetőeljárás megindításával kapcsolatban hozott ügyészi döntésekről, a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos ügyészi indítványokról, a nyomozás során foganatosított eljárási cselekményekről és a vádemelésről adható felvilágosítás. Az ügyészség tájékoztatása minden esetben követő jellegű, erre tekintettel csak a már megtörtént nyomozati cselekményekre vonatkozóan nyilatkozunk, így további kérdéseire válasz nem adható.”

Amúgy szakmai döntés

Az ügyészség válaszának értelmezéséhez, pontosabban a kényszerintézkedések mechanizmusának megismeréséhez Surdy Miklós ügyvédtől, volt bírótól kértünk jogi magyarázatot.

Surdy azt mondta: az, hogy ki ellen van kényszerintézkedés – letartóztatás, bűnügyi felügyelet –, egy ügyészi indítvánnyal indul, és az ügyészség ebben szabadon dönt, semmiféle előírás nincs arra, hogy kötelezően kérnie kellene ilyet. Pályafutásának tapasztalata egyébként az, hogy a súlyos ügyekben az ügyészség 90 százalék feletti arányban meg is teszi az indítványt.

Ez egy szakmai döntés, mondja Surdy, az ügyészségnek azt kell mérlegelnie, és ezeket a törvény nevesíti is, hogy a terhelt

• elszökhet-e;
• elkövetheti-e a bűncselekményt újra;
• befolyásolhatja-e az eljárást azzal, hogy például tanúkra nyomást gyakorol, vagy bizonyítékokat tüntet el, hamisít meg.

Surdy úgy véli, az ügyészség valószínűleg úgy döntött, Völner ismert ember, magas rangú politikus, így a szökéstől nem kell tartani. Völner egyébként maga jelentkezett az ügyészségen a mentelmi jogának kiadása után közvetlenül.

Már megvolt minden bizonyíték

A bűncselekmény újbóli elkövetése sem merülhetett fel, hiszen a gyanú szerint Völner Schadltól vett át pénzeket, és intézett el neki dolgokat, ennek folytatása fogalmilag kizárt, ha Schadl le van tartóztatva – mondta az ügyvéd.

Ami pedig a harmadik pontot illeti, ott azt érdemes figyelembe venni, hogy Völner mentelmi joga miatt ez nem egy átlagos büntetőeljárás: mire ugyanis a nyomozás eljutott odáig, hogy a politikus mentelmi jogát kikérjék, és így az ő esetében is elindulhasson az eljárás, addigra már a bizonyítékoknak rendelkezésre kellett állniuk az egész ügyben, mondta Surdy példaként említve, amit a sajtóból tudunk, hogy hosszú és kiterjedt lehallgatás folyt a nyomozás közben.

Simonkát, Mengyit, Boldog Istvánt, Farkas Flóriánt sem tartóztatták le

Erre egyébként jól rímel a Simonka György-ügy, amelyben Hadházy Ákos tett feljelentést az ügyészség ellen, amiért nem tartóztatták le a fideszes képviselőt. Ott az ügyészség valamivel bőbeszédűbb volt, mint most, és a hivatalos válaszukban le is írták, hogy

„az alapul szolgáló bűnügyben a mentelmi jog felfüggesztéséig törvényi tilalma is volt a letartóztatásnak, ezt követően azonban már a tényállás olyan mértékben felderített volt, hogy a nyomozás és bizonyítás akadályozása már nem volt lehetséges”.

Úgy látszik egyébként, hogy ez a mentelmi jogot érintő büntetőügyekben rendre így megy a fideszes politikusoknál. Nemcsak Völnert és Simonkát, hanem Mengyi Rolandot, Boldog Istvánt, Farkas Flóriánt sem tartóztatták le, miközben ezekben az ügyekben a többi szereplő közül többeket igen.

Érdemes arra is emlékezni, hogy a mentelmi joggal nem rendelkező politikusok ellen viszont volt kényszerintézkedés: Nagy János volt agrárminisztériumi helyettes államtitkárt bűnügyi felügyelet alá helyezték, az MSZP-s Hunvald Györgynél 2009-ben, a szintén MSZP-s Simon Gábornál 2014-ben indítványozták az előzetest.