Hogy válhat rendőri sikersztoriból megoldatlan üggyé egy almát áruló idős nő meggyilkolása?

A 83 éves F. Imrénét 2018. július 1-jén este több késszúrással megölték az otthonában, a zagyvarékasi Rákóczi úton. A magányosan élő özvegyasszony holttestére másnap talált rá az, aki az ebédet vitte neki.

Kevés idő telt el, és a police.hu oldalon már meg is jelent egy rendőri sikerről beszámoló közlemény. A címe az volt „Egy napon belül”. A rövid hír szerint a rendőrök elfogták és előállították a zagyvarékasi emberölés gyanúsítottját. Cz. Tamás volt az, egy akkor 29 éves helyi férfi.

A büntetőeljárás innentől folyt a maga medrében. A férfit letartóztatták. A letartóztatását hosszabbították, amikor erről kellett dönteni. Az ügyészség 2019 decemberében tudatta, hogy megtörtént a vádemelés, mégpedig minősített eset, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt. A Szolnoki Törvényszéken 2020 októberében elkezdődött a büntetőper. Egymást követték a tárgyalások. A törvényszék idén november 30-án kihirdetett elsőfokú ítélete azonban olyan volt, amilyet ritkán látni Magyarországon, ahol az ügyészség váderedményessége 98,9 százalékos.

Cz. Tamást, aki addigra már közel három és fél éve, több mint 40 hónapja ült letartóztatásban, felmentették az emberölés vádja alól, és a törvényszék elrendelte a szabadítását. Még akkor lekerült róla a kéz- és lábbilincs, amiben aznap még az ítélethirdetésre is vitték. A férfi azóta információink szerint hazament Zagyvarékasra. Szerettük volna megszólaltatni ehhez a cikkhez, de úgy döntött, egyáltalán nem nyilatkozik a médiának. Az ügye még távolról sem zárult le: a felmentő ítélet ellen fellebbezett az ügyészség, a per tehát folytatódik majd másodfokon a Szegedi Ítélőtáblán.

Ha a felmentés még nem is végleges, az világossá vált első fokon, hogy

a zagyvarékasi gyilkosság ügyében súlyos kérdőjelek maradtak, és – részben a nyomozás bizonyos hiányosságai miatt – kétséges, hogy valaha is le lehet-e megnyugtatóan zárni ezt az ügyet, akár úgy, hogy Cz. Tamásra mégiscsak kétséget kizáróan rábizonyítsák a bűnösséget, akár úgy, hogy kiderüljön, ha nem ő, akkor ki volt a valódi tettes.

Cz. Tamást őrizetbe vétele óta egy szolnoki ügyvéd, Molnár Iván irodája képviselte. A férfihoz azért jutottak el olyan hamar a rendőrök, mert egy korábbi büntetőügye miatt a DNS-mintája szerepelt az adatbázisban, a helyszínen pedig találtak genetikai nyomokat. Találatot adott a rendszer. A férfit 100 kilométerre Zagyvarékastól, Szigetszentmiklóson fogták el 2018. július 3-án. Oda, egy ott élő rokonához utazott a gyilkosság másnapján, aminek nem volt túl jó az optikája az eljárás szempontjából. Egyebek mellett épp emiatt, a szökés, elrejtőzés veszélyére hivatkozva kellett aztán, hogy letartóztatásban várja ki az ítéletet.

A férfi, aki végzettsége szerint burkoló volt, és korábban focizott, munkanélküli és kábítószerfüggő volt a gyilkosság idején. Tanúvallomások szerint a drog miatt családjával is megromlott a viszonya azon a nyáron. A zagyvarékasi családi otthon helyett az éjszakáit többször az utcákat róva vagy pedig egy Aradi utcai lakatlan ingatlanban töltötte. Ez az elhagyott ház a térkép szerint bő ötszáz méterre feküdt attól a háztól, ahol a meggyilkolt özvegyasszony élt.

Alma nyolcvan forintért

A két ember – az alapján, amit fel lehetett tárni – nem ismerte egymást.

Az áldozat zárkózott volt, bizalmatlan. Szerény anyagi körülmények között élt. A tragédiájának közvetlen előzménye az volt, hogy némi bevétel reményében a kertkapujára kiakasztott egy felhívást, miszerint édes almát árul kilónként 80 forintért. Információink szerint a Szolnoki Törvényszék ítéleti tényállásként azt állapította meg, hogy a gyilkosa – bárki is volt az – almavásárlás ürügyén csöngetett be hozzá, ő pedig beengedte. Együtt mentek abba a helyiségbe, ahol a gyümölcsöt tartotta. Bezacskózta és elkezdte mérlegen lemérni az almákat, amikor a másik hirtelen kést rántott rá. Több szúrás érte. Rövid időn belül meghalt, a gyilkos pedig elmenekült a helyszínről.

Az ügy megoldását nehezíti két nagyon fontos hiány: nincs gyilkos fegyver, és nincs igazán megfogható indíték sem.

A késről annyit tudott a szakértő megállapítani, hogy a pengéje minimum 23 mm széles és 10,5 centi hosszú. Az elkövető feltehetően magával vitte. Sohasem került elő.

Ott volt, de mikor?

A kés holléte mellett azt sem lehet kikövetkeztetni, mi vitte rá a gyilkost, hogy bántsa az asszonyt. Nem rablótámadásról volt szó, a házból nem tűntek el értékek. A vádirat sem tudott meggyőző indítékot felmutatni, ismeretlen okból kialakult konfliktusról beszélt. Akik szerint Cz. Tamás a bűnös, azok egy ok nélküli, értelmetlen, erőszakos kitörésnek láthatják a gyilkosságot, amelyre legfeljebb kábítószeres befolyásoltság adhat némi magyarázatot. Bár Cz. egyértelműen függő volt, azt utólag bizonyítani egyébként nem lehetett, hogy a gyilkosság időpontjában is épp be lett volna állva.

A férfi ellen egyetlen közvetlen bizonyíték sem szólt, közvetett bizonyíték azonban több is mutatott a bűnössége irányába. Az egyik legfontosabb momentum, hogy járt a gyilkosság helyszínén, mégpedig a háznak abban a helyiségében, ahol az áldozatot megölték. Ezt bizonyító ujj- és tenyérnyomot, valamint – 9 milliárdos valószínűségi eredménnyel tőle származó – genetikai nyomot is találtak.

Ezenkívül tanú is látta, kamera is felvette a gyilkosság estéjén a ház közelében. Csakhogy míg ennek az utóbbinak az ideje nagyjából adott, azt, hogy mikor volt bent a ház kérdéses helyiségében, a gyilkosság előtt, a gyilkosság idején vagy pedig utána, akár másnap délelőtt, nem lehetett megállapítani.

Egyébként – ahogy információink szerint a törvényszék rámutatott – ha az ügyészségnek igaza van az általuk felállított időrendben, az egész tragikus eseménysornak mindössze 6 perc alatt le kellett játszódni a becsengetéstől a tetthely elhagyásáig. Ez elég szűkös időkeret figyelembe véve azt, hogy az idős áldozat nehezen, nagyon lassan mozgott.

Hibádzott a zárt logikai lánc

Még a házban talált DNS-nyomoknál is rosszabb fényt vetett a vádlottra, hogy az áldozat otthonkáján is találtak olyan genetikai nyomokat, amik akár tőle is származhattak. Ezeknél viszont jóval, nagyságrendekkel kisebb volt az egyezés bizonyosságának a foka, mint a házban talált nyomok esetében. Ugyanúgy származhattak volna például Cz. valamelyik férfiági rokonától, például egy unokatestvérétől is, mint tőle magától.

A közvetett terhelő bizonyítékok sorába tartozik, hogy Cz. nem szerepelt jól a hazugságvizsgálaton. Amikor egyenesen azt kérdezték meg tőle, hogy ő késelte-meg az áldozatot, a tagadó válaszát a műszer megtévesztésként értékelte. De ez az eredmény nem volt nagyon erős, határozott, meggyőző. A poligráf pedig egyébként sem betonbiztos eszköz, ez a bizonyíték így nem lehetett perdöntő.

Cz. az eljárás során következetesen tagadott, de nem tett vallomást, sohasem beszélt róla, miért járt ott, mit keresett az áldozatnál. Kizárólag azt ismételte: ő nem ölt meg senkit. Az utolsó szó jogán is annyit mondott a Szolnok Tv anyaga szerint: „Én nem vagyok gyilkos.”

Önmagában attól, hogy valaki ellen csak közvetett bizonyítékok vannak, még el lehet ítélni, de ehhez az kellene, hogy ezek a közvetett bizonyítékok zárt logikai láncot alkossanak. Ez viszont nem teljesült a zagyvarékasi ügyben.

Akkor kinek a DNS-e volt az áldozat körme alatt?

A vád a bíróság előtt azért nem állt meg, mert nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy Cz. Tamás volt a tettes, ami egyben azt is jelenti, hogy nem lehetett kizárni, hogy másvalaki volt az.

Nem csupán teljesen elvont, elméleti lehetőség az, hogy a gyilkosságot egy eddig nem azonosított ismeretlen valaki is elkövethette. Vannak egészen konkrét nyomok, amik ehhez a verzióhoz illenek.

Az áldozat mindkét kezének körömnyiradékából, valamint a jobb tenyeréről kimutatták egy ismeretlen férfi DNS-profilját, míg a bal tenyerén egy másik ismeretlen férfi genetikai nyoma maradt ott. Úgy tudjuk, a tárgyaláson kérdezték is arról az igazságügyi szakértőt, hogyan kerülhettek az áldozat körmére, tenyerére ezek a nyomok. Míg az embernek tipikusan a dulakodás jut eszébe magyarázatként, és akkor a DNS-maradványok gazdái potenciális elkövetőként kerülhetnének szóba, a szakértő azt sem tudta kizárni, hogy a minták szennyeződhettek esetleg a boncoláskor.

Ilyesmi előfordul, nemrég a soroksári kocogó nő meggyilkolása ügyében folyó büntetőperben derült ki, hogy a boncoláskor kontamináció történt: egy, az áldozattal egy időben boncolt férfi DNS-e is rákerült a holttestre, ami tévútra is vitte egy időben a nyomozást.

Cz. ügyvédje szerint a zagyvarékasi nyomozás gyakorlatilag az elejétől fogva kizárólag a védencére koncentrált, nem volt más gyanúsított. Pedig az a tény, hogy egyéb emberektől származó genetikai nyomokat is találtak, korán ismertté vált már. Ennek a ténynek azonban az ügyvéd szerint senki nem tulajdonított jelentőséget.

Az ilyesmi nem lenne példa nélküli. Az amerikai Innocence Project tapasztalatai alapján egyébként gyakran megfigyelhető például a téves elítélésekhez vezető nyomozásoknál is az úgynevezett csőlátás, amikor az ember gondolkodása annyira rááll egy vágányra, hogy ignorálja a képbe nem illő mozaikokat. Erről beszélt például a Telexnek annak a férfinak az ügyvédje is, akit a makói kettős gyilkosság miatt tartottak ártatlanul előzetes letartóztatásban több mint egy évig. Ennek dolgozik a megerősítési torzításnak nevezett pszichológiai jelenség: az információk begyűjtésénél, feldolgozásánál és felidézésénél mind azt részesítjük előnyben, ami megerősíti a prekoncepcióinkat. A nyomozók figyelme is könnyen irányul azokra a bizonyítékokra, amelyek megerősítik az eredeti teóriájukat.

A zagyvarékasi ügyben az ügyészség azt képviselte, hogy az áldozat kezére az idegen genetikai nyomok akár jóval korábban, a gyilkosságtól teljesen függetlenül kerülhettek rá, és maradhattak ott, ha az asszony nem mosott alaposan kezet az érintkezés óta.

Ha van is kamera, önmagában még kevés

A törvényszék egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy volt-e Cz. Tamáson kívül másnak is lehetősége a gyilkosság elkövetésére, vagy pedig a bizonyítékok kizárják ezt. A bíróság arra jutott, hogy nem zárják ki, és itt nagy súlyt kapott a nyomozás egy fontos hiányossága. Egy tanúvallomás és az igazságügyi szakvélemény alapján az áldozat valamikor este 19:15 és 24 óra között halt meg. A rendőrség ugyanakkor elsősorban csak 22 óráig vizsgálta a környék családi házaira szerelt, az utcát pásztázó kamerák felvételeit, mert ők még a nyomozás idején csak az addig tartó időszakot tartották relevánsnak. Ami nagyobb baj, hogy az eredeti kamerafelvételek meg sincsenek már, csak a róluk készült feljegyzések, illetve egy olyan vágott változat, ami csak Cz. Tamás mozgását őrizte meg.

Annyi biztos, hogy a zagyvarékasi Rákóczi utca egyáltalán nem volt kihalt ebben az idősávban, 22 óráig 25 különböző ember bukkant fel a felvételeken. Közülük csak 19-cel vették fel a nyomozók kapcsolatot, 6-ról semmit nem tudni. Ráadásul – úgy tudjuk – még ennek a 19 embernek a személyazonosságát sem rögzítik a megmaradt okirati bizonyítékok.

Beengedett volna egy idegent?

A lehetséges elkövetők körének meghatározatásakor fontossá válik egy ellentmondásos részlet. Az áldozatot a tanúk kifejezetten bizalmatlannak írták le. Egy tanú például felidézte, hogy az idős asszony inkább maga szigetelte le a saját konyháját, csak hogy ne kelljen szakembereket megbíznia. Innen nézve furcsának hat, hogy az áldozat önként beengedte volna a gyilkosát a házába, ha az illető idegen volt számára. Márpedig erőszakos behatolásnak nem volt semmi nyoma. Az almaárulás sem feltétlen indok egy idegen beengedésére, hiszen – ahogy információink szerint a bíróság is rámutatott – az almát éppenséggel átadhatta volna az asszony a kerítésen keresztül is.

Az ugyanakkor a genetikai és egyéb nyomok miatt tény, hogy Cz. biztosan bent járt valamikor a házban, annak is abban a helyiségében, ahol a gyilkosság történt, de azt már nem lehet megállapítani, hogy ez mikor történt. Az is tény, hogy egyébként nem csak a vádlott járt valamikor ebben a helyiségben, mert volt ott ujjlenyomat- és tenyérnyomat-töredék olyasvalakitől is, aki nem az áldozat és nem is Cz. Tamás volt.

Ha a kamerafelvételek még mindig rendelkezésre állnának, illetve ha a rajtuk felbukkanó embereket mind aprólékosan ellenőrizték is volna, még mindig lehetséges lenne, hogy a tényleges gyilkos nem is tűnt volna fel a videókon, mert az áldozat házát meg lehetett közelíteni úgy is, hogy az ember pont nem esik bele egyik kamera látómezejébe sem.

Cz. Tamás ügyvédje arra számít, hogy az ügy fél éven belül a Szegedi Ítélőtábla elé kerülhet másodfokra.