1800 kiló hal pusztulhatott el a Velencei-tóban az elmúlt napokban

Június második felében halpusztulás történt a Velencei-tó területén és az akkori, 4 tonnát meghaladó veszteség a halállomány mintegy 1,5%-át érintette. Akkor úgy tűnt, sikerül úrrá lenni a helyzeten, augusztus 13-án azonban újabb, bár a júniusinál lényegesen kisebb intenzitású halpusztulás kezdődött a vízterületen, írtuk meg két napja a Magyar Országos Horgász Szövetség közleménye nyomán.

A MOHOSZ friss, keddi közleményében összegezi a halpusztulás mértékét, és jó hírrel is jelentkezik: úgy tűnik, hétfő óta nem észlelhető újabb elhullás.

A legutóbbi halpusztulás okairól azt írják, a szakvélemények szerint a napokon át tartó hőség és szélcsendes idő, valamint a felhősebb napszakok hatására a helyenként közel 30°C fokos hőmérsékletű vízben a szórványosan kialakult oxigénhiányban kezdtek pusztulni a halak.

Hozzáteszik: „vasárnap délután az érkező időjárás-változás hatásaként erős légnyomáscsökkenés történt, melynek következményeként vélhetően – az elhullott halakon látható tünetek alapján – lokális ammónia-felszabadulás is történhetett. Emiatt vasárnap délután és hétfő délelőtt között további halpusztulások voltak észlelhetők a tó egyes részein, különösen a Sukoró-Velence térségében lévő evezőspálya területén.”

Majd jön a jó hír:

„hétfő délután óta nem észlelhető újabb elhullás, az érkező élénkülő légmozgás, a lehullott csapadék és jelentősebb lehűlés valószínűleg megakadályozta egy súlyos mértékű halpusztulás kialakulását. A kétnapi csapadéknak köszönhetően a tó vízszintje mintegy 4 cm-t emelkedett.”

A MOHOSZ összesítése szerint a kedd déli adatok alapján, az elmúlt napokban lezajlott halpusztulás – ideértve a már 70%-ban összegyűjtött és a még tavon látható tetemeket – mennyisége összesen 1500-1800 kg-ra becsülhető. Hozzáteszik, a Velencei-tó vízminősége a fürdési, vízisport és egyéb rekreációs igénybevételi szempontok oldaláról jó.

Részletes tájékoztatás a MOHOSZ oldalán olvasható.

A júniusi halpusztulásról itt írtunk bővebben, akkor az előzetes eredmények alapján már látszott, hogy a hirtelen felmelegedés, a szélcsend és az algásodás együttese által okozott oxigénhiány végzett a halakkal az alacsony vízállású tóban. A június végi kánikulában megelőző jelleggel átszellőztették a Velencei-tó vizét, a vízügyesek nagy teljesítményű vízszellőztető rendszereket és buborékos mélylevegőztető berendezéseket üzemeltek be a tó különböző pontjain.

A tó azonban azóta még tovább apadt. Július végén civilek már palackokból öntöttek vizet a Velencei-tóba, hogy felhívják a figyelmet a vízpótlás szükségességére.

Július elején a Válaszonline járta körbe nagyon alaposan a témát, a cikkből kiderül, hogy

két év alatt a víz 44 százaléka eltűnt a Velencei-tóból.

A Válasz cikke szerint a nyár eleji halpusztulás csak látványos tünete egy sokkal súlyosabb problémának. A felmelegedés tönkreteszi a tavat, amit hosszú idő óta példátlan vízhiány sújt, de a hiányzó csapadék pótlására nincs gyors és egyszerű megoldás. A rossz hangulatot fokozza, hogy Gárdonyban az önkormányzat mintha hadat üzent volna a szabadstrandoknak, a tó körül egyre több a kerítéssel elzárt partszakasz, és Agárdon partfal-rekonstrukció címen betonfallal vágták el a partot a víztől. Egy éppen kiszáradó tó mellett elég nehéz azonosulni azzal az érvvel, hogy ez a hullámzástól véd.

Tessely Zoltán, a Velencei-tó fejlesztéséért felelős kormánybiztos két hete arról beszélt, hogy a rendkívül alacsony vízszint miatt nagyon nagy szükség lenne a Velencei-tó vizének pótlására, de a pótlással kapcsolatos, 40 milliárdos tervet jelenleg nem tudja támogatni a kormány.

Kovács Zoltán államtitkár erre reagálva úgy fogalmazott, hogy

„szó sincs arról, hogy ezt most hirtelen felindulásból egyszerre meg lehetne oldani.”