A vámosszabadi afgán kimenekítetteknek fogalmuk sincs, mit hoz a jövő

2021. szeptember 16. – 20:41

A vámosszabadi afgán kimenekítetteknek fogalmuk sincs, mit hoz a jövő
A helyzet is hasonló: félig kint, félig bent vannak a kimenekítettek – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Amikor a tíznapos karantén lejárt a Vámosszabadi befogadóállomáson, buszokkal hozták meg a Röszkén állomásoztatott afgán menekülteket. Szeptember 12-étől így már 270-en laknak az eredetileg 200-230 emberre méretezett táborban, nagy a zsúfoltság. Az ellátási körülményekkel szinte mindig akad gond. Most is. De még feszítőbb probléma, hogy az érintettek semmit nem tudnak arról, mire számíthatnak, mi a jelenlegi és a várható státuszuk.

A tálibok hatalomátvétele után a Magyar Honvédség 57 afgán családot, köztük 180 kiskorú gyermeket evakuált Afganisztánból, mert otthon az életük veszélybe került volna. Őket a Vámosszabadi Befogadó Állomáson, illetve szükség szerint a Balassagyarmati Közösségi Szálláson helyezik el. A többség a Győr melletti befogadóállomásra került. Ott aztán kiderült, hogy az egyikük (úgy tudjuk, egy kisgyerek) Covid-tesztje pozitív lett, így Vámosszabadin hétfőig száznál valamivel több afgán felnőttet és gyereket kellett karanténba helyezni. A tíznapos elzárás szeptember 12-én járt le, és még aznap megérkeztek az addig Röszkén állomásoztatott afgán családok.

Nem ugyanaz az életritmusuk

Azóta telt házzal működik a befogadóállomás, és ezt panaszolták is az érintettek dr. Kovács Tímeának. A Magyar Helsinki Bizottság jogásza rövid időn belül másodszor utazott Vámosszabadira, őt idézve, „ha igény lesz rá, márpedig úgy tűnik, nagy igény van rá, akkor még jövünk a kollégámmal”. Az afgán családok kérdései, észrevételei alapján összerakható a mozaik arról,

milyen most a kimenekítettek helyzete Magyarországon.

„Az ügyfelektől tudjuk, hogy nagyon sokan kerültek a Vámosszabadi Befogadó Állomásra, az épület így túlzsúfolt, ráadásul nagyok az életkorbéli különbségek. Többen arról számoltak be, hogy egy lakóegységen (2 szoba, közös fürdőszoba) olyan családok osztoznak, ahol az egyiknél pici baba él, a másik pedig kamaszokkal érkezett. Nyilván más az életritmusuk, nem könnyű folyamatosan alkalmazkodni” – idézi fel a hallottakat a jogász. A Telex kérdésére elmondja azt is, a Tompáról még szeptember legelején érkező családok tudomása szerint nem hagyták el az országot, várják ügyükben a fejleményeket.

Afgán család a vámoszabadi menekülttábornál – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Folyik a menekültügyi eljárás?

„Ez a legnagyobb gond, ugyanis a hatóságtól semmilyen tájékoztatást nem kapnak, mostanáig nem tudják még azt sem, hogy menekültügyi vagy idegenrendészeti eljárás alatt állnak-e. Ez az ellátásukat illetően sem mindegy, nem beszélve az új életük megtervezéséről. E körben változást jelent a mostantól hatályos kormányrendelet, amely a kialakult helyzetre utólag rendezi az ellátási jogosultságokat, legalábbis azok egy részét. Jelenleg úgy tűnik, idegenrendészeti eljárás van folyamatban, legalábbis semmi nem utal az ellenkezőjére, menedéket nem kérhetnek a hatályos – az uniós jogot sértő – törvény szerint, ugyanakkor teljesen egyértelmű, hogy jogosultak a menekültstátuszra, mint ahogyan azt maga Gulyás Gergely is elismerte.”

A Miniszterelnökséget vezető miniszter a szerdai kormányinfón – arra a kérdésre, hogy kapnak-e menedékjogot Magyarországon az Afganisztánból kimenekített emberek – látszólag megfoghatatlan választ adott, de egy szó nagyon is fontos volt: „Folyik a menekültügyi eljárás” – mondta, hozzátéve, hogy „azért menekítettük ki az érintetteket, mert feltételezhető volt, hogy politikai menekültek”. Ugyanakkor az idevágó vizsgálat eredményét nem előlegezte meg a miniszter.

Legalább iránymutatást ad

„A kimenekítettek között akadnak, akik beszélnek magyarul, a sajtóból próbálnak tájékozódni, de ez is feszültséget szült, mert mostanáig ellentmondó híreket hallottak. A szeptember 15-én életbe lépő rendelet iránymutatást ad, de a tartós státuszt, a jogi eljárást továbbra is valamelyest nyitva hagyja” – tette hozzá dr. Kovács Tímea.

Dr. Kovács Tímea, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

A jogász a kedd esti Magyar Közlönyre utal, amelynek alapján a kimenekített családok

  • három hónapig kapnak a magyar állam költségére szállást,
  • napi háromszori – a kiskorú gyermek, a várandós nő vagy a szoptatós anya napi ötszöri – étkezést vagy ennek megfelelő étkezési hozzájárulást,
  • személyes használatra étkező- és tisztálkodási eszközöket vagy ennek megfelelő értékű higiénés hozzájárulást és ruházatot.

A felsorolásnál is akad egy fontos pont: a második. A Magyar Helsinki Bizottság szakembere elmagyarázza, miért.

„A családok és különösen a gyerekek számára ez új helyzet, újak az ízek, ismeretlenek az ételek. A lakók iskolai közétkeztetésnek megfelelő ellátásban részesülnek – amiért hálásak is –, de inkább azt szeretnék, hogy maguknak tudjanak főzni. A szobákba nem viszik fel az ételt, nem vállalnak járványügyi kockázatot. Néha probléma az is, hogy déltől egyig lehet csak ebédelni, de a gyerekek nem mindig akarnak és tudnak ilyenkor enni. Más lehetőségük viszont nincs, s a szülők sajnálják kidobni az ételt, amit kapnak. Nagy könnyebbséget jelentene, ha az étkeztetés pénzbeli ellenértékét kapnák, s Győrben megvennék azokat az alapanyagokat, amelyekből elkészítik az ételt a család számára.” Napidíjat egyébként nem kapnak a családok, az itt-tartózkodásuk idején az ellátásukat állja a magyar állam.

Végleges státuszt szeretnének

Nem panasznapot tartottak a menekültek. Az órákon át tartó kérdéscunami ugyanakkor ékes bizonyíték volt arra, hogy minden lehetséges alkalmat és embert megragadnak a kimenekített családok, hogy megtudjanak valamit a lehetőségeikről.

A jogász próbálja tájékoztatni a családfőket – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

„Nagyon hálásak, hogy ide eljutottak, nem is vitatják a magyar kormány segítségét – ezt megint csak a Helsinki jogásza mondja. – Ugyanakkor szeretnék, ha a végleges státusz irányába mozdulna el az ügyük, szeretnének többet tudni.” Ezt arra a kérdésünkre válaszolja, hogy a többség valóban Nyugat-Európát, illetve Amerikát gondolja-e a lehetséges új hazájának. „Nem beszéltünk arról, hogy hova mennének, mert jelenleg az sem tisztázott, hogy milyen eljárásról beszélünk, milyen lehetőséget biztosít a kormány. Három hónap tartózkodás – egyelőre ennyi időt kaptak, de hogy utána mi történik, jelenleg senki nem tudja. Ez kevés ahhoz, hogy valaki új életet kezdjen, ráadásul olyan lelkiállapotban, amilyenben most van. Az utóbbi évek tapasztalata az, hogy Magyarországon az állami segítség az integrációban megszűnt, s ez a harmadik országból ide érkező embereket sokszor arra sarkallta, hogy máshol, családi kapcsolataik révén próbáljanak új életet kezdeni.

Mondjuk ki: a magyar hatóságok eddig mindent megtettek azért, hogy ne legyen vonzó perspektíva számukra itt maradni.”

Dr. Kovács Tímea lehűti a kedélyeket: nem házat vagy lakást szeretnének, pusztán lehetőséget arra, hogy „normális életet élhessenek”, munkát szerezzenek Magyarországon.

Se net, se kapcsolat

A szorongató bizonytalanságot ráadásul tetézi, hogy nem tudják, mi van az otthon maradt családtagokkal. Az első napokban is mondták a Tompáról érkezők, hogy az internet rosszul működik, és ha működik is, senkivel nem tudják felvenni a kapcsolatot. Holott aggódnak. Joggal, különben nem lennének Magyarországon.

Ezek a családok otthon nagyon is adtak arra, hogy a gyerekek tanuljanak, iskolába járjanak. Ezzel kapcsolatosan is azt jelezték, mint minden mással: bármit kérdeznek vagy kérnek, a bürokrácia útvesztőjében találják magukat, a válasz pedig rendre az, hogy „nem mondhatunk, nem ígérhetünk semmit, majd találunk megoldást”. A táborba kivezényelt rendőrökkel, személyzettel semmi bajuk, ők próbálnak segíteni, de érdemi döntést/választ nem hozhatnak, nem adhatnak.

„Nem kérnek olyan nagyon sokat, csak egy tanítót, akikhez leülhetnek a gyerekek. Nem várják el, hogy a magyar ábécét megtanítsa nekik, csak legyen egy picinyke érzés a régi életükből, hogy valahová tartoznak.”

Kellenek a buszok a nyugalomhoz

Két busz szállítja a tábor lakóit Győrbe. ahol vásárolhatnak – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Az ígért buszok már járnak Győr és Vámosszabadi között, legutóbb két járattal hozták, illetve vitték a kimenekítetteket a megyeszékhelyre és onnan vissza a táborba. Két órájuk van ilyenkor, egy bevásárlóközpontnál teszik le őket. A kezükben lévő reklámtáskák alapján nyilvánvaló, hogy nagyrészt élelmiszerbolt(ok)ba mennek. A tábori buszjárat biztosítása alapkérdés a helyi lakosoknak. Hogy miért? A befogadóállomás a falu határában, lakott területen kívül van, a településre nagyon nem is járnak be a külföldiek, de a menetrend szerinti buszjáratukat meg akarják tartani maguknak a helyiek. Az első napokban már látszott is, hogy ebből (ismét) feszültség lehet, a polgármester a Facebook-oldalán 13-án azt írta: „A mai nappal lejárt a befogadóállomás karanténja, és sajnos nem sikerült elérni, hogy csak a tábor és Győr között járó buszokat használják a lakók, hiába indult el a megállapodott módon a buszjárat. Azonnal kértem a hatóságok intézkedését, hogy ez a helyzet megszűnjön, akár a járatok sűrítésével, akár a buszhasználatra vonatkozó, egyértelmű tájékoztatással.”

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!