Átszellőztették a Velencei-tavat, miután több tonna hal elpusztult benne

Korábban beszámoltunk már arról, hogy a napokban tonnaszám pusztultak a halak a Velencei-tóban.

L. Simon László, a térségi országgyűlési képviselője azt írta csütörtökön a Facebookon, hogy hálásan köszöni a civilek munkáját, akik aktívan szerepet vállaltak haltetemek gyűjtésében, egyeztetett a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőivel a jelenlegi helyzetről.

A vízügyesek szerdán nagy teljesítményű vízszellőztető rendszereket és buborékos mélylevegőztető berendezéseket üzemeltek be a tó különböző pontjain. Ezzel oxigént juttattak a víz alá.

„Az igazgatóság labor csoportja vízmintavételt végzett a szokásos helyszíneken, illetve egész éjszaka a keleti medencében teljes térségre kiterjedő oxigén telítettséget mért. A halpusztulás mértéke jelentősen lecsökkent, továbbra a is a keleti medencére jellemző, a vízfelszínen elvétve lehet látni kistestű halak tetemeit. A nyugati medencében továbbra sem találni elpusztult halat” – írta L. Simon László.

De mit történt? Miért pusztultak el a halak?

A Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság szerdán jelentést írt a Velencei-tó vízminőségéről, eszerint a hőségen kívül nem nagyon látszik, hogy mi okozhatta a súlyos oxigénhiányt és a pusztulást:

„Összességében

az eddigi vizsgálatok alapján olyan vízminőségi problémát, ami haldöglést okozhatna, nem azonosítottunk.

(…) Vízminőségi problémát nem azonosítottunk, a víz trofitási szintje, oxigénellátottság a túltelítettség felől a normális állapot (100%) felé mozdult el. Az egyre magasabb vízhőmérséklet, a múlt héten azonosított kovaalga jelenléte hozzájárulhatott a legyengült halak pusztulásához, de ezt a boncolás adatainak kell megerősítenie vagy cáfolnia. A haltetemek faji összetételnek változása arra utal, hogy nem fajspecifikus a jelenség, ami a halak pusztulását okozza, de lehet az is, hogy a különböző halak tetemei eltérő sebességgel emelkednek a felszínre. A víz növényi tápanyag tartalma, továbbá az általunk kimutatható, a halakra veszélyes vegyületek koncentrációja alacsony, a halak pusztulása nem erre vezethető vissza.”

Június 18-án járták be először a rémisztő képek a magyar internetet egy velencei-tavi Facebook-csoportból indulva: a fotókon az látszik, hogy rengeteg elhullott hal lebeg a víz felszínén, a szöveg szerint ezek „mérgezett küszök” és a belőlük táplálkozó, szintén elpusztult ragadozóhalak.

A jelenlegi információk szerint a több tonna hal nem bolygatás vagy kívülről bevitt méreganyagok miatt hullott el, hanem egyszerűen megfulladtak az oxigénhiánytól.

A tó vizének oxigénhiányos állapotának oka többrétű, de mindegyik a szélsőséges időjárási viszonyokra, illetve áttételesen az emberi tevékenységre vezethető vissza:

• Idén nagyon hűvös volt a tavasz (ami nem jelenti azt, hogy már nem aktuális a globális felmelegedés), ez a halak ívását is hetekkel előbbre tolta, így ők maguk is sérülékenyebb állapotban voltak.
• A szokatlan hideg után néhány nappal ezelőtt hirtelen jött egy extrém mértékű felmelegedés, ami a tó hőmérsékletét is rövid idő alatt megemelte.
• A melegben hirtelen felszaporodhattak az algák: ezek közül egyesek fajok (pl. zöld algák) csak annyiban okozhatnak problémát, hogy éjszaka elhasználják az oxigént, de mások (pl. kék algák) akár olyan toxinokat is termelhetnek, amelyek nem egészségesek egyes tavi élőlények számára.
• Nagy szélcsend volt a tavon, így hullámveréssel sem történt oxigénbevitel a tóba.
• Ráadásul a vízállás is alacsony, ami fokozza ezeknek a tényezőknek az együttes hatását.

Frissítés: A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) csütörtöki közleménye alapján az elhullott halak túlnyomó részét sikerült összegyűjteni, ez a tó becsült halállományának 1-1,5 százalékát jelenti.

„Az időközben beérkezett újabb laboreredmények is megerősítették, hogy a halakkal egyértelműen a relatív oxigénhiány kialakulása végzett, a mérgezés, valamint emberre veszélyes kórokozó jelenléte kizárható” – írták.

Azt is hozzátették, hogy egy tartósan aszályos, hőhullámos nyári időszak esetén akár további halpusztulásra is számítani lehet. „Ennek teljes megelőzése egy ilyen kiterjedésű vízterület esetében a jelen szakmai ismereteink és lehetőségeink szerint nem lehetséges, ugyanakkor a most kialakult együttműködések legalább a kárenyhítésben sokat segíthetnek.”