„Vajon mennyi magyar állampolgár szavazna, ha Debrecenből Budapestre kellene ezért utaznia?”

„Vajon mennyi magyar állampolgár szavazna, ha Debrecenből Budapestre kellene ezért utaznia?”
Magyar szavazók sora Londonban a 2018-as választásokon – Fotó: Christopher Furlong / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Van, akinek több mint 600 kilométernyi utazást és több tízezer forintnyi kiadást jelent, hogy külföldön élő magyarként leadhassa szavazatát. Mások próbálkoznak, és az egész hétvégéjüket sem sajnálják, de olyan messze vannak a legközelebbi szavazóponttól, hogy oda csak repülővel jutnának el egy napon belül. Nincs egyszerű dolguk a külföldi magyaroknak, és hiába kérték, hogy bővítsék a külképviseletek számát, rendre falakba ütköztek. Az Egyesült Királyságban, Németországban és Svédországban élő magyarokkal beszélgettünk.

Februárban közzétett kutatásában a 21 Kutatóközpont egyebek mellett azt is vizsgálta, hogy a külföldön élő magyaroknak milyen jelenleg a választói hajlandóságuk. Az elemzés szerint még a legminimalistább becslés – a Nyugat-Európában élők számára vonatkozó adatok – alapján is befolyással is lehetnének a hazai választás végeredményére, ha nagy számban eljutnak a szavazófülkéig. A megkérdezettek 55 százaléka nyilatkozott úgy, hogy részt venne a választáson, ha azért nem kellene egy óránál többet utaznia. Amennyiben pedig online is leadhatóak lennének a szavazatok, akár már 70 százalékuk is élne a lehetőséggel.

Nagy problémát jelent a kint élő magyaroknak, hogy nagyobb országokban is – mint Németország vagy az Egyesült Királyság – a magyarországi lakcímmel rendelkezők csak néhány külképviseleteken adhatják le voksukat, levélszavazást ők nem kérhetnek. A magyar választójogi törvény ezt csak azoknak teszi lehetővé, akiknek nincs magyarországi lakcímük, és ők csak pártlistára szavazhatnak.

Angliában, ahol hivatalosan 155 ezer magyar él jelenleg – a nem hivatalos szám ennél sokkal magasabb –, összesen három helyen van ilyen külképviselet: Londonban, Manchesterben és Edinburgh-ban. Ez az ország három, egymástól nagyon távol eső részét jelenti. Az országban élők pedig hiába kérték több formában is a választási bizottságtól és a kormánytól, mindig elutasították őket akkor, mikor további szavazóhelyiségek megnyitását szorgalmazták. A helyzet Németországban sem sokkal jobb: ott jelenleg öt városban várják majd a szavazatokat, így itt is vannak olyanok, akiknek száznál is több kilométert kell utazniuk, hogy élhessenek választójogukkal.

A magyarok három, a bolgárok 80-100 helyen is szavazhattak az Egyesült Királyságban

Mária, bár hosszú ideje nem él Magyarországon, aktívan követi a magyar közélet történéseit, és fontosnak tartja, mi történik itthon, mert szülei, rokonai és barátai is itt élnek. Neki North Somerset körzetből, Bristol mellől kell a legközelebbi külképviseletre utaznia, Londonba. Ez négy óra utazást jelent, csak az egyik irányba, több átszállással. Csaknem 50 fontjába (22 ezer forint) fog kerülni, hogy eljusson a szavazópontig. Ő sem a pénzt, sem az időt nem sajnálja, azonban szerinte más családoknak komoly gondot és jelentős anyagi megterhelést is okozhat egy hasonló, egynapos „kirándulás”.

Mária azt tapasztalja, hogy az ott élő magyarok körében egyre nagyobb a felháborodás, mert azt érzik, hogy a kormány szándékosan nehezíti meg, hogy szavazhassanak. Továbbra is a nemzet részének tekinti magát, és nem érzi kevesebbnek csak azért, mert külföldön él. Ezért is támogatja a Diaspora Aid nevű civil szervezet kezdeményezését – akik gyűjtésbe kezdtek, és össze is gyűjtöttek 30 ezer fontot, hogy akár ezrével juttassanak el olyanokat szavazni április 3-án, akik már régen letettek arról, hogy voksoljanak.

Gyermekei, annak ellenére, hogy kint születtek, jól beszélnek magyarul, és sokat látogatnak haza.

Továbbra sem értik azt, hogy a románokkal és a bolgárokkal ellentétben – akik 80-100 helyen is leadhatják szavazatuk a saját országuk választásának idején az Egyesült Királyságban – a magyarok miért csak három helyen élhetnek ugyanezen jogukkal.

Mária azt is hangsúlyozta, hogy sokan közülük hosszú távú tervekkel rendelkeznek arra, hogy egyszer visszaköltöznek Magyarországra, ezért is gondolja fontosnak a Diaspora Aid és a hozzá hasonló kezdeményezések támogatását. Egyébként Máriát, aki sok kritikus kommentet hagyott a londoni magyar nagykövetség oldalán, már kitiltották onnan – szerinte ez sok mindent elmond a hazai demokrácia állapotáról.

Családi kirándulással egybekötött szavazás

Egy, szintén az Egyesült Királyságban élő magyar lapunknak név nélkül elmondta, hogy neki sem egyszerű a külképviseletre való eljutás. Ő valamivel közelebb él Londonhoz, azonban neki is két-három órát kell majd tömegközlekedni április 3-án, ami hétvégén az országban időigényesebb, mert ekkorra időzítik a felújításokat. Ehhez persze hozzájön majd a 2018-ban már megtapasztalt sorban állás – igaz, a londoni magyar nagykövetség az idei választást egy nagyobb helyen bonyolítja le, így talán gördülékenyebben mennek majd a dolgok.

Forrásunk szerencsésnek tartja magát, mert magánvállalkozó, így választhatta azt az opciót, hogy nem dolgozik aznap, így neki legalább nem kell szabadnapot kérnie, mint sok pincérnek és hotelben dolgozónak. Elmesélte ugyanakkor, hogy sokaknak nem is a költségek jelentik a legnagyobb problémát, hanem a gyermekek felügyelete.

„Hogy gondolja a magyar állam, hogy egy karonülővel és egy három-, illetve egy hatévessel Londonba, Manchesterbe vagy Edinburgh-ba bumlizzak szavazni?”

Azt mondta, Angliában jelenleg letelepedési státuszt és állampolgárságot is tud online intézni, de magyarként a szavazata leadásához órákat kell utaznia. Saját tapasztalata szerint az ott élő magyarok 90 százaléka, beleértve saját magát is, kormányváltást szeretne Magyarországon, az említett tényezők miatt azonban sokan nem jutnak majd el szavazni. Azt pedig nem tartja igazságosnak, hogy külhoni magyar állampolgárok már március 19-től szavazhatnak, míg nekik csupán egyetlen napjuk van ugyanerre – ráadásul a levélszavazás számukra nem is opció.

Az átjelentkezéssel szavazók, illetve a külképviseleten szavazók borítékjait keverik a választás estéjén fel nem bontott urnák szavazati közé 2018. április 14-én – Fotó: Mohai Balázs / MTI
Az átjelentkezéssel szavazók, illetve a külképviseleten szavazók borítékjait keverik a választás estéjén fel nem bontott urnák szavazati közé 2018. április 14-én – Fotó: Mohai Balázs / MTI

Azon túl, hogy mindenképp elmegy választani, és még a Diaspora Aidet is támogatta, próbálja minél több ott élő honfitársát meggyőzni, hogy tegyenek hasonlóan. Egy többgyermekes családnak ajánlotta fel anyagi segítségét a szavazóhelyiségbe való eljutásban, emellett pedig, hogy érdekesebbé tegye „kiruccanást”, múzeumlátogatás és városi séta szervezésével próbálja színesebbé tenni a napot. Egy másik házaspárt is próbál rávenni a voksolásra, viszont nekik 13 hónapos gyermekkel még nehezebb lenne az út és az esetleges sorban állás, de szerinte az ő szavazatuk is hiányozhat egy kormányváltáshoz, ezért nem adta fel, hogy rábeszéli őket a részvételre.

Vajon mennyi magyar állampolgár szavazna, ha Debrecenből, Budapestre kellene ezért utaznia?

– tette fel a kérdést a beszélgetésünk végén.

Németországban még a polgármesterre is szavazhatnak levélben

Tímea Németországban, Frankfurttól 45 percre egy kisvárosban, a Hessen tartománybeli Niddában él. Neki akkor lenne a legegyszerűbb dolga, ha csak Frankfurtig kellene utaznia, azonban hiába kérték, ott nem lesz lehetőség voksolásra. Végül úgy döntött, hogy nem a legközelebbi nagyvárosig, Düsseldorfig megy – ami két és fél óra utazás lenne –, hanem inkább szabadságot vett ki, és hazalátogat a választás hétvégéjére.

Azért, hogy segítse kint élő honfitársait, akik szintén szavaznának, több Facebook-csoportban is felajánlotta, hogy ingyen elhoz magával embereket, akik szintén haza akarnak jönni Magyarországra voksolni. Tímea 2010 óta él külföldön – először Ausztriában, majd Németországban lakott –, és nagyon szívesen hazajönne, ha itthon változnának a dolgok.

„Ez az otthonom, én imádom Magyarországot.”

Ő 2010-ben azért ment el az országból, mert míg Münchenben tanult, jobban keresett egyetemistaként, mint itthon felsőfokú végzettséggel rendelkező, teljes állásban dolgozó marketingmenedzserként. Hiába Magyarországon tervezte életét, nem jutott egyről a kettőre. Elcsukló hangon mesélt arról, hogy hiányzik neki Budapest, és fáj végignéznie azt, hogy milyen gyűlölet és gyűlölködés uralkodott el az országban. Ez az, ami miatt egyelőre kint marad, de éppen jövőbeli, hazaköltözési tervei miatt tartja fontosnak, hogy részt vegyen a voksoláson. „Nagyon szívesen hazajövök, ha ezek a régiek eltűnnek” – mondta.

Tímea sok munkával és tanulással jó pozícióban dolgozik, és nem is keres rosszul, így megteheti, hogy hazajön voksolni. De sok magyar szerinte hasonló utakat nem engedhet meg, mert a vendéglátásban, vagy az idegenforgalomban, például hotelekben dolgoznak Németországban, mások pedig azért nem vehetnek ki szabadságot, mert a kórházakban a Covid-helyzet miatt szükség van a munkájukra. Ő sem érti, hogy miért nincs lehetőségük levélszavazásra, főleg azért zavarja ez, mert közben helyi lakosként, de nem német állampolgárként levélben is szavazhat az ottani polgármesterre.

Tímea azt is elmesélte, hogy a Facebookon több oldalon is aktívan ír hozzászólásokat, és próbálja megvédeni azokat, akiket oktalanul bántanak. A politikai véleményét sem szégyelli, egyszer azonban rémülten tapasztalta, hogy aktivitását Magyarországról, saját szülővárosából sérelmezik. Ráadásul ezt nem felé jelezték, hanem a szüleit fenyegették meg idegenek, hogy szóljanak a lányuknak, „vigyázzon”. „Már csak az ilyenek miatt is motivált vagyok” – indokolta, miért tesz ennyit a voksolásért.

Esténként azért még magyar híradót néznek

„Ezt a napot mi erre szánjuk, hogy elmegyünk, és nyilván tudjuk, hogy nem két perc alatt fogunk bejutni” – meséli Anita, aki családjával idén augusztusban költözött Németországba. Stuttgarttól nagyjából 150 kilométerre élnek, így nekik mintegy kétórás út lesz, hogy eljussanak a szavazópontig. A környezetében élő magyarok között ő olyat is tapasztal, aki lemondott a magyarországi helyzet követéséről, ezért már a választáson sem vesz részt, mert egész egyszerűen nem tervezik, hogy valaha hazatérnének.

Bár rövid ideje élnek Németországban, nagyon szeretik az új otthonukat. Most Anita is azt mondja, hogy ő sem tudja elképzelni a visszaköltözésüket, de ahogy fogalmazott „ott a család, és azért fontos az embernek, hogy mi van otthon”.

Tinédzser gyerekével és férjével azért hagytak el az országot, mert eldöntötték, hogy nem akarnak tovább ebben a rendszerben, itthon élni.

Mindezek ellenére semmit sem zár ki, előfordulhat, hogy visszatérnek. Gyermekük véleményére mindenképp figyelnek, mert fontosnak tartják, ő hogyan érzi magát. „Mi sem égettünk fel mindent, hiszen ott a házunk, és nem is gondolkodunk rajta, hogy eladjuk” – mondta.

Anitáék is azt tervezik, hogy felajánlják a kocsijukban a maradék helyet, mert a környékükön elég sok magyar van, és szívesen segítenek nekik abban, hogy eljussanak a szavazóhelyiségig. Ő a kint élő honfitársai körében szintén azt tapasztalja, hogy változást szeretnének Magyarországon, otthon azonban a saját családjában belül is akad olyan, aki ragaszkodik a mostani rendszerhez, még ha az ő kivándorlásuknak éppen ez volt is az okozója. Zárásként elmondta, hogy sokszor előfordul, hogy még magyar híradót néznek.

„Szoktuk mondani, hogy esténként egy kis magyar vérnyomásnövelőt hallgatunk, illetve nézünk.”

630 kilométeres út a családja és a saját jövőjéért

Nem más a helyzet azokban az országokban sem, ahol valamelyest kevesebb magyar él, mint az Egyesült Királyságban vagy Németországban. Egy Svédországban élő fiatal magyar a Telexnek elmesélte, hogy csak annak van szerencséje, aki a főváros, Stockholm környékén él. Ő viszont Umeåban lakik, az ország északkeleti részén, ami több mint 630 kilométerre fekszik a fővárosi szavazóponttól.

Összehasonlításképp: ez nagyjából akkora távolság, mintha Budapestről egészen Münchenig utaznánk voksolni.

Azt mondja, számára nem okozna problémát a rászánt idő, mert ahogy fogalmazott: „vonattal 8-9 órát ki lehet bírni, éjszaka indulok, másnap délután jövök”. A legnagyobb fejtörést neki nem is ez, hanem a 40 ezer forintos utazási költség jelenti, ami a félhavi lakbérének felel meg.

A repülőn is elgondolkozott, de az még drágábban jönne ki, emellett észszerűtlennek tartja azt, hogy még négy éve itthon húsz perc alatt végzett a szavazási procedúrával, most ugyanezért repülőre szálljon. Már az is megfordult a fejében, hogy megpróbálja ösztönözni a helyi magyar közösséget, hogy béreljenek autót, és együtt utazzanak el a szavazóhelyiségig.

A probléma egyébként nem csak Svédországban áll fenn: az összes skandináv országban csak a fővárosban lehet szavazni, azok pedig jellemzően az ország déli részén fekszenek.

Az ő egyik francia barátnője – mikor mesélt neki helyzetéről – egész egyszerűen megkérdezte, hogy miért nem kér meg valakit, hogy szavazzon helyette. Franciaországban ugyanis hivatalos felhatalmazás útján erre is van lehetőség. Ám ő a nehézségek ellenére nem tett le arról, hogy részt vegyen a magyar választáson. Megállás nélkül nézi a vonatjegyeket, és bízik benne, hogy lejjebb mennek az árak.

„Magyarországon éltem, Magyarországon van a családom, mégsem illet meg az a jog, hogy levélben szavazhassak” – sérelmezi, és küzd a jogaiért, mert nem tartja igazságosnak, hogy magyar és magyar közt különbséget tesz a választójogi törvény.

„Attól még, hogy külföldön vagyok, szeretnék beleszólni abba, hogy hogyan fog alakulni a jövőm, és úgy gondolom, hogy felelősséggel tartozom a családom jövőjéért is. Hiszen szeretnék majd hazamenni.”

A külföldön élő magyar állampolgárok történeteiből látszik, a körülmények, a jogszabályi korlátok és az egyéni lehetőségek összessége sokakat távol tarthat az idei választáson való részvételtől. Pedig, ahogy az 21 Kutatóközpont felméréséből is kiderült, ha közülük sokan szavaznak, akkor az akár befolyással is lehet a választás kimenetelére.



Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!