Milyen kormányprogram valósulna meg, ha jövőre nyerne az ellenzéki összefogás?

2021. június 25. – 07:33

frissítve

Milyen kormányprogram valósulna meg, ha jövőre nyerne az ellenzéki összefogás?
Fotó: A Közös Alap

Másolás

Vágólapra másolva

Sorra állnak elő különféle ígéretekkel az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek, közben zajlik a közös programalkotás is, aminek egy évtized után először akár jelentősége is lehet. Az érintettek szerint nagy az egyetértés, kivéve, amiben nem: a szimbolikus és identitáspolitikai ügyeket egyelőre kerülgetik, miközben a melegellenessé tett pedofiltörvénnyel már a Fidesznek is sikerült kiugrasztania a nyulat a bokorból. Az együtt gondolkodással párhuzamosan egyes jelöltek intenzíven építik a saját arcukat, míg mások fegyelmezetten tartják magukat a „csak a közös” elvhez. Programalkotásban részt vevő szereplőket kérdeztünk, hogyan állítják össze a közös csomagot, mik a buktatók, és mekkora súlya lesz a közös miniszterelnök-jelöltnek a végeredményben.

Lassan belátható távolságba kerülnek a 2022-es országgyűlési választások, amelynek hat ellenzéki párt közös listával és minden körzetben egyetlen közös jelölttel fut neki a regnáló kormánypártokkal szemben. A várakozások szerint ez több mint egy évtizednyi megkérdőjelezhetetlen Fidesz-dominancia után valódi versenyt hozhat a magyar politikában, ebben a helyzetben pedig ismét felértékelődnek a választási programok is.

A Fidesznek ez nem jelent kihívást, hiszen a mögöttünk álló három ciklusból világosan kirajzolódik a kormány által képviselt politikai irány, és az eredmények fenntartásának megígérése mellett valószínűleg másra nincs is szükség. (A párt már 2014-ben sem erőltette meg magát programírás terén, az elhíresült „folytatjuk” szlogennel indultak a választáson.) Más a helyzet az egyesült ellenzékkel.

Az ő fő mobilizáló erejük ugyan kétségkívül az, hogy egy Orbán-rendszer elleni népszavazásként keretezik a választást, de a szavazók egy részének minden bizonnyal az is számítani fog, mi az ellenajánlat az ország irányítására.

Ez azért is merülhet fel a szokottnál élesebb kérdésként, mert a választók jelentős részében korábbi tapasztalatok alapján (MSZP–SZDSZ koalíciók, valamint a Fidesz–FKGP–MDF-kormány 1998–2002 között) az rögzült, hogy a markánsan különböző pártok együttműködése könnyen egy helyben toporgást eredményez, a kormányon belüli viták visszavetik a kormányzás hatékonyságát.

Mivel most nem kettő, hanem háromszor ennyi, ráadásul egy sor kérdésben látványosan különböző állásponton lévő párt törekszik Orbánék leváltására, nem kell ahhoz túlzottan pesszimistának lenni, hogy az ember kormányzás címen egy végeláthatatlan birkózásra számítson az ellenzék esetleges hatalomra kerülése után. A helyzet átlátását tovább bonyolítja, hogy miközben a hatpárti összefogás nemrég közös programkezdeményt hirdetett, egyes miniszterelnök-jelöltek saját ígéretcsokrokat is villantanak, így lassan ember legyen a talpán, akinek rögtön világos, mit tervezne megvalósítani egy új kormány 2022-től.

Hatpárti kavalkád, jelölti szólók

A kampány még nem igazán indult be, de az utóbbi időben sokasodnak a programmal, vagy inkább programokkal kapcsolatos bejelentések az ellenzéki oldalon. Egy hete nyilvánossá vált a Közös Alap névre keresztelt kezdemény, amit a hat párt már együtt rakott össze, de korábban önálló programmal rukkolt elő Fekete-Győr András, a Momentum előválasztási miniszterelnök-jelöltje, és Karácsony Gergely irányából is elkezdtek szivárogni az ő nevéhez köthető konkrét elképzelések. Jakab Péter, a Jobbik jelöltje nyilvános megszólalásaiban ahhoz tartja magát, hogy a hatpárti programot fogja képviselni megválasztása esetén, és hasonlóan kommunikál Dobrev Klára, a DK előválasztási indulója is, bár ő több, egészen konkrét javaslatot is bedobott már saját programelemként.

Mivel a szaporodó ígéretek között idővel egyre nehezebb lesz eligazodni, a Telexen hamarosan ígéretszámlálót is elindítunk.

Első körben viszont azt nézzük meg, hogyan alakulhat ki a választásokig a közös kormányprogram a hatpárti kavalkádból. Ellenzéki programalkotásban részt vevő politikusokat kérdeztünk a folyamatról, a menetrendről és a vitás kérdésekről.

A legnagyobb közös osztó

A múlt héten publikált kozosalap.hu kilenc témában foglalja össze – meglehetősen vázlatos formában – azokat az irányokat, amelyekre a hat párt alapozni kívánja az együttműködést kormányra kerülés esetén. A fejezetek alpontonként pár száz szóban, minimális konkrét intézkedési tervvel körvonalazzák a célokat, de mint kiderült, nem arról van szó, hogy ez a maximum, amiben meg tudnak egyezni:

„Az ellenzéki pártok először egy néhány oldalas, elvi alapokat rögzítő nyilatkozatot adtak ki, azután ültek le a pártok képviselői nagy vonalakban felvázolni az irányokat. Ebből született a közös alap, amit társadalmi vitára bocsátunk, mielőtt ősszel véglegesítenénk a programot” – mondta a Telexnek Z. Kárpát Dániel, aki a Jobbik részéről részt vesz a folyamatban.

Néhány konkrétum

A Közös Alap tartalmaz azért jó néhány pontot, ami már kézzelfoghatónak nevezhető, ezekből itt van néhány: a nagyobb vagyon többletkötelezettséggel jár, arányosabb választási rendszerre van szükség, csökkenteni kell a sarkalatos törvények számát, közvetlenül választott és erős ellensúlyt képező köztársasági elnök kell, szükség van egy tényellenőrző bizottságra az álhírekkel való küzdelemben, meg kell szüntetni a közoktatás jelenlegi csúcsszervét jelentő Kliket. (Részletek és témánkénti véleményezési lehetőség itt.)

Z. Kárpát társadalmi vitán részben a honlapon rendelkezésre álló visszajelzési felületet értette, amelyen keresztül bárki üzenhet a pártoknak, részben pedig azt, hogy mint mondja, az egyes fejezetek megalkotásába érintett szervezeteket és piaci szereplőket is bevonnak. „A korábbi programokhoz képest az lesz a különbség, hogy a mostanit nem jól fizetett marketingesek írják, hanem terepszagú lesz, a konzultációt nem udvariassági formának szánjuk”, közölte. „A közös alap jelen formájában egy konszenzusteremtő vitairat, ami még a pártok közötti egyezkedés és a választói oldalról érkező javaslatok mentén is változhat” – mondta ugyanerről Hajnal Miklós, a Momentum politikusa.

Z. Kárpát Dániel és Jakab Péter a parlament ülésén 2021. június 16-án – Fotó: Z. Kárpát Dániel / Facebook

Ennél részletesebb előterjesztés nyilvánosságra hozása tehát ebben a fázisban nem is volt cél, bár mint a pártok képviselői elmondták, a színfalak mögött már most formálódnak a sokkal konkrétabb elképzelések. „A szakmai munka a háttérben jóval előrébb tart, mint ami a kozosalap.hu-n olvasható, az egyes fejezetekhez 20-30 oldalas háttéranyagok készülnek” – mondta Arató Gergely (DK), aki az ellenzéki program-előkészítő bizottságot koordinálja.

Önállóan villogók és fegyelmezettek

Eközben a miniszterelnöki előválasztási kampányokban már a közös alapban foglaltaknál jóval részletesebb elképzelések is elhangzanak. Hallottunk már terveket „felcsúti perről” (Fekete-Győr András), 9 hónapos munkanélküli-segélyről (Karácsony Gergely) vagy éppen a nyugdíjak svájci indexálásáról (Dobrev Klára).

Ellenzéki beszélgetőpartnereink elmondása szerint ebben alapvetően nem azt kell látni, hogy egyesek kikacsingatnak a közös programalkotásból: „Nem valódi tartalmi, inkább retorikai, szerepfelfogásbeli különbség az, hogy Fekete-Győr András vagy Karácsony Gergely saját programot hirdet. Amiket ők elmondanak, az kilencven százalékban amúgy is belekerülne a közös programba is, és a maradékban is inkább csak hangsúlybeli eltérések vannak” – vélekedett Arató Gergely. Hajnal Miklós szerint a Momentumnál nem volt kérdés, hogy lesz saját programjuk is a közös mellett, hiszen az összefogás teremtette sajátos helyzetben ez maradt az egyik olyan terep, ahol kijöhetnek bizonyos tartalmi különbségek, és megmutathatja egy párt jelöltje, milyen ügyeket képvisel erősebben.

Karácsony Gergelytől megkérdeztük, hogyan viszonyul a közös program az általa képviselthez, ami már most sokkal részletesebb ígéreteket tartalmaz (a kilenc terület közül egyelőre csak egyet, a „jóvátételit” hozták nyilvánosságra). A Párbeszéd, MSZP és LMP színeiben induló főpolgármester válaszából az derült ki, nem lát ellentmondást, mint írta, „részletes programja a hatpárti programnyilatkozat elvi keretei között marad”. Karácsony esetében ráadásul a helyzetet bonyolítja, hogy ő nem is a jelölőszervezetei, hanem egy újonnan gründolt csoport, a 99 mozgalom nevében állt elő saját programmal, bár mint megtudtuk, ennek a véglegesítésében részt vettek a párbeszédesek.

A Jobbik és a DK miniszterelnök-jelöltje ugyanakkor jóval visszafogottabb az önálló programmal való arcélépítés tekintetében. Noha Dobrev Klárának van jó pár saját ígérete (pl. elszámoltatás „korrupciós veszélyhelyzet” keretében, egészségügyi dolgozók számának növelése, ingyenes rezsiminimum, családi pótlék emelése), önálló programírásba nem kezdett most a DK.

A Jobbik hasonlóan áll ehhez: mint Z. Kárpát elmondta, a párt visszafogottabb, nem akar párhuzamos munkát végezni, a saját szívügyek maximum lokálisan, például helyi kampányolás során szórólapokon jelennek majd meg.

Jakab Péter a vele készült interjúnkban azt mondta, ő is sok mindent be tudna jelenteni, de azért nem teszi ezt, mert úgy látja, „a cél, a közös – a választókkal közös – érdek előrébb való”, az önállóskodó jelölteket pedig „egy picit fegyelmezetlenebbnek” nevezte. A program kérdéséről egy másik alkalommal, a ZSHOW Time beszélgetős műsorban úgy nyilatkozott, az ő fő célcsoportjuk, a vidéki magyarok „a hétköznapok nyomorában nem programokat bújnak”, hanem egy életérzés kell nekik. Erre a Fidesz nem volt rest ráereszteni a Facebookon egy kampányt, amely szerint Jakab vidékizik, és lenézi az embereket.

Arató Gergely készít fényképet Dobrev Kláráról egy kőbányai kampányeseményen 2021. június 12-én – Fotó: Arató Gergely / Facebook

Szimbolikus törések, balos összhang

A közös alappal és eddig elhangzott jelölti ötletekkel kapcsolatban a legérdekesebbek talán azok a részek, amelyekről egyelőre inkább hallgat az ellenzék, ugyanis sejteni lehet, hogy ezeken a frontokon várhatók még nagy meccsek. Ezt a témát most különösen aktuálissá teszi az a hasadás, amit a melegellenes módosítókkal felturbózott pedofiltörvény okozott az ellenzékben: mint ismert, a parlamenti ellenzéki pártok közül a Jobbikon kívül mindenki bojkottálta a szavazást, a Jobbik viszont a Fidesszel együtt megszavazta a javaslatot azzal a kitétellel, hogy kormányra kerülés esetén majd kiveszik belőle a „témaidegen részeket”.

Hajnal Miklós azt mondta, valóban főleg „szimbolikus és identitáspolitikai” ügyek mentén alakultak olyan ütközőzónák, amelyeknél egyelőre nem sikerült dűlőre jutni,

nem véletlenül nincsenek konkretizálva a közös anyagban olyan ügyek, mint a melegházasság vagy a határon túli magyarok szavazati joga.

Egyelőre kérdés, hogy mennyiben jelentenek időzített bombát ezek a kérdések (hasonlóan az olyan, személyekhez kötődő konfliktusokhoz, amelyek például Tóth Csaba zuglói támogatása körül robbantak ki nemrég). A Jobbik szavazási stratégiája baloldali és liberális véleményformáló körökben látványosan sokakat kiakasztott, de olyan jelek egyelőre nem mutatkoznak, hogy ez alapjaiban rengette volna meg az ellenzéki szövetséget. Karácsony Gergely és a Momentum keményebben odaszólt Jakabéknak, az LMP és a DK képviselői ugyanakkor látszólag pragmatikusabban állnak a kérdéshez. Ők inkább azt hangsúlyozzák: a lényeg, hogy egyetértés van abban, hogy később ki kell venni a melegellenes passzusokat a törvényből.

Érdekesség, hogy a nyilvánvalóan vitás pontok egy részéről mindenki tudja, hogy a pártok szintjén a jelentős többség a pró oldalon áll (pl. a szexuális kisebbségek jogkiterjesztésével szemben csak a Jobbiknak, a határon túli magyarok szavazati jogával szemben csak a DK-nak van kifogása), ám hiába: ha akár csak egyetlen pártnak erős aggályai vannak egy javaslattal kapcsolatban, amiből nem hátrál, akkor az adott pont nem lehet benne a közös programban – eddig legalábbis így volt. Ezt több beszélgetőpartnerünk is megerősítette, hozzátéve, hogy

az alkufolyamatban nem az számított eddig, melyik pártnak mekkora a támogatottsága: mind a hat fél képviselője tudott vétózni vagy számára kiugróan fontos ügyeket beemelni, függetlenül attól, hogy hány százalékra mérik.

Azt a kérdést is feltettük a pártok képviselőinek, hogyan alakult ki az a helyzet, hogy gazdasági tengelyen csak egyértelműen balra húzó javaslatokat láthatunk a programkezdeményekben (például többkulcsos adó, nagyobb állami szociális ráfordítás), miközben a pártok összetétele elég vegyes: klasszikus és baloldali zöldtől a nemzeti radikálisból jobbközépre tendálón át a liberálisig van itt minden. Z. Kárpát Dániel szerint viszont „ez nem lesz egy baloldali program, nem lesz egy jobboldali program, hanem egy olyan nemzeti minimum lesz, amit mindenki tud vállalni”. Az általunk balosként regisztrált elemek pedig szerinte levezethetők a Jobbik „keresztény-szociális alapokon álló” értékeiből is. A gazdaságpolitikai értelemben általában liberálisabb Momentum részéről Hajnal azt mondta, vannak vitás pontok ezen a fronton, a Párbeszéd egyik kulcstémáját, az alapjövedelmet például nem támogatják a felvetett formában,

„de a mostani gazdasági válság azt követeli meg, hogy mindenki eggyel érzékenyebben álljon a szociális kérdésekhez, és eggyel nagyobb állami szerepvállalást képzeljen el a következő ciklusra”.

Hosszabb távon ugyanakkor a Momentum szeretné erősebben bevinni a vállalkozási kultúra fejlesztéséről, vállalkozások erősítéséről szóló elképzeléseit a közösbe.

A miniszterelnök-jelölté lesz a végső szó

A vitás pontok mellett abban mindenki egyetértett, hogy a jelenlegi kidolgozottsági szinten a témák többségében, akár 70-80 százalékban is egyetértés van a pártok képviselői között.

„A legutóbbi programvitán már inkább az volt a kínos, hogy Kunhalmi Ágnessel alig találtunk olyan pontot, amiben nem értettünk egyet. Nyilván ha a Horthy-korszak értékeléséről kell beszélgetni, akkor lesznek vitáink, de nem kell most mindenben egyetértenünk” – mesélte Z. Kárpát, aki előzetesen „nagyobb kardcsörtetésre számított” az alkufolyamatban, de ehhez képest emberi légkört tapasztalt.

Ez a nagy egyetértés nyilván abból is fakad, hogy a mostani fázisban még nem kellett lefolytatni a vitákat a konkrét szakpolitikai javaslatokról, és ezek részben már nem is az ellenzéki programíró bizottságban fognak eldőlni. A társadalmi konzultáción begyűjtött véleményekkel korrigált közös alap talaján álló kormányprogram összerendezése, végső formába öntése az előválasztáson győztes miniszterelnök-jelölt feladata lesz, mondta egységesen minden beszélgetőpartnerünk.

Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt főpolgármester bemutatja a 99 mozgalom jóvátételi programját 2021. június 12-én Budapesten, a mozgalom alapítóinak Változás és Jóvátétel című rendezvényén – Fotó: Huszti István / Telex

Ez nemcsak koordinációt, de tartalmi döntéseket is jelent, amit minden párt természetesnek vesz, hiszen „a miniszterelnök-jelölt fog kormányt alakítani ellenzéki győzelem esetén”, így neki nagyobb beleszólása lehet a programba.

Ebből a szempontból hiába a hatpárti alkufolyamatban kiérlelt közös minimumálláspont, programszinten nagyon nem lesz mindegy, hogy ki nyeri az előválasztást:

olyan, akinek van erősen képviselt saját programja, vagy olyan, aki szigorúan ragaszkodik a közösen meghatározott témák képviseletéhez. Karácsony Gergely esetében külön érdekes lehet, hogy bár a 99 mozgalom programja mögött is nyilvánvalóan vannak pártszakértői gárdák, egy szélesebb körű, civileket is beépítő szervezetet nem feltétlen lehet egyből becsatornázni a pártok közti alkufolyamatba.

Mindez azt is jelenti, hogy késő ősz előtt nemigen lesz olyan állapotban az ellenzéki kormányprogram, hogy érdemben elemezni lehessen, sőt, az is valószínű, hogy sok téma még a véglegesnek tekinthető változatban sem lesz letisztázva. „Néhány fontos kérdésben még pontot lehet tenni a mondat végére, de meglepődnék, ha minden téren részletezett programmal állnánk elő”, fogalmazott Hajnal Miklós, aki szerint ez már csak azért is így van, mert jelenleg csak a Fidesz és a KSH által közvetített módon láthatjuk, milyen állapotban van az ország, de „a valósággal akkor fogunk találkozni, ha kormányra kerülünk”. Ilyesmire számít Z. Kárpát Dániel is, aki szerint

„rendszeresen hajnalig tartó kormányülések” lesznek, ha hatalomra jut a hatpárti összefogás.

Az egyezkedés eddigi tapasztalatai alapján ugyanakkor senki nem gondolja – vagy ha gondolja is, ezt nem reklámozza –, hogy lehetetlen feladat lenne összefogni egy kormányban ennyi érdeket. Arató Gergely is „rendkívül pozitívnak, konstruktívnak” írta le az eddigi tárgyalásokat, amelyek „csak közelebb hozták egymáshoz a pártokat”, a koalíciós vitákról pedig azt mondta: ezekkel önmagában semmi probléma nincs, sőt, egyfajta kontrollt is jelentenek, amelyek megóvják a döntéshozókat az elhamarkodott, rossz lépésektől.

A Telex működését támogatóink teszik lehetővé, csatlakozz te is hozzájuk!

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!