Ne a pártok rajzolgassanak, és ne a választók levelezzenek!
Abban nincs újdonság, hogy a Nemzeti Választási Iroda (NVI) idén is közzétette jogalkotási javaslatait. A legtöbb választás és népszavazás után össze szokta gyűjteni a friss tapasztalatokat, és a megfelelő tanulságokat levonva a jogalkotó figyelmébe ajánlja, milyen jogszabály-módosításokra volna szerinte szükség. Az elmúlt években ezek a javaslatok döntő többségükben technikaiak voltak, a szűk szakmán kívül nem is keltettek különösebb figyelmet. Idén azonban az NVI jóval bátrabb ajánlásokat is megfogalmaz, ami jelzi, nagyobb fogadókészségre számít most, mint az Orbán-rendszerben.
Ne a pártok rajzolgassanak!
Az egyik legváratlanabb javaslat, hogy az Iroda átvenné a kerülethatár-módosítás feladatát a parlamenttől. A szakma régóta javasolja, hogy brit mintára egy független határkijelölő bizottság rajzoljon térképet, és ne a parlament. Az NVI-nek mindenképp kell hogy szerepe legyen egy ilyen bizottságban, de talán szerencsésebb lenne, ha más intézmények, szakmai műhelyek, civil szervezetek is helyet kaphatnának az asztalnál, sőt, meg lehetne találni a módját annak is, hogy a helyiek is beleszólhassanak abba, melyik kerülethez kívánnak tartozni.
Körzethatárokról persze eleve csak akkor érdemes beszélni, ha lesznek még egyáltalán egyéni választókerületek. Egyelőre nem sok információt csepegtetett a Tisza arról, miként tervezi arányosítani a választási rendszert, de ha radikálisan, akkor akár meg is szüntetheti az egyéni kerületeket. Ha így lesz, a kerülettérkép-manipuláció évtizedes problémája is kieshet a képből.
Ne is legyen választás!
Váratlan ötlet az is, hogy ne kelljen megtartani a választást akkor, ha csak egyetlen jelölt áll rajthoz (pontosabban akkor, ha a jelöltek száma nem haladja meg a betölthető mandátumok számát). „A szavazás megtartása ebben az esetben egy teljesen formális aktus, amelynek gyakorlati jelentősége nincs, hiszen egy szavazat is elegendő a jelölt megválasztásához” – érvel az Iroda. Ilyesmi jellemzően az önkormányzati választásokon fordul elő, de ott egyáltalán nem ritkán: az NVI összesítése szerint a 2024-es választáson 860 polgármester-választást, 175 egyéni listás választást és 797 települési nemzetiségi választást (összesen 1832 esetben) kellett tét nélkül megtartani. Az ötlet támogatható; azon ritka esetek egyikéről van szó, amikor a spórolás nem demagóg érv, hanem egy létező problémára adott érvényes válasz.
Legyen minden nap szavazás!
Talán még ennél is merészebb, hogy az NVI lehetőséget adna az előidejű szavazásra, azaz „a szavazást megelőző időszakban (pl. előző hét vasárnaptól a szavazást megelőző csütörtökig) bármely választópolgár […] adhassa le szavazatát a lakóhelye szerinti helyi választási irodában. Részben kiválthatja, illetve csökkentheti az átjelentkezéssel, külképviseleten, mozgóurnával szavazók számát.”
A szavazatszámláló bizottságok választásnapi munkáját kétségkívül mérsékelné ez a megoldás, azon viszont érdemes elgondolkodni, mennyire tágítaná a választási visszaélések mozgásterét. Amíg rengeteg választópolgár él kiszolgáltatott körülmények között, lesznek, akik megpróbálnak visszaélni az ő választójogukkal, és nem mindegy, hogy egyetlen napjuk van arra, hogy nyomás alatt szavaztassanak, vagy akár öt. Nem várható, hogy a hatóságoknak sokkal több kapacitásuk lesz szavazókörön kívül megelőzni a visszaéléseket; ami pedig az őrszemeket illeti, egyetlen vasárnap sok ezren lehetnek hajlandók fellépni a csalók ellen, több munkanapon át már jóval kevesebben. Az ötletet mégsem kell elvetni, széles körben megvitatni annál inkább.
Ehhez kapcsolódik, hogy az NVI javaslatai között is megjelenik az a civil szféra által évtizedek óta szorgalmazott javaslat, hogy ne csak külföldi, hanem hazai civil megfigyelők is őrködhessenek a választás tisztasága felett. Időszerű volna meglépni, és azt is mérlegelni kell, hogyan lehetne úgy kibővíteni a jogosítványaikat, hogy a szavazókörökön kívül is felléphessenek a visszaélések ellen.
A pártok ne másolgassanak!
A javaslatcsomag a korábbiaknál nyíltabban kritizálja a jelöltállítással kapcsolatos évtizedes visszaéléseket is. A választópolgárok elsősorban elektronikus úton, a DÁP és az Ügyfélkapu+ felületén keresztül ajánlhatnának jelöltet vagy listát, és támogathatnának népszavazási kezdeményezést. Az adatvédelmi aggályok így jó eséllyel megszűnhetnének, hiszen a pártok nem férnének hozzá a jelöltet ajánló állampolgárok adataihoz.
A javaslat ugyanakkor kampánytechnikai nehézséget okozhat: sokkal nehezebb a választókat rávenni arra, hogy éljenek ajánlási jogukkal, ha a standnál állva nemcsak néhány adat megadásával és egy gyors aláírással kell támogatniuk a jelöltjüket, hanem a telefonjukon kell ismeretlen felületeken barangolniuk.
A legtöbb választó valószínűleg idővel ezt is megtanulná, de – ahogy 2007 óta folyamatosan – továbbra is megfontolásra javasoljuk, hogy a sokszor leszerepelt rendszer toldozása-foldozása helyett vegyük ki a választópolgárt a jelöltállítás folyamatából, helyette pedig vezessük be a kauciót. Ez azt jelenti, hogy a jelölteknek vagy a pártoknak a választás előtt néhány hónappal egy megfizethető összeget kellene letétbe helyezniük, amit visszakapnának a választás után, ha megszerezték a szavazatok akár csak egy százalékát. A komolyan vehető jelölteknek tehát egyetlen fillérjükbe sem kerülne a jelöltállítás – ellentétben a jelenlegi helyzettel, amikor 106 kerületben kell legalább 500 ajánlást begyűjteniük. Csak a nagy pártoknak megy ez könnyen, a kisebbeknek óriási energiabefektetéssel, magyarán komolyabb összegek ráfordításával van csak esélyük erre.
Ne levelezzünk!
Az NVI javaslatcsomagjának egy olyan pontja mindenképp van, amivel érdemes vitába szállni: a levélszavazás megtartásával, sőt a kibővítésére tett óvatos javaslatával.
Hat választás (országgyűlési: 2014, 2018, 2022, 2026, európai parlamenti: 2019, 2024) éppen elegendő bizonyítékot szolgáltatott ahhoz, hogy belássuk, a levélszavazás nem alkalmas a tiszta választás lebonyolítására. Ez akkor is megalapozottan kijelenthető, ha tudjuk, vannak európai országok, ahol jók a tapasztalatok. Nálunk botrányosak.
A fő okok:
- A nappaliban napokig hányódó szavazólapot nem feltétlenül a választópolgár, hanem rokona, szomszédja is kitöltheti, a politikai aktivista is hozzáférhet.
- A szavazólapokat, levélcsomagokat bárki begyűjtheti, célba juttathatja vagy megsemmisítheti.
- Választásról választásra egyre több halott lehetett a levélben szavazók névjegyzékén, akiknek a címére ugyanúgy kiküldték a levélcsomagot, és ki tudja, végül ki szavazott a nevükben.
Az utolsó probléma orvosolható volna úgy, hogy ne maradjon érvényes tíz évig egy külhoni magyar állampolgár regisztrációja, hanem minden egyes választás előtt meg kelljen erősítenie azt, magyarul igazolnia kelljen, hogy életben van. Ezt javasolja is az NVI. Talán a második ponton is lehetne segíteni, ha a törvény előírná, hogy a választónak személyesen kell postára adnia/külképviseleten leadnia a levélszavazatát. Az első pont aggályai viszont lényegében kiküszöbölhetetlenek. Ideje belátnunk, hogy egy olyan rendszerben, amelyben óriási a tere a visszaéléseknek, mindig lesz olyan politikai erő, amelyik élni fog ezzel.
Ha nem volna jobb megoldás, még ennek tudatában is együtt kellene élnünk a levélszavazás árnyaival, de ahogy tavaly a Telex hasábjain lezajlott szakmai vita során kiderült, van olyan módszer, ami a távszavazás összes ismert problémáját képes megoldani.
Ha a világ bármely településén legalább száz magyar állampolgár kérvényezné, hogy ott helyben szavazhasson, az NVI-nek legyen törvényi kötelezettsége helyben lebonyolítani a szavazást, épp úgy, ahogy ma a külképviseleteken zajlik. Ugyanúgy helyben szavazhatnának tehát a székelyudvarhelyi, mint a Liverpoolba szakadt magyarok – előbbiek esetében a levélszavazást, utóbbiakéban a manchesteri külképviseletre utazást váltaná ki a helyben szavazás lehetősége. A tavaly Bódi Mátyás által román mintára felvázolt rendszer elleni érv legfeljebb a költségessége lehet. Ellentétben viszont az egyjelöltes szavazás eltörlésével, itt rengeteget veszítenénk, ha pusztán a spórolás okán lesöpörnénk az asztalról a javaslatot. Ha arra jutunk, hogy a távszavazás egyenlősége, általánossága, titkossága ezzel a módszerrel biztosítható a leghatékonyabban, nem lehet akadály az, hogy néhány milliárd forinttal többe kerül.
Mint a választási rendszer annyi részletéről, erről is higgadt szakmai vitát kell folytatni mielőbb, és legfőképp mielőtt bármilyen döntés megszületik.
A szerző a Political Capital választási szakértője.
