Á, semmi érdekes, csak megjelent itt is a majomhimlő, majd bejelentjük a Tényeknek, aztán jólvanazúgy

Vegyük sorra a dolgokat.

Van egy járvány most a világon, amit persze helyén kell kezelni, nem kell ész nélkül rettegni tőle, de azért mégiscsak egy járvány, a világ országai jegyzik, hogy hol van jelen, hogy terjed, elemzik, gondolkodnak, hogy milyen lépésekkel lehet megfékezni, hogy ne legyen a szükségesnél kellemetlenebb a történet.

Aztán van egy ország, Magyarország, ahol a kormánypártnak végtelen mennyiségű médiafelülete van, úgyhogy ha el akar jutattni a Zembereknek valami üzenetet, akkor azt addig veri bele a fejekbe, amíg az el nem kezd kifolyni a füleken, van erre évi 130 milliárdos közmédiája, rádiója, újságja, tévéje, online felülete, óriásplakátja, de még a koronavírus-honlapon beszippantott feliratkozóknak kiküldött propaganda-spamje is. Ha a kormányfő kiírja a Facebookra, hogy „bejelentés hamarosan”, az ország haptákba vágja magát, és rojtosra F5-özi az ujját, ha összehívnak egy Kormányinfót, akkor akár késő este, vagy reggel 7-re is odasiet az egész magyar média.

Na, most mi történik, ha a vírus megjelenik Magyarországon? A kormány összehív egy sajtótájékoztatót, válaszol a kérdésekre, nyugatja a kedélyeket, majd minden létező felületen tájékoztat.

Ja, nem.

Hanem az egyik, khm, legkevésbé megbízható médium senki által nem olvasott online felületén megjelenik egy hír délután negyed négyes időbélyeggel, hogy Müller Cecília „sajtótájékoztatón” jelentette be a vírust. Aztán semmi. Aztán elkezdi a sajtó észrevenni ezt a hírt. Aztán a Népegészségügyi Központ portása név nélküli illetékese cáfol. Aztán kijön a hír az MTI-n este fél 6-kor. Hogy „sajtótájékoztató” volt, csak hát a jelek szerint sajtó nélkül. Az esti Tényekben Müller előtt egy Tv2-es és egy MTVA-s mikrofon, meg egy diktafon volt.

Aztán függöny.