2023. december 8. – 07:01
Folyamatosan jönnek ki a 2022-es népszámlálás adatait taglaló elemzések, ezek közül az egyik legnagyobb visszhangot az üres lakások magas száma váltotta ki. Budapesten például az elmúlt húsz évben majdnem megduplázódott, 84 ezerről 160 ezerre nőtt a nem lakott lakások száma, de a jelenség messze nem csak a fővárost érinti.
Magyarországon összesen több mint 570 ezer üresen álló ingatlan található, ez a hazai lakásállomány csaknem 15 százaléka.
Ezek az ingatlanok papíron üresek, a tavalyi népszámláláskor nem volt bejelentkezett lakójuk. Ez nem jelenti feltétlenül, hogy használaton kívüliek volnának, ezek olyan ingatlanok, amelyeket ideiglenesen használnak lakásként, szívességi alapon lakják, AirBnB-nek, irodának, rendelőnek használják, és sok közülük nyaraló.
Az ilyen papíron üres ingatlanok nem egyenletesen oszlanak meg az ország egyes településein, jelentős eltérések mutatkoznak területileg. Térképünkön rá tud keresni, hogy településeken hány üres ingatlan van a legutóbbi népszámlálási adatok alapján, és ez a lakásállomány mekkora részét teszi ki:
Az üres lakások területi eloszlását legalább öt tényező határozza meg. A legkevesebb nem lakott ingatlan azokon a településeken van, ahol az utóbbi időszakban jelentősen megnőtt a népesség a szuburbanizáció, azaz a városból kiköltözők miatt. Ezt látjuk a nagyvárosok, főképp Budapest környezetében, ahol rendre 5-10 százalék alatt van ezek aránya. Nagy valószínűséggel ezek is csak időlegesen üresek, és a városból kiköltözni vágyók a következő években gyorsan megtöltik.
A nagyvárosok az első csoportja azon településeknek, ahol sok üres ingatlan van. Ez az illegális albérleteztetésnek, a rövid távú szálláskiadásnak (Airbnb), az elhanyagolt és nem korszerű ingatlanok magas számának, valamint az önkormányzati lakásgazdálkodás elégtelenségének tulajdonítható. Ebből fakad, hogy a legtöbb nagyvárosban az országos átlag (15 százalék) körül alakul az üres ingatlanok aránya.
A második nagy csoportot a Balaton körüli települések alkotják, itt a turisztikai szektor miatt találunk sok üres ingatlant. A házak jelentős részében nem élnek állandóan bejelentett lakók, hanem időszakos turisztikai funkciót látnak el. Ide beleszámítanak a nyaralók és az apartmanok is, amelyekbe nincs bejelentve senki.
A harmadik csoportot az úgynevezett belső periféria adja. Ezek a települések eredendően jó földrajzi helyzetben vannak: nem határ mentiek, nincsenek távol a nagyobb központoktól, de mégis valamilyen település- vagy gazdaságszerkezeti sajátosság miatt alacsonyabb jövedelmű a népességük. Ide sorolhatjuk Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala vármegyék határterületeit, de a Tisza-tó környékén is sok üres lakást találunk. Ezekről a településekről rengetegen azért vándorolnak el a nagyvárosokba vagy külföldre, mert nem találnak munkát, és gyakran aztán üresen marad az eladhatatlan ingatlanjuk.
Nagyon hasonló (negyedik) csoportba tartoznak a külső periféria települései, amelyet jellemzően a borsodi, a hevesi és a nógrádi vármegyék határ menti részei alkotnak. Ezeket a részeket – hasonlóan az előző csoporthoz – a gazdasági kilátástalanság miatt hagyják el sokan, így itt sem ritka, hogy az ingatlanok több mint fele üresen áll.
Egy sajátságos (ötödik) csoportot alkotnak a dél-békési települések, ahol jelentősen csökkent a mezőgazdasági foglalkoztatottság. Itt is elsősorban az elvándorlásnak tulajdonítható a nem lakott lakások nagyon magas aránya.
Hatodik, egyben utolsó csoportként lehet megemlíteni Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun vármegye határterületét, ahol az adatok rendkívül erős összefüggést mutatnak a külterületi – jellemzően tanyasi – népesség arányával. Ezeken a területeken az 1950-es évek előtt a népesség 80-90 százaléka szórványtelepüléseken élt, ez azonban az erőltetett kollektivizálás hatására jelentősen csökkent. A rendszerváltozáskor még mindig volt jó pár olyan település, ahol a népesség több mint fele tanyán élt. A külterületeken élő emberek hétköznapjait segítő tanyagondnoki rendszer az 1990-es évek óta sem tudta teljes egészében pótolni az infrastruktúra hiányait.
A fiatalok kiköltözése azonban nem olyan ütemű, mint amekkora az elvándorlás vagy a halálozások aránya.
Összegzésképpen elmondható, hogy az üres ingatlanok jelensége rendkívül komplex, és számos tényező befolyásolja azt. A nagyvárosok központjának átalakulása, a turisztikai funkció nagy aránya, de a gazdaságilag hátrányosabb helyzet, vagy valamilyen sajátságos település- és gazdaságszerkezeti tényező is hozzájárulhat a nem lakott lakások magas arányához.
