A londoni megoldás, amellyel elkerülhető az előválasztások meghekkelése

2021. május 26. – 05:02

frissítve

A londoni megoldás, amellyel elkerülhető az előválasztások meghekkelése
A londoni polgármester-választás szavazatait számlálják 2016 májusában – Fotó: Chris Ratcliffe/Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Az ellenzéki előválasztás meghekkelésének lehetőségéről írt cikkemre sokféle visszajelzést kaptam. Egy részük annyira riasztóan vagdalkozó volt, hogy csak fogtam a fejemet, de szerencsére kaptam nagyon érdemi megjegyzéseket, kritikákat és javaslatokat is. Ezek fényében már nem érvényes, hogy nem látok más megoldást, mint azt a nagyon kevéssé elegánsat, amit a múltkori cikkben leírtam, miközben magát a problémát most még fontosabbnak látom.

Ha nem az irreálisan sok kétmillió előválasztóval számolunk, hanem a friss telexes Karácsony-nagyinterjúban említett, nagyjából reális négyszázezerrel, akkor akár húszezer troll is elég lehet! Ugyanakkor a kollektív bölcsesség erejét mutatja, hogy most már sokkal elegánsabb és hatékonyabb megoldások lehetőségét is látom.

Ezek közül az egyik néhány hete Londonban ki is lett próbálva, és remekül működött. A londoni választási szisztémára először egy Péter nevű londoni Telex-olvasó hívta fel a figyelmemet kedves levelében, majd egészen más irányból, de ugyanide jutottam a matematikus Csóka Endre és egy volt hallgatóm, a jelenleg Bécsben kutató Dezső Linda reflexiói alapján is.

A matematikusok általában bonyolultabb és logikailag teljesebb szavazási szisztémákról beszélnek, mint amit Londonban alkalmaztak. A londoni rendszer egyszerűsége azonban bőven kompenzálja azt, hogy maga a választási szisztéma lehetne precíziósabb is. Egy választáson az is nagyon fontos szempont, hogy mindenki tisztán értse, pontosan mire is szavaz, és ebben a londoni rendszer verhetetlen.

A londoni polgármesterválasztás menete

2021 május 6-án a londoni polgármester-választáson a szavazási szisztéma a következő volt: Minden szavazó a szavazólapon megjelöli az elsődleges és a másodlagos jelöltjét. A szavazatok összeszámlálása két lépésben történik.

1. Minden jelöltre összeszámlálják, hány elsődleges szavazatot kapott. Ha valaki 50%-nál többet kapott, akkor ő eleve nyert.

2. Ha ilyen jelölt nincs, akkor a két első versenyben marad, a többi kiesik. Erre a két jelöltre összeszámolják, hogy ki hány másodlagos szavazatot kapott azoknál a szavazóknál, akik az elsődleges szavazatukat a többi jelölt valamelyikére adták. Ezeknek a számát mindkét jelöltnél hozzáadják az elsődleges szavazatok számához, és aki az így kapott összegben több szavazattal rendelkezik, az nyeri a választást.

Első ránézésre furcsának tűnhet, hogy a másodlagos szavazatokat is teljes értékű szavazatnak számították. De ennek is megvan a maga logikája. Ha kétfordulós lett volna a választás, a második fordulóban az is egy teljes szavazatot adott volna le a megmaradt jelöltekre, aki az első fordulóban kieső jelöltre szavazott.

A választáson a két érdemi jelölt elsődleges és másodlagos szavazatainak száma így alakult:

  • Shadiq Khan: 40,0% elsődleges + 15,2% másodlagos = 55,2%
  • Shaun Bailey: 35,3% elsődleges + 9,5% másodlagos = 44,8%

A londoni tanulságok

a.) A 20 egyéb jelölt (amúgy ez rekordmennyiség volt) elsődleges szavazóinak (akik az összes szavazó közel negyedét jelentették) gyakorlatilag 100%-a az első két helyen végzett jelölt valamelyikére adta a másodlagos szavazatát, egy tized százaléknyi sincs, aki másra.

Ez azt mutatja, hogy ami miatt a kétfordulós választást szükségesnek szokás tartani, azt ez a szisztéma tökéletesen megoldotta: ebben a rendszerben elég volt az egyfordulós választás ahhoz, hogy az 1-2, vagy akár 5 százalékot kapó jelöltek ne befolyásolják érdemben a végeredményt, és ehhez még visszalépésekre sem volt szükség.

b.) A megválasztott polgármester fölénye a másodlagos szavazatokban nagyobb volt, mint az elsődlegesekben.

Ez azt mutatja, hogy valóban erősen konszenzusos eredmény jött ki. Az előre tudható volt, hogy Bailey megosztóbb, mint Khan. A másodlagos szavazatok óriási jelentőségét mutatja, hogy ha azok fordítva alakultak volna, az megfordította volna az elsődleges szavazás eredményét!

Ez a két tanulság csak a konkrét 2021-es londoni eredményekre alapul, de az általános matematikai elemzés is nagyjából hasonló eredményekre vezet. A matematikusok kidolgoztak a londoninál elvileg pontosabb szavazási rendszereket is, például az úgynevezett „több x-es szavazásokat”, de azok gyakorlatilag csak nagyon kevéssel pontosabbak, viszont sokkal kevésbé közérthetőek.

Ezért javaslom a londoni szisztéma alkalmazását a 2021-es magyarországi ellenzéki miniszterelnökjelölti előválasztásokra.

A londoni választás friss (még alig néhány hetes) eredményeinek fényében érdemes lenne még egyszer elgondolkodni azon, hogy kell-e két forduló az ellenzéki miniszterelnökjelölti előválasztásra. A londoni szisztéma azt mutatja, hogy a másodlagos szavazat a gyakorlatban jól betölti a második forduló szerepét, és így megspórolhatók a második forduló költségei. De ha az most már megváltoztathatatlan, hogy kétfordulós legyen az ellenzéki előválasztás, akkor is jobb a második fordulóra ez a módszer, bár az igazi ereje az egyfordulós esetben mutatkozik meg.

Mi a helyzet ebben a rendszerben a fideszes trollszavazókkal?

Van még egy szempont, ami Londonban fel sem merült, de ami miatt az előző telexes cikkemet írtam. Lássuk, ebben a szisztémában mennyire könnyen tudják esetleges fideszes trollszavazók megváltoztatni a szavazás eredményét?

Induljunk ki az előző cikkben bemutatott számpéldából, és a tanulság most is eléggé általánosítható lesz. Tehát mondjuk a választás második fordulójában (feltételezzünk most már kétfordulós választást, hisz ezt eldöntötték a pártok; egyfordulós esetben még szebb eredményeket kapnánk) Karácsony, Dobrev és Jakab marad.

Tegyük fel, hogy 2 millió ellenzéki szavazót sikerül mozgósítani, és ők 750 000 – 650 000 – 600 000 arányban szavaznak Karácsonyra, Dobrevre, illetve Jakabra. Ekkor a Fidesznek elég 100,001 embert rávenni, hogy menjen el és szavazzon Dobrevre, és már meg is fordította kétmillió szavazó választásának az eredményét – ebből indult az előző cikkem gondolatmenete.

A londoni rendszerben azonban más a helyzet. Ahhoz, hogy Dobrevet 50% fölé hozzák fel a példában, 700,001 fideszes trollszavazó kellene – igen, ilyen meghökkentően sok!

Akkor lenne összesen lenne 2,700,001 szavazó, és közülük 1,350,001 szavazna Dobrevre, kevesebb troll esetében nem lenne meg az 50%. Ilyen sok trollszavazó már nem egy reális lehetőség. És ami még szebb: a trollszavazók az első két hely valamelyikére viszont szinte biztosan be tudják hozni a jelöltjüket (még akkor is, ha az nem Dobrev, hanem Jakab), így a másodlagos szavazatuk már mindegy is, hogy mi!

A trollszavazatok ellen teljes védelmet ez a szisztéma sem nyújt, mert a példánkban a végeredmény valójában azon múlik, hogy Jakab szavazóinak ki a másodlagos jelöltje. De a londoni példa azt mutatja, hogy inkább a konszenzusosabb, mint a megosztóbb jelölt kap több másodlagos szavazatot. Ebben az esetben a fideszes trollszavazóknak még ezt a különbséget is kompenzálniuk kell, ha azt akarják, hogy Orbán ellenfele lehetőleg egy nagyon megosztó személy legyen. Ez azt jelenti, hogy a dolgukat a londoni szisztéma, ha nem is teszi lehetetlenné, de megnehezíti.

A ló másik oldala

Négy évvel ezelőtt többen is írtunk arról, hogy nincs mese, a Fidesz legyőzéséhez össze kell fognia a baloldali ellenzéknek a Jobbikkal és viszont. Akkor egyik tábornak sem tetszett ez a javaslat. Akkor még nagyon erős ellenérzések voltak mindkét oldalon az ellen, hogy összehangoltan egymásra szavazzanak. Meg is lett az eredménye, újabb négy év kétharmados kormányzás.

Most viszont a múltkori Telex-cikkem ellen egy gyakori ellenérv az volt, hogy mindegy, ki nyeri az ellenzéki előválasztást, úgyis felsorakozik mögötte mindenki, a teljes ellenzék. Ezért az sem baj, ha az előválasztás során netán Orbán választja meg az ellenfelét. Főleg a baloldal egy részéről érzem azt, hogy sikerült így átesnie a ló túlsó oldalára.

Mostanra már mind a két ellenzéki tábor valamennyire elfogadta, hogy a másik dehogy komcsi, illetve dehogy náci, csak épp másmilyen. De azért ez az elfogadás egyáltalán nem feltétel nélküli és távolról sem teljes. Annyira igen, hogy a kétharmad most már fel sem merül, annyira viszont nem, hogy mindenki nyugodt lélekkel szavazzon bárkire az egyesült ellenzék jelöltjei közül.

A Fidesz nemcsak idióta nemzeti konzultációkat tart, hanem nagyon alapos és precíz közvélemény-kutatásokat is végeztet. Így Orbán pontosan tudni fogja, ha az egyik jelölt ellen könnyedén tud nyerni, a másiktól viszont akár ki is kaphat. Nincsen kétségem afelől, hogy élni fog azzal, ha az ellenzék lehetővé teszi, hogy ő válassza ki az ellenfelét. Ez akár döntő tényező is lehet a következő választáson. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy az ellenzék olyan előválasztási szisztémát alkalmazzon, ami amennyire csak lehet, megnehezíti azt, hogy a Fidesz meghekkelje.

A szerző matematikus, pszichológus, egyetemi tanár (ELTE).

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Telex véleményét. A Telexnél fontosnak tartjuk, hogy mások véleménye akkor is megismerhető legyen, ha nem értünk vele egyet. Szeretnénk, ha egy témáról az olvasóink minél több álláspontot megismerhetnének.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!