Kétharmados törvényeket sima többséggel módosítani: alkotmányos katasztrófához, anarchiához vezethet

Az idő előrehaladtával egyre gyakrabban merülhet fel a kérdés, hogy a 2022-es országgyűlési választások után a jelenlegi ellenzék, ha nyer, de csak egyszerű többséget szerez, vajon módosíthatja, hatályon kívül helyezheti-e a kétharmados törvényeket, illetve az Alaptörvényt? E kérdésre politikailag akár több válasz is adható, de jogilag csak egy, roppant egyszerű: nyilvánvalóan nem! Ennek okait szeretném röviden összefoglalni:

1. A 2010-es választásokat olyan eljárási szabályok alapján tartották meg, amelyeket a magyar politikai közösség egységesen elfogadott. E választásokon a jobboldal teljesen jogszerűen szerzett kétharmados többséget. A 2010-ben hatályos Alkotmányt – saját szabályai szerint – a mindenkori Országgyűlés kétharmados többséggel volt jogosult módosítani. Nem vitás, hogy 2011-ben e szabályt betartva került sor az Alaptörvény elfogadására (és az Alkotmány hatályon kívül helyezésére). Az Alaptörvény legalitása tehát nem vonható kétségbe (szerintem a legitimitása sem, de ez most mellékes).

2. A jövő tavaszi választásokat az Alaptörvény, illetve a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény alapján fogják lebonyolítani, miként a 2014-es és a 2018-as választásokon is ezek alapján szavaztunk. Az előző két választást az azokon résztvevő pártok legitimálták, és azok kimenetelét – mint demokratikus választási eredményt – a magyar, az európai és a nemzetközi közösség is tudomásul vette (a választási rendszerre, jogállamra, demokráciára vonatkozó hazai és külföldi, alapos vagy alaptalan kritikáktól függetlenül, vagy éppen azokra figyelemmel).

3. Abból, hogy valamely magatartás formálisan megfelel a rá vonatkozó jogszabályoknak, nem feltétlenül következik, hogy az a magatartás jogszerű is. A joggal való visszaélés tilalmának, a summum ius summa iniuria tételnek éppen az a lényege, hogy a jog társadalmilag nem vak: ha valamely formálisan jogszerű magatartás összeegyeztethetetlen a jog társadalmi funkciójával, úgy e magatartás bizony jogellenesnek fog minősülni. A formálisan jogszerű tehát tartalmi alapon – kivételesen –jogellenes lehet. Az a jogi tény tehát, hogy a magyar közjogi rendszerre vonatkozóan 2010 után megalkotott jogszabályok egyenként formálisan megfeleltek a megalkotásukra vonatkozó feltételeknek, nem jelenti szükségképpen azt, hogy e jogszabályok valóban jogszerűek (alkotmányosak). Egyrészt a joggal való visszaélés tilalma a jogrendszer minden szintjén érvényes, köti a jogalkotót és a kormányt is, másrészt az Alaptörvény C) cikk (2) bekezdésének normatív értelmében senki tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására (még egyenként jogszerű cselekményeken keresztül sem). Az erre vonatkozó jogi és politikai álláspontját bárki nyilvánosan megfogalmazhatja, és annak érvényesítése végett törvényes úton (tehát a mindenkori Alaptörvénnyel összhangban) fel is léphet (de e fellépésének jogszerűségét önmaga már nem bírálhatja el).

4. A jogállamiságból következik, hogy a formálisan érvényesen megalkotott és kihirdetett jogszabályok mindenkire kötelezően alkalmazandóak. A jelenlegi magyar közjogi rendszerben, az Európai Unión belül, jogállami keretek között a magyar jogszabályi rendelkezés három módon fosztható meg e kötelező erejétől: (i) a megalkotására jogosult szerv az arra irányuló eljárásban – tehát az Alaptörvénynek megfelelően – módosítja vagy hatályon kívül helyezi; (ii) az Alkotmánybíróság (értve itt nyilván a törvényes megválasztott Alkotmánybíróságot) megsemmisíti, például azért, mert a jogalkotó a saját jogalkotói hatalmával visszaélve alkotta azt meg, vagy mert az sérti az Alaptörvény C) cikkét; (iii) konkrét ügyben az eljáró magyar bíró úgy határoz – szükség szerint az Európai Unió Bíróságának a megkeresését követően –, hogy a magyar jogszabály nem alkalmazható, mert az ellentétes a közvetlenül alkalmazandó európai joggal (ami azonban nem jelenti, hogy e magyar jogszabály egyébként ne maradna érvényes, és hogy ne kellene azt az egyéb olyan ügyekben alkalmazni, amikor az európai jog alkalmazása nem jön szóba). Bölcs professzorok, mégoly felkészült szakmai munkacsoportok efféle jogalkotói, alkotmánybírósági, bírói hatáskört nem vindikálhatnak maguknak, és azt mások sem adhatják meg nekik, az Alaptörvény C) cikkének (2) bekezdésére hivatkozással sem, mert az is csak és kizárólag a törvényes úton történő fellépést engedi, tehát azt, ami megfelel a – csak kétharmados többséggel módosítható – Alaptörvénynek is.

5. A summum ius summa iniuria tétel megfordítása nem igaz: a formálisan jogszerű tartalmi alapon ugyan lehet jogszerűtlen, de a formálisan jogszerűtlen tartalmi alapon, a jogszabály ellenére sosem válhat jogszerűvé (a jogrendszerben ugyan vannak olyan szabályok, amelyek szerint egy jogellenes magatartás jogszerűvé válhat, pl. az eredetileg érvénytelen szerződés utóbb érvényessé lehet, de ilyenkor is a jogszabály – vagy az alapján a törvényes bíró – minősít, formálisan). Ami jogellenes, ami nem felel meg az aktuális jogszabályoknak, az jogellenes is marad, a magatartás vélt vagy valós jószándékától és nemes céljától függetlenül.

6. A fentiekből következik: ha van olyan érvényes (tehát formálisan rendben megalkotott és kihirdetett, az Alkotmánybíróság által meg nem semmisített) magyar jogszabályi rendelkezés, mely szerint adott jogszabályt (pl. az Alaptörvényt) csak kétharmados többséggel jogosult az Országgyűlés módosítani, akkor feles többséggel e jogszabályhoz jogállami keretek között – az alkalmazott jogi technikától függetlenül – érvényesen hozzányúlni nem lehet; e tekintetben közömbös, hogy kinek mi a politikai véleménye a kétharmados szabályról, a módosítani kívánt jogszabályról vagy a módosítás céljáról. Jogállamban a cél sosem szentesíti az eszközt. Ha akár a 2022-es tavaszi választások előtt, akár azok után az Országgyűlés sima többséggel változtatná meg, helyezné hatályon kívül (akár csak részben is) azokat a jogszabályokat, amelyekről csak kétharmaddal lehet rendelkezni, közjogilag érvénytelenül járna el. E formális jogsértést tartalmi (politikai) szempontok nem orvosolhatják. A jogállamiság nem tehető félre még ideiglenesen sem, és nyilván a „jogállamiság érdekében” sem, hisz az legfeljebb az ún. „szocialista jogállamiság” keretében lenne értelmezhető (melyben a vezető politikai erő politikai érdeke minden jogszabályt felülírhat, ami ugye a jogállamiság nettó tagadása).

7. Ez jogilag ilyen egyszerű. Minden olyan érvelés, mely azt igyekszik bizonygatni, hogy mégiscsak lehet (olyan kivételes esetekben, amelyeket az érvelés készségesen meghatároz számunkra) kétharmados törvényeket sima többséggel módosítani, politikailag ugyan értelmezhető, de – a jogállamiság keretei között már értelmezhetetlen – forradalomhoz, polgárháborúhoz, alkotmányos katasztrófához, anarchiához vezethet csak; az ilyen érvelés jogilag ezért menthetetlen, azt nyomban elvágja Occam borotvája. A gondolkodó ember vagy Szókratészként elfogadja a közösség formálisan érvényes szabályait (mégpedig akkor is, ha azokat esetleg helytelennek tartja), vagy Prótagoraszként azok fölébe helyezi magát, tagadva így a demokratikus jogállamiság lényegét.

A szerző ügyvéd, a Budapesti Corvinus Egyetem docense