Pegasus-ügy: az ellenzék nem helyezett komoly nyomást a kormányra

Nagyjából két hét telt el azóta, hogy 17 szerkesztőség – köztük Magyarországon a Direkt36 a Telexen – publikálta az első cikkeket, amelyekkel leleplezték a Pegasus nevű izraeli kémszoftvert. A lehallgatásra és megfigyelésre alkalmas program hatékony lehet a terrorizmus és drogkereskedelem elleni harcban, azonban kiderült, hogy számos kormány – közvetett bizonyítékok alapján a magyar is – visszaélt ezzel az eszközzel, és politikai ellenfeleinek, valamint saját embereinek a megfigyelésére alkalmazta.

Az ügy világszerte gyorsan botránnyá dagadt – Franciaországban már hatósági vizsgálat is folyik az ügyben, amely megerősítette a kémszoftver nyomait egyes célszemélyek telefonjain –, és első körben Magyarországon is nagy port kavart, pláne a nyári uborkaszezonhoz képest. Hogy mennyire érte váratlanul az eseménysorozat a fideszeseket, jól mutatja, hogy a miniszterek egy héten keresztül összevissza nyilatkoztak a témában; napok teltek el fejetlen kommunikációval, mire megszólalt a miniszterelnök, aki csak pár másodpercig tért ki a helyzetre.

A botrány kirobbanását követően defenzívába került a kormányoldal. A napirend uralását nélkülözhetetlen politikai lépésnek tartó kommunikációs gépezet értékes műsoridőt veszített, nem tudták a saját témáikat építeni, mert arról kellett valamilyen magyarázattal előállniuk, hogy mi az a nemzetközi botrány, amibe ismét belekeveredett az Orbán-kormány és hogy miért nem úgy van, ahogy azt a fél világsajtó állítja.

A kezdetben óvatos, a felelősséget több esetben egymásra toló kormányzati megszólalások arra utaltak, hogy politikai szinten is bizonytalanság van az ügy körül; nem tudják, hogy mi derülhet még ki, ezért nagyjából az az állítás körvonalazódott, hogy nem lehet konkrétumokról beszélni, de ilyen eszközre alapvetően minden államnak szüksége van. Arról viszont senki sem volt hajlandó nyilatkozni azóta sem, hogy milyen államérdek miatt lehetett indokolt a politikai ellenfélnek tartott civil személyek és államtitkárok megfigyelése. A kormányzati hozzáállás azóta még keményedett is: Pintér Sándor legutóbb már arról beszélt, hogy gondolja meg az RTL Klub, leadja-e egyáltalán azt a riportot, amiben őt kérdezik az ügyről.

Két nappal korábban 30 ezer ember ment ki az utcára

Ha a belpolitikai küzdelem szempontjából nézzük, akkor a botrány első napjaiban úgy tűnt, kényelmes helyzetben van az ellenzék, a sajtóban megjelenő információk akár maguktól is kisebb válságot okozhatnak a kormányban. Nagyjából ennek mentén kezelték ellenzéki politikusok az ügyet, amellyel Facebookra kitett posztok és közlemények szintjén foglalkoztak. Az egyetlen konkrét politikai lépés a parlament nemzetbiztonsági bizottságának összehívása volt, amelyről utólag ismét kiderült, hogy a bizottságot hiába vezeti ellenzéki képviselő, ha nem mennek el a fideszesek, határozatképtelenség miatt nem bír impakttal.

A sajtót bő egy hétig napi szinten uralta a téma, egy kutatás szerint a magyarok kétharmada tudott a botrányról, az emberek fele pedig nagyon súlyos ügynek értékelte. „Kétszer annyian tartották elképzelhetőnek, hogy az ügynek politikai következményei lesznek, mint ahányan nem” – volt olvasható az Opinio Euronews megbízásából készült felmérésében, ami arra is utalhatott, hogy a téma alkalmas lehet arra, hogy politikai tőkét kovácsoljanak belőle a Fidesz ellenfelei. A pártok is komoly tétet adtak az ügynek: vezető ellenzéki politikusok egyes kormánytagok vagy az egész kabinet lemondását követelték (Facebookon), ami azért távolról sem jellemző minden témában.

Ezek után nagyjából ezer ember ment ki tüntetni Budapesten a Fidesz székházához. Ez a szám különösen azzal együtt beszédes, hogy két nappal korábban 30 ezer ember vett részt a Budapest Pride-on, tehát nehéz azzal érvelni, hogy nyár van, az emberek kevésbé mozdulnak meg egy közéleti témában. A Pride-on ráadásul valószínűleg azért volt rekordrészvétel, mert a migránsok után a szexuális kisebbségek kerültek a kormányzati támadások célkeresztjébe, tehát a részvételnek bőven volt politikai töltete is.

A Pride után tartott Pegasus-tüntetés körülményei azt a benyomást kelthették, hogy az ellenzéki politikusok is csak fél szívvel állnak bele az ügybe. A pártok szakaszosan csatlakoztak a demonstrációt meghirdető Momentumhoz, a mozgósítás mérsékeltnek tűnt a közösségi médiában, végül a színpadra sem a legismertebb arcaik mentek fel. Napok teltek el korábban, míg egyáltalán eljutottak egy közös közleményig, nem lehet azt állítani, hogy az ellenzéki politikusok komoly nyomást helyeztek volna a Fideszre, amit fordított esetben nehéz lenne elképzelni.

Kérdést küldött a minisztériumnak, másnap megjelent a fertőzés a telefonján

Pedig számos jel utalt arra, hogy a kormány állhat a lehallgatások mögött. Ilyen például az – a sajtóban kevesebb reflektorfényt kapott körülmény –, hogy Pethő András elmondása szerint Panyi Szabolcs esetében

azt láttuk, hogy elküldött egy kérdést valamilyen minisztériumnak, minisztériumoknak egy témában, ami nyilván egy jelzést adott arra, hogy ő mivel foglalkozik, miről fog írni, és akkor rá másnapra megjelent a fertőzés a telefonján; és ezt aztán lehetett látni, mondjuk, még tíz esetben

– mondta a Direkt36 szerkesztője az ATV-ben.

Felmerülhet az is, hogy volt-e elég muníciója az ellenzéknek. Perdöntő bizonyíték, a kétkedőket is meggyőző dokumentum/fénykép egyelőre nem került elő, és azt sem ismerhettük meg, hogy mire használták fel a magyarországi célszemélyek megfigyelésével megszerzett információkat. Bár többen névvel és arccal beszéltek a lehallgatásukról, a téma nem vált igazán kézzelfoghatóvá Magyarországon, még ha a kormány kommunikációja lényegében felért egy beismerő vallomással.

Azt is el lehet mondani, hogy bár többen igyekeztek hangsúlyozni, hogy a kormányzati megfigyelés mindenkit érinthet, nem a sarki hentest vagy a multi alkalmazottját vették célba, hanem valamilyen értelemben a politikai-gazdasági elithez tartozó szereplőket. Emiatt egyrészt beindulhat az „akinek nincs valami a füle mögött, nem kell izgulnia” című jól ismert reflex, másrészt a hatalom körüli világban Magyarországon is számos lehallgatási ügy volt már (ezekről készült egy összefoglaló cikk a Szabad Európán) a rendszerváltás óta, többnyire következmények nélkül.

Ebben a sorban a Pegasus annyiból nem kivétel, hogy nem került elő kézzelfogható bizonyíték, valamint hogy egyelőre nem lett következménye, viszont az újdonság, hogy ezúttal egy 12 éve szinte teljhatalommal kormányzó párttal kapcsolatban merült fel az erős gyanú, hogy megfigyeli az ellenfeleit és saját embereit egy csúcstechnológiás kiberfegyverrel.

Nem dőlhetnek még hátra

Bár a témával foglalkozó friss közvélemény-kutatás még nem jelent meg, egyelőre nem látszik, hogy a Pegasus-botrány mélyebben megsebezte volna az Orbán-kormányt. Biztosan nem használ, hogy bizonyos körben rájuk ég egy újabb ügy, és a rendszer ellenzőinek poharában megjelenik egy újabb csepp; ez azonban még távol van attól, hogy a történet bármilyen szinten hatással legyen akár csak a pillanatnyi politikai erőviszonyokra.

Az ellenzék mozgástere is korlátozottnak tűnik az eddigiek alapján: kijelentették, ha kiderül is valami a nemzetbiztonsági bizottság keretein belül legkésőbb ősszel, akkor sem hozhatják nyilvánosságra. Ez papíron igaz, még ha az Orbán-alagút néven elhíresült esetben az is látszott, hogy ha politikai hasznot remélnek tőle, akkor a bizottság jobbikos elnöke akár rizikós lépést is vállal egy minősített adat megszellőztetésével.

A téma eközben pedig még nem ért véget, külföldön legalábbis, ami miatt továbbra sem lehet feltétlenül nyugodt a magyar kormány sem. Nem lehet kizárni, hogy érkezik még közvetlen bizonyíték a kabinet érintettségére, miközben az izraeli védelmi minisztérium ellenőrzést tartott az NSO irodájában, a francia hatóságok pedig francia újságírók telefonjain találták meg a szoftver nyomait, ami az első alkalom lehet, hogy állami hatóság vizsgálata is megerősíti az Amnesty International szakértői által telefonokon megtalált bizonyítékokat.