Carson Coma: Huszonéves korban egyre nagyobb a tét minden szempontból

Másolás

Vágólapra másolva

Kétség sem férhet ahhoz, hogy az új magyar rap- és poporientált könnyűzenei generáció enyhén szólva nem a zenekarokról és a gitárokról szól. Az egyik erős kivételt a budapesti Carson Coma jelenti, akik pár év alatt az ország legkeresettebb rockzenekarává váltak, rendszeresen telt házas koncerteket tartanak, és megtöltötték már a Budapest Parkot is, ami legalább 10 ezer embert jelent – jövő héten ismét itt lépnek fel, és már régóta minden jegy elkelt.

A zenekar a múlt héten hozta ki a negyedik nagylemezét, ami szimplán csak az IV címet kapta, és olyan számok vannak rajta, amelyek még a kormánypárt figyelmét is felkeltették. Az After Podcastben a zenekar felével, Héra Barnabással, Fekete Giorgióval és Gaál Péterrel beszélgettünk politikai töltetű dalszövegekről, gyanús módon lemondott brüsszeli koncertről és az új hangzásukról.

Bejárta a magyar sajtót az új albumról elsőként kiadott klipes dal, a Feldobom a követ – mi itt írtunk róla –, amely nemcsak önmagában egy remek szám, hanem még nagyon erős politikai üzenete is van. Azonban van más hasonló dal is a lemezen, mint a Nagykabát (Ne játszd az agyad), bár annak van más üzenete is.

A dal alapvetően nem az itthon elérhetetlen rocksztárlétről szól, hanem „azokról a tapasztalatokról, amiket az elmúlt években átéltünk a backstage-ekben, és hogy láttuk, hogy tudnak viselkedni bizonyos arcok, és hogy milyenek nem szeretnénk mi lenni. De itt nem feltétlen zenészekről van szó, hanem inkább zeneipari szereplőkről” – meséli Héra.

A zenekart a fiatal koránál és a korábbi dalok témaválasztásánál fogva a közvélemény hajlamos volt elkönyvelni egy kedves fiúcsapatként, akik alapvetően olyan témákat dolgoznak fel, amelyek az ifjabb korosztályt érintik. Ehhez képest az új albumon található dalok sokkal komolyabbak, nehezebbek és tartalmilag is sötétebbek néhol. „Az előző lemezen még nagyon sok olyan feldolgozatlan téma volt, ami elsősorban a kamaszkorunkat érintette. Így fiatal felnőttként nyilván nem azok a legsötétebb témák, amikor arról írsz egy dalt, hogy te kamaszként miken szorongsz, hogy mi lesz, hogyha nem fognak felvenni egyetemre, meg ilyenek.

Most már huszonéves korban szerintem egyre nagyobb a tét minden szempontból, és egyre sötétebb gondolatok is kijönnek az emberből.

Szerintem egyszerűen azzal magyarázható, hogy az előző lemezen – bár egy évvel ezelőtt jelent meg – nagyon sok olyan dal van, amit még két és fél-három évvel ezelőtt írtunk meg. Itt meg tényleg az van, hogy az első dalötlet, amit ide bedobtunk és amiből tényleg dal lett, az tavaly júliusban került elő. Szóval akkor kezdtünk el foglalkozni ezekkel a témákkal” – mondja Fekete, aki még hozzáteszi később, hogy nem biztos benne, hogy az ember úgy van kitalálva, hogy négy-öt év alatt éljék át azokat a sikereket, amelyeket lehet, inkább tizenöt év alatt kéne. Gaál még hozzáteszi, hogy nagyon örül, hogy vannak ilyen dalai a zenekarnak: „Én kimondottan mindig is ezeket szerettem, amik valahogy társadalomkritikát állítanak. A Pók is ilyen volt, vagy ilyen a Peti és Én. Nekem ezek mindig nagyon fontosak voltak”.

A gyors befutással kapcsolatban példának Beton Hofi vagy Pogány Induló pillanatok alatt berobbanó karrierjét említik. „Nálunk az mázli, hogy nem volt egyik napról a másikra ekkora ugrás, hogy akkor egyik nap Három Holló, másnap Budapest Park nagyszínpad, de még így is rengeteg ilyen kis lépés volt, de nagyon-nagyon gyorsan és nagyon egymást követően” – meséli Fekete.

Carson Coma: IV

A zenekarral kapcsolatban mindig az volt a legerősebb kritikám, hogy amíg rendre kihoznak három-négy remek dalt, valahogy nem elég egységesek a lemezeik, mintha csak egymástól független számokat raknának egymás után. Ez részben valószínűleg annak is köszönhető, hogy évről évre egyre többen folynak bele a zenekari tagok közül a dalszerzésbe, ami viszont azzal jár, hogy hangulatban, hangszerelésben vagy akár énekben teljesen eltérő zenék követik egymást.

Viszonylag gyakori az is, hogy máig azt gondolják az emberek, hogy a Carson Coma régi magyar beatzenét játszik felmelegítve, pedig ez már nagyon régóta nem állja meg a helyét. Sokkal jobban érezni az amerikai garázspunk és garázsrock hatásait a zenéjükben (például az Inkognitó című szám vagy a Fantomrezgés vége), azon belül is a Fidlar az, ami a leggyakrabban eszembe jutott.

Az való igaz, hogy a Carson Coma (végre!) elhagyta a picit naiv, már-már kisfiús báját, nincsenek lábtörlőre kakilásról szóló számok, ahogy a kamaszévek frusztrációi is eltűntek a dalszövegekből. Van helyettük sok düh, harag és elégedetlenség az őket körülvevő világgal kapcsolatban, és ezek a számok (Nagykabát, Feldobom a követ) kifejezetten jól állnak nekik. Ami egy picit kezd elfáradni, az a gimi rockos hangulat (Pokol), illetve a bluesrockos témák (Nehézdal, Lecsúszás), Héra Barni talán kevésbé karakteres énekhangja és az itt-ott előbukkanó csordavokál miatt hajlamos vagyok sokszor azt érezni, hogy hiába akarnak a tagok felnőni, gyakran valószínűleg még tudat alatt nyúlnak vissza a korábbi hangzásukhoz.

Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy amíg az albumos inkonzisztenciát (a Dr. Doktor önmagában egy klassz kis modern disco sláger, de nagyon lelóg a lemezről) továbbra sem sikerült teljesen levetkőzni, ezen a lemezen hallhatók a zenekar történetének talán legjobb számai. A Feldobom a követ önmagában tökéletes, de úgy, hogy még erős társadalomkritikai töltet is van mögötte, méghozzá jó dalszöveggel, különösen parádés munka, ahogy a dalt kezdő dob-basszus intró és a zseniális hook a refrén előtt. Az ezt követő Fantomrezgés pedig a pozitív példát mutatja a zenekar egységességéből: amikor érezhetően mind a hatan egyszerre robbannak fel, akkor képes még úgy is kirázni a hideg, ha csak eszembe jut valami részlet a dalból. Kicsit sajnálom is, hogy nem vagyok 16 éves, mert biztos teli torokból üvölteném minden rosszabb pillanatomban, hogy „kurvára leszarom én”.

A Hagyjál, lomtalanítok! pedig talán a legagresszívebb dal, amit tőlük valaha hallottam, ezért is érzem már kicsit fáradtnak bizonyos helyeken (Szóljatok rám) a nagy rockzenei kiállásokat, Hammond-orgonára könyökölést és terpeszállós bluesrockos riffelgetést és szólózást. Tele van az album a zenekarhoz képest kifejezetten progresszív részekkel, mégis kicsit kétarcúnak hat. Egyik helyen vidám, játékos (Bankrablás Atival, Pokol), ahogy az a zenekarra jellemző, máshol pedig karcos, komor és kicsit talán még sötét is. Ha a srácok legközelebb eltalálják az arányokat, akkor már most látatlanban ki merem jelenteni, hogy az bizony az év albuma lesz. De a IV így is ott van 2023 legjobb rocklemezei között, és olyan fejlődési ívet mutat az együttes pályáján, ami alapján már most nagyon várom a következőt.

Aki már járt Carson Coma-koncerten, biztos találkozott azzal a rockzenében évtizedek óta létező jelenséggel, hogy tinilányok ezrei sikítoznak akár már a fellépés előtt. Ettől a sikertől és rajongástól nagyon sok előadó és zenekar képes elszállni, a Carson Coma éppen ezért nagyon tudatosan figyel erre. Több olyan alkalom is volt, hogy mind a hatan csoportos terápiára mentek, hogy együtt dolgozzák fel a hírnévvel és a népszerűséggel járó felelősséget. „Olyanok miatt nem ülünk le egy terápiára beszélgetni egymással, hogy mit tudom én, rohadt büdös az a kolbász, amit hoztál magaddal, Attila, légy szíves, ne csócsáld a fülem mellett a zenekari buszban”.

A zenekarra egy ideje a kormánymédia is felkapta a fejét, még bőven azelőtt, hogy megjelent volna a Feldobom a követ vagy cikkek arról, hogy Fekete Giorgio Kecskeméten erős kirohanást intézett a kollégiumát egy mém miatt elhagyni kényszerült diákkal kapcsolatban. Még tavaly hozott le a Mandiner a kontextusából szándékosan kiragadott mondatokra alapozott, lejárató cikket a zenekar frontemberéről azzal a címmel, hogy „Tudatosan politizál és stróman akar lenni a Carson Coma énekese”.

A természetesen névtelenség mögé bújó szerző egy hosszú interjúból ragadott ki egy szándékosan viccelődő részletet. Héra egy interjúban mondta viccből, hogy a II. kerület polgármestere akar lenni, mire Fekete egy másik interjúban mondta, hogy akkor ő pedig a polgármester strómanja akar lenni. Ezt a Mandiner névtelen kormánypropagandistája már szándékosan úgy keretezte, mintha Feketének ellenzéki és politikai ambíciói lennének, ami egy klasszikus példája a NER-média szándékos csúsztatásainak.

„Nyilván ki mond olyat 20 éves korában komolyan, hogy ő polgármester szeretne lenni, vagy akár stróman, vagy mit tudom én! Egy csomó ilyen volt, amikor hülyeségeket válaszoltunk, de most már megtanultuk, hogy ezt nem lehet, nem lehet mindig poénkodni” – reagál Héra a történetre, majd Fekete még hozzáteszi: „Meg eleve, ha stróman szeretnél lenni, ne mondd ki, hogy stróman szeretnél lenni, ez az első lépés”. Azt viszont Fekete elismeri, hogy a Feldobom a követ című számba belecsempészett közéleti fricska Beton Hofi közmédiás cenzúrázásával kapcsolatban már jóval azután került bele a dalba, hogy az elkészült volna.

A mindenféle egymásnak ellent mondó, kamuszagú indokokkal lemondott brüsszeli fellépésükkel kapcsolatban viszont igyekeztek szűkszavúan beszélni. „Tény, hogy ilyen még nem volt velünk nyilván, hogy hét nappal előtte lemondanak, és tény, hogy ez így elég furcsa. Tény az, hogy én nem tudom, azóta sem, hogy lett-e a helyére más koncert leszervezve, de tényként azt sem tudjuk állítani, hogy ezért mondták le a koncertünket” – mondja Fekete. Az adás felvétele után egyébként kiderült, hogy a Liszt Ferenc Intézet mindenkinek mást mondott indoklásként az elmaradt koncerttel kapcsolatban, amelynek a helyére végül nem szerveztek semmit a helyszíni beszámolók alapján.

„Szerintem így is nagyon-nagyon sok helyre hívnak minket. Hogyha nem fogunk fellépni önkormányzati rendezvényeken, akkor is elmegyünk azokra a nagy fesztiválokra, ahova eddig is elmentünk. Az lenne már nagyon-nagyon para, hogyha egy városban nem mehetnénk el klubozni, tehát például Kecskemétre nem mehetnénk vissza az Ápoló Klubba. Az tényleg nagyon-nagyon sok kérdést felvetne már. Most az, hogy minket hova hívnak, mindenkinek szíve joga eldönteni szerintem” – reagál Héra arra, hogy nem félnek-e a további retorzióktól, és Fekete még hozzáteszi:

„Azért nyilván szomorú, alapvetően még egy ilyen városnapon is nem egy polgármesternek megyünk játszani, meg nem egy frakciónak, hanem az ott élő embereknek. Ez nyilván nem ilyen egyszerű a valóságban”.

  • Kik írták a dalokat a zenekaron belül?
  • Mit szimbolizál a lemezborító?
  • Miért hagyták ott a kiadójukat és a menedzsmentjüket?
  • Vannak-e olyan korábbi zenéik, amelyeket majd 30-35 évesen már kevésbé lesz hiteles eljátszani a színpadon?
  • Mit jelent a fantomrezgés?
  • Hogyan készült el a Feldobom a követ klipje?
  • Nem félnek a további retorzióktól a kormány részéről?
  • Miért nem fogják soha megközelíteni azt a szintet, amit a Mézga Géza apokalipszis szekta képvisel?
  • Fognak még fellépni tanártüntetésen?
  • Mennyire erős Giorgiónak a magyar és az olasz identitása?
  • Miért pont Kollár-Klemencz Lászlót vinnék magukkal valahova? Mennyire volt rájuk hatással a Kistehén zenéje?
  • Miért érezni annyira erősen a Fidlar hatását a lemezen?
  • Mennyire szándékos a részükről az érezhető imidzsváltás?
  • Kinek milyen diplomája van?
  • Kinek melyik a kedvenc száma az új albumról?

Ennek a cikknek az elkészítéséhez az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) alkalmazást használtuk. A szöveget a cikkhez az olvashatóság érdekében megszerkesztettük.

Kedvenceink
Csatlakozz a csoportunkhoz!