2024. március 30. – 10:21
frissítve
A Tisza és a vasút elhelyezkedése által meghatározott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye egyik felében a mezőgazdaság a meghatározó gazdasági tevékenység, míg a nagyobb részében a szocializmus előtti időkre is visszatekintő ipari termelés volt a jelentős, mely a mai napig fontos szerepet játszik a térség életében. Ennek megfelelően a baloldali hagyományok igen erősek voltak a térségben. A megyeszékhelyen viszont 2006 óta kormánypárti polgármester van, akinek a hatalmát még az ellenzék képviselő-testületi többsége sem tudta megingatni.
A Jászság és a Nagykunság nagytájakat is magába foglaló megye kétosztatúsága rendkívül összetett belső szerkezetet eredményez az Észak-Alföldi régió legnyugatibb térségében. A megyében ugyanis a mezőgazdasági termelés a termőföld minősége és a napsütéses órák magas száma miatt rendkívül jelentős. A térség erőssége a búza-, rizs-, kukorica-, napraforgó-termesztés, az állattartásnál pedig a sertés-, juh-, szarvasmarha-tenyésztés emelhető ki. Talán nem véletlen, hogy a nemzeti hungarikumok közé bekerült a méltán híres karcagi birkapörkölt is. Emellett pedig az ipari termelés is elsődleges fontosságú, főleg a megyeszékhelyen és a megye északi részén, a jászsági területeken. Szolnok a második volt a települések sorában, amelynek vasúti összeköttetése lett Budapesttel, ezért az ipari fejlesztéseket a vasúti hálózathoz való korai csatlakozás, és az 1975-ben fejlesztett hatalmas vasúti csomópont alapozta meg, amely akkoriban Közép-Európa legnagyobbja volt.
Szolnok iparfejlődése mellett még a második világháború idejében kezdte el Martfűt a cipőgyára köré várossá fejleszteni Jan Antonín Baťa cseh iparmágnás. A világháború azonban a kezdeti tervet, mely egy 14-15 ezer fős települést és egy Tiszaföldvárig futó villamosvonalat is tartalmazott, részben meghiúsította, de az üzem és a köré épült telepszerű lakónegyed azóta is meghatározza a város sajátságos hangulatát. Ráadásul az ipari termelés a mai napig folyik. A cseh gyár 1949-es államosítása után Tisza Cipőgyárként kezdte meg újra a termelést, de a közel 6 ezer fős városban működik a Bunge növényolajgyár és 2018-ig itt termelte a Heineken is a söreit.
A szocializmus időszakában a megyében lévő ipari kapacitás tovább bővült, például a szintén vasútvonallal rendelkező Jászberényben és Tiszafüreden. Míg előbbinél a Lehel Hűtőgépgyár, addig utóbbi esetében a vegyipar jelentette a húzóágazatokat. Jászberényben a rendszerváltozás nem jelentett akkora sokkot, mint más szocialista iparral rendelkező térségekben, mivel a svéd Electrolux 1991-ben felvásárolta a Lehel üzemet, és bár más néven és márkával, de folytatta a termelést.
Ezzel szemben Tiszafüred ipara szinte teljesen összeomlott az 1990-es években lezajlott szerkezetváltás és a KGST-piacok elvesztése után. Ebből következően ez a terület hazánk egyik legkevésbé fejlett belső perifériájának számít. 2022-ben például a Tiszafüred környéki településeken hivatalosan 10 százalékos volt a munkanélküliségi ráta annak ellenére, hogy a Tisza-tó mellett fekszik, amely környezeti adottságait tekintve potenciális turisztikai desztinációnak számít. Azért Tiszafüred próbál a térség turisztikai fővárosaként viselkedni. Ennek emblematikus példája volt az a kerékpáros kilátó, mely a tervezője szerint nem kilátó, hanem turisztikai centrum, de amelynek egymilliárd forintos költségvetéséből a sajtóértesülések szerint a fideszes polgármester, Ujvári Imre cége is megkapta a saját részét.
A megyében egyébiránt nem ismeretlen gazdasági tevékenység a turizmus, hiszen a térségi déli részén található Cserkeszőlőn 1955 óta működik a termálfürdő, ami rendkívül népszerű és a településnek jelentős bevételt is generál. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi időben is folyamatosan fejlesztik és bővül a kapacitása. Természetesen a községnek és a fürdőnek is van politikai bulvár jelentősége, hiszen a korrupcióval vádolt Boldog István, a térség volt kormánypárti országgyűlési képviselője a cserkeszőlői termálfürdő egyik medencéjében, két fürdőruhás titkárnője társaságában magyarázta Kengyel volt polgármesterének, Nagy Szilárdnak, hogy hogyan is kell megszervezni „kreatívan” az EU-s fejlesztési források lehívását.
A fentebb leírtak alapján nem meglepő, hogy a megye fejlettebb része az északnyugati jászsági és a nyugati térség, míg az egy főre eső jövedelem délen és a megye észak-északkeleti részén meglehetősen alacsony. A megye fejlettségi különbségei és belső perifériás helyzete sajnálatos módon nem függetleníthetők az etnikai helyzettől. Tiszabura, Tiszabő, Tiszaroff olyan települések közé sorolhatók, ahol a szocializmus be- és áttelepítési programjainak, az erőltetett téeszesítésnek, a felelőtlen integrációs politikának és a problémák szőnyeg alá söprésének köszönhetően főleg romák lakta etnikai szegregátumok alakultak ki. Az ezeken a helyeken kialakult „szegénységi kultúrából” való kitörés rendkívül nehéz a középosztályhoz társítható kulturális szokásoktól eltérő megküzdési stratégiák, a napról-napra való túlélés miatt. A társadalomból való kiilleszkedés tehát nem a romák sajátja, hanem a szegénységhez kötődik, hiszen az ennek kultúráját elsajátított csoportok – etnikai vagy nemzetiségi hovatartozástól függetlenül – hasonló jellemzőket mutatnak a világ minden táján. Ezzel kapcsolatban írta doktori disszertációját Rozgonyi-Horváth Ádám, aki generációkon keresztül átöröklött túlélési életformákat azonosított Tiszabőn. A település negatív spiráljából a Máltai Szeretetszolgálat évtizedes munkájának segítségével úgy tűnik sikerült kitörni, legalábbis az azóta lemondott Novák Katalin tavalyi videójából ez derül ki.
A romákkal kapcsolatos problémákat tematizáló szélsőjobboldali Jobbik mindenesetre rendkívül erős volt még a 2019-es önkormányzati választáson is a megyében, annak ellenére, hogy a párt a pár hónappal korábban tartott Európai Parlamenti választásokon addigi legrosszabb eredményét produkálta. A Mi Hazánk viszont már ekkor is 5 százalék felett teljesített, de 2022-ben a jobbszélen keletkezett űrt végérvényesen be tudta tölteni, hiszen az országos eredményükhöz képest egy százalékponttal jobban teljesítettek (7,1 százalékkal), így a hatodik legnagyobb támogatottságú megyéjük lett ez a térség.
A független (43) és a kormánypárti (31) polgármesterek mellett csupán 4, civil szervezet által támogatott városvezető van a megyében. Utóbbiakat érdemes közelebbről is megismerni.
Jászberényt 2006-ig SZDSZ-es, majd 2010-ig MSZP-s színekben kormányozták, aztán a Fidesz-KDNP hegemóniája a Jászság fővárosát is elérte 2010-ben. 2019-ben viszont a rendes választás alkalmával 14 szavazattal győzött a Közösen Jászberényért Egyesület színeiben a jobbikos Budai Lóránt. Mivel az eredményt Pócs János, a terület országgyűlési képviselője nem igazán tudta elfogadni, így Budainak egy megismételt választáson kellett bebiztosítania városvezetői helyét. Ez annyira jól sikerült neki, hogy a 14 szavazat-különbség 3758-ra emelkedett, viszont képviselő-testületi többsége nem volt meg az ellenzéki pártok által támogatott polgármesternek.
A hosszú döntésképtelenség végén a testület feloszlatta magát, és tavaly januárban új választásokat tartottak Jászberényben. Ezt Budai és csapata valódi kétharmados fölénnyel nyert meg, 10-4-re módosítva a többségét a képviselő-testületben. A kormánypárt esélytelenségét jól mutatja, hogy az idei választáson a Fidesz-KDNP színeiben induló Hajnal-Nagy Gábor már a bemutatkozó sajtótájékoztató alkalmával is arról beszélt, hogy „bármi is lesz az eredmény, készek együttműködni”.
A Jászság többi települése közül viszont kormánykritikus városvezetéssel csak Jánoshida és Alattyán rendelkezik, a többi városvezetőt pedig az országgyűlési képviselő, Pócs János csapatából kikerülő emberek alkotják. Erre mi sem jobb példa, mint hogy idén Jászapáti élére a Fidesz-KDNP színeiben a kormánypárti honatya fia, ifj. Pócs János pályázik.
Tiszaburán van a korábban is emlegetett nehéz sorsú települések közül egyedül civil szervezet, a Fiatal Romák Országos Szövetsége (Firosz) által delegált polgármester és képviselő-testület. Nem véletlen, hogy a helyben élők közül a 2022-es népszámlálás alkalmával a megyében ezen a településen merték a legtöbben magukat roma nemzetiségűnek vallani (58 százalék). Míg a már korábban emlegetett Tiszabőn 2011-ben még 66 százalék, addig 2022-ben már csak 2 százalék tette ugyanezt.
Törökszentmiklós városvezetése soha nem volt baloldali színezetű, mivel vagy a Kisgazdapárt, vagy a Fidesz, vagy 2014-ben a Jobbik jelöltjét találták alkalmasnak a választók a polgármesterségre. Ekkor Markót Imre a nemzeti radikális párt színeiben foglalta el a városvezetői pozíciót, ráadásul a Jobbik egyéni képviselői nyolcból hét kerületben győzni is tudtak, így a polgármester mögött a képviselő-testületi többség is megvolt. Legutóbb, 2019-ben viszont már egy civil szervezet, az Otthonunk Szentmiklós Egyesület színeiben jelöltette magát és az eredmény is szorosabb lett. A közgyűlési többség is az egyik kerületben lévő szavazategyenlőség miatt 2020 januárjában megtartott időközi választáson dőlt el, ahol végül a Markót Imre mögött álló civil szervezet megszerezte a győzelmet.
Kunmadarason is a regnáló kormánypárti polgármestert váltotta le egy civil szervezet színeiben indult jelölt, Balogh Marianna 2019-ben, ráadásul itt is meglett az Új Esélyt Kunmadarasnak Egyesületnek a képviselő-testületi többség. Egyébként a település állampolgárai elég aktívnak tekinthetők: 2014-ben még 45-en, de 2019-ben is 28-an pályáztak a képviselő-testületben lévő nyolc hely valamelyikére.
Nem civil szervezet jelöltjeként, hanem függetlenként, de szintén 2019-ben váltotta le a kormánypárti polgármestert az országos politikából ismert Sallai Róbert Benedek Túrkevén. A szavazatok 52 százalékát megszerző volt LMP-s politikus idén újra elindul a város vezetéséért, bár úgy véli, hogy nem lesz könnyű dolga, hiszen a város húsz éve, 2004-ben választott meg utoljára regnáló polgármestert.
A megyeszékhely rendkívül kusza politikai életének taglalása előtt viszont Karcagról, a Nagykunság fővárosáról mindenképpen szót kell ejtenünk. A településnek ugyanis mindig is a Fideszhez köthető városvezetői voltak, 1990 és 2010 között a második és a harmadik Orbán kormány földművelésügyi minisztere, Fazekas Sándor töltötte be ezt a tisztséget, majd később is rendre a kormánypárti jelöltek nyertek elég nagy többséggel. Legutóbb a szavazatok 67 százalékát kapta meg Dobos László, aki a jobbikos Lukács László Györgyöt (32,7 százalék) verte meg ekkora arányban. A város országgyűlési választókerületét pedig 1998 és 2014 között 16 évig képviselte egyéniben Varga Mihály az Orbán kormány pénzügyminisztere. Még 2006-ban is ő kapta itt a legtöbb szavazatot, amikor az összes többi kerületben a szocialisták győztek.
A megye székhelyéhez, Szolnokhoz számos nagy név kötődik, hiszen innen származik a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó. Emiatt Orbán Viktor lakott is a település egyik lakótelepén. A városból származik Nyerges Zsolt, Simicska Lajos korábbi üzlettársa is. A jelentős kormánypárti kötődés ellenére 2019-ben elég érdekes eredmény született a helyhatósági választások alkalmával. A választópolgárok ugyanis megválasztották a várost 2006 óta vezető fideszes Szalay Ferencet polgármesternek, viszont a kormánypárti egyéni képviselő-jelöltek már jóval kevesebb voksot gyűjtöttek be, így a 12 egyéni mandátumból 9-et az összefogott ellenzék szerzett meg. Míg a polgármesteri versenyt tehát a kormánypárt 48,9-47,8 százalék arányban nyerte meg, addig az egyéni jelöltek szempontjából az ellenzék kerekedett felül: 49,3 százalékot értek el a kormánypárti jelöltek 44,3 százalékával szemben.
Az átszavazók a legkülönbözőbb helyekről érkeztek. Egyrészt a polgármester-jelöltekre 534-gyel több szavazat érkezett, mint az egyéni képviselőjelöltekre, tehát ennyi választópolgár voksolt kizárólag a polgármester-jelöltek valamelyikére. Másrészt az ellenzéki polgármester-jelölt is 354-el kevesebb szavazatot kapott, mint az ellenzéki egyéni jelöltek. Harmadrészt mind az egyéniben a Mi Hazánkra, mind a Munkáspártra szavazók közül is akadtak olyanok, akik más polgármestert támogattak.
Mindezek mellett azonban továbbra is bőven akadtak olyan szavazók, akik az ellenzéki egyéni jelöltek mellett a kormánypárti Szalay Ferencet támogatták, viszont ez területileg szintén nem mutat egyenletes eloszlást. A legnagyobb arányban a 6-os (Ligeti József) a 9-es (Füle István) és a 12-es (Györfi Mihály) kerületben szavaztak át. Ennek az aránya látható az alábbi térképen.
Adott tehát egy kormánypárti polgármester, egy ellenzéki többségű képviselő-testülettel. Az ebből kialakult történetet viszont a Szolnokon kívüli szemlélő számára leginkább egy török szappanoperával lehetne szemléltetni, melyet a Szol24 újságírója, Fazekas Adrián próbált kibogozni. A lényeg az, hogy az ellenzék egyáltalán nem használta ki a kedvező helyzetét, és a rendkívül sok súrlódás, a másik leárulózása és számos személyeskedés hatására a Szolnoki Többség frakció szépen lassan leapadt. Ezek a belső csatározások természetesen a kormánypárti polgármester érdekeinek megfelelő helyzetet teremtettek, aki így szinte akadálytalanul tudta érvényesíteni az elmúlt öt évben az akaratát, az egyéni ellenzéki győzelmek tehát politikai hatás nélkül maradtak. Legutóbbi hírek alapján Györfi Mihály pályázik legnagyobb eséllyel ellenzéki részről a polgármesteri címért, hiszen a jelenlegi alpolgármestert az MSZP, a DK, a Momentum, a Jobbik, a Párbeszéd, az Agóra Egyesület és a Tegyünk Szolnokért Egyesület is támogatja. Rajta kívül azonban még az LMP és az MDSZ (Minden Döntés Számít) is indít jelöltet, ráadásul az egyéni jelöltekről és a közös listáról sincs még megegyezés.
A DK és a Momentum megegyezése miatt utóbbi visszaléptette polgármester-jelöltjét, a város volt alpolgármesterét Miskolczi Lászlót, aki az országgyűlési választásokig még a DK helyi elnöke és kerületi szervezője volt, de a vereség hatására lemondatták. Miskolczi ezután a Momentum színeiben kezdett politizálni, és a párt polgármester-jelöltje is volt tavaly október óta. Az országosan megkötött DK-Momentum megállapodás értelmében viszont a két párt Györfi Mihályt támogatja. A történet azonban itt még nem ért véget, ugyanis Miskolczi az LMP színeiben egyéni képviselőként mégis indulni fog a júniusi választáson.
A Fideszen kívüli oldalak közötti együttműködés tehát recseg-ropog. Az összefogás azért is lenne számukra elsődleges fontosságú, mivel az országosan rendkívül súlyos vereség ellenére Szolnokon szoros eredmény született, az ellenzéki lista csak 500 szavazattal (1 százalékponttal) kapott kevesebb szavazatot, mint a kormánypárté. Ennek megfelelően az ellenzék számára az idei polgármester-választás sem lenne előre lefutott.
A megye többi településén a két lista között már nem volt ennyire szoros az eredmény, jelentős részükben a Fidesz-KDNP 10 százalékpont feletti győzelmet aratott. Egyetlen településen viszont az ellenzéki lista kapott nagyobb támogatást – ez a település nem más, mint a korábban már bemutatott Martfű. Az élhetőre tervezett könnyűiparra épülő település tehát kivételt képez ebben a településnagyság-kategóriában.
A kormánypárt támogatottságának növekedése 2014 és 2022 között pedig pont a Jászság térségében, és a legszegényebb, Tisza-tó környéki településeken volt a legmagasabb, viszont a megye keleti felében, a Nagykunság térségében a már meglévő 50 százalék feletti támogatottság növekedett még magasabb szintre. A településhierarchia csúcsán lévő városokban viszont még továbbra sem kiemelkedő a kormánypártok támogatottsága, így a térség jelentős részét továbbra sem uralja nagy fölénnyel a Fidesz-KDNP.