Csodájára jártak az építésének, hangosan átkozták az elkészültét

2021. november 06. – 10:53

frissítve

Csodájára jártak az építésének, hangosan átkozták az elkészültét
A komlói piramisház hátsó homlokzata a vörösre festett vasbeton liftaknával és lépcsőházzal – Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Negyven évvel ezelőtt, az úgynevezett nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfordulójára adták át Komlón az egyedi technológiával, de az akkori viszonyok között is gyalázatos minőségben megépült piramisházat. A 92 lakásos posztmodern lakóházban egykor több mint négyszázan éltek, mára 150-nél is kevesebben lakják.

Az Arcanum Digitális Tudománytár Magyarország legnagyobb sajtóadatbázisa, ahol az elmúlt évszázadok újságjainak, magazinjainak több tízmillió oldalában kereshetünk, böngészhetünk, legyen szó napi- vagy hetilapokról, sportújságokról vagy női magazinokról. Ez a cikkünk az Arcanumban feldolgozott és kereshető források felhasználásával készült.

„Nincs-e nálam a Kádár-levél?”

– kezdett el kotorászni a táskájában, a múlt századi íróasztalának fiókjaiban, az iratokkal teli polcokon Budaházy György, az Ifjúsági Lakásfenntartó Szövetkezet hetvenkilencedik évében járó elnöke. Az iroda falát két, a város panelházait és buszállomását ábrázoló fotó díszíti a város nyolcvanas évekbeli fénykorából, a kettő között egy Nagy-Magyarország-térkép, a szekrények polcain dossziék, az asztalon retró presszós kávéspohár, a polcon becsomagolt számítógépek.

A kérdésünk az volt, hogy csakugyan írtak-e levelet Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának a komlói piramisház lakói a beköltözésük után pár évvel – ahogy Ferling József 1992-ben megjelent Széntiszta igazság című könyvében olvasható. Az úgynevezett Kádár-titkárság legendás volt, nagyon sokan küldtek levelet kisebb-nagyobb ügyekben, és Kádár – akárcsak a mesebeli Mátyás király – sokszor törvényeken átnyúlva segített. Nem vitás, egy normális, értsd nem mesebeli országnak nem így kellene működnie.

A beköltözés után sok lakásból hiányoztak a víz- és elektromos szerelvények, kifelejtették a beépített bútorokat, elromlott a szennyvízvezeték, beáztak a lakások. A lakók pereltek, a tervező és a kivitelező egymásra mutogattak. Na, ekkor szóltak le a Kádár-titkárságról, és láss csodát: az addig vitázó felek megállapították, hogy a lakossági panaszok jogosak, a felelősséget pedig a tervezőnek és kivitelezőnek közösen kell viselnie.

Budaházy végül megtalálta a Kádár-levelet, a táskájában volt, ha jól emlékszem. Csakhogy nem a piramisház megépülését követő („Azt nem én írtam”), hanem az azt megelőző levelet, aminek utóiratában ez áll: „Levelem tudom nem kerül először Kádár elvtárs kezébe, kérem, szíveskedjenek fontosságára való tekintettel átadni neki.”

A Kádárnak írt levél egyik másolata – Fotó: Bődey János / Telex
A Kádárnak írt levél egyik másolata – Fotó: Bődey János / Telex

1977. július 16-a volt aznap, Budaházy a Mecseki Szénbányák komlói Kossuth-bányaüzemének – mint magáról mondja – nagypofájú alapszervezeti párttitkára volt. A széntermelés fokozása érdekében kétezer-ötszáz bányászlakást kellett felépíteni a Mecseki Szénbányák területén, csakhogy az új lakásokat nem a régóta ott dolgozó és rossz körülmények között élő bányászok, hanem az ország minden részéből verbuvált újak között osztották volna szét. Erről az igazságtalanságról szólt Budaházy levele, amit

Kádár utasítására Pécsen, a megyei pártbizottságon kellett az érintetteknek megvitatni egy üvöltözésbe torkolló értekezleten.

Végül a régi bányászok kapták az új lakásokat.

Kezitcsókolom utcának hívták egykor

„Városias külsőt kap a következő években Komló főutcája – írta a Népszava 1978. január 25-én, nem sokkal az üvöltözős pártbizottsági értekezlet után. – Komplex prog­ram keretében, 1980-ig a szanált területen több mint félezer új otthont létesítenek tízemeletes épületekben, köztük lesz Komló egyik leglátványo­sabb építménye, a terepviszonyokhoz alkalmaz­kodó, 90 méter hosszú piramisház. Több üzlet, áruház, gyógyszertár, szol­gáltató egység is épül itt.”

És csakugyan, az egykor kezitcsókolom utcának hívott – annyi volt az ismerős, hogy muszáj volt folyton köszönni –, vasútvonalat szegélyező házsort elbontották, és a helyére épült a buszállomás, a sportcsarnok meg a piramisház. Még ha elsőre túlzónak is érezzük az Esti Hírlap bővített képaláírásának egyik mondatát, második olvasásra igazat kell adjunk: „Komlón elegáns külsejű la­kóházak és intézmények, üzemek épülnek, látványuk nagy és neves városok is­merőit is meglepi.”

Forrás: <a href= Népszava, 1978. január 25. (106. évfolyam, 1-26. sz.) / Arcanum Digitális Tudománytár" src="/uploads/images/20211105/1636108464-temp-jLdHAi.png">
Forrás: Népszava, 1978. január 25. (106. évfolyam, 1-26. sz.) / Arcanum Digitális Tudománytár
Forrás: <a href= Népszava, 1980. augusztus 12. (108. évfolyam, 179–204. sz.) / Arcanum Digitális Tudománytár" src="/uploads/images/20211105/1636109087-temp-PGoFio.png">
Forrás: Népszava, 1980. augusztus 12. (108. évfolyam, 179–204. sz.) / Arcanum Digitális Tudománytár

A ház építésének csodájára jártak. A kivitelezést – állítólag hosszas unszolásra – a Sásdi Építőipari Szövetkezet vállalta, de az újszerű technológiában nem voltak éppen járatosak. A födémeket ugyanis a földön szerelték össze, és bolgár darusok emelték be a helyükre. „Mi volt a haszna, azt nem tudom megmondani, de kára mintha lenne” – mondta erről Budaházy.

Az újszerű technológia átka különben máig kísért: két üzlethelyiségbe negyven éve állandóan befolyik a víz, pedig szakértők hada kereste a hibát. A beázás okát alighanem ott kell keresni, hogy a piramisház valójában három épületből áll, a szomszédos épületrészeket 30-30 centiméteres hézagok választják el egymástól, a keskeny nyílásokban pedig a víz útja a mai napig kifürkészhetetlen és követhetetlen. Még most, 2021-ben is csak egyféleképpen lehet védekezni ellene: tálcával, amibe összegyűjtik a vizet, majd kiöntik.

Őrnaszád ez, nem piramis

A komlói piramis eredeti festése roppant diszkrét volt, ehhez képes a Kossuth Lajos utca felől a sárga és a zöld, hátulról a pirosra festett liftakna és a zöld–halványsárga dominál. A főútról nézve elsőként fel sem tűnik, hogy itt valami különlegességgel van dolgunk, az egyik dombról nézve viszont – mert Komló, akárcsak Róma, hét dombra épült – kifejezetten impozáns látványt nyújt; nem is piramisra, sokkal inkább egy őrnaszádra emlékeztet, ami bármelyik pillanatban kifuthat a szomszédos panelházak öleléséből.

A kisszobában Domus-bútor

A lakások a hátsó függőfolyosóról nyílnak, éppen itt, a lift előtt cigarettázott Erdélyi István, aki a mai napig emlékszik arra, hogy ő a feleségével és akkor még egyetlen gyermekével a második ütemben, 1981. november 20-án költözött be. A Bányagépben volt megbecsült lakatos és hegesztő. Felesége komlói, ő hosszúhetényi, és anyósáék kökönyösi lakásában laktak a Fürst Sándor utca 2. szám alatt, ma Bányász utca. Az ottani telepet a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején húzták fel a bányászoknak.

A Bányagépben ötezren dolgoztak a költözés idején, napi 12 órát dolgozott, 12-13 ezret keresett. A kilencvenes évekre 87-en, majd 22-en maradtak, köztük Erdélyi is, „jó hegesztő voltam”, magyarázza. A bánya bezárásával is megtalálta a helyét, egy olyan cégnél helyezkedett el, ami szélmalmokhoz gyártott villanymotorokat.

Erdélyi István – Fotó: Bődey János / Telex
Erdélyi István – Fotó: Bődey János / Telex

Kétszobás lakásuk olyan tiszta és rendben lévő, mintha éppen vendéget vártak volna, pedig semmit nem beszéltünk meg előre. A lakás beosztása a negyven év alatt nem változott. Előszobába lépünk, a falon saját készítésű kardok, jobbra a konyha, igaz, már nem az eredeti bútorokkal. A szoba a főútra, a Kossuth Lajos utcára nyílik, ide néz a nagyszoba és az egykori gyerekszoba, egyedül ott van még meg a mai napig a költözködésből származó Domus-bútor. A szobák ablakai a szemközti Újtelepre, a bányászoknak az 1910-es években épült ikerházakra néznek.

Mindent szétloptak

A ház 92 lakásában a nyolcvanas években négyszáznál is többen laktak, ma már harmada-negyede lehet a lakók száma. Habár a régi lakóknak jó, ha a fele maradt, akit csak megszólítunk, mindenki azt mondja: az építkezés alatt mindent szétloptak, ezért készültek olyan gyalázatos minőségben a lakások. Többen emlegetnek egy rejtélyes öngyilkosságot is, van, aki szerint egy mérnök, mások szerint a házat átvevő illetékes vetett véget önkezével az életének, miután szembesült a problémákkal.

Nagy Ferencné egy komlói varroda minőségellenőreként dolgozott, férjével ő is kezdetektől fogva a ház lakója. Azt mondja, hogy az építkezés alatt mennyi mindent elloptak, és a negyven év alatt is bőven lehetett volna mit javítani a házon. A lépcsőkön mutatja a balesetveszélyes hézagokat, a vasszerkezet hibáit. És hogy mégis miért jó itt lakni? Mert minden közel van.

Szívszorító Komló

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójára a feketeszén iránti kereslet visszaesett, előbb megszűnt a hétvégi műszak, majd fontolgatták a négynapos munkahét bevezetését, végül 1992. február 14-én Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter bejelentette: már csak nyolc évig működhet a bánya. Így is lett, 2000. január 31-én az utolsó, a Zobák-akna is bezárta kapuit. A városban a nyolcvanas években még harmincezren éltek, most alig valamivel többen húszezernél.

Nem tudom, hány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy volt bányaváros karakterét ne a múltja határozza meg, egyáltalán: találhat-e magának új karaktert vagy mindig is csak egy volt bányaváros lesz? A város most, 21 évvel az utolsó akna bezárása után egy szívszorító rezervátum.

Az ember lépten-nyomon a dicső, nemcsak a szocializmusra, hanem a 19. századra visszanyúló bányászmúlt emlékeivel találkozik. Nyugalmazott vájárokkal, bányászkolóniáknak épült telepekkel a legkülönbözőbb történelmi korszakokból, mementóként kiállított csillékkel, bányavasúti kocsikkal, aknatorony kerekével, lezárt aknákkal.

Fotó: Bődey János / Telex
Fotó: Bődey János / Telex

A piramisház a pár éve elhunyt Csaba Gyula alkotása, amit az Építészfórum – minden hibája mellett – „a magyar modern építészet értékes emlékeként” méltatott.

Cikkünk az Arcanum támogatásával jelent meg.

Lepj meg minket karácsonyra!

Legyél a rendszeres támogatónk!

A Telex csak tőled függ.

Támogatom