Gigaberuházás a Fertő tónál: együttműködés vagy erőpolitika?

Az együttműködés „…csapatként megvalósított közös tevékenység egy kitűzött célért, közös etikai-erkölcsi értékrend alapján, amikor a kölcsönös támogatás és felelősségvállalás szerves egységként valósul meg…” (Az együttműködés szó jelentése a WikiSzótár.hu szótárban)

Bekapcsolódva a Telex véleménycikk-sorozatába az egyre erősebb civil és szakmai ellenállásba ütköző hazai vízparti beruházásokról, a Fertő tóra ráerőltetett nagyszabású fejlesztési tervvel kapcsolatban éreztem szükségesnek a megszólalást.

Ahogy korábban a Tatai Öreg tó partjára ’ álmodott ’ luxushotel ügyében, ezúttal is elsősorban a nemzetközi fontosságú vizes területek védelméről és bölcs hasznosításáról szóló úgynevezett Ramsari Egyezmény szempontjából osztok meg néhány gondolatot. Annál is inkább, mert már többször szóba került, akár meg is kérdőjeleződött, hogy milyen nemzetközi szervezetek és milyen alapon szólnak bele egy magyar beruházásba.

Egy nemzetközi szerződésre szeretnek hivatkozni, amit ha baj van, érdekből elő lehet húzni a fiókból és jó volna, ha segítene a gondok megoldásában. Mégis sokszor bizonytalankodva néznek rá, hiszen jogi szövegezése riasztónak tűnhet, szervezeti felépítését, működési módszerét ismerni kell, dokumentumait többnyire idegen nyelven kell megérteni, így hajlamosak vagyunk ráhagyni a
„fontos”, felsőbb, kormányzati szervekre, hogy foglalkozzanak vele. Úgy látom, hogy az adott hazai körülmények között ez elég nagy baj, mert a végrehajtásért első helyen felelős kormányzati szervek szakmailag felkészült, elkötelezett kormánytisztviselői alighanem „gúzsba kötve kell, hogy táncoljanak”.

Az 1971-ben létrejött Ramsari Egyezmény részes országai – konkrétabban a végrehajtásáért felelős kormányok – kötelezettséget vállaltak az emberi tevékenység miatt veszélyeztetett, egyre fogyó, vagy degradálódó vizes területek megóvására és bölcs használatára (különös tekintettel a nemzetközi fontosságú területek Ramsari Listáján szereplőkre, köztük 1989 óta a Fertő tóra), valamint hogy ennek érdekében országon belül és országok között együttműködnek.

Magyarország 1979-ben csatlakozott, az Egyezmény szövegét törvénnyel hirdette ki.

A mára 172 országot magába foglaló Egyezmény preambuluma rámutat a vizes területek alapvető vízrendszer-szabályozói, ökológiai, növény- és állatvilág fenntartói stb. funkcióira, ugyanakkor elismeri e területek jelentőségét gazdasági, kulturális, tudományos, rekreációs szempontból is. Ezért került az Egyezmény 50 éves története során mindig is kiemelt hangsúly a lokális, országos, határokon átnyúló és nemzetközi együttműködésre, amelynek elkeserítő hiányát tapasztaljuk itthon (sajnos nem csak ezen a területen).

Az Egyezmény partnerségben működik más, biodiverzitáshoz fűződő egyezményekkel és globális szakmai NGO-kal, így bővítve az együttműködés kereteit.

A Fertő szempontjából az Egyezmény 3. cikkét kell mindenképp felidézni, mely szerint

• a Szerződő Felek a terveiket úgy kötelesek felvázolni és megvalósítani, hogy a Ramsari Listába foglalt vizes területek megóvását és – amennyiben lehetséges – a területükön levő (más) vizes élőhelyek bölcs használatát elősegítsék;
• a Feleknek jelentést kell tenniük, ha a Listára vett vizes területük ökológiai jellege megváltozott, változóban van, valószínűleg megváltozik a technológiai fejlődés, a szennyeződés vagy más emberi beavatkozás eredményeként.

Értelemszerűen ilyen esetben lépéseket kell tenni az ökológiai jelleg változása ellen.

Nem akarom leegyszerűsíteni a dolgokat, mégis azt kérdezem, a különböző tervek ismeretében feltételezhető hogy Magyarország betartja a fentiekben vázolt (és számos más) önként vállalt, törvényben rögzített kötelezettségeit?

Józan ésszel feltételezhető, hogy nem változik jelentősen a Fertő tó-Ramsari terület ökológiai jellege az oda tervezett, államilag finanszírozott, grandiózus beruházás következtében?

Általánosságban egyetértek azzal, hogy vizsgálják az olyan beruházások lehetőségét, amelyek hozzájárulhatnak egy térség/település fejlődéséhez, turisztikai előrelépéshez, munkahelyteremtéshez, az adóbevételek növeléshez. Elismerem, hogy nehéz helyes döntést hozni, amikor egyszerre kell szem előtt tartani a gazdasági és társadalmi haladás igényét és a természetes ökoszisztémák egészségének megőrzését, de utóbbi az átgondolt, fenntartható fejlődés alapja. Természetesen vannak területek, ahol szó sem lehet fejlesztésről, de most nem ilyenekről van szó. Tehát a kérdés az, hogy megtaláljuk-e az egyensúlyt. Ennek pedig csak a széleskörű, valamennyi érintett bevonásával zajló együttműködés lehet az alapja.

Úgy látom, a Fertő tónál elképzelt fejlesztés, de tulajdonképpen a többi, napirenden lévő vízparti beruházás kigondolóinak szótárából is teljességgel hiányzik a kooperáció kifejezés.

Holott az erőből cselekvés, a természeti értékeket önzően kihasználó, sőt akár beáldozó fejlesztés nem hoz, nem hozhat fejlődést a szó igazi értelmében. Már ha a fejlődést nem azonosítják a fékevesztett építkezéssel, betonozással. Az sem kizárt, hogy ez a minden körültekintést nélkülöző fellépés később ráfizetést okozhat a fejlesztőknek, bár lehet, hogy közpénz használata esetén ez nem fájna? A tatai hotelépítéssel kapcsolatban azt is lehetett hallani a beruházó szájából, hogy nincs megtérülési kényszer!

De ugye minden rosszban van valami jó, örvendetesen erősödik a tervekkel szemben fellépő hazai civil szerveződések, egyesületek, szakmai szervezetek összefogása, együttműködése, „…csapatként megvalósított közös tevékenysége egy kitűzött célért…”

E cikksorozat keretében Kun Zoltán által írtakkal egyetértve elkeserítőnek tartom, hogy a Fertőnél nemzetközi szinten is számon tartott értékek megóvásáért eleinte csak a szűkös erőforrásokkal rendelkező civilek léptek fel. Ugyanakkor fontos állomása az ügynek, hogy az MTA Biológiai Tudományok Osztálya már két ízben is állást foglalt egy jóval mérsékeltebb, „szelíd, ökologikus rekreációs fejlesztés” mellett és több akadémikus személyesen is többször fejtette ki véleményét a nagyberuházás természetkárosító hatásairól. Fontos rámutatni, hogy sem a civilek, sem az akadémikusok nem eleve a fejlesztést utasították el.

Visszakanyarodva a Ramsari Egyezményhez, felhívnám a figyelmet a részes országok közötti együttműködés keretei között kialakított eszközökre, szakmai iránymutatásokra, kézikönyvekre, mechanizmusokra, amelyek alkalmazását a civilek is szorgalmazhatják, követelhetik, sőt kapacitásaik függvényében, saját kézbe is vehetik. Példaként említhetem a bölcs hasznosítás jó gyakorlatait, a madárinfluenza és a vizes élőhelyek összefüggéseit, vagy a helyi közösségek bevonásának módszereit, a vizes területekkel kapcsolatos kommunikáció, oktatás, érzékenyítés tárgyköreit. Igaz, hogy a vonatkozó anyagok nem állnak magyarul rendelkezésre, ami beszűkíti a felhasználók körét. Azt gondolom, hogy a kormányzati felelősök költségvetésébe beleférne számos, magyar szempontból releváns dokumentum lefordítása és terjesztése az érdekeltek köreiben.

Két eszközt szeretnék kiemelni.

Az egyik az ún. Montreux-i Jegyzék, ami azokat a ramsari területeket sorolja fel, ahol megváltozott, változóban van, vagy valószínűleg megváltozik az ökológiai jelleg.

A kormányok sokszor presztízskérdésként kezelik ezt és nem igazán szeretik, ha egyes területeik negatívan vannak listázva (a Világörökség Egyezmény veszélyeztetett listája sem népszerű). Kiábrándító módon gyakran nem zavarja a felelősöket, hogy egy területük – amelynek védelmét törvényileg felvállalták – leromlik, de az már kényelmetlen, ha erre mások rávilágítanak.

Túl kell lépni ezen, mert ez nem a pellengérre állítást szolgálja, hanem a figyelem ráirányítását a szükséges helyreállító intézkedésekre, vagy épp arra, hogy megfelelő hatástanulmányok készüljenek egy-egy tervezett beavatkozással kapcsolatban. Jelenleg nincs magyar terület ezen a Jegyzéken, de pl. van dán, osztrák, argentin, horvát, USA, indiai, brit stb.

Tudni kell, hogy erre a Jegyzékre az Egyezmény végrehajtásáért felelős minisztérium egyetértése nélkül nem kerülhet terület. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a felkerülést mások komolyan szorgalmazzák. A sorozatos, ökológiailag megkérdőjelezhető vízparti beruházások miatt időszerű egy társadalmi „árnyéklista” létrehozása.

Összefügg a fentiekkel az angol rövidítéssel RAM-nak nevezett Ramsar Tanácsadói Misszió. Ha egy ramsari terület ökológiai jellegének megváltozása fenyeget, kezdeményezni lehet egy független, nemzetközi szakértői csapat felállítását, amely széleskörű helyszíni vizsgálatot, elemzést követően megoldási javaslatokat tesz. Alapkérdés, hogy döntéshozói szinten elismerik-e a Fertőnél jelenleg napirenden lévő fejlesztések – legalábbis valószínűsíthető – természetkárosító hatásait. Ugyanis a RAM-nál az illetékes minisztériumnak szintén hozzájárulását kell adnia a független testület munkájához, annak munkáját támogatnia kell. A javaslatok be nem tartásának nincs szankciója, de ez morálisan aligha védhető.

Mint megtudtam, a Ramsari Egyezmény Titkársága már tett javaslatot egy fertői RAM-ra, ami ráadásul a Fertő tó osztrák oldali részét is vizsgálná. Sajnos az agrártárca úgy vélte, nincs olyan probléma, ami ezt indokolttá tenné.

Nos, szerintem ez sem akadálya annak, hogy ezt is szorgalmazzák a másképp gondolkodók még akkor is, ha ez nem hoz közvetlen megoldást. Ugyanis nem igaz, hogy „nincs itt kérem semmi látnivaló”. Példa erre – okkal – ez a cikksorozat is.

Várható, hogy lesznek a közeli jövőben a magyar és az osztrák feleket is egy asztalhoz ültető megbeszélések a Világörökség és a Ramsari egyezmények közös égisze alatt, ezeken is felmerülhet a RAM szükségessége. Ennek nyomán talán lesz előrelépés az egész ügyben. Ha másért nem, talán kormányzati presztízsmegfontolásokból.

Tisztában kell lenni a széttartó érdekekkel, a természeti értékek megőrzését a fejlődés gátjaként beállító manipulatív véleményekkel, a jogszabályok félresöprésének gyakorlatával és főleg a szóban forgó beruházások mögött állók pénzügyi erőfölényével.

De nem juthatunk oda, hogy: pénz beszél, kutya ugat.

Az együttműködés kialakítása fontos a közösség számára. Együttműködés nélkül csak baj, kár érhet egy társadalmat. Tehát ha élhető jövőt akarunk, akkor kell a hatékony párbeszéd, az együttműködés az érintett szereplők között, szükséges a civilek kitartása és elengedhetetlen, hogy akár a fertő tavi, akár más aktuális vízparti beruházás kormányzati/hatósági felelőseiben legyen erő és elszántság a vállalt kötelezettségek betartásához és betartatásához.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Telex véleményét. A Telexnél fontosnak tartjuk, hogy mások véleménye akkor is megismerhető legyen, ha nem értünk vele egyet. Szeretnénk, ha egy témáról az olvasóink minél több álláspontot megismerhetnének.