Már csak a barnafestékes középenállók hiányoztak

Padjon az Isten! Szebb jövőt!

Van a ferencvárosi Tompa utcában egy pad, ami az utóbbi napokban azzal tett szert országos ismertségre, hogy – miután a kerületi önkormányzat és az Amnesty International a Pride alkalmából szivárványszínűre festette – naponta átfestik. Az első szivárványszínű nap után a Fradi Aryan Greens, azaz Árja Zöldek nevű neonáci szurkolói csoportja festette át zöld-fehérre, majd újra szivárványszínű lett, aztán megint zöld-fehér, szerdai állás szerint pedig barna.

A szivárványos verzión a „nyitott, szabad, boldog” szavak szerepeltek, a zöld-fehér pad lábához a „STOP LMBTQ” feliratot fújták, a barna verzióért felelős fekete öves középenállók pedig egy A4-es lapot ragasztottak fel a támlára az alábbi szöveggel:

„Én csak egy pad szeretnék lenni. Ami jó mindenkinek. Neked is, neki is. Nekünk.”

Persze csak idő kérdése volt, mikor jutunk el a barna/szürke/fehér „nem akarok megsérteni senkit, beszéljük meg” padig, hiszen ebben az országban, 13 év Fidesz-uralom után néha már azok is a józanabbak közé tartoznak, akik a melegeket és a nácikat két szélsőségnek tartják, és valahol a kettő között keresik az igazságot. A barna pad valószínűleg az ő művük.

Ezek az emberek, még ha talán jót is akarnak, ugyanakkora kárt okoznak, mint a nácik, ebben az ügyben különösen.

Mert a zöld-fehér paddal valójában nem az a baj, hogy zöld-fehér. Lehet akárhány zöld-fehér pad a Ferencvárosban, mégiscsak helyi csapat a Fradi, sokan szeretik, nincs ezzel semmi gond. A gond az, hogy ez a bizonyos pad szivárványszínű volt, az Árja Zöldek pedig nem azért festették át, mert annyira imádják a Fradit, hogy szerettek volna egy zöld-fehér padot, hanem mert az a konkrét pad szivárványszínű volt, és nekik az nem tetszett.

A szivárványos zászló a meleg büszkeség legelterjedtebb jelképe, az LMBTQ-közösséghez tartozó embertársaink elfogadását hirdeti. Különböző szélsőjobboldali csoportoknak évtizedek óta problémájuk van a szimbólummal, most is átfestették a nácik, és ez komoly társadalmi problémát jelez, azt, hogy sokakban a gyűlölet az elfogadás fölé kerekedik. Viszont a mostani állás szerint Magyarországon nem csupán a náciknak van problémájuk a szivárványszimbólummal, hanem azoknak is, akik magukat mérsékeltebbeknek, középenállóknak tartják. Hiszen ha barna a Tompa utcai pad, annak is ugyanaz az üzenete, mint a zöld-fehérnek:

nem engedjük, hogy szivárványszínű legyen.

Pedig miért ne engedhetnénk? Mi a gond azzal, hogy az önkormányzat, azaz a pad tulajdonosa, egy civil szervezettel átfest egy padot szivárványszínűre? Több száz pad van a kerületben, miért fáj az, ha ebből egyetlenegy szivárványszínű?

Ez is rámutat arra, miért nem lehet középen állni ebben a kérdésben: az önkormányzat a sok száz padból egyet festett át szivárványosra, a nácik viszont az egyetlen szivárványos padot festették át zöld-fehérre. Az önkormányzati képviselőket és a polgármestert a kerület lakói választják, a náci ultrákat és a barna festékes nemodabudázókat viszont nem hatalmazta fel senki arra, hogy fessenek.

Kinek lesz jobb?

A barnafestékeseket az idült középenállás mellett még egy dolog motiválhatta. Az utóbbi napokban több helyütt is megjelent a vélemény, miszerint a pad szivárványosra festése eleve hülyeség volt, hiszen ettől úgysem lesz jobb a melegeknek, az egész csak arról szól, hogy az önkormányzat és az Amnesty International egy apró, szimbolikus tettel mutassa, nekik bizony fontosak az LMBTQ emberek. A 444 véleménycikke odáig ment, hogy a padfestés csak gesztuspolitizálás, amitől talán még rosszabb is lesz a Magyarországon élő melegeknek, hiszen ismét felhívja a figyelmet arra, hogy van itthon egy hangos, kirekesztő csoport.

Innen nézve azért nem szabad szivárványosra festeni egy padot Magyarországon, mert majd ha átfestik, akkor rosszabb lesz melegnek lenni.

De így nem lehet élni egy országban. Nem lehet minden lépést aszerint mérlegelni, hogy náci honfitársaink mit szólnak majd hozzá. Bőven elég, hogy a kormány ezt csinálja, nem szabad átvenni tőlük ezt a gyakorlatot.

A kormányzati politika évek óta mindent igyekszik megtenni azért, hogy megbélyegezze és kiközösítse a melegeket, kitiltja a szexuális felvilágosítást az iskolákból, ellehetetleníti, hogy az identitásukat kereső tinédzserek segítséget kapjanak. Amíg ez zajlik körülöttünk, addig minden olyan lépés, ami láthatóbbá teszi ezt a közösséget, és lehetőséget ad arra, hogy a tagjai tudják: aki nem náci ultra, az elfogadja, támogatja őket, javít a helyzeten. A barna festék az, ami rengeteget ront, hiszen éppen azt üzeni egy sérülékeny kisebbség tagjainak, hogy nemcsak a náci ultrák nem fogadják el őket, hanem az önmagukat mérsékeltnek tartó barnafestékesek sem.

Ebben a kérdésben nincsenek mérsékeltek. Elfogadni lehet, vagy gyűlölni. Ebben középen állni skizofrénia.