A NER-nek kétharmaddal se, az ellenzéknek sima többséggel is? Ez abszurdum!

• A hideg polgárháború felforrósításának forgatókönyve, ha az ellenzék hatalomra jutva semmisnek tekinti az Alaptörvényt – véli Jakab András alkotmányjogász.
• A Salzburgi Egyetemen oktató alkotmányjogászt, aki korábban az MTA Jogtudományi Intézetének igazgatója volt, arról a kulcskérdésről kérdeztük, amelyben a két ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Dobrev Klára és Márki-Zay Péter egyetért: hogy érvénytelennek lehet tekinteni az Alaptörvényt, és akár feles többséggel is lehetne alkotmányozni.
• Szerinte jogi atombomba, ha az ellenzéki vezetők semmibe vennék az írott jogot, és erőszakba torkollhatna egy ilyen lépés.
• „Ha majd mindkét oldalon fegyveres szervek állnak egymással szemben, hogy döntik el a vitát? Jogelméleti vitaestet szerveznek az ELTE-n? Ne vicceljünk már ezzel!”
• Jakab András szerint sok „trükkös disznóságot” rakott a Fidesz-KDNP-s kétharmados többség az Alaptörvénybe, de nem lehet mazsolázni belőle.
• „Akik most az ellenzékből nagyon lelkesen mondogatják, hogy túl kell lépni az írott jogon, mit szólnának ahhoz, ha Orbán Viktor mondaná ugyanezt? Vagy ha Orbánnak nem lesz kétharmada jövőre, és azt mondja, ő alkotmányoz feles többséggel?”
• Jakab szerint a NER-t nem a jogi normák tartják össze, és az állami intézmények nem magától értetődően szolgálnák a hatalomból távozó Orbánt.
• „A politikailag elfogult jogalkalmazás a mostani rezsim szíve, és ezen gyorsan tudna változtatni egy új parlamenti többség alkotmányozás nélkül is.”

Hányas érdemjegyet adna Dobrev Klárának és Márki-Zay Péternek egy alkotmányjog vizsgán?

Mire gondol?

Arra célzok, hogy mindkét miniszterelnök-jelölt beszélt arról az elmúlt hetekben, hogy jövő tavasszal semmibe venné a jelenlegi Alaptörvényt. Dobrev Klára feles többséggel akar alkotmányozni, Márki-Zay Péter pedig úgy fogalmazott, hogy az Alaptörvény közjogilag érvénytelen. Alkotmányjogászként mi az első gondolata, amikor ezeket hallja?

Hogy a jelöltek valós problémát vetnek fel. Az ország kormányozhatósága ellenzéki győzelem esetén vélhetően korlátozott lenne, de ezek a megoldási javaslatok olyan jogi, gyakorlati és hosszú távú problémákat vetnek fel, hogy felsorolni is nehéz. Ez az út a hideg polgárháború felforrósításának forgatókönyve. Olyan egyszerűen és zökkenőmentesen biztos nem lehet megvalósítani, ahogy az a nyilatkozatokból kitűnik. Durván és erőszakkal pedig nem szabad, illetve nem érdemes megvalósítani, és mindent összevetve hosszú távon több bajt is okozna, mint amennyit megoldana. A jogfolytonosság megszakítása egy jogi atombomba: létezik egy ilyen fegyver, de nem lenne szabad bevetni.

Aligha vagyunk 10 millió alkotmányjogász országa, úgyhogy érdemes lenne tisztázni, létezik egyáltalán, hogy egy alkotmány alkotmányellenes?

Akkor beszélünk alkotmányellenességről, ha például egy törvény valamelyik rendelkezése – amely a normák hierarchiájában az alkotmány alatt helyezkedik el – ellentétes az alkotmánnyal. A mostani jogrendszerünkben az Alaptörvény helyezkedik el az alkotmány szintjén, ez tehát a magyar alkotmány, így tartalmi értelemben nem lehet beszélni az alkotmányellenességéről. Más jogrendben létezik ezzel ellentétes szabályozás: a németeknél például létezik az úgynevezett örökkévalósági klauzula, amely kimondja, hogy mely rendelkezések nem változtathatóak, és az ezzel ellentétes alkotmánymódosítások alkotmányellenesek. De Magyarországon ilyen sosem volt, és most sincs.

Az ellenzékből többen nem csupán a tartalmi részre utalnak, hanem arra, hogy valós konszenzus nélkül fogadta el az Alaptörvényt a Fidesz, amely még a parlamenti ellenzékkel sem egyeztetett róla.

Létezik az eljárási jogszerűtlenség, de a mostani Alaptörvénnyel ilyen nem történt. Megvolt a szükséges kétharmados többség az új alkotmányhoz. Mellesleg ha eljárási jogszerűtlenség lett volna, akkor az egész Alaptörvény lenne érvénytelen, és nem lehetne mazsolázni a rendelkezések között aszerint, hogy melyik rendelkezést tartjuk demokratikusnak és melyiket nem.

Miért pont kétharmaddal kell alkotmányozni?

Mert ez van beleírva az Alaptörvény szövegébe. Az alkotmány mindig az egyszerű többséggel végzett törvényhozás kereteit adja meg, ezért nagyobb többséget kívánunk meg hozzá. Magyarországon 1949 óta ez a megkövetelt többség az összes parlamenti képviselő kétharmada, ez a rendszerváltáskor is megmaradt. Lehetett volna több vagy kevesebb, de erről volt akkor konszenzus. Ez nemzetközi összehasonlításban egyébként egykamarás parlamentek esetében (tehát ahol nincs felsőház) ez egy meglehetősen szokásos követelmény.

Az ellenzék általában azt sérelmezi, hogy a gyakorlatban a Fidesz állapítja meg, mi igényel kétharmados szabályokat és mi nem, és ha valami alkotmányellenes lenne, akkor kétharmaddal beteszi az alkotmányba vagy módosítja mit vizsgálhat az Alkotmánybíróság, mint az a 98 százalékos különadónál történt. Ez nem jogos kritika a fideszes alkotmányozás ellen?

Nem a Fidesz dönti el, hanem a megválasztott parlamenti képviselők kétharmada. Ez persze most történetesen politikailag egybeesik, de jogilag fontos különbség. Tudomásul kell venni, hogy lehet kétharmados többséggel alkotmányt módosítani, és akár felülírni az Alkotmánybíróság döntését is. Aztán a választóknak kell döntenie, kinek adnak ekkora hatalmat.

A másik sokat emlegetett példa a sajátos fideszes törvényhozásra a plakáttörvény esete. 2017-ben a kétharmaddal épp nem rendelkező Fidesz a plakáttörvénynél úgy trükközött, hogy egy kétharmados szabályt (a pártok finanszírozását) a településkép védelméről szóló feles törvénybe zsúfolt, Áder János államfő pedig gond nélkül aláírta. Akkor mégsem annyira kőbe vésett a kétharmados szabály?

A Fidesz itt azzal játszott, hogy ha ugyanazt a plakát-kihelyezési szabályt pártfinanszírozásként értelmezzük, akkor kétharmados többséget igényel, ha ellenben településképi kérdésként kezeljük, akkor feles többséget. Az én álláspontom szerint ez pártfinanszírozási kérdés volt, tehát kétharmados, ám az Alkotmánybíróság végül másképp döntött. Nem értettem egyet vele, de ettől még el kell fogadnom, mert nem mazsolázhatok a jogszabályok között. Hiszen ha válogathatok, hogy csak a nekem tetsző szabályokat és alkotmánybírósági döntéseket fogadom el, megkérdőjeleződik az egész jogrendszer érvényessége. Egyébként ez a történet azt is mutatja, hogy nem kell minden kétharmadossági kérdéshez fejszével közelíteni, a jogértelmezés is segíthet.

Azért van arra példa a történelemben, hogy az írott jogot utólag megkérdőjelezik.

Valóban, ezt úgy hívják, forradalmi természetjogi érvelés. Ilyesmi például akkor szokott előjönni, amikor egy új hatalmi berendezkedés egyszerűen azt mondja, hogy addig fennálló írott jog – esetünkben az Alaptörvény – annyira erkölcstelen, antidemokratikus, disznóságon alapuló, hogy nem fogadja el. Volt ilyen a jogtörténetben, de rendszerint háborúk, népirtó rezsimek uralkodása után szokták ezt alkalmazni – például a hitleri Németország törvényeire a második világháború után. Magyarországon azonban most hibrid rezsim van: ez nem egy jól működő jogállam, nem jól működő demokrácia, de nem is totalitárius diktatúra. Valami a kettő között, egyfajta szürke zóna. A természetjogi érvelést márpedig csak extrém, legvégső esetben szabad bevetni.

És ha az lenne beleírva az Alaptörvénybe, hogy Orbán Viktor élete végéig miniszterelnök marad, akkor azt is el kellene fogadnia az ellenzéknek?

Hát épp az a lényeg, hogy nem ez van beleírva. A hibrid rezsimek mindig ügyelnek rá, hogy a látszat nagyjából megmaradjon. Nem írnak bele ilyet, csak a pályát teszik lejtőssé sok trükkös disznósággal.

De hogy magyarázná el a jogban kevésbé járatos olvasóknak, miért veszélyes felrúgni az írott jogot?

Mert utána mi történik? Nincs leírva sehol, mi az a természetjog – hiszen abban nagy szerepet játszanak az erkölcsi normák is. Megvan az én természetjogom, a te természetjogod, az ő természetjoga. És akik most az ellenzékből nagyon lelkesen mondogatják, hogy túl kell lépni az írott jogon, mit szólnának ahhoz, ha Orbán Viktor mondaná ugyanezt? Vagy ha Orbánnak nem lesz kétharmada jövőre, és azt mondja, ő alkotmányoz feles többséggel? Ez kétélű fegyver.

Ugyanúgy, mint annak az emlegetése, hogy az Alaptörvény tiltja a kizárólagos hatalomra való törekvést. Az ellenzék erre hivatkozva tekintené semmisnek az Alaptörvény egyes rendelkezéseit, miközben ha feles többséggel alkotmányozva az Alkotmánybíróságot feloszlatják és a legfőbb ügyészt eltávolítják, akkor pont ezt lehetne kizárólagos hatalomra való törekvésnek értékelni.

Egyébként meg ha az Alkotmánybíróság ezt majd nem fogadja el, és ha majd továbbra is határozatokat hoz, mondjuk egy magánlakásban ülésezve, ha már nem engedik be őket a bírósági épületbe, és ha ezeket a határozatokat az interneten publikálja, akkor mi lesz a következő lépés? Letartóztatják az alkotmánybírákat? Én tényleg, őszintén nem értem, hogy mi lenne a terv. Azok a közszereplők, akik ezt a radikális javaslatot támogatják, vagy nem játszották végig a fejükben ezt a sakkjátszmát, vagy nem fedik fel őszintén a közvéleménynek, hogy az erőszak reális esély ebben a forgatókönyvben. Ezekkel kapcsolatban én az utóbbi időszakban csak ködösítő fordulatokat, és nem érdemi válaszokat olvastam.

Nem lehet azt mondani, hogy mivel a NER az elmúlt években kizárólagos hatalomra törekedett, ezért ezek az erre irányuló intézkedései, kinevezései és szabályai mind alkotmányellenesek? Benne van az Alaptörvényben is ez a fajta „ellenállási jog”, és eszerint a kizárólagos hatalomra irányuló törekvésnek mindenki ellenállhat.

A kizárólagos hatalomgyakorlási klauzula körül elég sok a zavar. Először is, ez a rendelkezés közvetlenül nem magyar jogtörténeti eredetű. Valóban létezett a „ius resistendi”, az ellenállási jog az Aranybullától egészen 1687-ig, amikor is a magyar rendek a török kiűzése feletti örömükben a szabad királyválasztással együtt erről is lemondtak. De 1687 óta ilyesmi nem volt nálunk. Az 1989/90-es alkotmányban a vonatkozó bekezdést a kizárólagos hatalomra való törekvés tiltásáról leginkább a német alaptörvény inspirálta. A megfogalmazásában is inkább hasonlított a német mintára (bár a magyar tartalmazza azt a megszorítást is, hogy csak törvényes eszközzel lehetséges fellépni), mint az Aranybulla 31. cikkére. Ezt vette át lényegében változatlanul az Alaptörvény.

A német szakirodalomban az uralkodó álláspont az, hogy a német alaptörvény, a Grundgesetz vonatkozó bekezdése csupán egy szimbolikus rendelkezés, kvázi végrendelet az alkotmány részéről: csak akkor lehetne alkalmazni, ha az alaptörvény már elbukott és elvesztette normativitását. Ha azonban elvesztette a normativitását, akkor jogilag tulajdonképpen már úgyis mindegy, hogy mi van a normaszövegben. Vagyis – és ez a lényeg – nem kapcsolható érdemi gyakorlati jogkövetkezmény a rendelkezéshez. Az általam ismert magyar szakirodalom is hasonlóan érvelt, már a 89/90-es alkotmányszöveg kapcsán is. Eléggé meglepődtem ezért a különféle konkrét jogkövetkezményeken, amikről manapság hallani.

Az alkotmányok egyben szimbolikus dokumentumok is, amelyekben vannak ilyen, közvetlenül nem alkalmazható rendelkezések is (például államcélok vagy a preambulum), amelyeket jogértelmezési segédletként használhatunk, önálló jogkövetkezmény nélkül. Az ellenállási klauzula is ilyen, ez alapján alkotmányellenességet nem lehet megállapítani.

Azt nem mondhatjuk, hogy egyszerűen semmisek a kizárólagos hatalomgyakorlást lehetővé tévő alaptörvényi rendelkezések vagy éppen kinevezések? Ha az lehetséges volna, az jelentősen leegyszerűsítené a helyzetet, hiszen akkor kikerülhető lenne a kétharmadosság kérdése. Nem kellene ugyanis hatályon kívül helyezni vagy megsemmisíteni semmit, se kétharmaddal, se feles többséggel, merthogy azok eleve semmisek.

Nem, a jogfolytonosság fenntartása esetén nem mondhatjuk ezt. A semmisség az alkotmányellenességnek egy kivételesen súlyos, speciális formája. Tartalmi alkotmányellenesség eleve nem lehet semmis, ez kifejezetten csak a formai hibák speciális eseteire vonatkozik. Azokról az esetekről van szó, amikor olyan súlyos, már-már abszurd eljárási hibát vétettek aktus során, hogy azt még megtámadni, illetve megsemmisíteni sem lehet. Ilyen eset például, ha ki sem hirdetnek egy törvényt. Egy ilyen törvény nem is létezne, ez nem is törvény, még az Alkotmánybíróságon sem lehetne megtámadni, mert egyszerűen semmis lenne. A kifogásolt jogi rendelkezések és kinevezési aktusok azonban nem is alkotmányellenesek (egy disznóság önmagában még nem jelent alkotmányellenességet), ezt az előbb már megállapítottuk. És az alkotmányellenesség különösen súlyos esete, a semmisség még kevésbé áll meg rájuk. Ha egyszer valami megjelent a Magyar Közlönyben, az utána bemondásra nem lesz semmis. A megfelelő eljárásban az aktust ki kell vezetni a jogrendszerből.

Népszavazással nem lehet pótolni a parlamenti kétharmadossági követelményt?

Nem. A népszavazás nem több, hanem más, mint a kétharmadosság. Ez a legalitás (jogszerűség) és a legitimitás (támogatásra méltó jelleg) fogalmának összemosása lenne. Az jogszerűtlen, ha egy illegitim, ám legális alaptörvényt illegális módon módosítunk vagy helyettesítünk egy másikkal.

De az ellenzék demokráciaelméleti megközelítéssel érvel: hogy éppen arra kér majd felhatalmazást a választáson, a fő programpontjává teszi, hogy közjogilag érvénytelennek tekinti az Alaptörvényt – a vitán ebben nagyon egyetértett Dobrev Klára és Márki-Zay Péter is. Vagyis ha győz az ellenzék, a nép felhatalmazásából teheti ezt meg. Hibás ez az érvelés?

Ezt a felhatalmazást a néptől akkor kapják meg, ha elég szavazatot szereznek a kétharmados mandátumtöbbség eléréséhez. Ha feles többséggel elkezdenek alkotmányozni, az az alkotmányosság gondolatának a tagadása. Vajon ha négy év múlva a következő kormány, akár Orbán Viktor azt mondja, hogy sima többséggel visszacsinálok mindent? A NER-nek kétharmaddal se, az ellenzéknek sima többséggel is szabad? Ez abszurdum!

Akkor az ellenzék ne is csináljon semmit, ha problémája van az Alaptörvénnyel?

Nagyon sok alkotmányjogi disznóságot csinált az Orbán-rezsim, de akkorát eddig még nem, mint amire most az ellenzék egyes vezetői készülnek. Nagyon sok probléma van a jelenlegi Alaptörvénnyel, ki tudnék húzni belőle sok részt, amely szerintem antidemokratikus vagy nem fér össze az én jogállami felfogásommal. De a legrosszabb, amit történhet, hogy az egyik politikai oldal azt mondja: ez nincs. Mert másnap mi lesz? Annak az alkotmánya érvényes, akinek több rendőr vagy erőszakra kész demonstráló áll az oldalán?

Mi történne, ha az ellenzék hatalomra jut, és a képviselők és a majdani kormánytagok nem tennének esküt az Alaptörvényre, és feles többséggel hatályon kívül helyeznék? Gyakorlati szempontból vegyük végig.

Nem is tudom, pontosan mi lenne az országgyűlési döntés formája. A törvényt és az alkotmánymódosítást ugyanis alá kell írnia a köztársasági elnöknek. A feles többséggel elfogadott alkotmánymódosítást vagy alkotmányt hatálytalanító törvényt jó eséllyel nem fogja aláírni – helyesen, teszem hozzá. Normális esetben tehát ez meg sem tudna jelenni a Magyar Közlönyben, vagyis nem lenne érvényes jogi szabály. Ha valamilyen oknál fogva mégis eljutna eddig a történet, a lehető legrövidebb időn belül minden bizonnyal Alkotmánybíróság elé kerülne a szabály (a Fidesz 50 képviselővel meg tudja támadni, de a legfőbb ügyész vagy az ombudsman is fordulhat Alkotmánybírósághoz), és az Alkotmánybíróság viharos gyorsasággal semmisítené meg a szabályt. Abban az esetben, ha országgyűlési határozati formája lenne a döntésnek, arra pedig hasonló sebességgel mondaná az Alkotmánybíróság, hogy nem fűződik hozzá joghatás.

Az ellenzék erre nem mondhatja azt, hogy lám, a NER bebetonozott emberei akadályozzák a hatalomgyakorlást?

Pontosan erre vannak az alkotmányos szabályok, hogy ezek adják meg a hatalomgyakorlás kereteit. Akkor is, ha éppen aktuális többség nem ért egyet ezekkel a keretekkel. Az sajnos tény, hogy az elvileg független intézményeket az utóbbi években nagyrészt olyan emberekkel töltötték fel, akiktől párthűséget várnak el, de azt meg kell várnunk, hogy ezek az emberek kormányváltás után vajon tényleg párthűség vagy pedig a jogi szabályok szerint járnak majd el. Ha az ellenzék azonnal eltávolítja ezeket az embereket, azzal kívül helyezi magát a jogon – ott pedig a nyers erő van csupán. A frissen hatalomra került ellenzék egy ilyen lépésével csak annyit ér el, hogy a hatalmi küzdelmet az utcai erő döntené el.

Kövér László házelnök pár nappal ezelőtt a DK-s Arató Gergelynek azt mondta a parlamentben, hogy az ellenzék szerinte eljutott arra a pontra, hogy átlépi az alkotmányosság határát, és ez már büntetőjogi kategória. Börtönbe kerülhetne Dobrev Klára vagy Márki-Zay Péter azért, mert ilyeneket mond?

Ha valaki a büntető törvénykönyvet sérti meg, az a bűncselekmény. Ha valaki az alkotmányt sérti meg, az önmagában nem bűncselekmény, ez más fogalom. Az alkotmányos renddel szemben is lehet persze bűncselekményt elkövetni, ám a Btk. rendelkezése szerint ez akkor büntetendő, ha erőszakkal vagy erőszakkal fenyegetve követik el. Ilyen nem történt. A házelnök egy alkalommal zendülésnek is minősítette az ellenzéki nyilatkozatokat – ez sem stimmel, mert a zendülés katonai bűncselekmény, civilek számára fogalmilag lehetetlen az elkövetése. A kormányoldal egyes politikusai ezzel a sok jogi butasággal saját oldalukat hergelik és mozgósítják, az ellenzéket pedig fenyegetik. Nem kéne bedőlni ezeknek az irracionális, indulatvezérelt kormánypárti kijelentéseknek.

Az ellenzék szerint ha nem kezdenek semmit az Alaptörvénnyel, és a kilenc évre alkotmányosan bebetonozott állami vezetőkkel, annyira meg van kötve a kormány keze, hogy működésképtelenné válik. Létezik más megoldás? Vagy fogadja el, hogy nincs mozgástere?

Több dolog csúszik itt össze. Nem tudjuk például, hogy fog működni a deep state, vagyis a NER által felépített mélyállam, ha Orbán távozik a hatalomból. Ezt senki nem tudhatja. A deep state ugyanis informális normák, elvárások alapján épül fel. Létező törekvés a jelenlegi kormány részéről, hogy felépítsen egy ilyen mélyállamot, de ki merem mondani, hogy ez kevesebb hatékonysággal fog működni, mint remélik. Korántsem biztos mindenkinek a feltétel nélküli hűsége, ha megváltozik a politikai gravitációs tér.

A NER egésze ugyanis elsődlegesen nem jogi szerkezet, nem formális, jogi normák tartják össze, hanem a tényleges, informális gyakorlatok adják a jellegét. Itt van az önkényes jogalkalmazás: a rendőrség például razziázik a norvég pénzek miatt egy alapítványnál, de a CÖF-nél sosem lesz razzia. Azt látjuk, hogy egyes büntetőjogi szabályokat jelenleg a bűnüldöző szervek nem alkalmaznak a hatalmi centrumhoz közel állókra. De éppígy példaként hozható a házelnök kirívóan önkényes bírságolási gyakorlata is, vagy politikai és gazdasági ellenfeleknél végzett bizonyos adóhatósági ellenőrzések is. A CEU elüldözése is túlnyomó részt ilyen eszközökkel folyt. A politikailag elfogult jogalkalmazás a mostani rezsim szíve, és ezen gyorsan tudna változtatni egy új parlamenti többség alkotmányozás nélkül is.

Tehát túlzott félelem az ellenzék részéről, hogy az ellenzékbe szoruló Orbán Viktort szolgálná az államigazgatás?

Ez egy valós veszély, a félelem nem alaptalan, de tényleg meg kell várni, szabotálják-e a jogilag független intézmények az új kormányt. A szabotázs minden bizonnyal csak jogszerűtlenül tud történni, és ez azt jelenti, hogy a NER deep state-je rúgja fel az asztalt. Ha ez tényleg megtörténik, akkor az merőben más helyzet lesz, mint amiben most vagyunk. De most nem viselkedhet úgy az ellenzék, mint a viccben a nyuszika a fűnyíróval – hogy hergeli magát, hogy úgysem adja kölcsön a medve. Nem lehet megspórolni ezt az esetleg kacskaringós utat. Ha rögtön az ellenzék rúgja fel az asztalt, és feles többséggel törli el az alkotmányt, jó eséllyel az ország egyik része, a bírók egyik része, a rendőrség egyik része, a katonaság egyik része majd érvénytelennek tekinti azt. Ha mondjuk az ellenzék 55%-kal nyer, és kilépnek a jogrend keretei közül, akkor miért gondolják, hogy minden katona és rendőr ebbe az 55%-ba fog tartozni? És ha majd mindkét oldalon fegyveres szervek állnak egymással szemben, hogy döntik el a vitát? Jogelméleti vitaestet szerveznek az ELTE-n? Ne vicceljünk már ezzel!

Egy polgárháborús helyzetre céloz?

Lényegében igen, ez lenne a következmény. A szakirodalomban van erre egy kifejezés: autogolpe. Ez egy spanyol szó, főleg ugyanis Dél-Amerikában láttunk ilyen eseteket, hogy a kormányzati hatalom belülről jogszerűtlenül meghekkeli az alkotmányos rendszert, és más hatalmi ágakat kikapcsol. Néha sikeres, mint Peruban 1992-ben, néha pedig nem, mint Guatemalában 1993-ban. De ami közös: mindenütt fennállt az erőszak veszélye, illetve történtek is erőszakos cselekmények.

Nem gondolom, hogy ez szerencsés megoldás lenne az országnak. Egy eleve rossz helyzetből még mélyebbre ásnánk magunkat. Folytatódna az a sajnos már 1990-ben elkezdődött – negatív spirálként leírható – eróziós folyamat, amely során a barikád ellentétes oldalán állók az ellenfelek által elkövetett, vagy elkövetni vélt normaszegésre hivatkozva újabb és újabb – korábban átléphetetlennek gondolt – határokat lépnek át.

Akkor tud jogszerűen csinálni bármit is az ellenzék, hogy elérje azt a célját, hogy a kormányzati működését béklyóba záró alkotmányos szabályokat kikerülje?

Nem tudja kikerülni, és ne is akarja, ezt kéne megérteni végre. Ha viszont az a kérdés, hogy lehet a NER jogrendszerét lebontani, szerintem három lépésben lehetséges. Először is egyszerű többséggel rengeteg dolgot lehet elfogadni (kevesebbet, mint ideális lenne, például a felsőoktatást illetően), de lesz befolyása a rendőrségre, a közoktatásra, az adóigazgatásra például. Lehet, hogy a 100 pontjából csak 70-et tud megvalósítani, de annyit meg tud feles többséggel is.

A következő lépés, hogy ha alkotmányt szeretne módosítani az új többség, akkor tessék kétharmadot szerezni, ezt kell elérni, ez egy politikai feladat. A harmadik lépés lehet az új alkotmány elfogadása, de ezt rövid távon nem érdemes kitűzni. Ez majd az átalakulás megkoronázása lehet, egy olyan jogi aktus, amelyet széleskörű konszenzus övez, amely a politikai közösség egészének a szimbóluma. Erre a polarizáció miatt rövid távon kevés esély mutatkozik. Pláne, ha egyes ellenzéki vezetők ilyenekkel heccelik a közvéleményt, mint a feles többséggel alkotmányozás.

Ha kétharmaddal egy évtizedig tartott a NER kiépítése, akkor feles többséggel nem lehet 2 hónap alatt lebontani. Sajnos nincs gordiuszi csomó, amit látványosan átvágva hirtelen megoldódnának a jogi problémák. Lassú és fárasztó aprómunka, rengeteg technikai részlettel lehetséges és szükséges. Elismerem, ez nem túl lelkesítő kampányszlogenként.

Nem fél, hogy Fidesz-zsoldosnak nevezik majd?

Legutóbb éppen Soros-zsoldos voltam, de persze még sok minden más is lehetek majd a jövőben. Mindenesetre érdeklődéssel várom a különféle jelzőket, ugyanakkor az álláspontom csak racionális keretek között folyó párbeszéd során elhangzott, erős érvek hatására változhat. Eddig ilyesmit nem észleltem.