Nem fekete-fehér a viszonyom a TV2-vel – erős idézetek a Till Attila-interjúnkból

A fél ország érintett abban, amiről a filmje szól

És mi van Tomival? címmel október 31-én mutatják be a mozikban Till Attila új filmjét, amelynek főszereplői olyan alkoholbetegek, akik szintén alkoholista társukat keresik Budapesten. Till Attila szerint a filmje arról is beszél ezen a történeten keresztül, hogy a leszokásnak milyen fázisai, nehézségei vannak, és hogy a függőség hogyan hat élethelyzetekre, családi és baráti viszonyokra.

„Aki bármilyen módon érintett, mondjuk a fél ország, mert valamilyen függőséggel küzd, vagy a társaságában, családjában van hasonló probléma, annak ez egy érdekes és olyan film lehet, ami beszédtémát adhat. Amúgy sem baj, ha erről beszélünk” – jellemezte a filmjét a rendező.

A rendező Kapitány-Fövény Máté addiktológussal dolgozott együtt a forgatókönyvön, akivel hamar eldöntötték, hogy nem akarnak olyan filmet csinálni az alkholizmusról, aminek az a vége, hogy ha iszol, megdöglesz. „Két szándékunk volt: mutassuk meg a függőség rossz oldalát, és mutassuk meg, hogy vannak megoldások, például a szakemberhez vagy a segítő közösséghez fordulás.”

Négyszer utasította vissza a Filmintézet, de ezzel kispályás

„A szívességeket nehéz forintosítani” – mondja Tilla arról, hogy az És mi van Tomival? is több, idén vagy az elmúlt időszakban bemutatott magyar filmhez hasonlóan állami támogatás nélkül, független produkcióként készült el, és ehhez rengeteg baráti segítség is kellett. Emiatt az, hogy 30 millió forint volt a film hivatalos költségvetése, szerinte csak azt árulja el, hogy ennyi kellett ahhoz, hogy ez egy kész produktum legyen, de azt már nem mondja el, hogy ez a film mennyiből készülhetett volna el a szívességek nélkül.

Till Attila szerint a jelenlegi filmfinanszírozási rendszerben egy nagyon szűk réteg jut csak állami támogatáshoz, a filmesek többsége egyáltalán nem kap pénzt alkotásra. De szerinte nem csak politikai elgondolás van a pénzosztás mögött, ennél összetettebb a kérdés. „Vannak vérjobboldali ismerőseim, akik szintén nem kapnak támogatást. Nem olyan könnyű megfejteni, hogy mi történik a jelenlegi rendszerben.”

A rendező szerint azonban nála sokkal többször visszautasított alkotók is vannak. „Négyszer utasították vissza a pályázatomat a Filmintézetnél, de én így is csak kispályásnak számítok. Muhi András producer a rekorder producer 72 elutasított pályázattal (…) Viccelődtünk is azzal, hogy forgatunk egy kisfilmet róla, ahogy átveszi ezért a Guinness-rekordért járó elismerést.”

A beszélgetésben az is szóba került, miért nem áll ellen jobban a filmes szakma ennek a torz támogatási rendszernek. Tilla szerint az ilyen típusú ellenállásban, amikor valaki valamire nemet mond, és ebbe a nekifeszülésbe bele is áll, mintha a magyarok nem lennének jók. Hozzátette, annak idején a jelenlegihez hasonlóan szintén központosított Andy Vajna-rendszerrel sem értett egyet mindenki, de az a rendszer legalább egy sokszínűbb magyar filmes életet eredményezett.

„Andy Vajna egy fáraó volt, egy kijelölt ember, nézőpont kérdése, hogy ez jó dolog volt-e.

Szerintem az sem volt jó struktúra, de a mai viszonyokhoz képest sokkal inkább engedett a sokszínűségnek. Vajna behozott olyan víziókat, hogy legyenek nagy költségvetésű filmjeink, és legyenek hőseink, pozitív sztorijaink, ne csak arról szóljanak a filmjeink, hogy mi a baj a magyarokkal. Kismillió történet van arról, amikor ez a rendszer jól működött, de van olyan példa is, amikor filmek megsínylették ezt a struktúrát” – fejtette ki az adásban Till Attila.

Ön- és közveszélyes volt, amikor ivott

Till Attila 8 éve nem fogyaszt alkoholt, utoljára a születésnapi buliján ivott. Az adásban elmondta, neki működött az élete szer nélkül is, nem napi szorongás miatt nyúlt az italhoz, inkább buliivónak számított. Emiatt viszont több napig tartottak számára a bulik, saját bevallása szerint meghülyült, agresszív, ön- és közveszélyes lett az alkohol hatására. Csak később értette meg, hogy eközben szerettei aggódtak érte.

„Újságban is szerepeltem azzal, hogy megütöttem valakit, nekem ezzel is szembe kellett néznem. Én, ha nem használok szereket, akkor laza, nyitott, érdeklődő ember vagyok. Amikor viszont szereket használtam, torzultam minden irányba és szabadságtébolyba kergettem magam. Nekem arra kellett az alkohol, hogy vagy kiradírozzam, lenullázzam magam, vagy szétégjek, lángoljak. Minden fokozódott nálam az alkoholtól.”

Amíg a munkájában, a forgatásokon jól jön, hogy könnyen tud a nulláról százra pörögni, a saját életében a felgyülemlő feszültségtől mint egy kukta, egyszerűen felforrósodott. Végül évekbe telt, amíg át tudta úgy alakítani az életét, hogy ezt a feszültséget ne bulikon, hanem máshol, egészségesebb formában levezesse.

Tilla hozzátette, hogy a felesége rendkívül sokat hárított, tompított abban az időszakban, amikor ivott, a családja így maradt egyben a függősége alatt. „Ezt csak azért tudta végigcsinálni, megoldani, mert ez tényleg szerelem kettőnk között. (…) Az én feleségem nem az a típus, aki csak szolgál valakit, és nem kap vissza semmit, és nem fair a játék a két fél között. Ha így lett volna, akkor kiszeret belőlem, és azt óriási veszteségnek éltem volna meg” – mondta az adásban Tilla. Hozzátette,

Magyarországon azért is komoly probléma az alkohol, mert mindenki díler, a család, a barátok, a közértes is alkohollal kínál.

Nincs más megoldás szerinte, minthogy többet beszéljünk az alkoholproblémákról.

Bonyolult a viszonya a TV2-vel

„Nem okoz lelkiismereti problémát bemennem a TV2-be dolgozni. 22 éve dolgozom a csatornánál, bonyolult ez a viszony, aminek sok jó rétege van. Nem fekete-fehér a viszonyom a TV2-vel. Persze, ha tisztán politikai szemszögből nézem, szíve joga mindenkinek, hogy ítéletet mondjon a TV2 felett” – mondta a munkahelyéről Till Attila, hozzátéve, hogy nincs pontos válasza arra, hogy miért marad úgy a csatornánál, ha sok leadott anyaggal egyáltalán nem ért egyet.

Szerinte nincs abban kettősség, hogy egyszerre ismert a fontos társadalmi problémákat feldolgozó filmjei vagy a misszióként is felfogható Propaganda című kulturális műsora miatt, miközben többórás show-műsorokkal ő is részese annak, hogy nagy nézettséget produkáljon a kormánypárti TV2-nek.

„Szerintem meg kell nézni az adott embert, hogy milyen halmaz. Nem tudom elhinni, hogy nem lehet látni az ember közepét, lényegét. Nem hiszem, hogy az én lényegem annyira hazug lenne. Én olyan egyszerű képlet vagyok, hogy csak na.”

Till Attila szerint a tévét már tíz éve temetik, de a médium azért nem halt meg, mert a legtöbben nem eszközként, hanem társként tekintenek rá, amiben ott van a világ. „Sok embernek, családnak szüksége van erre a zajra. A tévé egy olyan entitás, ami ha megy, akkor jobb, könnyebb az élet bizonyos embereknek. Ezért nem halt meg a televízió, életben tartja ez a szükséglet.”